Budapesti Hírlap, 1933. október(53. évfolyam, 223–248. szám)
1933-10-01 / 223. szám
1938. OKTÓBER 1, VASÁRNAP B. H Életem küzdelme Hogyan lettem a német nemzeti szocializmus vezére A Budapesti Hírlap számára írta HITLER ADOLF német birodalmi kancellár Az életem nem volt rózsás: a szegénység, a munkanélküliség, később a kommunizmus, az úgynevezett demokratikus pártok, a tőke, a nemzetközi pénzpolitika, a sajtó, a közvélemény, a bürokrácia, a terror és az üldözés ellen vívott harcok sorozatából állott. Braunauban, a régi Bajorország erdővidéki városkájában születtem. Apám, aki árva gyerek volt, nagy nehezen küzdötte fel magát a kishivatalnoki polcra. Anyám, aki szegény bajor parasztcsalád sarja, váltig biztatott, hogy lépjek művészi pályára. Apám azonban inkább azt szerette volna, ha az ő nyomdokait követném és hivatalnoki pályát választanám. Amikor meghalt, tizenhárom éves voltam. Akkoriban még minden nemes apának az volt a kívánsága, hogy gyermekei tisztviselők legyenek. Az elemi iskolát szülővárosomban végeztem el, majd Linzbe kerültem reáliskolába. Anyám hamarosan bekövetkezett halála arra kényszerített, hogy magam gondoskodjam megélhetésemről. Bécsbe utaztam, — akkoriban azt hittem, hogy ez a világ közepe, — ahol a magammal vitt 50 korona hamarosan elfogyott. Senki sem érdeklődött képeim iránt. Kénytelen voltam kedves tervemet — az építészi pályát — feladni. Miután nem akadt más munka, napszámost állást vállaltam egy építkezésnél és amikor a magas állványzatról lenéztem az utcán nyüzsgő, jólöltözött emberekre, politikai kérdések kezdtek foglalkoztatni. Németország valódi lelkét, szellemét kerestem. Hiszen a XIX. században nagy német mozgalom indult meg és ettől sok jót vártam, de csakhamar beláttam, hogy a haladásra és nemzeti célokra irányuló megmozdulás aligha fog a középosztály körében gyökeret verni. A polgárság túlontúl egyéni életet él, „az ő háza, az ő vára", nem szívesen vállal kockázatot. A munkásosztályban több életerő volt, de az osztrákok körében nem találtam meg azt a bajtársi szellemet, amelyet kerestem. Munkatársaim, asztalosok, kőművesek, ácsok többnyire „vörösek" voltak, s ha nem akartam belépni szakszervezetükbe, rosszul ment a sorom, jóllehet láttam, hogy a szakszervezetek inkább a baloldali pártpolitikával, mint a munkásság életszínvonalának megjavításával foglalkoznak. Mégis sikerült egy építésznél rajzolói állást szereznem és ettől kezdve iparkodtam keresetemből minél többet megtakarítani. Naponta csak egyszer ettem, hogy könyveket vásárolhassak, így lettem huszonhárom éves. Közben azt is felismertem, hogy az osztrák birodalom nem egyéb a Habsburg-uralom fenntartását szolgáló suta berendezésnél. Münchenbe utaztam, ahol képeket festettem és azok eladásából éltem. Állandóan éheztem, mert nem tudtam leküzdeni a könyvek utáni vágyakozásomat. 1914 februárjában léptem ki az osztrák katonai szolgálatból és hat hónappal később, a világháború kitörésének napján, kérvényt írtam Lajos bajor királyhoz, hogy a német hadseregben szolgálhassak. 1917 október havában, amikor már tizedes voltam, egy bombaszilánk megsebesített, később azonban visszatértem ezredemhez. A háborút keresztes hadjáratnak tekintettem : úgy éltem, mint a remete, kerültem a nőket és sohasem mentem szabadságra. A végzet 1918 októberében ért utat. Az angolok új gázdomái, amelyeket akkoriban használtak először, több bajtársammal együtt harcképtelenné tettek. A forradalom híre a kórházban élt, aholteljesen vakon betegeskedtem. Gyógyulásom után Bajorországba tértem vissza és ott önkénteseket toboroztam egy szervezet számára, amelynek tagjai főként a diákok, a régi katonák, a munkások és a parasztok soraiból kerültek ki. Feladatuk az volt, hogy a szélsőbaloldali elemek törekvéseivel szemben bizonyos ellenállást fejtsünk ki. Parancsnokom későbben azzal bízott meg, hogy a munkások közé keveredve, híreket szerezzek politikai érzelmeikről. Szolgálatom folyamán különböző társadalmi elemekkel kerültem össze, hisz Németország akkoriban számtalan apró és hasznavehetetlen csoportra szakadt széjjel. Valamelyik estén egy sötét sörházba tévedtem be, ahol hat ember tartott éppen gyűlést. Az volt a szándékom,, hogy új pártot alakítok és megnyerem őket terveim számára. Ehelyett azonban én léptem be hozzájuk hetedik tagnak. Ez a kis csoport lett a későbbi nemzeti szocialista német munkáspárt magva. Egy esztendővel később, 1920-ban, már többezer főnyi hallgatóság látogatta gyűléseinket, amelyeket én vezettem és közben a pártot is megreformáltuk. Magam sem tudom, hogyan bírtam ki ezt az életet. Egy közismert bajor bajtársammal együtt, aki ma miniszteri állást tölt be, küzdöttünk a mindennapi kenyérért s közben folyton a könyveket kerestem,és az éjszakákat olvasással töltöttem alvás helyett. Történelmi tanulmányokat folytattam, amelyek azt a meggyőződést érlelték meg bennem, hogy Közép- és Kelet- Európában a zsidóság bomlási csira volt. Angliában voltak nagy zsidó imperialisták, akik a nemzeti tekintély emelésén munkálkodtak, a szinnémet hagyománnyal azonban mindenkor szemben állt a zsidó elem. A forradalom óta a zsidók stratégiai pontokat foglaltak el. Programom, amelyet körülbelül Mussolini főbb elveivel egyidőben hoztam nyilvánosságra, nem a fasizmus szolgai másolata. A munkásosztály életerején alapszik. Csodálom Mussolinit és minden államférfiúnál nagyobbnak tartom őt, de rendszereink szükségképpen különböznek egymástól. A nemzeti szocializmus alapja az együttműködés alapján megalkotott képviselet, amely elsősorban a munkás felé fordul és osztályharc nélkül kiküszöböli a társadalmi osztályok között fennálló ellentéteket. A nemzeti szocializmus az ország minden cselekvő és életképes társadalmi rétegét felveszi magába. Ezért van az, hogy egy-egy rohamosztagban sokszor iparosok, parasztok, mérnökök és tisztek találhatók együtt egy — talán éppen munkanélküli-parancsnok vezetése alatt, anélkül, hogy tudatában lennének a köztük fennálló társadalmi-, vagy rangkülönbségnek. Szívesen emlékszem vissza arra az időre, amikor a gárdám először ütközött meg a szociáldemokratákkal; a müncheni Hofbrauhausban történt, egy összejövetelünk alkalmával. Politikai ellenfeleink formálisan megostromolták emelvényünket, de betört fejjel voltak kénytelenek visszavonulni. Egy másik összejövetelünk után, amelyen több ezren vettek részt, a hallgatóság soraiból felállt egy kommunista és két pisztolyt dobott elém az asztalra. Az ir-külsejű ember, akinek az arcát több, késszúrástól származó sebhely éktelenítette el, e szavakkal fordul hozzám: — Azért jöttem ide, hogy lelőjjem magát, de a szavai meggyőztek. Együtt akarok dolgozni magával. Ő lett a nemzeti szocializmus előharcosa a müncheni vörösök között. München falai látták azt is, ahogy fegyvertelen csapataim az utcákon vonultak, midőn az Odeon-téren felbukkant előttünk a rendőrök eddig elrejtett sorfala és sortüzet adott a tömegre. Tizenhat nemzeti szocialista halt meg, én magam is megsebesültem. Ez az esemény lett pályám fordulópontja. Amidőn sebesülten összerogytam, embereim motoros kocsira tettek és a külvárosba vittek, ahol azonban rövidesen letartóztattak bennünket. A bíróság — amelynek tagjai között nézeteltérések voltak — ötévi szabadságvesztésre ítélt, de büntetésemből csak nyolc hónapot töltöttem ki. 1924 decemberében szabadon bocsátottak és néhány hónap múlva már ismét ott tartottam, hogy gyűléseimet állandóan 4—5000 ember látogatta. Elismert vezérként tértem vissza. diát érdekében? bevásárlásainál hivatkozzon a B udaié sír Hírlapra Gyártja: Telefongyár r. Átnyújtották Genfben Mussolini tervezetét a Dunamedence gazdasági újjászervezéséről A stresai gondolaton épül fel az új terv — Politikamentes gazdasági megoldás a cél — Preferenciális vámszerződések és kedvezményes vámtételek alapján teremtsenek rendet a Duna völgyében Kánya Kálmán külügyminiszter nyilatkozott genfi tárgyalásairól GENF, szept. 30. Savidi olasz külügyi államtitkár szombaton délelőtt átnyújtotta a három európai nagyhatalom (Németország, Franciaország és Anglia), valamint a hat középeurópai állam (Magyarország, Ausztria, Lengyelország, Csehország, Románia és Jugoszlávia) népszövetségi megbízottainak a Dunamedence gazdasági kapcsolatainak újjászervezéséről szóló olasz javaslatot. Mussolini új tervezete a stresai konferencián kialakult gondolatmenet további kifejlesztését jelenti, amennyiben az eddigieknél sokkal meszszebbmenő kétoldalú preferenciális vámszerződések megkötését javasolja a dunai államok részére. Genfi olasz körökből származó hír szerint az olasz delegáció részletesen megvizsgálta azokat az okokat, amelyek a dunai államok kérdésében meghiúsították az eddigi megoldási kísérleteket. Megállapította, hogy ennek a kudarcnak az volt az oka, hogy az eddigi tervezgetések során a gazdasági kérdéseket teljesen alárendelték a politikának. Ennek az alapvető hibának a kiküszöbölésére dolgozta ki az olasz delegáció azt a tervezetet, amelyet ma átnyújtottak az illetékes országok képviselőinek. A tervezet a stresai konferencián a gabonaneműekre megállapított kedvezményes vámtételeket más mezőgazdasági termékekre is kiterjeszteni kívánja. Ajánlja továbbá, hogy a többi hatalom támogassa a dunai államokat abban a törekvésükben, hogy fizetési mérlegeiket egyensúlyba hozzák. Az új olasz tervezet benyújtásának célja az, hogy megindítsa az eszmecserét a dunai államok helyzetéről és lehetővé tegye a Dunamedence gazdasági talpraállítását, függetlenül minden politikai kérdéstől. Az olasz emlékirat ügyében előreláthatóan már a most folyó népszövetségi ülésszak alatt megindulnak a tárgyalások. Nincs azonban kizárva az sem, hogy Olaszország nemzetközi értekezletre hívja össze az érdekelt államokat. Határozati javaslat az állampolgári jogegyenlőségről GENF, szept. 30. A szombati népszövetségi közgyűlésnek egyetlen érdekes mozzanata a görög származású Frengaulis delegátus felszólalása volt, aki Haiti képviseletében felhívta a közgyűlés figyelmét a Nemzetek Szövetségének alapokmányára, amely az államok egyenjogúságát biztosítja ugyan, de hallgatással mellőzi az egyes állampolgárok jogait. Kifejtette, hogy amíg a nemzetek között 64.000 sorsjegy , 42.000 nyeremény és 1 jutalom, melyeket 5 osztályban ezen hivatalos játékterv szerint sorsolnak ki és fizetnek ki készpénzben. Állandó állami felügyelet és ellenőrzés. ELSŐ OSZTÁLY Setét 24 aranypengő Húzás 1933. október 14. és 17-én. MÁSODIK OSZTÁLY Setét 24 aranypengő Húzás . 1933. november 18. és 21-én. Nyeremény Aranypengő Nyeremény Aranypénzé 1 á 15.0001 á 20.0001 á 10.0001 á 10.0001 á 4.0001 á 4.0001 á 3.0001 á 3.0001 á 2.0001 á 2.0005 á 1000 5.0005 á 1000 5.000 10 á 500 5.000 10 á 500 5.000 20 á 300 6 000 20 á 300 6.000 60 á 150 9.000 60 á 200 12.000 2900 á 60 174.000 2900 á 90 261.000 3000 nyer. ar. P 233.000 3000 nyer. ar. P 328.000 HARMADIK OSZTÁLY NEGYEDIK OSZTÁLY 3e.és 24 aranypengeLetét 24 aranypengö unzás : Húzás : 1933.december 15. és 18-án. 1983. Január 18. és 16 én. Nyeremény Aranypengö Nyeremény Aranypengő 1 á 25.0001 á 30.0001 á 15.0001 á 15.0001 á 10.0001 á 10.0001 á 50001 á 5.0001 á 3.0001 á 3.0005 á 2000 10.0005 á 2000 10.000 10. 0OO 10.000 10 á 1000 10.000 20 á 500 10.000 20 á 500 10.000 60 á 200 12.000 60 á 300 18000 2900 á 120 348.000 2900 á 150 435.000 310 Jnyerar. P 448.000 3000nyer. ar. P 546.000 ÖTÖDIK OSZTÁLY Betét 24 aranypenge Húzás: 1934. február 8., 9., 12., 13., 15., 16., 19 , 20., 22., 23., 26., 27., és 28., március 2., 5., 6., 8. és 13-án. Legnagyobb nyeremény szerencsés esetben 500.000 Ötszázezer aranypengő 300.000 200.000 100.000 50.000 40.000 30.000 20.000 30000 40.000 40.000 40000 60.000 100.000 100.000 80.000 60.000 110.000 240.000 420.000 4.107 000 | Jntal. * ar. P 300.000 1nyer.200.000 1á 100 0001á 50.0001á 40.0001á 30.0001á 20.0002á 15.0004á 10.0008á 5.000 10á 4.000 20á 3 000 50á 2.000 100á 1.000 100á 800 ICOá 600 220á 500 600á 400 1.400a 300 27.380á 150 30.000nyer. és 1 jutalom ar* ar.P 6.167.000 Az 5 osztályban összesen 7,722.000 aranypengőt fognak kisorsolni. Az összes sorsjegyek felét kisorsolják, minden második sorsjegy nyer. Az első osztály húzása október 14-én kezdődik osztályonként az összes 24 pengő Hl Negyed se 1 D»Tiírfíj! N rövid Sl Hivatalos árak osztályonként az összes főárusítóknál: Egész sorsjegy._ ... 24 pengő ||| Negyed sorsjegy _ 6 pengő Fél sorsjegy _ . .. 12 pengő |l Ni lotOd sor-’e-- 3 pengő' 3