Budapesti Hírlap, 1933. január (53. évfolyam, 1–25. szám)

1933-01-01 / 1. szám

1933. JANUÁR 1. VASÁRNAP B. H. Boldogabb írta Buday Barna Szokás volt a falvakban, helyenkint talán ma is az, hogy szilveszter estéjén kolomp kongatásokkal, kürtszóval, ostorcserdítések­­kel kergették az ó esztendőt, hogy jöhessen helyébe az új, a jobb, a boldogabb. Ez az immár elmúlt 193­2-es esztendő rászolgált, hogy vasvillával kergessük meg. De mi jön utána? Komor arcú vendégként jelentke­zik az újesztendő. Nincs jó ígérete, bizta­tása, mosolya. Az angol király rádiószózata is azt mondja, hogy ime, jön az új meg­próbáltatás. Ugyan mit próbálnak ki raj­tunk még az idők? Hát lehet-e rosszabbul, mint ahogyan most volt! Az emberiség történetének szégyenfoltja lesz ez az 1932. esztendő. Letették most a világ hatalmasságai a vizsgát arról, hogy nem tudják a világot kormányozni. Tizen­három év óta olyan sikeresen dirigálják az önkezeikkel szétszabdalt és újra rendezett országokat, hogy maguk is tönkremenőben vannak. Kiélték, elsorvasztották a legyőzött népeket és elfelejtették, hogy ezek az ő fogyasztóik, a vásárlóképesség mesterséges kiirtása után nyakukon maradt az áru, nem folyt vissza az uzsorakamatra kiadott pénz, így hát a II. osztályú államoknak szánt enyészet az I. osztályú államokra is átter­jedt. A termelés, a vállalkozás, a munka megakadt, a tőke félreállott, egész világot átható gazdasági zavarok alakultak ki ab­ból, hogy a II. osztályú államok fogyasz­tóit elkoldusították. És nincs lelkük ahhoz, hogy a megnyomorított országok sorsán javítsanak, megrongált és szétdúlt szervi életüket orvosolják. Összevissza adósságok jellemzik ezt a kor­szakot; az európai államok adósai és hite­lezői egymásnak, Amerikának pedig vala­mennyi tartozik. Mindegyik nagyhatalom­nak egy pénz­hurok és egy vámpolitikai hu­nok van a nyakán, meg zsinór is van a ke­zében, amelynek hurkos vége más állam nyakát szorítja. És mi történik? Az európai államok egymás nyakát szorongatják, Ame­rika pedig valamennyiét. Ebben a társas­játékban az arany egyik pincéből a má­sikba szaladgál, mint a bolond és nincs rá ideje, hogy dolgozzék és termékenyítsen, tíz árú pedig, megreked. Adósoknak és hite­lezőknek egyaránt fáj a fejük, zsibbad az fogyász a terhes kötelezettségek és viszont­­kötelezettségek miatt és a gazdasági élet mérereinek elfojtása miatt. Róka fogja Csukát, csuka fogja rókát és nincs lelkük, hogy egymást eleresszék. A háborúból és az ezt követő helyre­­állításokból roppant számlák eredtek, hát­­nost még mindig arról van szó, hogy ki fizessen. Senki sem akar Fekete Péter lenni. Már a győzteseknek is fülükig ér a vesze- velem, de nem bírják bevenni azt a meg­váltó szót, hogy spongyát rá. Készek in­kább maguk is elpusztulni, de a legyőzöt­teknek nem engedik el a nyomort s szerzett előnyeikről le nem mondanak, ha tótágast áll is a világ. Ez a megrögzött háborús esz­­telenség az emberiség örök szégyene marad. Mi magyarok vagyunk, a rosszuljártak között is a legárvábbak. A kritikák és gán­csok hősei külön magyar hibákban keresik Válságunk okát, pedig az a csoda, hogy úgy ahogy, ma is megvagyunk. Hiszen mi más m­a is Magyarország, mint találomra kivá­gott része egy háromszorosan nagy test­nek ! Az Alföldön kívül úgyszólván minde­­ncünket elvették, még a tűzifát is drága pén­­zben kell megvásárolnunk az ezeréves ma­gyar erdőkből és többet adunk érte, mint amennyit a búzánkért beveszünk. Az el­­felákmányolt berendezésekért egy fillért ném kaptunk, ellenben vagy hatvanezer nyugdíjast a csonka országba szorítottak át és most csodálkoznak rajta, hogy a tiszt­viselőkre sokat költünk és ezért a kiszakí­tott életszervek pótlására felvett kölcsönö­ket nem bírjuk visszaszolgáltatni. Noha el­vették tőlünk az életlehetőségeket, azért csak elvárják, hogy rendben fizessünk, akár képünk nyomora árán. Nem gondol arra a külső világ, hogy a m­­agyar nép milliónyi tömege alig eszik m­ast, mint kenyeret és krumplit, abból se jut elég. Londrában jár a nép fia s leg­több előtt már a tüzelő is a jólét elérhetet­len magas fogalmai közé tartozik. A pénz­nek izmagva sincs a falvakban, a nép csere­kereskedést űz. Földünk már nem jövedel­mez. A városi exisztenciákat a csődök jég­verése pusztítja, tisztviselőinket már éh­bérre szorítottuk, hova tovább? Micsoda terasztikus orvosszert alkalmazzon kifelé való fizetőképessége érdekében ez a szegény ország, amelynek természetes orvosszereit kiosztották gyűlölködő örökösök között?! Megmondjuk, mi az orvosságunk. A béke­­revízió, az élet elrabolt gazdasági szervei­nek visszaadása. Ennek híján, noha a szá­zadok valamennyi államvezető lángelméje feléledne, egyesített erejükkel sem bírnák ezt az országot egészségessé, életerőssé tenni. És megmondjuk mi a világválság or­vossága. Tessék törölni a háborús adósságo­kat! Tessék eltörölni a háborús vámhatá­rokat! Tessék kitörölni az emlékezetből azt, hogy háború volt, akkor lesz béke, helyre­áll a tűrhető élet és úja fognak nyílni a glóbuson az örömvirágok. Különben lesz nyomorúság, pusztulás, forradalom. Egyik kéznek le kell törölnie a fekete tábláról egy csomó igazságtalan és kegyet­len rendelkezést és egy csomó számsort, hogy a másik kéz felírhassa a tiszta táb­lára azt az áhított jóslatot, hogy most pedig következik a boldogabb új esztendő. Mi induljunk az új évnek jó feltevések­kel, szilárd hittel. Segítsük a szegényt, egyenlítsük ki az életlehetőségeket, hogy mindenkinek jusson valami, irtsuk ki az er­kölcsi szeplőket, de máskülönben ne bánt­suk egymást. És higgyünk abban, hogy az új esztendő visszahozza az emberiségnek azt, ami már-már elveszettnek látszik: az emberies belátást és a bölcsességet. Ne feledjük aztán, hogy ha a bölcsesség szünetel is, de dolgozik az erő. Nagy munka folyik a történelem titkos kohójában, izzik a vas, zúg a pöröly, új életmű van kialaku­lóban és lehet, éppen akkor készül el a nagy alkotás, mikor már úgy véljük, hogy ben­nünket az Ég is elhagyott. A kormány jövő évi programmja: megindítani a gazdasági vérkeringést Gömbös Gyula újévi nyilatkozata a nemzeti egység meg­teremtéséről, a nyugodt, rendszeres munkáról, a munkás­ság jövő szerepéről, külpolitikai és gazdasági kérdésekről „Az államháztartás egyensúlya érdekében mindent elkövettünk, de csak addig a határig, ameddig az étel törvényei és az igazság megengedik" Gömbös Gyula miniszterelnök az újév alkalmából beható és nagy é é­rdekességű nyi­latkozatot tett számos időszerű kérdésről A miniszterelnök nyilatkozata a következő­képpen hangzik: — A nemzeti egység megteremtésére irá­nyuló tevékenység két részből áll. Az egyik: megteremteni azt a lelki egységet, amely nélkül egy nemzet se tud megbirkózni a nagy feladatokkal. Információim arról szól­nak és a magam meggyőződése is az, hogy a nemzetben ma már megvan a diszpozíció a teljes lelki egységre. Megvan benne az egységre való hajlam és a nemzeti élet meg­nyilvánulásai azt mutatják, hogy működé­semet megértéssel fogadják és ami talán a legfontosabb, teljes bizalommal. Fontos ez, mert bizalom nélkül sem politikai, sem gaz­dasági kérdéseket megoldani nem lehet. Ez a bizalom annyit jelent, hogy mindenki át legyen hatva attól a tudattól, hogy csak vállvetett, harmonikus munkával tudjuk előbbre vinni az ország ügyeit. Ennek a bi­zalomnak elsősorban a gazdasági téren való helyreállítása és megerősödése bír jelentő­séggel. Nemcsak politikusok, de vezető pénz­emberek is hangsúlyozták előttem, hogy ez a bizalom helyre is állott és úgy a tőke, mint a munka azon lesz, hogy ezt a bizalmat gyü­­mölcsöztesse is. A gazdasági vérkeringés elősegítése a racionalizálási javaslattal . Mind befelé, a belső termelés és alko­tás terén, mind kifelé, a külföldnek meg kell érteni, hogy Magyarország akar élni, híd élni és hogy ez az akarás és tudás szo­lid keretek között mozog. A másik tényező, a konkrétumok, amelyekkel előbbre visszük az ország dolgát. Előbbre is akarjuk vinni a gazdasági vérkeringés megindítása révén és olyan intézkedések által, amelyek az ál­lam teherbíróképességével arányban van­nak, illetőleg, amelyek azt figyelembe ve­szük. Az erre vonatkozó javaslataink mun­kában vannak és elsősorban a belügyminisz­ter által kidolgozott racionalizálási törvény­­javaslat lesz az, amely megindítja ennek a munkának a folyamatát. A teljes demokrácia érvényesül Magyarországon — A társadalmi válaszfalak — folytatta a miniszterelnök, — tulajdonképpen poli­tikai válaszfalak. Elsősorban az ipari mun­kásság és a polgári társadalom közötti vá­laszfalakra gondolok, amelyek megakadá­lyozzák, hogy a nemzet teljes politikai egy­séggé fejlődjék ki. Egyébként Magyarorszá­gon egyesek gondolhatnak válaszfalakat a maguk számára, a saját izoláltságuk kieme­lése céljából, nagyban és egészében ezek a válaszfalak nincsenek meg. Aki a magyar közéletet figyeli, már régen megállapíthatta azt, hogy a teljes demokrácia érvényesül Magyarországon. Mindenki, tekintet nélkül arra, hogy honnan jött, tehetsége és egyéb adottságai szerint érvényesülhet ebben az országban. A lényeg az marad, hogy a nasty egység gondolatában olyan berendezkedé­sek létesüljenek vagy fejlesztessenek ki, amelyek azt a közérzést váltják ki, hogy mindenkiről gondoskodás történik ebben az országban és hogy a munka minden körül­ A nyugodt, rendszeres munka és a türelmetlen kritikák . Tisztában vagyok azzal ugyanis, hogy a bizalmat, amelyet számomra előlegeznek, tettekkel kell a­ magam részéről megerősíte­nem. A tetteket azonban nem vagyok haj­landó hübelebalázsi módra szorgalmazni, hanem nyugodt, rendszeres munkával aka­rom végezni, amely ugyan lassúbb tempót jelent, de annál tartósabb és eredményesebb lesz a kihatásaiban. Természetes, hogy kü­lönösen gazdasági téren ezek a tettek nem­csak rajtam múlnak, hanem a külföld meg­értésének is függvényei. A türelmetlen kri­tikákat azért ostorozom annyira, mert a nemzet egyetemét csak teljes harmóniában szolgálhatjuk. Tehetjük ezt egy olyan atmoszférában, amelyben a teljes megértés jegyében mindenki igyekszik becsületesen elvégezni kötelességét. Ezért követek el min­dent, hogy a szenvedélyek ne f­orbácsoltas­­sanak fel, hanem a bennünk élő erő rend­szerbe foglalva, egy célt szolgáljon: a nem­zeti egységet. ­ A dinamikus hangszóróval egybeépített 5+1 lámpás 7050-es Orion rádió egyszerű kezelését, szelektivitását, tökéletes hang­visszaadását mindenki ismeri. Könnyen beszerezhető, mert az eddig használt készülékét bármely rádiókereskedő megvásárolja. G­­ártsi: Orion izzólámpagyár. vl"A feis­tó SZERENCSE­ JEGYÉBEN" Standard rádióval KEZDJE MEG Az új évet! LORD mények között megtalálja a megbecsülést. Fő feladatom tehát az lesz, hogy úgy sza­­bályozzam a magyar termelés, társadalom és a politika életét, hogy a magyar munkás­ság teljesen egybeolvadjon a magyar tár­­sadalommal és hogy a tehetségek összérték­­üknek megfelelő pozícióba juthassanak. Magyarország békés kül­­politikája . A külpolitikai atmoszférát, amelyben élünk, Magyarországra nézve kedvezőnek mondhatom, annyival is inkább, mert min­­denütt nagy megértést látok helyzetünkkel szemben és elismerését kulturális, gazdasági és politikai jelentőségünknek. Magyarország a béke szolgálatában akarja külpolitikai tö­­rekvéseit érvényesíteni és örömmel állapí­tom meg, hogy ezt a szándékot megértéssel fogadják az arra hivatottak. ­Az 1933-as évi programm — Azok a kereskedelmi szerződések, ame­­lyeket kormányom kezdeményezett, illetőleg megkötött, a nemzetközi gazdasági életbe való nagyvonalú bekapcsolódásunkat céloz­zák. Az egész világnak egy kötelessége van: megindítani a gazdasági vérkeringést , kölcsönös megértés alapján, mert valameny­­nyiünknek közös a baja, tehát közös kell, hogy legyen az elhatározás is. Ezen az úton tovább munkálkodni, ez lesz a kormánynak az 1933-as évi programmja. Nagyobbsza­­bású, konkrétumokat felölelő külkereske­delmi politika, amely egyszersmind európai, de magyar érdek is. Népek egyenjogúsága és a honvédség — Amikor kormányra léptem, — vála­szolta a miniszterelnök, — külpolitikai fej­tegetéseimet a kusannei konferencia szelle­mének ismertetésével kezdettem. Akkor an­nak a reményemnek adtam kifejezést, hogy ez a szellem egyebütt is fog érvényesülni. Amikor az ötös konferencia az egyenjogú­ságnak a kérdését a fegyverkezés terén el­ismerte, örömmel állapíthattam meg a lau­­sannei szellem érvényesülését. Ennek a meg­állapodásnak a konzekvenciáiról mindaddig, amíg a konkrétumok nem válnak ismere­tessé, beszélni nem lehet, ami egyébként túl korai is volna. Mi azt reméljük, hogy a kon­krétumok tárgyalásánál is meg fogják ta­lálni az érdekelt államok azt a helyes kö­zéputat, amelyre a leszerelés kérdésében a bizottság elvének szemmeltartásával helyez­kedni kell. Mindaddig, amíg ezek az elvi kérdések nem tisztázódnak, a honvédség marad a jelenlegi állapotában.

Next