Budapesti Hírlap, 1933. január (53. évfolyam, 1–25. szám)
1933-01-01 / 1. szám
1933. JANUÁR 1. VASÁRNAP B. H. Boldogabb írta Buday Barna Szokás volt a falvakban, helyenkint talán ma is az, hogy szilveszter estéjén kolomp kongatásokkal, kürtszóval, ostorcserdítésekkel kergették az ó esztendőt, hogy jöhessen helyébe az új, a jobb, a boldogabb. Ez az immár elmúlt 1932-es esztendő rászolgált, hogy vasvillával kergessük meg. De mi jön utána? Komor arcú vendégként jelentkezik az újesztendő. Nincs jó ígérete, biztatása, mosolya. Az angol király rádiószózata is azt mondja, hogy ime, jön az új megpróbáltatás. Ugyan mit próbálnak ki rajtunk még az idők? Hát lehet-e rosszabbul, mint ahogyan most volt! Az emberiség történetének szégyenfoltja lesz ez az 1932. esztendő. Letették most a világ hatalmasságai a vizsgát arról, hogy nem tudják a világot kormányozni. Tizenhárom év óta olyan sikeresen dirigálják az önkezeikkel szétszabdalt és újra rendezett országokat, hogy maguk is tönkremenőben vannak. Kiélték, elsorvasztották a legyőzött népeket és elfelejtették, hogy ezek az ő fogyasztóik, a vásárlóképesség mesterséges kiirtása után nyakukon maradt az áru, nem folyt vissza az uzsorakamatra kiadott pénz, így hát a II. osztályú államoknak szánt enyészet az I. osztályú államokra is átterjedt. A termelés, a vállalkozás, a munka megakadt, a tőke félreállott, egész világot átható gazdasági zavarok alakultak ki abból, hogy a II. osztályú államok fogyasztóit elkoldusították. És nincs lelkük ahhoz, hogy a megnyomorított országok sorsán javítsanak, megrongált és szétdúlt szervi életüket orvosolják. Összevissza adósságok jellemzik ezt a korszakot; az európai államok adósai és hitelezői egymásnak, Amerikának pedig valamennyi tartozik. Mindegyik nagyhatalomnak egy pénzhurok és egy vámpolitikai hunok van a nyakán, meg zsinór is van a kezében, amelynek hurkos vége más állam nyakát szorítja. És mi történik? Az európai államok egymás nyakát szorongatják, Amerika pedig valamennyiét. Ebben a társasjátékban az arany egyik pincéből a másikba szaladgál, mint a bolond és nincs rá ideje, hogy dolgozzék és termékenyítsen, tíz árú pedig, megreked. Adósoknak és hitelezőknek egyaránt fáj a fejük, zsibbad az fogyász a terhes kötelezettségek és viszontkötelezettségek miatt és a gazdasági élet mérereinek elfojtása miatt. Róka fogja Csukát, csuka fogja rókát és nincs lelkük, hogy egymást eleresszék. A háborúból és az ezt követő helyreállításokból roppant számlák eredtek, hátnost még mindig arról van szó, hogy ki fizessen. Senki sem akar Fekete Péter lenni. Már a győzteseknek is fülükig ér a vesze- velem, de nem bírják bevenni azt a megváltó szót, hogy spongyát rá. Készek inkább maguk is elpusztulni, de a legyőzötteknek nem engedik el a nyomort s szerzett előnyeikről le nem mondanak, ha tótágast áll is a világ. Ez a megrögzött háborús esztelenség az emberiség örök szégyene marad. Mi magyarok vagyunk, a rosszuljártak között is a legárvábbak. A kritikák és gáncsok hősei külön magyar hibákban keresik Válságunk okát, pedig az a csoda, hogy úgy ahogy, ma is megvagyunk. Hiszen mi más ma is Magyarország, mint találomra kivágott része egy háromszorosan nagy testnek ! Az Alföldön kívül úgyszólván mindencünket elvették, még a tűzifát is drága pénzben kell megvásárolnunk az ezeréves magyar erdőkből és többet adunk érte, mint amennyit a búzánkért beveszünk. Az elfelákmányolt berendezésekért egy fillért ném kaptunk, ellenben vagy hatvanezer nyugdíjast a csonka országba szorítottak át és most csodálkoznak rajta, hogy a tisztviselőkre sokat költünk és ezért a kiszakított életszervek pótlására felvett kölcsönöket nem bírjuk visszaszolgáltatni. Noha elvették tőlünk az életlehetőségeket, azért csak elvárják, hogy rendben fizessünk, akár képünk nyomora árán. Nem gondol arra a külső világ, hogy a magyar nép milliónyi tömege alig eszik mast, mint kenyeret és krumplit, abból se jut elég. Londrában jár a nép fia s legtöbb előtt már a tüzelő is a jólét elérhetetlen magas fogalmai közé tartozik. A pénznek izmagva sincs a falvakban, a nép cserekereskedést űz. Földünk már nem jövedelmez. A városi exisztenciákat a csődök jégverése pusztítja, tisztviselőinket már éhbérre szorítottuk, hova tovább? Micsoda terasztikus orvosszert alkalmazzon kifelé való fizetőképessége érdekében ez a szegény ország, amelynek természetes orvosszereit kiosztották gyűlölködő örökösök között?! Megmondjuk, mi az orvosságunk. A békerevízió, az élet elrabolt gazdasági szerveinek visszaadása. Ennek híján, noha a századok valamennyi államvezető lángelméje feléledne, egyesített erejükkel sem bírnák ezt az országot egészségessé, életerőssé tenni. És megmondjuk mi a világválság orvossága. Tessék törölni a háborús adósságokat! Tessék eltörölni a háborús vámhatárokat! Tessék kitörölni az emlékezetből azt, hogy háború volt, akkor lesz béke, helyreáll a tűrhető élet és úja fognak nyílni a glóbuson az örömvirágok. Különben lesz nyomorúság, pusztulás, forradalom. Egyik kéznek le kell törölnie a fekete tábláról egy csomó igazságtalan és kegyetlen rendelkezést és egy csomó számsort, hogy a másik kéz felírhassa a tiszta táblára azt az áhított jóslatot, hogy most pedig következik a boldogabb új esztendő. Mi induljunk az új évnek jó feltevésekkel, szilárd hittel. Segítsük a szegényt, egyenlítsük ki az életlehetőségeket, hogy mindenkinek jusson valami, irtsuk ki az erkölcsi szeplőket, de máskülönben ne bántsuk egymást. És higgyünk abban, hogy az új esztendő visszahozza az emberiségnek azt, ami már-már elveszettnek látszik: az emberies belátást és a bölcsességet. Ne feledjük aztán, hogy ha a bölcsesség szünetel is, de dolgozik az erő. Nagy munka folyik a történelem titkos kohójában, izzik a vas, zúg a pöröly, új életmű van kialakulóban és lehet, éppen akkor készül el a nagy alkotás, mikor már úgy véljük, hogy bennünket az Ég is elhagyott. A kormány jövő évi programmja: megindítani a gazdasági vérkeringést Gömbös Gyula újévi nyilatkozata a nemzeti egység megteremtéséről, a nyugodt, rendszeres munkáról, a munkásság jövő szerepéről, külpolitikai és gazdasági kérdésekről „Az államháztartás egyensúlya érdekében mindent elkövettünk, de csak addig a határig, ameddig az étel törvényei és az igazság megengedik" Gömbös Gyula miniszterelnök az újév alkalmából beható és nagy é érdekességű nyilatkozatot tett számos időszerű kérdésről A miniszterelnök nyilatkozata a következőképpen hangzik: — A nemzeti egység megteremtésére irányuló tevékenység két részből áll. Az egyik: megteremteni azt a lelki egységet, amely nélkül egy nemzet se tud megbirkózni a nagy feladatokkal. Információim arról szólnak és a magam meggyőződése is az, hogy a nemzetben ma már megvan a diszpozíció a teljes lelki egységre. Megvan benne az egységre való hajlam és a nemzeti élet megnyilvánulásai azt mutatják, hogy működésemet megértéssel fogadják és ami talán a legfontosabb, teljes bizalommal. Fontos ez, mert bizalom nélkül sem politikai, sem gazdasági kérdéseket megoldani nem lehet. Ez a bizalom annyit jelent, hogy mindenki át legyen hatva attól a tudattól, hogy csak vállvetett, harmonikus munkával tudjuk előbbre vinni az ország ügyeit. Ennek a bizalomnak elsősorban a gazdasági téren való helyreállítása és megerősödése bír jelentőséggel. Nemcsak politikusok, de vezető pénzemberek is hangsúlyozták előttem, hogy ez a bizalom helyre is állott és úgy a tőke, mint a munka azon lesz, hogy ezt a bizalmat gyümölcsöztesse is. A gazdasági vérkeringés elősegítése a racionalizálási javaslattal . Mind befelé, a belső termelés és alkotás terén, mind kifelé, a külföldnek meg kell érteni, hogy Magyarország akar élni, híd élni és hogy ez az akarás és tudás szolid keretek között mozog. A másik tényező, a konkrétumok, amelyekkel előbbre visszük az ország dolgát. Előbbre is akarjuk vinni a gazdasági vérkeringés megindítása révén és olyan intézkedések által, amelyek az állam teherbíróképességével arányban vannak, illetőleg, amelyek azt figyelembe veszük. Az erre vonatkozó javaslataink munkában vannak és elsősorban a belügyminiszter által kidolgozott racionalizálási törvényjavaslat lesz az, amely megindítja ennek a munkának a folyamatát. A teljes demokrácia érvényesül Magyarországon — A társadalmi válaszfalak — folytatta a miniszterelnök, — tulajdonképpen politikai válaszfalak. Elsősorban az ipari munkásság és a polgári társadalom közötti válaszfalakra gondolok, amelyek megakadályozzák, hogy a nemzet teljes politikai egységgé fejlődjék ki. Egyébként Magyarországon egyesek gondolhatnak válaszfalakat a maguk számára, a saját izoláltságuk kiemelése céljából, nagyban és egészében ezek a válaszfalak nincsenek meg. Aki a magyar közéletet figyeli, már régen megállapíthatta azt, hogy a teljes demokrácia érvényesül Magyarországon. Mindenki, tekintet nélkül arra, hogy honnan jött, tehetsége és egyéb adottságai szerint érvényesülhet ebben az országban. A lényeg az marad, hogy a nasty egység gondolatában olyan berendezkedések létesüljenek vagy fejlesztessenek ki, amelyek azt a közérzést váltják ki, hogy mindenkiről gondoskodás történik ebben az országban és hogy a munka minden körül A nyugodt, rendszeres munka és a türelmetlen kritikák . Tisztában vagyok azzal ugyanis, hogy a bizalmat, amelyet számomra előlegeznek, tettekkel kell a magam részéről megerősítenem. A tetteket azonban nem vagyok hajlandó hübelebalázsi módra szorgalmazni, hanem nyugodt, rendszeres munkával akarom végezni, amely ugyan lassúbb tempót jelent, de annál tartósabb és eredményesebb lesz a kihatásaiban. Természetes, hogy különösen gazdasági téren ezek a tettek nemcsak rajtam múlnak, hanem a külföld megértésének is függvényei. A türelmetlen kritikákat azért ostorozom annyira, mert a nemzet egyetemét csak teljes harmóniában szolgálhatjuk. Tehetjük ezt egy olyan atmoszférában, amelyben a teljes megértés jegyében mindenki igyekszik becsületesen elvégezni kötelességét. Ezért követek el mindent, hogy a szenvedélyek ne forbácsoltassanak fel, hanem a bennünk élő erő rendszerbe foglalva, egy célt szolgáljon: a nemzeti egységet. A dinamikus hangszóróval egybeépített 5+1 lámpás 7050-es Orion rádió egyszerű kezelését, szelektivitását, tökéletes hangvisszaadását mindenki ismeri. Könnyen beszerezhető, mert az eddig használt készülékét bármely rádiókereskedő megvásárolja. Gártsi: Orion izzólámpagyár. vl"A feistó SZERENCSE JEGYÉBEN" Standard rádióval KEZDJE MEG Az új évet! LORD mények között megtalálja a megbecsülést. Fő feladatom tehát az lesz, hogy úgy szabályozzam a magyar termelés, társadalom és a politika életét, hogy a magyar munkásság teljesen egybeolvadjon a magyar társadalommal és hogy a tehetségek összértéküknek megfelelő pozícióba juthassanak. Magyarország békés külpolitikája . A külpolitikai atmoszférát, amelyben élünk, Magyarországra nézve kedvezőnek mondhatom, annyival is inkább, mert mindenütt nagy megértést látok helyzetünkkel szemben és elismerését kulturális, gazdasági és politikai jelentőségünknek. Magyarország a béke szolgálatában akarja külpolitikai törekvéseit érvényesíteni és örömmel állapítom meg, hogy ezt a szándékot megértéssel fogadják az arra hivatottak. Az 1933-as évi programm — Azok a kereskedelmi szerződések, amelyeket kormányom kezdeményezett, illetőleg megkötött, a nemzetközi gazdasági életbe való nagyvonalú bekapcsolódásunkat célozzák. Az egész világnak egy kötelessége van: megindítani a gazdasági vérkeringést , kölcsönös megértés alapján, mert valamenynyiünknek közös a baja, tehát közös kell, hogy legyen az elhatározás is. Ezen az úton tovább munkálkodni, ez lesz a kormánynak az 1933-as évi programmja. Nagyobbszabású, konkrétumokat felölelő külkereskedelmi politika, amely egyszersmind európai, de magyar érdek is. Népek egyenjogúsága és a honvédség — Amikor kormányra léptem, — válaszolta a miniszterelnök, — külpolitikai fejtegetéseimet a kusannei konferencia szellemének ismertetésével kezdettem. Akkor annak a reményemnek adtam kifejezést, hogy ez a szellem egyebütt is fog érvényesülni. Amikor az ötös konferencia az egyenjogúságnak a kérdését a fegyverkezés terén elismerte, örömmel állapíthattam meg a lausannei szellem érvényesülését. Ennek a megállapodásnak a konzekvenciáiról mindaddig, amíg a konkrétumok nem válnak ismeretessé, beszélni nem lehet, ami egyébként túl korai is volna. Mi azt reméljük, hogy a konkrétumok tárgyalásánál is meg fogják találni az érdekelt államok azt a helyes középutat, amelyre a leszerelés kérdésében a bizottság elvének szemmeltartásával helyezkedni kell. Mindaddig, amíg ezek az elvi kérdések nem tisztázódnak, a honvédség marad a jelenlegi állapotában.