Budapesti Hírlap, 1931. február (51. évfolyam, 26–48. szám)

1931-02-01 / 26. szám

s snája a kereskedelmet, a feldolgozás pedig a 5 .ipart is foglalkoztatja. Midenek előtt azt a most erősen, tár­gyalt kérdést kell szemügyre vennünk, hogy Tehetsenes-e búzatem­elési ideVtttumf.­ssmalgvehető csökkentése ? A valós helyzet az, h­ogy” a kereken há­rom millió katessztrális holdra rúgó első­rangú búzatáráson ,szinte kötve van a gazda a búzatermeléshez. E terület egy­ Tósze szokó a kisbirtokosoké, akik festik, házifogyasztásra termelnek,­ a századok óta megszokott búzakenyérről és feh­ér tészta­neműről­­ nem­­akarnak lemondani. de e­­területek a piaci készletek fölhalmo­­zása­ szempontjából nem jöhetnek számba. A piacra is termelő gazdaságokban az áll­ja útját a búzatermelés csökkentésének, hogy jóformán az összes szántóföldi termények ára katasztrofálisan leszállott. Viszonylag tehát­ mégis csak a Méta adja a legnagyobb. 'ír lehet, kivéve a pillangóstakarmány- és pereseji főzelék- és fű­magvakat. A hú-­gyminilió hold búzatalaj pedig, mely két­­t­armadnszében a Tiszántúlra esik, egy­­'mi-madrészében a lobbi országrészek kö­zött oszlik meg, aszályos éghajlatú, csekély nyári' nedvtartalma miatt más növény terráezésére, illetve a búzát erősen reelii­káló vetésforgóra alig használható. Nekünk, ha­ nem akarunk elméleti lehetőségek koc­kázatába­­belemenni, ezzel a való helyzet­tel kell számolnunk. . Figyelmünket és munkásságunkat te­hát figyelembe véve azt is, hogy népünk ragaszkodása a fehér kenyérhez, a búzá­nak belső fogyasztást mindenesetre bizto­sít, a közeljövőben nem üzemi átalakí­tásokra kell összpontosítanunk, hanem arra, hogy búzatermelésünk kiegyen­­ít­­tessék és a minőség szempontjaából megfe­leljen is. világpiaci követelményeknek. Hogy e tekintetben százszázalékig kihasz­nálj­u­k a kedvező természeti adot­tságoka­t amelyek közepett­e tápláló tartalomban, őrlő- és sír­tőképességben, ízben, zamatban a legkiválóbb liszteket adó búzákat termel­hetjük. E gyakorlati lehetőség megvalósítása, az­­egész ország területére nézve, máról-hol­napra nem megy. De igenis,, elérhető. . esztendős, kitartó, céltudatos munkával.. Ennek az alapkövei már le vannak téve, keresztülviteli terve, mint azt az elnöké­ z­seni alatt folyó Óvd­­ánt már első napjaiban lefolyt értekezleten ,a nyilvánosság,elé­ is terjesztettem, meg van állapítva. • A nemesített búzavetőmagvakkal ,hat esztendőn át, országszerte­ folytatott ter­melésnek ma már értékes útbaigazító ered­ményei vannak. Hiszen az elmúlt terme­lési évben már 1254 községbe juttattam oda a mezőgazdasági kamarák fáján alkal­­mas nemesített vetőmagot. Az eredmé­nyeket a m. kir. Növénynemesítő Intézet törzskönyvb­e foglalta s ez a törzskönyv alapját alkotja a termelés községenként­ helyes irányításának A "mi b­úzáholhésítésünk, — fiá' csak a legújabb irányt, a rozsda- és fagy-ellen­es jóságra, meg a nagyobb hozamra és sikér­tartalomra való kitenyésztést tekintjük is, — régibb, mint az amerikai s már 1996- ban eredményekkel jött. Egyes fajtái min­den szempontból a legjobb eredmények­kel vizsgáltattak meg és próbáltattak ki. Az Országos Mezőgazdasági­ Kamara ál­tal tartott szakértekezleteken kitűnt, hogy nemesítői gazdaságaink képesek-annyi jó, az ország egyes termelési körzetébe alkal-,­mas­­ vetőmagot szállítani, hogy bu­zater­melésünk 6—5 esztendő alatt, vidéken kint, típusszerűven, kiegyenlíthető és kiváló mi­nőség szolgáltatására­­alakítható. Lehetővé válik tehát rövid pár év alatt az osztályo­zás és az export-m­árkázás, vagyis­ a kül­földi piacokon való minőségi versenyké­pesség. Ennek eléréséhez szükséges az, hogy a érvényhozás a vetőmagcsere ke­resd átviteléhez szükséges költséget a ren­delkezésemre bocsássa. . A már ismert búzatermelési munkaterv keresztülvitelét késleltethetik egyes kedve­zőtlen esztendők, amikor az időjárás miatt kevesebb, teljesen megfelelő vetőmag ke­rül rendelkezésre. Az ilyen elemi erejű akadályokat úgy háríthatjuk el, hogyha egy-egy kiváló minőségeket adó esztendő terméséből megfelelő mennyiségeket tar­talékolunk. Föl szokták vetni a kérdést: a mennyi­ségi termelést most már alá­rendelj­ük-e a minőségi termelés szempont­jainak? E tekintetben a józan álláspont csak az lehet, hogy holdaműint való terméshozam fokozása nálunk most is nagyon fontos, mert ettől függ a termelésnek aránylagos kisebb költsége. Ez pedig a versenyképes­ség szempontjából bír jelentőséggel. Jó megmunkálás, jó vetőmag és megfelelő trágyázás mind a két irányban eredmé­nyes. A búzatermelés fokozatos átalakítá­sánál igen nagy szerepet játszik a termelő munka gondos foganatosítása. Ennek Progfglfile -jrey®ására,,és befolyásolására a mezőgazdasági,kamarák és a helyi veze­tők hivatottak­. .Fontos körülmény­ még az, hogy­ reáli­san számíthatunk-e a búzaáraknak leg­alább olyan fi­ értékű javulására, hogy az értékesítés a gazdának­­legalább a szerény polgári hasznot biztosítsa? Jóslásokba nem bocsátkozhatom. De "számbaveszek néhány valóságot, ami a helyzet kialakulására befolyással van és ■lesz. Az első az, hogy az amerikai,"a hár ború alatt és­­után, mesterségesen nagyra dagasztott búzatermelésnek a mainál jó­val szű­kebb korlátokat szab a termelés, ha­­szonnélkülisége. Az amerikai farmer nincs úgy hozzákötve a földjéhez, mint a ma­gyart. Tapasztalati tény,, hogy ott éven­­kint többszázezer gazda néz más foglalko­zás­bán s földjén, nem folytatódni a ter­melés. Az amerikai búzatermelés jövedel­mezővé válásához nemcsak az szükséges, hogy a meglévő készletek elfogyasztassa­­nak, hanem az is, hogy a fölösleg többé ne szaporíttassék. Az orosz d­umping ez évben annyi belső zavart, fölkelést, ellen­szegülést okozott, annyi sokmillió embert tett ki az éhenhalás veszedelmének és any­­nyira nélkülözi a termelésnek a fogyasz­tás szempontjaival való összefüggését,­­ hogy m­últ­ évi mértékében még akkor sem­­ érvényesülne, ha az európai államok ös­szefogva,­nem vetnek gátat az árromboló törekvéseknek. Végül, az a törekvésünk, hogy a szomszédos termelő országokkal egyetértésben, a kölcsönös verseny Me­nyemné kárait elhárítsuk és a szomszédos fogyasztó területekkel búzánk méltányos elhelyezését biztosító egyezményeket kös­sünk, eredménnyel biztat. Már többször hangsúlyoztam a közvé­lemény előtt, hogy a búza ügye a legfon­tosabb tárgya most a kormány belső és külső gazdaságpolitikai tevékenységének. Azt hiszem, mindaz, amit itt előadtam, en­nek valóságát igazolják. medezett a dombtetőin Átcsörtetett a fattyúhajtások bozótján. Az erdő túlsó ol­dalán hatalmas legelő terült el és a ködben alig lehetett már kivenni a messzebbrejévő kukoricások, ugarföldek, heresek tábláit. —Csakugyan, nem akad ma zsákmány! •— tépelődött itten. Alig tett néhány lépést, közvetlenül a lába előtt felugrott egy tapsifüles. Majd­nem rálépett, olyan közelre bevárta. Durr! Durr!­­ Utána eresztette mind­e a , két, töltést. De a nyúl vígan futott tovább, felhányva a levegőbe fehéres farok bólé­táját. • —­ Elhibáztam! — képedt el és lábához bocsátotta a fegyvert. f­­— Mi van velem máma! "• Hosszú idő, talán két óra is elmúlt azóta, hogy elindult. A korai alkonyat meg­sű­rűsödött körülötte, mindjobban feltámadt a szél, szaggatta, kavarta a ködöt, de a fel­hők egészen a föld színére b­ocsátkoztak alá. Nehéz volt tájékozódni. Körülnézett. ■ A határban, úgyszólván minden bok­rot, minden ösvény fordulót ismert, de most mintha minden megváltozott volna. Erdők foltjai sötétedtek olyan irányban, ahol tisztásnak kellett volna lenni és szotyogó rétek lapultak meg a legelők helyén. —­ Ejnye, — hökkent meg Dobóczki és idegesen megindult egy irányba, amerre a vadaskert alá kanyarodó dülőutat sejtette. Jó félóráig haladt így és egy kopár, szi­kes parlagra jutott, amelyet alacsony nyár- Sasurják övezett. — Itt kell­ lenni valahol a sömlyékes topolyának, — biztatta magát és most már némi aggodalommal vett irányt, hogy is­táért, területre jusson. ■ De a tájék mindjobban változtatta for­máját. Hínáros loc­sogók következtek és vissza kellett fordulnia merőben ellenkező irányba. — Mi történt velem! — döbbent most meg ír vadász. — Hogyan kerülök innen haza? — és nyughatatlan érzéssel gondolt a céltalan botorkálásra, amit most el fog következni.­­ Lassan beborult, a szél szűnni kezdett, de a tejszerű, áthatlan homály még inkább sűrűsödött. — Csak valami tanyára bukkannék... Most már tanácstalanul indult neki és a véletlenre bízta magát, amely végül is el­vezeti majd emberlakta helyre. így lép­kedett kitartóan és emlékezésekkel pró­bálta megnyugtatni magát, mint ilyen helyzetekben szokta a hirtelen meglepeté­sektől nyugtalankodó ember. Eszébe ju­tott a délutáni ünneplő falu, a pap, a vi­lágok ... — Dehát micsoda­ nap is van! Megállott és sokáig gondolkodott. A kö­zelmúlt sivatagából kiemelkedő emlékeken próbált eligazodni: Lássuk csak... kedden malacpörkölt volt... csütörtökön kaptam meg a kis­­hordó kovidnikát... Ma szombatnak kell lenni... Mint a hirtelen kiderülő égbolt, megvi­lágosodott előtte a helyzet. Szégyel­te ma­gát az elfásult közöny miatt, amely már a napokat is összemossa előtte... — Halottak napja! Ezt csak tudhattam volna... .. kis cimélázva, megint tovább lépdelt —­ Halottak, — ringatta lelkét a feltá­madó érzés. — Az ára ... ma az 5 napjuk van ... a halottaké ... . Most fűzfabokrok mellett haladt és z sűrű csomóságú alakzatok mint gubbasz­kodó, furcsa, élőlények imbolyogtak kö­rülötte. A bokrokat néha elszáradt törzsö­rök­ szakították meg és ő kikerülte az elő­­dermedő ágak karjait, a búsa és torz feje­ket, amikbe szemet, orrot és szájat rajzolt a homály, a nyugtalanság és a sejtelem... — Eltévedtem... állapította meg végre. Hideg borzongás járta át, felhajtotta a kabátgallért és szapora léptekre kénysze­­rítette lábait, hogy át ne hűljön. Egyszerre mintha ismerős erdőalakzat sötétedett volna előtte... Boldogan indult feléje egy tisztás ugartörésen keresztül. Alig tett vagy ötven lépést, hirtelen meg­szakadt a köd kavargása és a résen sápadt holdfény hullott keresztül... Oldalt, a törés végében imbolygó, buk­dácsoló alakot vett észre... Világos, li­begő foltnak látszott, de nem lehetett jól kivenni ember­-e, vagy állat... Lábai a földbe gyökereztek, szemét ki­meresztve figyelte. A világos folt is megállapodott. — Mi lehet?... koccantak össze fogai ,és maga elé kapta a fegyvert. Az alak, hol kinyúlt, hol felegyenese­dett, de egy helyben látszott libegni a földön — Ki az? — ordított fel Dobóczki. Semmi válasz... A szél sziszegve sirán­kozott a levegőben. Felkapta a puskát és rálőtt. A durranás szétvágta előtte a ködöt, odapillantott, a folt nem volt már sehol... • — Hejnye! — borzadt össze és hirtelen erőt parancsolva tagjaiba, odafutott, ahol az az alak állott az imént. Füves, legelő simult el a lába alatt. Kö­rülötte hallgató, süket és üres éjszaka... Megint megindult és most babonás, bor­zongó sejtelemmel újra visszagondolt 3 napra,, amely a halottak emlékére rendel­tetett. — Az ám... ez a nap az övéké... Most rájuk kell gondolni az élőknek... Virá­gokkal díszíteni fel sírjaikat... És ő, ime, ezen a napon is vadászni in­dult, Tunya közönbösséggel megfelejtke­­zett róluk... Most aztán ők maguk tere­lik vissza figyelmét... A pusztaságban csatangoló lelkek, a nyughatatlan, elsza­badult lidércek, akik őt itt kapták egyedül az üres határban. Meggyorsította lépteit és nekivágott a ködnek. Egyszerre megint szél csapott a gomoly­­gásba, meghasadtak a kárpitok és oldalt pillantva, ugyanolyan távolságban, mint az előbb, ugyanolyan sejtelmes imboly­gássá­l, megint megjelent a szürke felt... Futni kezdett... az alakzat is nekilen­dült ... Megállott és a fantom is mozdu­latlan maradt... — Aki lelked van! — kiáltott fel ré­mülten ... remegő ujjai töltényt nyom­­tak a csövekbe... Célzott és lőtt... A ködfolt helyén megint nem talált semmit... Elykor keresztet vetett magára és töre­dezve dadogta az imádságot... —... szabadíts meg bennünket.. .« ámen. Nagyon késő­ lehetett már, amikor fel­pillantva egy galagonyabokor előtt találta magát... — Nini... nyilatkozott lelkében a sej­tés... Ez a bokor... Lássuk csak... Körülfigyelt és felismerte a helyet, ahol először lőtte ki fegyverét. ” B.H TESÍ, FEBRUÁR 1, VÁL&SSKP Budapest szenzációja .NOVODYN EGYEN- ÉS VÁLTÓÁRAMÚ KÉSZÜLÉK PHILIPS haség­sér&iai 6—12—18havi részletre Gyártja: MI Budapest, VI. ker., Nagymező­utca 31. Telefon: Aut. 113—75. Kérje „HOVODW‘-árlap»Éa!! Kaptató minta szakü­zleta! Mussolini elintézettnek tekinti a Butler-ügyet WASHLIN­ION, jan. 31. A washingtoni olasz nagykövet megjelnt Stomsog államtitkárnál és kormánya nevében köszönetét fejezte ki a gyors elintézésért, amellyel a Butler tábornok által Mussolini ellen elkövetett sértést megtorolta. Az olasz nagykövet kijelentette, hogy a Stimson állam­titkár kiderítéseivel Mussolini az ügyet tel­jesen elint­etettnek tekinti. Megkezdődött B­itler had­bírósági tárgyalása WASHINGTON, jan. 31. Stíluson államtitkár bocsánatkérő nyilat­ko­­zatával, úgy lát­szik, még nem zárultak le a Butler-ügy aktái. Igen, befolyásos emberek azon a véleményen vannak, hogy az államtit­kár kissé elhamarkodottan kért bocsánatot Butler tábornok szavaiért, aki tudvalevően erősen sértő kifejezéseket használt Mussolini­nal szemben. Igen sokan, vannak, akik úgy válik, hogy az államtitkárnak mindenesetre be kellett volna várnia a hivatalos vizsgáló eredményét. Hogy az ügy még további hullá­mokat is verhet, arra legjobb bizonyíték Heflin szenátor beszéde, aki Mussolinit a szenátusban őrült zsarnoknak, autokratának nevezte, akinek véresek az ujjai és aki igen sok kitűnő olasz ember haláláért felelős. A Biütler tábornok elleni eljárásal meg­bízott hadbíróság egyébként megkezdte tár­gyalásait, amelyeket a sonban, zárt ajtók möö­gött folytatnak. SAJÁ­T ÉRDEKE HA BEVÁSÁRLÁSAINáL A BUDAPESTI HÍRLAP HIRDETÉSEIRE HIVATKOZIK!

Next