Budapesti Hírlap, 1935. július (55. évfolyam, 147-172. szám)
1935-07-02 / 147. szám
1935 JÚLIUS 2, KEDD B. H. A decsi szélmalmok Alig hisszük, hogy Decsen tegnapig lett volna szélmalom. A magyar folklórénak ez a kedves, játékos és azért mégis olyan komoly figurája inkább az Alföldön terjedt el, ugyanott, ahol rekkenő nyári napokon a délibáb is el-leterpeszkedik a búzatermő, megingathatatlan zóna felett és soha nem látott alakokat varázsol a bámuló utasember és azegykedvű tanyai nép szeme elé. Ha Decs, ez a tolnamegyei dolgos és a föld s a levegő tréfáit aligha ismerő község eddig kénytelen volt nélkülözni az Alföld tündérjátékait, tegnap egyszerre kapta meg mind a kettőt. Előbb a délibábot s aztán a délibábon keresztül a szélmalmot. Sőt egyúttal még azt a cirkuszi mutatványszámba menő látványosságot is élvezhette, hogy a varázsló, aki szavainak délibábjából eléjük teremtette a szélmalmot, mint alakul át a jól ismert Bús Lovaggá és szónoki hevének rozzant táltosán, az unt szólamok rozsdás lándzsájával mint rohamozza meg saját szélmalmának lomha szárnyait. Eckhardt Tibor volt ez a tegnapi decsi bús lovag, s az ellenzéki lapok a politika szélcsendjében az ő tegnapi szereplésének színeiből igyekszenek politikai élet látszatát elővarázsolni. Úgy tesznek, mint a hálás famulusok, akik a bűvész sapkájából elővarázsolt papírrózsákat buzgón osztják szét a publikum soraiban, — hadd lássa mindenki, mennyire nincs hamisság a dologban. Ha már ott nem voltunk, — ehhez túlságosan ismertnek ígérkezett a produkció, legalább elolvastuk azokat a kolumnákat, amelyeket a nemrégi ellenségből vedlett hűséges krónikás feljegyzett és oly lelkes hévvel és odaadással feltálalt. Olvastuk a beszédet és az a tiszta és nyugodt érzésünk támadt olvasása közben, hogy valóban nem lehet nagy baj ebben a kicsiny és megsebzett országban. Nem lehet baj, ha a parlament második legnagyobb pártjának vezére kénytelen délibábszerűen ilyen bajokat elővarázsolni és nem talál a maga számára méltóbb ellenfelet a szélmalomnak magafestette látszatánál. Mert hiába keresünk a beszédben valódi sérelmeket, amelyek ellen egy ellenzéki vezérnek nemcsak a saját népszerűsége érdekében kell harcolnia, hanem alkotmányos kötelességből és a kormányzás biztonsága és szilárdsága érdekében is, nincs itt egyéb, mint a százszor hallott lemez ismert refrénjei. Eckhardt Tibor képtelen akár egyetlenegy konkrét sérelmet is említeni, miért is általánosságokra szorul. Nincs egyetlenegy adata, nem tud megjelölni egyetlen alkotmánysérelmet sem és ezért meg kell maradnia amellett, hogy a kormány nem tiszteli az alkotmányt. Nem tud olyan esetet a kormánynak immár három éves működéséből, amely a parancsuralomnak csak az árnyékát is felidézte volna, és ezért egészen általánosságban tajtékzik amiatt, hogy itt a parancsuralom mellett csinálnának hangulatot. Nincsenek jogsérelmei, tehát a jog lenézéséről beszél; miután nem tudja, mikor, ki, és mivel sértette volna meg az alkotmányt, az ezeréves alkotmány védelmében száll síkra. Természetesen csak a legnagyobb általánosságban, mert hiszen ez mindig nagyon hatásos és különösen abban az esetben az, ha a hallgatóságot már a hang maga is elbűvöli és senki sem kíváncsi arra, hogy mit is kell érteni ebből a nagy lelkesedésből és ebből a szent haragból. Frázis frázis után ömlött a beszédes ajkakról, azt látjuk a beszámolókból és látjuk a jobb célra érdemes buzgóságot is, amely mindezeket a régi lemezeket forgatja, — csak azt nem látjuk, hogy egy ilyen beszéd mivel viszi előre az ország dolgát és hogy váljon a szónok, amikor egy ilyen beszédet befejezett, mit gondol, mivel tette jobbakká, különbekké hallgatóit, mint azelőtt voltak; miről világosította fel őket, mivel avatta be a népet a politika rejtelmeibe, amely végül is csak érte, csak a népért van, csak a népet szolgálhatja. Régi, régi melódiák ezek és képtelenség, hogy bárkiben is új érzéseket kelthessenek, amikor ezeket újra végighallgatja. Ez a beszéd legfeljebb olyan, mint egy meteorológiai jelentés: a politika nyelvén hirdeti, hogy beállt a nyár, megszűntek a témák, a kormány nem táplálja mindennap új meg új munkával és új témával a nagy gépezetet, megelégszik azzal, hogy tovább folytatja az élet ritmusát, s mivel ebbe nem lehet belekapaszkodniok, a politikai uborkaszezon szenvedő hőseinek nem marad más táplálékuk, mint a számtalanszor megrágott eledel, az ismert politikai frázistömeg. Eckhardt Tibor nyilván nem veszi rossz néven tőlünk, ha nem bocsátkozunk vitába beszédjének vitathatatlan üressége felett. A miniszterelnök csak a napokban válaszolt újra erélyesen és igen találóan ezekre az oly nagy általánosságokban mozgó vádakra és e válaszára csak nagyon tétova visszhang érkezett a túlsó oldalról. De a publikum el is vesztette érzékét e műviharok iránt. Végre is e frázisokkal és falrafestett szélmalomszárnyakkal szemben a kormány oldalán három évi kormányzás szakadatlan egymásutánja áll; csupa élő valóságok sorozata, kísérleteké, készülődéseké és alkotásoké, amelyek egy jobb sorsra hivatott nemzet hétköznapjait építik meg. A legszélesebb publikum látta, hogy e három év alatt még a nyoma, még az árnyéka sem fordult elő semmiféle erőszak alkalmazásának, sokkalta kevésbé, mint akár a háború előtt. Hagyjuk tehát a vélt sérelmeket és forduljunk az igazi témák felé. Mert vannak ilyenek és a kormány sohasem arrogálta magának, hogy csak ő látja a problémákat, vagy hogy csak ő ismerheti fel azokkal szemben a leghelyesebb megoldásokat és módszereket. Olyan nemzetnek, amelyre annyira reánehezedett a sors keze, vannak igen nagy kérdései és igen nagy kétségei: az ellenzéknek ezekkel kapcsolatban ugyanolyan a feladata, mint a kormánynak, hogy kutassa, elemezze, feltárja őket, hogy azzal törődjék, ami ennek a nemzetnek csakugyan baja és amivel küzdenie kell mindhalálig. Ezek elől kitérni, erre jók a decsihez hasonló beszédek; a fantázia szélmalmai ellen folytatott harc csak annak a leplezésére való, hogy hiányzik a képesség és az akarat a valóságos feladatokkal való megbirkózásra. De az ilyen moziharc végül is csak a publikum kifárasztására vezet s másra nem is vezethet. Ez csak arra jó, hogy elkoptassa a közönség érdeklődését a politikai nagy mutatványaival szemben, hogy tisztelet helyett megérdemelt közönyre nevelje a közönséget, amelyet a reklám nagy dobjaival egyszer és kétszer és annyiszor félrevezettek. Ne koptassák már ezeket a lemezeket, amelyek sohasem zengtek valamirevaló melódiákat. Ne hangoztassanak nagy szavakat akkor, mikor csak éppen saját kicsinyes érdekeikről lennének mondanivalóik, és és ne villogtassanak lándzsákat, amelyeket csak a nagy szavak tesznek fényessé, de nem a komoly tettek és amelyeket nem is arra éleztek ki, hogy az élet forró küzdelmeiben forgassák meg őket, hanem éppen csak annyira festettek be, hogy a fantázia szélmalmai ellen fel lehessen vonulni velük. Decsen megismerték a szélmalmokat, — de mi azt hisszük, megismerték ennek a szélmalomnak a molnárait is. És amikor az aratás ideje eljön, —s ime már itt is van, — a decsi nép sem fog habozni, hogy milyen molnárhoz vigye őrletni a maga búzáját és kire bízza a vetőmagvának tisztítását és nemesítését. a Budapesti Hírlap Beszélgetés Oxenstierna gróf főhadnaggyal, az öttusa olimpiai bajnokával Szerdán kezdődik a tereplovaglással a honvédség nemzetközi öttusamodern pentantioni versenye — Megérkeztek a svédek, olaszok és németek — A világ legjobb öttusázói Budapesten Látogatás a versenyzők szállásán Néhány esztendővel ezelőtt az öttusa (modern pentatlon) versenyről nálunk alig lehetett komolyan beszélni. Ma nemcsak polgárjogot nyert a magyar, sportban ez a rendkívüli képességeket megkívánó sportág, hanem hovatovább mind tekintélyesebb sportmúltra tekinthetünk vissza. Az elmúlt esztendőkben a stockholmi öttusa verseny magyar résztvevői huszáros bravúrral lepték meg a sportvilágot, amikor az úgyszólván ismeretlen csapat az elsők közé küzdötte fel magát. Azóta az elmúlott esztendő komoly munkával, céltudatos készülődéssel telt el. Ez évben Budapesten rendezi meg a magyar honvédség nagyszabású nemzetközi öttusa versenyét, amelyen a világ legkiválóbb versenyzői, a svédek és németek, továbbá a fiatal olasz csapat tagjai vesznek részt. Joggal remélhetjük, hogy a szerdán, a tereplovaglással kezdődő versenyen a magyar színeket újabb diadalra viszik versenyzőink, akik a következő napokon a párbajtőrvívásban, az úszásban, a céllövésben és futásban mérik össze erejüket nagynevű ellenfeleikkel. A verseny előkészületeiről, a csapatok mérkőzéséről és a versenyzők szállásán tett látogatás alkalmával nyert tapasztalatainkról, valamint a legkiválóbb versenyzőkkel, köztük a világbajnok Oxenstierna gróffal folytatott beszélgetésünkről az alábbiakban számolunk be: A verseny résztvevői valamennyien megérkeztek A magyar királyi honvédség szerdán kezdődő öttusa versenyén résztvevő nemzetek csapatai megérkeztek Budapestre. A németek hétfőn délelőtt repülőgépen jöttek meg, az olasz csapat vasárnap reggel érkezik Budapestre, a bécsi gyorsvonattal, a svédek pedig az esti prágai gyorssal. A csapatokat a Ludovika Akadémia hűvösvölgyi épületében szállásolták el, ott hétfőn este tartották meg az ismerkedési vacsorát. Az öttusa verseny résztvevőiről az alábbiakban számolunk be: Németország A német csapat tagjai: Heigl Heinz százados, a csapat vezetője Sirk Ernst Ludwig főhadnagy Handrick Gotthardt főhadnagy Puttmann Ernst hadnagy Lemp Hermann hadnagy Gramer Heinz hadnagy A német csapat a mátyásföldi repülőtérre érkezett meg, ahol Decleva Zoltán ezredes, Kövér Lajos alezredes és vitéz Bujdosó Kálmán fogadta őket a rendezőbizottság nevében. Elmondták, hogy a repülőút igen kellemesen telt el. Velük jött Flotow ezredes, a hannoveri lovaglóiskola tanára, Bübel őrnagy, a wünsdorfi katonai sportoktató iskola parancsnoka, valamint Feuchtinger százados, aki a berlini olimpiai játékokon fogja rendezni az öttusa küzdelmeit és budapesti útja tanulmányi célokat szolgál. Budapesten tartózkodik már Heigl százados, a csapat vezetője, aki Lausanneből feleségével együtt érkezett Budapestre. Reichenau tábornok gépkocsin külön fog érkezni. A német csapat kiváló erőt képvisel, különösen Birk és Handrik főhadnagyok, akik az eddigi nagy nemzetközi versenyeken is jó helyezést értek el. Olaszország Az olasz csapat tagjai a következők: Pasta Gáspáré kapitány, a csapat vezetője Abba Silvano főhadnagy Orgera Francesco főhadnagy Borriello Michelangeli főhadnagy Obici Silvano hadnagy Frattini Giorgio hadnagy Az olaszok már vasárnap reggel megérkeztek Budapestre és hétfőn délelőtt treníroztak. A csapat úgynevezett sötét csapat és a meglepetések embereit ebben a csapatban kell keresnünk. Versenymúltjuk győzelmekben nem olyan gazdag, mint akár a németeké, vagy a többi résztvevő csapaté. Svédország A svédek vasárnap este érkeztek meg, hétfőn délután a Császárfürdőben treníroztak. A csapat tagjai: Drakenberg Erik százados, a csapat vezetője Oxenstierna Johan Gábriel gróf főhadnagy Bibbing Sigvid főhadnagy Bjuggren Arne hadnagy Nemess Boisman Georg hadnagy Gyllenstierna Ebba báró hadnagy A csapat minden tagja kiváló versenyző, közöttük első Oxenstierna gróf, az olimpiai győztes, a verseny favoritja. A svédek már számos viadalból kerültek ki győztesen és a közfelfogás szerint is az öttusa versenynek ők a mesterei. Aki győzni akar, annak elsősorban a svédeket kell legyőznie. Magyarország A magyar csapat összeállítása a következő : Vitéz Somogyi Endre alezredes, a csapat vezetője Somfay Elemér százados Petneházy Imre főhadnagy Jós Miklós főhadnagy vitéz Orbán Nándor hadnagy vitéz Bartha Rezső hadnagy A magyar csapat nagy és alapos előkészület után indul el szerdán a küzdelembe. Az egyes versenyszámokban bizonyára kiváló teljesítményt fognak nyújtani s minden reményünk megvan arra, hogy elől fognak végezni. Somfay Elemér százados félelmetes hírű céllövő, Petneházy főhadnagy nagyszerű lovas kitűnő úszó, hasonlóan Jós Miklós főhadnagy és Bartha hadnagy is. Vitéz Orbán Nándor már az elmúlt évben megmutatta, hogy a favoritok közé lehet számítani, mert a tavalyi nagy stockholmi versenyben a negyedik helyen végzett. A magyar csapat céltudatos munkájának minden körülmények között meg lesz a szép eredménye. „Az öttusa-versenyben mindig a legerősebb győz“ Vidám ismerkedési vacsora a Ludovika tiszti étkezőjében — Kisorsolták a versenyszámokat Ezelőtt egy évvel Stockholmban találkoztak a vidám napégette, bronzszínű arcok. Most egy év után Budapesten látják egymást viszont a pentatlonista katonatisztek. A hűvösvölgyi Ludovika vöröstéglás épületein a vendégversenyzők országainak zászlaját lengeti a szél. Zöldfehér-piros, a svéd keresztes lobogó, a német horogkereszt és a piros-fehér-zöld színek. Hétfőn este fél hét órakor a Ludovika tiszti étkezőjében gyülekeztek a versenyzők ismerkedési vacsorára. A nagy étkezőterem előszobájában festői színekben fekszenek egymás mellett a sokféle egyenruhákhoz tartozó kalapok, sapkák és gyönyörű, csillogó díszkardok. A perzsaszőnyeges dohányzóból sarkantyúpengés hallatszik. Általános bemutatkozás. Kicsit furcsán hangzik a nyelvzavar, de a régi ismerősök egymás segítségére sietnek, hogy a nehéz idegen nevek megtanulásánál segédkezzenek. Akármilyen nehéz is a név, jó megtanulni, mert, ki tudja, a verseny után nem fog-e a most még ismeretlen név az elsők között díszelegni. A társalgás témája: általános elragadtatás a budapesti fogadtatástól. Gyönyörű