Budapesti Hírlap, 1931. február (51. évfolyam, 26–48. szám)

1931-02-01 / 26. szám

s snája a kereskedelmet, a feldolgozás pedig a 5 .ipart is foglalkoztatja. Midenek előtt azt a most erősen, tárgyalt kérdést kell szemügyre vennünk, hogy Tehetsenes-e búzatemelési ideVtttumf.ssmalgvehető csökkentése ? A valós helyzet az, hogy” a kereken három millió katessztrális holdra rúgó elsőrangú búzatáráson ,szinte kötve van a gazda a búzatermeléshez. E terület egy Tósze szokó a kisbirtokosoké, akik festik, házifogyasztásra termelnek, a századok óta megszokott búzakenyérről és fehér tésztaneműről nemakarnak lemondani. de eterületek a piaci készletek fölhalmozása szempontjából nem jöhetnek számba. A piacra is termelő gazdaságokban az állja útját a búzatermelés csökkentésének, hogy jóformán az összes szántóföldi termények ára katasztrofálisan leszállott. Viszonylag tehát mégis csak a Méta adja a legnagyobb. 'ír lehet, kivéve a pillangóstakarmány- és pereseji főzelék- és fűmagvakat. A hú-gyminilió hold búzatalaj pedig, mely kéttarmadnszében a Tiszántúlra esik, egy'mi-madrészében a lobbi országrészek között oszlik meg, aszályos éghajlatú, csekély nyári' nedvtartalma miatt más növény terráezésére, illetve a búzát erősen reeliikáló vetésforgóra alig használható. Nekünk, ha nem akarunk elméleti lehetőségek kockázatábabelemenni, ezzel a való helyzettel kell számolnunk. . Figyelmünket és munkásságunkat tehát figyelembe véve azt is, hogy népünk ragaszkodása a fehér kenyérhez, a búzának belső fogyasztást mindenesetre biztosít, a közeljövőben nem üzemi átalakításokra kell összpontosítanunk, hanem arra, hogy búzatermelésünk kiegyeníttessék és a minőség szempontjaából megfeleljen is. világpiaci követelményeknek. Hogy e tekintetben százszázalékig kihasználjuk a kedvező természeti adottságokat amelyek közepette tápláló tartalomban, őrlő- és sírtőképességben, ízben, zamatban a legkiválóbb liszteket adó búzákat termelhetjük. E gyakorlati lehetőség megvalósítása, azegész ország területére nézve, máról-holnapra nem megy. De igenis,, elérhető. . esztendős, kitartó, céltudatos munkával.. Ennek az alapkövei már le vannak téve, keresztülviteli terve, mint azt az elnöké zseni alatt folyó Óvdánt már első napjaiban lefolyt értekezleten ,a nyilvánosság,elé is terjesztettem, meg van állapítva. • A nemesített búzavetőmagvakkal ,hat esztendőn át, országszerte folytatott termelésnek ma már értékes útbaigazító eredményei vannak. Hiszen az elmúlt termelési évben már 1254 községbe juttattam oda a mezőgazdasági kamarák fáján alkalmas nemesített vetőmagot. Az eredményeket a m. kir. Növénynemesítő Intézet törzskönyvbe foglalta s ez a törzskönyv alapját alkotja a termelés községenként helyes irányításának A "mi búzáholhésítésünk, — fiá' csak a legújabb irányt, a rozsda- és fagy-ellenes jóságra, meg a nagyobb hozamra és sikértartalomra való kitenyésztést tekintjük is, — régibb, mint az amerikai s már 1996- ban eredményekkel jött. Egyes fajtái minden szempontból a legjobb eredményekkel vizsgáltattak meg és próbáltattak ki. Az Országos Mezőgazdasági Kamara által tartott szakértekezleteken kitűnt, hogy nemesítői gazdaságaink képesek-annyi jó, az ország egyes termelési körzetébe alkal-,mas vetőmagot szállítani, hogy buzatermelésünk 6—5 esztendő alatt, vidéken kint, típusszerűven, kiegyenlíthető és kiváló minőség szolgáltatásáraalakítható. Lehetővé válik tehát rövid pár év alatt az osztályozás és az export-márkázás, vagyis a külföldi piacokon való minőségi versenyképesség. Ennek eléréséhez szükséges az, hogy a érvényhozás a vetőmagcsere keresd átviteléhez szükséges költséget a rendelkezésemre bocsássa. . A már ismert búzatermelési munkaterv keresztülvitelét késleltethetik egyes kedvezőtlen esztendők, amikor az időjárás miatt kevesebb, teljesen megfelelő vetőmag kerül rendelkezésre. Az ilyen elemi erejű akadályokat úgy háríthatjuk el, hogyha egy-egy kiváló minőségeket adó esztendő terméséből megfelelő mennyiségeket tartalékolunk. Föl szokták vetni a kérdést: a mennyiségi termelést most már alárendeljük-e a minőségi termelés szempontjainak? E tekintetben a józan álláspont csak az lehet, hogy holdaműint való terméshozam fokozása nálunk most is nagyon fontos, mert ettől függ a termelésnek aránylagos kisebb költsége. Ez pedig a versenyképesség szempontjából bír jelentőséggel. Jó megmunkálás, jó vetőmag és megfelelő trágyázás mind a két irányban eredményes. A búzatermelés fokozatos átalakításánál igen nagy szerepet játszik a termelő munka gondos foganatosítása. Ennek Progfglfile -jrey®ására,,és befolyásolására a mezőgazdasági,kamarák és a helyi vezetők hivatottak. .Fontos körülmény még az, hogy reálisan számíthatunk-e a búzaáraknak legalább olyan fi értékű javulására, hogy az értékesítés a gazdánaklegalább a szerény polgári hasznot biztosítsa? Jóslásokba nem bocsátkozhatom. De "számbaveszek néhány valóságot, ami a helyzet kialakulására befolyással van és ■lesz. Az első az, hogy az amerikai,"a hár ború alatt ésután, mesterségesen nagyra dagasztott búzatermelésnek a mainál jóval szűkebb korlátokat szab a termelés, haszonnélkülisége. Az amerikai farmer nincs úgy hozzákötve a földjéhez, mint a magyart. Tapasztalati tény,, hogy ott évenkint többszázezer gazda néz más foglalkozásbán s földjén, nem folytatódni a termelés. Az amerikai búzatermelés jövedelmezővé válásához nemcsak az szükséges, hogy a meglévő készletek elfogyasztassanak, hanem az is, hogy a fölösleg többé ne szaporíttassék. Az orosz dumping ez évben annyi belső zavart, fölkelést, ellenszegülést okozott, annyi sokmillió embert tett ki az éhenhalás veszedelmének és anynyira nélkülözi a termelésnek a fogyasztás szempontjaival való összefüggését, hogy múlt évi mértékében még akkor sem érvényesülne, ha az európai államok összefogva,nem vetnek gátat az árromboló törekvéseknek. Végül, az a törekvésünk, hogy a szomszédos termelő országokkal egyetértésben, a kölcsönös verseny Menyemné kárait elhárítsuk és a szomszédos fogyasztó területekkel búzánk méltányos elhelyezését biztosító egyezményeket kössünk, eredménnyel biztat. Már többször hangsúlyoztam a közvélemény előtt, hogy a búza ügye a legfontosabb tárgya most a kormány belső és külső gazdaságpolitikai tevékenységének. Azt hiszem, mindaz, amit itt előadtam, ennek valóságát igazolják. medezett a dombtetőin Átcsörtetett a fattyúhajtások bozótján. Az erdő túlsó oldalán hatalmas legelő terült el és a ködben alig lehetett már kivenni a messzebbrejévő kukoricások, ugarföldek, heresek tábláit. —Csakugyan, nem akad ma zsákmány! •— tépelődött itten. Alig tett néhány lépést, közvetlenül a lába előtt felugrott egy tapsifüles. Majdnem rálépett, olyan közelre bevárta. Durr! Durr! Utána eresztette minde a , két, töltést. De a nyúl vígan futott tovább, felhányva a levegőbe fehéres farok bólétáját. • — Elhibáztam! — képedt el és lábához bocsátotta a fegyvert. f— Mi van velem máma! "• Hosszú idő, talán két óra is elmúlt azóta, hogy elindult. A korai alkonyat megsűrűsödött körülötte, mindjobban feltámadt a szél, szaggatta, kavarta a ködöt, de a felhők egészen a föld színére bocsátkoztak alá. Nehéz volt tájékozódni. Körülnézett. ■ A határban, úgyszólván minden bokrot, minden ösvény fordulót ismert, de most mintha minden megváltozott volna. Erdők foltjai sötétedtek olyan irányban, ahol tisztásnak kellett volna lenni és szotyogó rétek lapultak meg a legelők helyén. — Ejnye, — hökkent meg Dobóczki és idegesen megindult egy irányba, amerre a vadaskert alá kanyarodó dülőutat sejtette. Jó félóráig haladt így és egy kopár, szikes parlagra jutott, amelyet alacsony nyár- Sasurják övezett. — Itt kell lenni valahol a sömlyékes topolyának, — biztatta magát és most már némi aggodalommal vett irányt, hogy istáért, területre jusson. ■ De a tájék mindjobban változtatta formáját. Hínáros locsogók következtek és vissza kellett fordulnia merőben ellenkező irányba. — Mi történt velem! — döbbent most meg ír vadász. — Hogyan kerülök innen haza? — és nyughatatlan érzéssel gondolt a céltalan botorkálásra, amit most el fog következni. Lassan beborult, a szél szűnni kezdett, de a tejszerű, áthatlan homály még inkább sűrűsödött. — Csak valami tanyára bukkannék... Most már tanácstalanul indult neki és a véletlenre bízta magát, amely végül is elvezeti majd emberlakta helyre. így lépkedett kitartóan és emlékezésekkel próbálta megnyugtatni magát, mint ilyen helyzetekben szokta a hirtelen meglepetésektől nyugtalankodó ember. Eszébe jutott a délutáni ünneplő falu, a pap, a világok ... — Dehát micsoda nap is van! Megállott és sokáig gondolkodott. A közelmúlt sivatagából kiemelkedő emlékeken próbált eligazodni: Lássuk csak... kedden malacpörkölt volt... csütörtökön kaptam meg a kishordó kovidnikát... Ma szombatnak kell lenni... Mint a hirtelen kiderülő égbolt, megvilágosodott előtte a helyzet. Szégyelte magát az elfásult közöny miatt, amely már a napokat is összemossa előtte... — Halottak napja! Ezt csak tudhattam volna... .. kis cimélázva, megint tovább lépdelt — Halottak, — ringatta lelkét a feltámadó érzés. — Az ára ... ma az 5 napjuk van ... a halottaké ... . Most fűzfabokrok mellett haladt és z sűrű csomóságú alakzatok mint gubbaszkodó, furcsa, élőlények imbolyogtak körülötte. A bokrokat néha elszáradt törzsörök szakították meg és ő kikerülte az elődermedő ágak karjait, a búsa és torz fejeket, amikbe szemet, orrot és szájat rajzolt a homály, a nyugtalanság és a sejtelem... — Eltévedtem... állapította meg végre. Hideg borzongás járta át, felhajtotta a kabátgallért és szapora léptekre kényszerítette lábait, hogy át ne hűljön. Egyszerre mintha ismerős erdőalakzat sötétedett volna előtte... Boldogan indult feléje egy tisztás ugartörésen keresztül. Alig tett vagy ötven lépést, hirtelen megszakadt a köd kavargása és a résen sápadt holdfény hullott keresztül... Oldalt, a törés végében imbolygó, bukdácsoló alakot vett észre... Világos, libegő foltnak látszott, de nem lehetett jól kivenni ember-e, vagy állat... Lábai a földbe gyökereztek, szemét kimeresztve figyelte. A világos folt is megállapodott. — Mi lehet?... koccantak össze fogai ,és maga elé kapta a fegyvert. Az alak, hol kinyúlt, hol felegyenesedett, de egy helyben látszott libegni a földön — Ki az? — ordított fel Dobóczki. Semmi válasz... A szél sziszegve siránkozott a levegőben. Felkapta a puskát és rálőtt. A durranás szétvágta előtte a ködöt, odapillantott, a folt nem volt már sehol... • — Hejnye! — borzadt össze és hirtelen erőt parancsolva tagjaiba, odafutott, ahol az az alak állott az imént. Füves, legelő simult el a lába alatt. Körülötte hallgató, süket és üres éjszaka... Megint megindult és most babonás, borzongó sejtelemmel újra visszagondolt 3 napra,, amely a halottak emlékére rendeltetett. — Az ám... ez a nap az övéké... Most rájuk kell gondolni az élőknek... Virágokkal díszíteni fel sírjaikat... És ő, ime, ezen a napon is vadászni indult, Tunya közönbösséggel megfelejtkezett róluk... Most aztán ők maguk terelik vissza figyelmét... A pusztaságban csatangoló lelkek, a nyughatatlan, elszabadult lidércek, akik őt itt kapták egyedül az üres határban. Meggyorsította lépteit és nekivágott a ködnek. Egyszerre megint szél csapott a gomolygásba, meghasadtak a kárpitok és oldalt pillantva, ugyanolyan távolságban, mint az előbb, ugyanolyan sejtelmes imbolygássál, megint megjelent a szürke felt... Futni kezdett... az alakzat is nekilendült ... Megállott és a fantom is mozdulatlan maradt... — Aki lelked van! — kiáltott fel rémülten ... remegő ujjai töltényt nyomtak a csövekbe... Célzott és lőtt... A ködfolt helyén megint nem talált semmit... Elykor keresztet vetett magára és töredezve dadogta az imádságot... —... szabadíts meg bennünket.. .« ámen. Nagyon késő lehetett már, amikor felpillantva egy galagonyabokor előtt találta magát... — Nini... nyilatkozott lelkében a sejtés... Ez a bokor... Lássuk csak... Körülfigyelt és felismerte a helyet, ahol először lőtte ki fegyverét. ” B.H TESÍ, FEBRUÁR 1, VÁL&SSKP Budapest szenzációja .NOVODYN EGYEN- ÉS VÁLTÓÁRAMÚ KÉSZÜLÉK PHILIPS haségsér&iai 6—12—18havi részletre Gyártja: MI Budapest, VI. ker., Nagymezőutca 31. Telefon: Aut. 113—75. Kérje „HOVODW‘-árlap»Éa!! Kaptató minta szaküzleta! Mussolini elintézettnek tekinti a Butler-ügyet WASHLINION, jan. 31. A washingtoni olasz nagykövet megjelnt Stomsog államtitkárnál és kormánya nevében köszönetét fejezte ki a gyors elintézésért, amellyel a Butler tábornok által Mussolini ellen elkövetett sértést megtorolta. Az olasz nagykövet kijelentette, hogy a Stimson államtitkár kiderítéseivel Mussolini az ügyet teljesen elintetettnek tekinti. Megkezdődött Bitler hadbírósági tárgyalása WASHINGTON, jan. 31. Stíluson államtitkár bocsánatkérő nyilatkozatával, úgy látszik, még nem zárultak le a Butler-ügy aktái. Igen, befolyásos emberek azon a véleményen vannak, hogy az államtitkár kissé elhamarkodottan kért bocsánatot Butler tábornok szavaiért, aki tudvalevően erősen sértő kifejezéseket használt Mussolininal szemben. Igen sokan, vannak, akik úgy válik, hogy az államtitkárnak mindenesetre be kellett volna várnia a hivatalos vizsgáló eredményét. Hogy az ügy még további hullámokat is verhet, arra legjobb bizonyíték Heflin szenátor beszéde, aki Mussolinit a szenátusban őrült zsarnoknak, autokratának nevezte, akinek véresek az ujjai és aki igen sok kitűnő olasz ember haláláért felelős. A Biütler tábornok elleni eljárásal megbízott hadbíróság egyébként megkezdte tárgyalásait, amelyeket a sonban, zárt ajtók möögött folytatnak. SAJÁT ÉRDEKE HA BEVÁSÁRLÁSAINáL A BUDAPESTI HÍRLAP HIRDETÉSEIRE HIVATKOZIK!