Budapesti Hírlap, 1931. október(51. évfolyam, 222–248. szám)

1931-10-01 / 222. szám

1931. OKTÓBER T. CSÜTÖRTÖK B.H. k Izzó botrány közben a szocialisták megrohan­ják a keresztény pártot, egy kereszténypárti városatya inzultál egy szocialistát Amikor Lázár Ferenc azt fejtegette, hogy a zsírdrágulás körül milyen tényezők játszot­tak szerepet, a szocialisták oldalán egyre fo­kozódott az izgalom s a feltörő lárma később már egész viharrá fajult, mert a padokat csap­kodva kiabálták a baloldali bizottsági tagok. Az elnök többízben megpróbálta a kedélye­ket csitítani, de szavai elvesztek a zajban. Közben a szociáldemokrata Horváth Pál magából kikelve, élesen kihívó hangon ezt kiál­totta Lázár Ferenc felé: — Gazság, amit elmondott! Erre a jobboldalon tört ki a vihar, a szónok heves gesztikulálással fölháborodva kiáltotta a szocialisták padsorai felé: — Nagyon csodálkozom, éppen maguk lár­máznak így, amikor a szegény néposztály érde­kében beszélek. Jellemző, hogy maguk azok, akik a munkásság pártfogóiul tolják föl magu­kat. Percek teltek el, amíg az elnök szóhoz tudott jutni és rendreutasította Horváth Pált, akinek újabb megjegyzései nyomán ismét kitört a jobboldalon a vihar. Huszár Károly magából kikelve állt föl a helyéről és úgy kiáltotta az elnöki emelvény felé: — Kérjük a széksértés megállapítását! Ebben a pillanatban a bizottsági tagok már az egész közgyűlési teremben mindenünnen nagy izgalommal kiabáltak. A kereszténypár­tiak közül többen felálltak helyükről és úgy kértek elégtételt Horváth Pál közbekiáltásáért. Ekkor a baloldalról Bánóczy László dr. az izgatott kereszténypárt felé ment és megállva a padsorok előtt, közvetlen közeiből próbálta mentegetni Horváth Pált és a többi között eze­ket mondotta: — Nem személyileg támadta Horváth Lázár Ferencet, csak az általa felsorakoztatott ada­tokra mondta, hogy „gazság". Ezt kénytelen volt többször is elismételni, mert a hátsó padsorokban lévő bizottsági ta­gok, akik nem hallották, miről van szó, inzul­­tálni akarták Bánóczy Lászlót, sőt rossz né­ven vették, hogy ingerült hangon kiabált. Ebben a pillanatban már úgy a jobb­ mint a baloldalon teljesen felbomlott az ülés rendje, többen megindultak a szocialisták részéről a kereszténypárt felé, mire valaki Bánóczy felé nyúlt és a nyakkendőjét kirántotta. Ezt­ látva a szocialisták, közülük elsőnek Gál Benő és úgyszólván valamennyi szocialista bizottsági tag megindult a kereszténypárt felé, amelynek soraiban szintén felbomlott a rend, a közeledő szocialisták felé siettek, úgy hogy pillanatnyi­lag az volt a helyzet, hogy súlyosabb összetű­zéstől kellett tartani. Reisz Mór szocialista futólépésben szaladt a Wolff-párt felé és kezét fölemelve sértő kifeje­zéseket használva kiabált: — Én már holnap elintézem magát! A rendkívül túlfeszült hangulatban hirtelen kirohant a helyéről vitéz Csill László dr., aki Reisz felé szólt valamit, mire a szocialista város­atya ezt felelte: — Magával nincs mit beszélni. Vitéz Csik László dr. ekkor fölemelte az öklét és Reisz Mór arcába sújtott. A közgyűlési te­remben teljes lett a felfordulás. Ilovszky János, mielőtt Csik László és Reisz Mór között folyó dulakodás erősebb verekedéssé fajulhatott volna, hirtelen egész erővel közbe­vet­ette magát és kemény hangon kiáltotta: — Uraim, nyugalom! Szétválasztták a dulakodókat Közben úgy Reisz Móricot, mint Csik Lász­lót többen is erőteljesen, lefogták és heves jele­netek közben Szétválasztották őket és eltávolí­tották a közgyűlési teremből. Fölállott ekkor Andréka Károly főkapitány­­helyettes, aki néhány lépésnyire ült a lezajlott affér színhelyétől és ugyancsak erélyes hangon nyugalomra próbálta inteni a feldúlt arcú bi­zottsági tagokat, akik felbőszülten ezt kiáltották egymás felé. 3 Dulakodás, botrány­os tettlegesség a főváros közgyűlésén ■ i—————oms aBw————,—w A szocialisták megzavarták a keresztény párt szónokát és megrohanták a kereszténypárt! padsorokat­­ Egy keresz­ténypárti és egy szocialista városatya összeverekedett — A kereszténypárt! városatyát két ülésről kitiltották Durva, de azt is mondhatjuk, hogy du­haj jelenetek színhelye volt ma este a fő­város közgyűlési terme. A jelentések, ame­lyek alább valami rendszert és érthetőséget igyekeznek belevinni ezeknek a botrányos eseményeknek a kavarodásába, sértésekről, szitkok áradatáról, dobálózásról, padrom­­bolásról, testi inzultusról számolnak be, csupa olyan mozgalomról, amely alig válik dicsőségére a büszke fővárosi autonómiá­nak. Úgy nézzük, hogy a közgyűlés további részén sikerült úgy, ahogy lehűteni az iz­galmakat és forma szerint elintézni a dur­vaságokat és testi sértéseket összes járulé­kaikkal együtt; ez azonban sovány vigasz­talás azért a nagyon sajnálatos tényért, hogy a bizottsági tagok ennyire megfeled­kezhettek magukról és a felelősségről, amely­­lyel a mai időknek tartoznak. Miután föl­tehetően, nekik is az a szándékuk, hogy ahol lehet, segítsenek a bajokon és békíteni, enyhíteni és csillapítani igyekezzenek a sú­lyos bajokkal irritált közhangulatot, egé­szen értelmetlen és épp annyira vétkes do­log is a részükről, ha még ők irritálnak, fo­kozzák az izgalmat és feszítik a húrt. Nem keressük, hogy ki a hibás ebben, de azt mindenesetre jó lélekkel ajánlhatjuk, hogy a bizottsági tag urak mindenképpen igye­kezzenek uralkodni idegeiken és őrizzék meg a hidegvérüket, nehogy nagyobb ártalmára legyenek a közéletnek, mint amennyit ők egyáltalában segíthetnek rajta. A szocialisták zajos rohama a kereszténypárti szónok ellen A főváros törvényhatósági bizottságának tag­jai szerdán délután rendkívüli közgyűlésre gyűl­tek össze. A közgyűlési teremben a pártok szinte teljes létszámmal vonultak fel és már az ülés megnyitása elő­tt is ideges feszültség uralkodott. Az elnöklő főpolgármester öt óra után pár perc­cel nyitotta meg a közgyűlést és elnöki bejelen­tések megtétele után Lázár Ferencnek, a Keresz­tény Községi Párt szónokának adta meg a szót. Lázár Ferenc azzal kezdte beszédét, hogy az országot­­ a fővárost erősen érintő gazdasági bajok egyik forrása a­ hibás gazdasági vezetés. Kiemelte, hogy a főváros felelős tényezőinek kötelessége a főváros ügyeinek egyensúlybaho­­zatala, ezt pedig részben a fokozott takarékos­ság útján, részben a gazdasági rendszer hibái­nak kiküszöbölésével lehet megvalósítani. Gyors intézkedéseket kell tenni, hogy a főváros lakos­sága mielőbb mentesüljön a nyomasztó gondok­tól. Pártja nevében indítványt terjeszt be, amely húsz pontban jelöli meg az azonnal keresztül­viendő intézkedéseket. Felolvasta ezután a húsz pontot, a­melyet a Budapesti Hírlap szerda reg­geli számában szó szerint való szövegében közölt. Lázár határozati javaslatának beterjesztését a baloldal, különösen a szociáldemokraták állandó zajongással és közbaszólásokkal kísérték.­­ Tíz esztendeje vannak uralmon, miért nem csinálták meg mind­et! — kiáltották a mind izzóbb hangulatban. A hasonló közbeszólások egész áradata indult meg a baloldalról, végre is az elnöklő főpolgár­mester több baloldali bizottsági tagot kénytelen volt rendreutasítani. Határozati javaslatának megokolásául kifej­tette Lázár Ferenc, hogy a ma fennálló rendel­kezések nem védik meg kellőképpen az apró exisztenciákat. A fővárosnak tehát kötelessége ebben az ügyben állást foglalni, de éppen így fel­adata az is, hogy a jövedelemhalmozást az egész vonalon megszüntessék. Kijelentette a szónok pártja nevében, hogy a takarékossági bizottság javaslatai nyomán hozandó határozatok végre­hajtását ő is, pártja is ellenőrizni kívánja. A Dunahíd megépítéséhez is ragaszkodni kell, mert a fővárossal erre a célra szinte akarata ellenére felemeltették az ingatlanvagyonátruházási ille­tékét és ez a­ munka számos inségáinek biztosí­tana hosszú kenyeret. Tenni kell valamit a ke­nyér drágasága ellen is, mert a főváros lakossága az olcsó búza idején horribilis árakat fizet. — GyalázatI­gazság! Reisz Móric, akit hat ember vitt hátra, pilla­natra megállott és dühöngve kiáltotta vitéz Csik László felé, akit még mindig lefogva tartottak. — És már holnap elintézem magát! Reisz Móric pillanatra kiszabadult azoknak a a kezei közül, akik el akarták vezetni, odaugrott az elnöki emelvény előtt lévő gyorsírói asztalhoz, öklével az üveglapot összezúzta és megsebezte a kezét. Közben egyik izgatott jelenet követte a má­sikat. Peyer Károly letört padjából egy darab fát és tajtékozva az elnöki emelvény felé dobta, mire a jobboldalon vehemes erővel tört ki a fel­­háborodás. Peyer ezzel nem elégedett meg, ha­nem egy széket ragadott meg és indulatos szavak kíséretében csapkodta az elnöki emelvény előtt. Az elnök teljesen tehetetlen volt a minden­ünnen kitörő vihar erejével szemben. Hogy mi­kor rendelt el szünetet, nem is lehetett megálla­pítani, mert az elnöki emelvényen ülők nem tud­tak lejönni az ülésterembe a nagy tömegben ösz­­szegyűlt hevesen vitázó városatyák miatt. Incidens a karzaton Közben a zsúfolt karzatról egy ismeretlen em­ber fölemelte az öklét és megfenyegette a közgyűlési teremben tartózkodókat. Erre Steinherz Simon szocialista törvényható­sági bizottsági tag ingerülten kiáltotta: — Rendőr menjen a karzatra! Már ököllel fenyegetődznek! Fokozta az izgalmat az, hogy valaki úgy látta, hogy a karzaton lévő ember hátsó zsebé­hez nyúl, mire többen elkezdtek kiáltozni: — Vizsgálják meg a zsebét, revolver van,­ nála! Nyomban detektív ment fel a karzatra, iga­zoltatta az állítólag fenyegetőző férfit, akiről megállapították, hogy nincs nála revolver. Ami­kor kihallgatták, azt mondotta, hogy ő nem fenyegetődzött az öklével, hanem csak izzadt Bundában Szőrmében Kutnewsky vezét IV., Kristóf-tér 6. homlokát törölte. Szünet alatt tovább folytak a heves jelene­tek. Mindenki másként adta elő a történteket. Voltak, akik azt mondották, hogy Reisz inzul­­tálta vitéz Csik Lászlót, úgy hogy amikor a tényállás leszögezéséről volt szó, nem lehetett egységes képet kapni. Körülbelül félórába telt, amíg annyira lehiggadt a hangulat, hogy már objektívebben igyekeztek megítélni a történ­teket. Ezután jogi vita indult meg, hogy szünetben történtek-e az inzultusok, vagy sem. Erre nézve­ azonban eltérőek voltak a vélemények. Mind­azoknak, akik hivatkoztak arra, hogy szünetben csaptak össze a bizottsági tagok, Éber Antal határozottan leszögezte: — Ami történt, az ülés tartama alatt történt Ez legyen az irányadó. Jellemző a felizgatott kedélyekre, hogy vol­tak városatyák, akik ilyeneket mondottak: — Láttam, amint rendőrök jelentek meg pil­lanatra, a közgyűlési terem ajtajaiban. Mások meg ezt ismételgették: — A dulakodás alatt rendőrtiszt jött be a terembe. Ezzel szemben a valóság az, hogy rendőrök tartózkodtak a közgyűlési terem közelében lévő folyosón, a lépcsőházban, és az utcán is, de a tárgyalási teremben rendőrök nem jelentet­ meg egy pillanatra sem. „Súlyos és sajnálatraméltó incidens történt" Szünet alatt a főpolgármester, a polgármester, az alpolgármesterek, Szemethy Károly tisztifő­ügyész bevonásával a gyorsírói jegyzetek alap­ján és több szemtanú bizottsági tag meghallga­tása után próbálták az eseményt rekonstruálni. A megbeszélés alatt a főpolgármester meghall­gatta a pártok vezetőinek felfogását is. Az érte­kezlet közel egy óra hosszáig tartott úgy, hogy fél 9 volt, amikor Ripka Ferenc főpolgármester újból megnyitotta a közgyűlést és a tömött pad­sorok előtt a következő enunciációt tette: — Lázár Ferenc beszéde alatt súlyos és saj­nál­attraméltó incidens történt. Az­ incidens kiin­dulópontja Horváth Pál törvényhatósági bi­zottsági tag egyik közbeszólása volt, aki Lázár Ferenc beszéde során, mikor egy kisember meg­­zsarolásáról beszélt zsírvásárlással kapcsolatban. így szólt: „Gazság, amit mondott." Ezért őt az elnök rendreutasította. Itt indult el a tumul­tus, ami lejátszódott. Horváth Pál megjegyzését a szónok és pártja magára értette és ez indította el a sajnálatos eseményeket. Felszólítja Horváth Pált, mondja meg, hogyan és kire értette közbe­szólását. Horváth Pál kijelenti, hogy a gazság szót a zsír termelési és eladási ára között mutatkozó differenciára mondotta, de hozzáfűzte, hogy ez már tíz év óta így történik. Másra nem érthette, mert hiszen senki se tételezheti fel róla pártál­lásánál fogva sem, hogy helyeselné a zsíruzsorát. Aki a tumultus főszerepét játszotta. 1. Ripka Ferenc főpolgármester: Ezzel a nyi­latkozattal a közbeszólást elintézettnek tekin­tem, de nem lehet napirendre térni az utána­­következők felett. Horváth Pál megjegyzése után következett a baloldali bizottsági tagok átvonulása a jobboldalra, ahol láttam, hogy magyaráznak valamit. Egyre többen jöttek, az események másodpercek alatt játszódtak le, a súlyos tumultus egyre nagyobbodott, úgy, hogy a közgyűlést felfüggesztettem. Akárhogy tör­tént is ez a jelenet, a lényeg az, hogy súlyosan megsértette a közgyűlés nemes tradícióit, meg­sértette ezt a helyet, amely az önkormányzat felszentelt csarnoka, amelynek méltósága és nyugodt atmoszférája felett mindenkor a leg­nagyobb féltéssel őrködtünk. (Helyeslés.) Sú­lyos sérelem esett a közgyűlésen tehát abban az esetben is, ha az ülés fel is volt függesztve. Olyan eset fennforgását kell megállapítania, amikor azt, aki a tumultus főszerepét játszotta szükségesnek tartja a törvény által megszabott eljárás alá vonni. Felszólítja Szemethy Károly tiszti főügyészt a széksértési indítvány megté­telére. Szemethy Károly tiszti főügyész a rendza­varás és széksértés tekintetében az idevonatkozó törvényes szabályok 6. §-át látja fennforogni. Ő maga súlyos rendzavarás esetének fennforgá­sát látja és kéri a közgyűlés mondja ki a döntést. A főpolgármester elrendeli a szavazást, a közgyűlés többsége, a baloldali pártok és a községi polgári párt szavazatukkal kimondják a széksértés esetét. Ezután újból Szemethy Károly főügyész szól és azt indítványozza, hogy miután súlyos szék­­sértést állapított meg a bizottság, vitéz Csik László dr.-t két egymásután következő ülésről való kizárásra ítélje a közgyűlés. (Nagy zaj.) A főügyész indítványához elsőnek Rassay Károly szólott. A közgyűlés többsége súlyos széksértést állapított meg, s ezért a főügyész­szel szemben azt indítványozza, hogy a Jászgyű­lés alkalmazza a pénzbírság maximumát és 500 pengővel sújtsa a szélesért­ét. 14 Újabb vihar a széksértési vitában Utána Peyer Károly szólt az ügyészi indít­ványhoz, aki azzal kezdi, hogy szemtanuk állí­tása szerint a széksértés nem szünetben, hanem nyílt ülés alatt történt. Mikor Peyer az első szavakat kimondja, a jobboldalon heves ellent­mondások hangzanak el. Nagy István indulato­san közbekiált: — Akármit állapit meg, nem lesz itt újra kommunizmus! — Tessék rendet csinálni az elnöknek! — kiáltja Friedrich. Temesy Győző Peyer Károly felé: — Vagyont rongált! Oda vagdosta a föld­höz a széket! Hát ez nem volt széksértési (Zaj.) Peyer Károly azzal folytatja, hogy nem le­het elintézni ezt az esetet úgy, ahogy a fő­ügyész javasolja. A törvény azt mondja, hogy az ellen, aki a közgyűlés tekintélyét súlyosan sérti, más megtorló intézkedéseket is lehet al­kalmazni. Én ellene voltama e szakasz megsza­vazásának a parlamentben. Önök szavazták meg, tessék tehát alkalmazni. Peyer Károly beszéde alatt állandóan fokozó­dik a lárma úgy a jobb, mint a baloldalról az indulatos közbekiáltások pergőtüze hangzik és a zűrzavarból csak szófoszlányokat lehet érteni.’ — A széksértőnek — kiáltja Peyer — aki orvos, egy előkelő testület tagja és képviselője itt a közgyűlésben, önuralmat kellene mutatnia. Ha támad, támadjon nyíltan és ne hátráljon meg.­­ Lázár Ferenc és a jobboldal erre a kijelen­tésre újból indulatosan utasítja vissza Peyer Károlyt.­­ Lázár Feren­c magából kikelve: » l — Ezt nem tűrjük, nem tűrjük, meg kell a szót tőle vonni! Tessék elnökölni! ' i — Tessék meghallgatni a szónokot, — mor.lija' nyugodtan Ripka Ferenc főpolgármester. — Ilyeneket hallgassunk meg? — kiáltják a jobbról.­­ Elnök figyelmezteti Peyer Károlyt, hogy mi­kor a' széksértés esetében ítélkezik, nincs joga sértegetni, a sértésért rendreutasítja.­­ Peyer azzal fejezi be, hogy a széksértő bizott-5 sági tag ügyét tegyék át az igazoló választmány-?­hoz, vizsgálja meg az, hogy az illető oda valóul arra a helyre, amelyet betölt. j

Next