Budapesti Hírlap, 1931. október(51. évfolyam, 222–248. szám)
1931-10-01 / 222. szám
1931. OKTÓBER T. CSÜTÖRTÖK B.H. k Izzó botrány közben a szocialisták megrohanják a keresztény pártot, egy kereszténypárti városatya inzultál egy szocialistát Amikor Lázár Ferenc azt fejtegette, hogy a zsírdrágulás körül milyen tényezők játszottak szerepet, a szocialisták oldalán egyre fokozódott az izgalom s a feltörő lárma később már egész viharrá fajult, mert a padokat csapkodva kiabálták a baloldali bizottsági tagok. Az elnök többízben megpróbálta a kedélyeket csitítani, de szavai elvesztek a zajban. Közben a szociáldemokrata Horváth Pál magából kikelve, élesen kihívó hangon ezt kiáltotta Lázár Ferenc felé: — Gazság, amit elmondott! Erre a jobboldalon tört ki a vihar, a szónok heves gesztikulálással fölháborodva kiáltotta a szocialisták padsorai felé: — Nagyon csodálkozom, éppen maguk lármáznak így, amikor a szegény néposztály érdekében beszélek. Jellemző, hogy maguk azok, akik a munkásság pártfogóiul tolják föl magukat. Percek teltek el, amíg az elnök szóhoz tudott jutni és rendreutasította Horváth Pált, akinek újabb megjegyzései nyomán ismét kitört a jobboldalon a vihar. Huszár Károly magából kikelve állt föl a helyéről és úgy kiáltotta az elnöki emelvény felé: — Kérjük a széksértés megállapítását! Ebben a pillanatban a bizottsági tagok már az egész közgyűlési teremben mindenünnen nagy izgalommal kiabáltak. A kereszténypártiak közül többen felálltak helyükről és úgy kértek elégtételt Horváth Pál közbekiáltásáért. Ekkor a baloldalról Bánóczy László dr. az izgatott kereszténypárt felé ment és megállva a padsorok előtt, közvetlen közeiből próbálta mentegetni Horváth Pált és a többi között ezeket mondotta: — Nem személyileg támadta Horváth Lázár Ferencet, csak az általa felsorakoztatott adatokra mondta, hogy „gazság". Ezt kénytelen volt többször is elismételni, mert a hátsó padsorokban lévő bizottsági tagok, akik nem hallották, miről van szó, inzultálni akarták Bánóczy Lászlót, sőt rossz néven vették, hogy ingerült hangon kiabált. Ebben a pillanatban már úgy a jobb mint a baloldalon teljesen felbomlott az ülés rendje, többen megindultak a szocialisták részéről a kereszténypárt felé, mire valaki Bánóczy felé nyúlt és a nyakkendőjét kirántotta. Ezt látva a szocialisták, közülük elsőnek Gál Benő és úgyszólván valamennyi szocialista bizottsági tag megindult a kereszténypárt felé, amelynek soraiban szintén felbomlott a rend, a közeledő szocialisták felé siettek, úgy hogy pillanatnyilag az volt a helyzet, hogy súlyosabb összetűzéstől kellett tartani. Reisz Mór szocialista futólépésben szaladt a Wolff-párt felé és kezét fölemelve sértő kifejezéseket használva kiabált: — Én már holnap elintézem magát! A rendkívül túlfeszült hangulatban hirtelen kirohant a helyéről vitéz Csill László dr., aki Reisz felé szólt valamit, mire a szocialista városatya ezt felelte: — Magával nincs mit beszélni. Vitéz Csik László dr. ekkor fölemelte az öklét és Reisz Mór arcába sújtott. A közgyűlési teremben teljes lett a felfordulás. Ilovszky János, mielőtt Csik László és Reisz Mór között folyó dulakodás erősebb verekedéssé fajulhatott volna, hirtelen egész erővel közbevetette magát és kemény hangon kiáltotta: — Uraim, nyugalom! Szétválasztták a dulakodókat Közben úgy Reisz Móricot, mint Csik Lászlót többen is erőteljesen, lefogták és heves jelenetek közben Szétválasztották őket és eltávolították a közgyűlési teremből. Fölállott ekkor Andréka Károly főkapitányhelyettes, aki néhány lépésnyire ült a lezajlott affér színhelyétől és ugyancsak erélyes hangon nyugalomra próbálta inteni a feldúlt arcú bizottsági tagokat, akik felbőszülten ezt kiáltották egymás felé. 3 Dulakodás, botrányos tettlegesség a főváros közgyűlésén ■ i—————oms aBw————,—w A szocialisták megzavarták a keresztény párt szónokát és megrohanták a kereszténypárt! padsorokat Egy kereszténypárti és egy szocialista városatya összeverekedett — A kereszténypárt! városatyát két ülésről kitiltották Durva, de azt is mondhatjuk, hogy duhaj jelenetek színhelye volt ma este a főváros közgyűlési terme. A jelentések, amelyek alább valami rendszert és érthetőséget igyekeznek belevinni ezeknek a botrányos eseményeknek a kavarodásába, sértésekről, szitkok áradatáról, dobálózásról, padrombolásról, testi inzultusról számolnak be, csupa olyan mozgalomról, amely alig válik dicsőségére a büszke fővárosi autonómiának. Úgy nézzük, hogy a közgyűlés további részén sikerült úgy, ahogy lehűteni az izgalmakat és forma szerint elintézni a durvaságokat és testi sértéseket összes járulékaikkal együtt; ez azonban sovány vigasztalás azért a nagyon sajnálatos tényért, hogy a bizottsági tagok ennyire megfeledkezhettek magukról és a felelősségről, amelylyel a mai időknek tartoznak. Miután föltehetően, nekik is az a szándékuk, hogy ahol lehet, segítsenek a bajokon és békíteni, enyhíteni és csillapítani igyekezzenek a súlyos bajokkal irritált közhangulatot, egészen értelmetlen és épp annyira vétkes dolog is a részükről, ha még ők irritálnak, fokozzák az izgalmat és feszítik a húrt. Nem keressük, hogy ki a hibás ebben, de azt mindenesetre jó lélekkel ajánlhatjuk, hogy a bizottsági tag urak mindenképpen igyekezzenek uralkodni idegeiken és őrizzék meg a hidegvérüket, nehogy nagyobb ártalmára legyenek a közéletnek, mint amennyit ők egyáltalában segíthetnek rajta. A szocialisták zajos rohama a kereszténypárti szónok ellen A főváros törvényhatósági bizottságának tagjai szerdán délután rendkívüli közgyűlésre gyűltek össze. A közgyűlési teremben a pártok szinte teljes létszámmal vonultak fel és már az ülés megnyitása előtt is ideges feszültség uralkodott. Az elnöklő főpolgármester öt óra után pár perccel nyitotta meg a közgyűlést és elnöki bejelentések megtétele után Lázár Ferencnek, a Keresztény Községi Párt szónokának adta meg a szót. Lázár Ferenc azzal kezdte beszédét, hogy az országot a fővárost erősen érintő gazdasági bajok egyik forrása a hibás gazdasági vezetés. Kiemelte, hogy a főváros felelős tényezőinek kötelessége a főváros ügyeinek egyensúlybahozatala, ezt pedig részben a fokozott takarékosság útján, részben a gazdasági rendszer hibáinak kiküszöbölésével lehet megvalósítani. Gyors intézkedéseket kell tenni, hogy a főváros lakossága mielőbb mentesüljön a nyomasztó gondoktól. Pártja nevében indítványt terjeszt be, amely húsz pontban jelöli meg az azonnal keresztülviendő intézkedéseket. Felolvasta ezután a húsz pontot, amelyet a Budapesti Hírlap szerda reggeli számában szó szerint való szövegében közölt. Lázár határozati javaslatának beterjesztését a baloldal, különösen a szociáldemokraták állandó zajongással és közbaszólásokkal kísérték. Tíz esztendeje vannak uralmon, miért nem csinálták meg mindet! — kiáltották a mind izzóbb hangulatban. A hasonló közbeszólások egész áradata indult meg a baloldalról, végre is az elnöklő főpolgármester több baloldali bizottsági tagot kénytelen volt rendreutasítani. Határozati javaslatának megokolásául kifejtette Lázár Ferenc, hogy a ma fennálló rendelkezések nem védik meg kellőképpen az apró exisztenciákat. A fővárosnak tehát kötelessége ebben az ügyben állást foglalni, de éppen így feladata az is, hogy a jövedelemhalmozást az egész vonalon megszüntessék. Kijelentette a szónok pártja nevében, hogy a takarékossági bizottság javaslatai nyomán hozandó határozatok végrehajtását ő is, pártja is ellenőrizni kívánja. A Dunahíd megépítéséhez is ragaszkodni kell, mert a fővárossal erre a célra szinte akarata ellenére felemeltették az ingatlanvagyonátruházási illetékét és ez a munka számos inségáinek biztosítana hosszú kenyeret. Tenni kell valamit a kenyér drágasága ellen is, mert a főváros lakossága az olcsó búza idején horribilis árakat fizet. — GyalázatIgazság! Reisz Móric, akit hat ember vitt hátra, pillanatra megállott és dühöngve kiáltotta vitéz Csik László felé, akit még mindig lefogva tartottak. — És már holnap elintézem magát! Reisz Móric pillanatra kiszabadult azoknak a a kezei közül, akik el akarták vezetni, odaugrott az elnöki emelvény előtt lévő gyorsírói asztalhoz, öklével az üveglapot összezúzta és megsebezte a kezét. Közben egyik izgatott jelenet követte a másikat. Peyer Károly letört padjából egy darab fát és tajtékozva az elnöki emelvény felé dobta, mire a jobboldalon vehemes erővel tört ki a felháborodás. Peyer ezzel nem elégedett meg, hanem egy széket ragadott meg és indulatos szavak kíséretében csapkodta az elnöki emelvény előtt. Az elnök teljesen tehetetlen volt a mindenünnen kitörő vihar erejével szemben. Hogy mikor rendelt el szünetet, nem is lehetett megállapítani, mert az elnöki emelvényen ülők nem tudtak lejönni az ülésterembe a nagy tömegben öszszegyűlt hevesen vitázó városatyák miatt. Incidens a karzaton Közben a zsúfolt karzatról egy ismeretlen ember fölemelte az öklét és megfenyegette a közgyűlési teremben tartózkodókat. Erre Steinherz Simon szocialista törvényhatósági bizottsági tag ingerülten kiáltotta: — Rendőr menjen a karzatra! Már ököllel fenyegetődznek! Fokozta az izgalmat az, hogy valaki úgy látta, hogy a karzaton lévő ember hátsó zsebéhez nyúl, mire többen elkezdtek kiáltozni: — Vizsgálják meg a zsebét, revolver van, nála! Nyomban detektív ment fel a karzatra, igazoltatta az állítólag fenyegetőző férfit, akiről megállapították, hogy nincs nála revolver. Amikor kihallgatták, azt mondotta, hogy ő nem fenyegetődzött az öklével, hanem csak izzadt Bundában Szőrmében Kutnewsky vezét IV., Kristóf-tér 6. homlokát törölte. Szünet alatt tovább folytak a heves jelenetek. Mindenki másként adta elő a történteket. Voltak, akik azt mondották, hogy Reisz inzultálta vitéz Csik Lászlót, úgy hogy amikor a tényállás leszögezéséről volt szó, nem lehetett egységes képet kapni. Körülbelül félórába telt, amíg annyira lehiggadt a hangulat, hogy már objektívebben igyekeztek megítélni a történteket. Ezután jogi vita indult meg, hogy szünetben történtek-e az inzultusok, vagy sem. Erre nézve azonban eltérőek voltak a vélemények. Mindazoknak, akik hivatkoztak arra, hogy szünetben csaptak össze a bizottsági tagok, Éber Antal határozottan leszögezte: — Ami történt, az ülés tartama alatt történt Ez legyen az irányadó. Jellemző a felizgatott kedélyekre, hogy voltak városatyák, akik ilyeneket mondottak: — Láttam, amint rendőrök jelentek meg pillanatra, a közgyűlési terem ajtajaiban. Mások meg ezt ismételgették: — A dulakodás alatt rendőrtiszt jött be a terembe. Ezzel szemben a valóság az, hogy rendőrök tartózkodtak a közgyűlési terem közelében lévő folyosón, a lépcsőházban, és az utcán is, de a tárgyalási teremben rendőrök nem jelentet meg egy pillanatra sem. „Súlyos és sajnálatraméltó incidens történt" Szünet alatt a főpolgármester, a polgármester, az alpolgármesterek, Szemethy Károly tisztifőügyész bevonásával a gyorsírói jegyzetek alapján és több szemtanú bizottsági tag meghallgatása után próbálták az eseményt rekonstruálni. A megbeszélés alatt a főpolgármester meghallgatta a pártok vezetőinek felfogását is. Az értekezlet közel egy óra hosszáig tartott úgy, hogy fél 9 volt, amikor Ripka Ferenc főpolgármester újból megnyitotta a közgyűlést és a tömött padsorok előtt a következő enunciációt tette: — Lázár Ferenc beszéde alatt súlyos és sajnálattraméltó incidens történt. Az incidens kiindulópontja Horváth Pál törvényhatósági bizottsági tag egyik közbeszólása volt, aki Lázár Ferenc beszéde során, mikor egy kisember megzsarolásáról beszélt zsírvásárlással kapcsolatban. így szólt: „Gazság, amit mondott." Ezért őt az elnök rendreutasította. Itt indult el a tumultus, ami lejátszódott. Horváth Pál megjegyzését a szónok és pártja magára értette és ez indította el a sajnálatos eseményeket. Felszólítja Horváth Pált, mondja meg, hogyan és kire értette közbeszólását. Horváth Pál kijelenti, hogy a gazság szót a zsír termelési és eladási ára között mutatkozó differenciára mondotta, de hozzáfűzte, hogy ez már tíz év óta így történik. Másra nem érthette, mert hiszen senki se tételezheti fel róla pártállásánál fogva sem, hogy helyeselné a zsíruzsorát. Aki a tumultus főszerepét játszotta. 1. Ripka Ferenc főpolgármester: Ezzel a nyilatkozattal a közbeszólást elintézettnek tekintem, de nem lehet napirendre térni az utánakövetkezők felett. Horváth Pál megjegyzése után következett a baloldali bizottsági tagok átvonulása a jobboldalra, ahol láttam, hogy magyaráznak valamit. Egyre többen jöttek, az események másodpercek alatt játszódtak le, a súlyos tumultus egyre nagyobbodott, úgy, hogy a közgyűlést felfüggesztettem. Akárhogy történt is ez a jelenet, a lényeg az, hogy súlyosan megsértette a közgyűlés nemes tradícióit, megsértette ezt a helyet, amely az önkormányzat felszentelt csarnoka, amelynek méltósága és nyugodt atmoszférája felett mindenkor a legnagyobb féltéssel őrködtünk. (Helyeslés.) Súlyos sérelem esett a közgyűlésen tehát abban az esetben is, ha az ülés fel is volt függesztve. Olyan eset fennforgását kell megállapítania, amikor azt, aki a tumultus főszerepét játszotta szükségesnek tartja a törvény által megszabott eljárás alá vonni. Felszólítja Szemethy Károly tiszti főügyészt a széksértési indítvány megtételére. Szemethy Károly tiszti főügyész a rendzavarás és széksértés tekintetében az idevonatkozó törvényes szabályok 6. §-át látja fennforogni. Ő maga súlyos rendzavarás esetének fennforgását látja és kéri a közgyűlés mondja ki a döntést. A főpolgármester elrendeli a szavazást, a közgyűlés többsége, a baloldali pártok és a községi polgári párt szavazatukkal kimondják a széksértés esetét. Ezután újból Szemethy Károly főügyész szól és azt indítványozza, hogy miután súlyos széksértést állapított meg a bizottság, vitéz Csik László dr.-t két egymásután következő ülésről való kizárásra ítélje a közgyűlés. (Nagy zaj.) A főügyész indítványához elsőnek Rassay Károly szólott. A közgyűlés többsége súlyos széksértést állapított meg, s ezért a főügyészszel szemben azt indítványozza, hogy a Jászgyűlés alkalmazza a pénzbírság maximumát és 500 pengővel sújtsa a szélesértét. 14 Újabb vihar a széksértési vitában Utána Peyer Károly szólt az ügyészi indítványhoz, aki azzal kezdi, hogy szemtanuk állítása szerint a széksértés nem szünetben, hanem nyílt ülés alatt történt. Mikor Peyer az első szavakat kimondja, a jobboldalon heves ellentmondások hangzanak el. Nagy István indulatosan közbekiált: — Akármit állapit meg, nem lesz itt újra kommunizmus! — Tessék rendet csinálni az elnöknek! — kiáltja Friedrich. Temesy Győző Peyer Károly felé: — Vagyont rongált! Oda vagdosta a földhöz a széket! Hát ez nem volt széksértési (Zaj.) Peyer Károly azzal folytatja, hogy nem lehet elintézni ezt az esetet úgy, ahogy a főügyész javasolja. A törvény azt mondja, hogy az ellen, aki a közgyűlés tekintélyét súlyosan sérti, más megtorló intézkedéseket is lehet alkalmazni. Én ellene voltama e szakasz megszavazásának a parlamentben. Önök szavazták meg, tessék tehát alkalmazni. Peyer Károly beszéde alatt állandóan fokozódik a lárma úgy a jobb, mint a baloldalról az indulatos közbekiáltások pergőtüze hangzik és a zűrzavarból csak szófoszlányokat lehet érteni.’ — A széksértőnek — kiáltja Peyer — aki orvos, egy előkelő testület tagja és képviselője itt a közgyűlésben, önuralmat kellene mutatnia. Ha támad, támadjon nyíltan és ne hátráljon meg. Lázár Ferenc és a jobboldal erre a kijelentésre újból indulatosan utasítja vissza Peyer Károlyt. Lázár Ferenc magából kikelve: » l — Ezt nem tűrjük, nem tűrjük, meg kell a szót tőle vonni! Tessék elnökölni! ' i — Tessék meghallgatni a szónokot, — mor.lija' nyugodtan Ripka Ferenc főpolgármester. — Ilyeneket hallgassunk meg? — kiáltják a jobbról. Elnök figyelmezteti Peyer Károlyt, hogy mikor a' széksértés esetében ítélkezik, nincs joga sértegetni, a sértésért rendreutasítja. Peyer azzal fejezi be, hogy a széksértő bizott-5 sági tag ügyét tegyék át az igazoló választmány-?hoz, vizsgálja meg az, hogy az illető oda valóul arra a helyre, amelyet betölt. j