Budapesti Hírlap, 1936. január (56. évfolyam, 1-25. szám)

1936-01-01 / 1. szám

2 A rádiókészüléket készségesen bemutatja) Sternberg M.db, hangszergyár SeriftSS évfordulójának, amikor a természet és a világrend örök törvényei szerint új esztendőt vált az idők folyása, megadva ennek az új esztendőnek egész szelle­mét, egész lelkületét, de egyben megje­lölve az életet biztosító munkáját, kö­telességeit, programját is. S hogy mi ez a program, azt, amikor visszatekintünk a múltba, meglátjuk a jövőben is: nem lehet, nem szabad megelégednünk azzal, ami eddig tör­tént. Nem szabad megelégednünk az elért eredményekkel, de új és új ered­ményekre kell törekednünk, új és új pozíciókat kell biztosítanunk a magyar­ság számára, s e pozíciókat szisztéma­,­tikus tevékenységgel kiépítve valójában is kidolgozni azt az új magyar világot, amely felé az új esztendő napján min­den magyar ember szíve-reménysége fordul. A Lindbergh-házaspár kikötött Liverpoolban LIVERPOOL, dec. 31. Az American Importer óceánjáró, amely Lindberghet és családját Európába hozta, negyed 12 órakor érkezett meg a gladstonei kikötőbe. Már jóval a hajó megérkezése előtt nagyszámú rendőri készültséget vezé­nyeltek ki a kikötőbe. A rendőrség vigyá­zott arra, hogy senki se közelíthesse meg azt a helyet, ahol az utasok partra szállot­tak. Óriási kíváncsi tömeg jelent meg a hajó fogadására és a rendfenntartó csapatoknak csak nagy nehezen sikerült a kíváncsiakat visszaszorítani. Az elkerített helyre csupán Lindbergh néhány barátját, továbbá az újságírók és fotóriporterek seregét bocsá­tották be. A kiszállásnál Lindbergh jött elől, kö­vette felesége, aki kézenfogva vezette kis­fiát. Az újságírók azonnal megostromolták Lindberghet, de semmi felvilágosítást sem kaptak tőle utazásának okairól. Lindbergh és családja a partraszállás után nyomban gépkocsiba ült, amely a kikötőhídtól néhány méternyire várakozott rájuk. A gépkocsi ezután hirtelen elindult a városba és csak a rendőrség gépkocsijai tudták követni. Az újságíróknak eddig nem sikerült fel­fedezniük, hogy Lindbergh hová ment. Cardiffba utazik a Lindbergh-család PÁRIZS, dec. 31. A Havas Iroda londoni tudósítójának je­lentése szerint a Lindbergh-család utazásá­nak célja Cardiff, ahová Lindberghék való­színűleg még ma este megérkeznek. A Car­diff közelében fekvő Bryderwen Llandaff­­ban élő Aforgran-család egyik tagja a lapok tudósítója előtt kijelentette, hogy Lind­berghék egy vagy két hétig nála szándé­koznak lakni. A szóbanforgó Morgan, apósa Lindberghné nővérének. B. 1 Felmentették a Pyramis-bűnpör vádlottjait Az egyik beteg vádlott előtt a lakásán hirdették ki a fel­mentő ítéletet Hetekig tartó tárgyalás után Szilveszter napjára tűzte ki a büntetőtörvényszék Kovács-tanácsa az ítélethirdetést a Pyra­­mis-bűnperben. A vádlottak kedden reggel kilenc óra felé egymásután érkeztek meg a tárgyalóterembe. Megjött Schindler Dezső dr. királyi ügyész, megjelent a pótmagán­­vádlók képviselője és valamennyi védőügy­­véd. Fél tízkor vonult be a terembe a ta­nács. Kovács elnök enunciálta, hogy Szűcs Zsigmond vádlott nem jelent meg a tár­­gyaláson, mire védője a következő beje­lentést tette: — Szűcs Zsigmond vádlottat a főtár­gyalás izgalmai annyira megviselték, hogy ágyban fekvő, súlyos beteg s orvosi javas­latra nem hagyhatta el a betegszobát. Be­csatolom az orvosi bizonyítványt és kérem, hogy a törvényszék szálljon ki Szűcs Zsigmomd lakására és ott hirdessen íté­letet. Schindler Dezső dr. királyi ügyész, a védő bejelentése után indítványozta, hogy a törvényszék különítse el Szűcs Zsigmond­­ ügyét és hangoztatta, hogy az ítéletnek Szűcs Zsigmond előtt a lakásán való ki­hirdetését nem ellenzi. A törvényszék a távol lévő vádlott ügyét elkülönítette, majd az elnök néhány iratot ismertetett és közölte, hogy a bíróság tagjai tanácskozásra vonulnak vissza. Fél­órás tanácskozás után vonult be ismét a bíróság és kihirdette az ítéletet. A büntetőtörvényszék a hűtlen kezelés bűntettével és egyéb bűncselekményekkel vádolt Strausz Árpád ügynököt, a Pyra­­mis vezérigazgatóját, Schhrecker János gaz­dasági szakértőt, a Pyramis volt ügyvezető igazgatóját, Forrai József földbirtokost, Okányi Schwartz Andor földbirtokost, Ro­­senberg Mátyás földbirtokost és Deutsch Albert ügynököt, a Pyramis Rt. volt igaz­gatósági tagjait részint bűncselekmény hiányában, részint bizonyíték hiányában felmentette. Az előzmények ismertetése után az elnök részletesen taglalta az egyes vádpontokat és azt, hogy nincs bizonyíték a vádlottak ellen. A megokolás szerint a főtárgyaláson felmerült adatok nem bizonyították azt, hogy a vádlottak szándéka a Pyramis rész­vénytársaság megkárosítása lett volna, nem tehetők felelőssé a Pyramis összeom­lásáért és ennek következményeiért. A fel­mentő ítéletet a törvényszék a főtárgya­láson elhangzott tanúvallomásokra és könyvszakértők véleményeire alapította. Az ügyész a felmentések miatt fellebbe­zést jelentett be. A tanács ezután kiszállt Szűcs Zsigmond Teréz­ körút 26. szám alatti lakására, ahol megjelent Schindler királyi ügyész, mint a vádhatóság képvi­selője és Boinitzer Pál, Szűcs Zsigmond védője. Rajtuk kívül csak az ágyban fekvő vádlott legszűkebb hozzátartozói voltak jelen. Az elnök ismét megnyitotta a főtárgya­lást és újból egyesítette Szűcs Zsigmond ügyét a többi vádlottakéval, majd kihir­dette az ítéletet, amely szerint a tör­vényszék Szűcsöt a hűtlen kezelés és magánokirathamisítás bűntettének vád­jai alól felmentette. A vádlott betegségére való tekintettel az elnök csak röviden is­mertette előtte azokat az indokokat, ame­lyek alapján a törvényszék a felmentő íté­letet meghozta. Az ügyész ez ellen a felmentő ítélet el­len is fellebbezést jelentett be. A pogánykori Róma újéve­ s Bongni műve nyormán Mosoda mozgalom az óvilág fővárosá­ban, „i­ űrbe mundi­g az újesztendő nap­ján! Az utcákon, tereken nyüzsgő sokaság mennyire elfoglaltnak s mégis mily gond­talannak látszik! Soha nagyobb sietés képe, mint ezen a napon, amikor pedig szünetet tart a munka, nincs a dolgos kéznek teendője... Vájjon tényleg nincs a római polgárnak elvégzendő dolga az év fordulóján ? Dehogy nincsen! Ezen a napon kell megemlékeznie bará­tairól, szerencsét kívánnia feljebbvalóinak a ez a nap fog fényt vagy árnyékot vetni a kezdődő év folyására... A ma uralkodó istenség Janus. Ugyan minden hónap elsején neki jár ki imádás, de főkép annak a hónapnak beköszöntő napján, melyet róla Januarius-nak hív­nak! Zord időjárású hónap, sokszor szomorú benne az égbolt. Az ős­itáliaiak nem is akarták eleinte hogy vele kezdődjék az esztendő. Közel 2000 év előtt kérdezte a költő, Ovidius: „miért kelljen az évnek fagyokkal megindulnia? Nem volna jobb és szebb, ha a tavasz vezetné be?” Mégis megmarad januárius hava az év kezdetének. 153 évvel Krisztus születése előtt már ezen a napon léptek a római kon­zulok hivatalaikba s 46-ban Kr. e. Caesar ezt hivatalosan is így rendelte. Január hó elsején vették fel a magas közfunkcionáriu­sok a bíborszegélyű tógát s várták a fe­hérbe öltözött népet, hogy ünnepi menetben kísérje őket a Mans Capitolinus déli csúcsára, ahol Jupiter, Juno és Minerva templomai állottak. Itt ültek először ele­fántcsont székeikbe az új konzulok. A fehérbe öltözött nép ezután eloszlott a városban, hogy ajándékait ossza és át­vegye.. Mindenki datolyát és szárított fü­gét vesz, kecses alakú fehér edényeket vi­lágosszínű mézzel töltet meg s viszi azok­nak, akiket szeret és tisztel, ő maga is ily kedveskedésben részesül szeretteitől és tisztelőitől. Aki ez ajándékokból fogyaszt, annak az újév oly édes lesz, mint a da­tolya, füge és méz íze... És a római polgár maga is bőségesebben étkezik e napon. Mert ahogy újesztendő­kor táplálkozott, oly gazdagon remélt ét­kezni az egész év folyamán. Az évfordulón tehát egyik római a má­sikhoz jó kívánatokkal fordult, az Ég ál­dását kérve felebarátjára abban a hitben, hogy a kezdet rányomja bélyegét a dolgok későbbi menetére. Az újév napján a fület érő első hangra kell figyelni. A baráti szó, mely ekkor üdvözöl, csak jót ígér az év folyamára. Az ajándékozás elve utóbb az volt, hogy abból adjon az ember barátjának, ami ma­gának is kedves, mondjuk írótábláiból (pungillari). Ilyenről fog a megajándéko­zott rá legtöbb szeretettel emlékezni az év­ben. Vagy adjon egy emlékérmet, egy fényt terjesztő lámpát, bútor- vagy öltözék­darabot, vagy valamely fém- vagy agyag­tárgyat megfelelő felirattal. Például: „A jót ígérő Újév hozzon Neked szerencsét!”, vagy: „Neked szerencsés boldog Újévet!” („Annum novum faustum felicem tibi!”). Később aztán, a luxus idején, az újévi ajándékok más értékes tárgyakból állott­­tak. Bronz-, ezüst-tárgyakból, sőt arany­pénzből is. De jelszó volt az is az ókori Rómában: „Az újesztendő munkaszünetes örömünne­pén se mulasszon el senki valamicskét tenni, végezni, ami a hivatásához tartozik. Ha bíró vagy, ne döntsél e napon jelentő­sebb ügyben, de azért nézz fel a hivata­lodba egy-egy csekélyebb ügyet elintézni; ha kallós (szövettömörítő) vagy, nedvesíts meg egy darabka szövetet; ha cipész vagy, bökjél egyet az árral egy talpbőrön s ha földmíves vagy, el ne mulaszd, hogy legalább egy ásónyomnyit dolgozzál. Az évfordulón végzett csekély munka jelképezi és ígéri az esztendő sikeres mun­kálkodását. Az újévi ajándékozás különben már szabin szokás volt. A monda szerint Tatius szabin király kiment e napon Strenia istennő berkébe s ott a szerencse ez isten­nőjének ligetében vasfüvet (a magyar szaporafű) szedett, hogy ezzel a szerencse­fűvel ajándékozza meg barátait. A pogány Róma módosított alakban, de átvette az újévi ajándékozások szokását, mely utóbb sok más ünnepnapon is divatba jött, míg Tiberius császár rendelete azt januárius elsejére nem korlátozta. Pedig a császárság idején az államfő lett a leginkább megajándékozott. Caligula ki is hirdette, hogy ő személyesen veszi át az ajándékokat . Suetonius szerint új­évkor „egész nap a palota előudvarán ál­lott, hogy a pénzajándékokat (stipes) át­vegye, melyeket minden rangú emberek tömege teli marokkal hozott neki.” Ez az elfajult mód már a szolgaság jel­képévé tette az eredetileg oly szép szokást — írja a kiváló olasz politikus és tudós Ruggero Bonghi „A római ünnepek” című munkájában —­s a víg pihenés napja mindjobban a zabolátlan vendégeskedés, sőt kicsapongások idejévé is vált. Férfiak rabszolgának vagy nőknek öltözve, mások állati jelmezekben kezdtek dorbézolni a kocsmákban, nem egyszer éretlen tréfálko­ 1936 JANUÁR 1, SZERDA! zások között. Ezért a pogányságot elsöprő keresztény Egyház hadat is üzent az újévi vígadásoknak s a Krisztus születése utáni 2—4. századok szentatyái azokat ördögi szokásnak nyilvánították. A keresztények akkoriban megesküdtek rá, hogy az újév zajos megünneplését el­hagyják s helyette böjtölnek s a régi szo­kást el nem hagyók lelki üdvösségéért imádkoznak. De a „strenae”, az újévi ajándékok és újévi kedveskedések, kellő formában meg­maradtak s ma is kísérik az évfordulót, melyen az élet forgataga egy percre meg­­állani látszik, hogy aztán megújult remé­nyekkel tovább folyjon. OKOLICSANYI-KUTHY DEZSŐ DR. Óriási vihar a La Manche-csatornán LONDON, dec. 31. Az angol szigeteket és a La Manche-csa­tornát óránként 120 kilométer sebességű vi­har korbácsolja, amely az állandóan tartó felhőszakadással együtt jelentékenyen növeli az árvízveszedelmet. A déli és délkeleti part­vidéket házmagasságú hullámok ostromolják. Több partmenti helységet szökőár borí­tott el. Számos hajó vészjeleket adott le az éjszaka. Az összes segélyhajók majdnem állandóan a viharos tengeren küszködnek se­gélyt nyújtva. A Themze- és a Medway-fo­­lyók völgyében az már majdnem eléri a nya­ralók első emeletét. Gátat pusztít a vihar Bretagneban PÁRIZS, dec. 31. Mint Lorientből jelentik, a bretagnei part­vidéken rendkívüli heves vihar dúl. A Finis­tere megyében lévő Berg-Meil közelében a hullámok oly erővel csaptak ki a partra, hogy kétszázötven méter hosszúságban elpusztítot­ták a partvédő gátat. A tengeren több hajó veszélybe került. A kikötőből két halászhajó indult el, de miután nem érkezett róluk hír, egy holland vontatógőzöst küldtek utánuk. Groix Dundee sziget közelében a hullámok a Rouaner Armor nevű motoros hajót kisodor­ták a szirtek közé. A hajó utasainak meg­mentésére sürgősen mentőhajót küldtek, de ez is gyengének mutatkozott a hullámokkal szemben. Végül egy nagyobb vontatógőzös vontatta be mindkét hajót Keroman Lorient kikötőjébe. Terjed a halálos fagyhullám Amerikában LONDON, dec. 31. Az Egyesült Államokban példátlanul heves hóvihar dühöng. Az elmúlt huszonnégy órában tizenhat ember fagyott meg. Az Atlanti óceán középső partvidékét hat hüvelyk vastag hóta­karó fedi. A fagyhullám még Florida déli ré­szét is elérte és sokmillió dollár kárt okozott a gyümölcstermésben. Oranvalenél befagyott a Mississippi folyó, amire a történelemben ed­dig még nem volt példa. Newyorkban negy­venötezer szükségmunkás és kétezer hóeke dolgozik az öt-hat láb magas hótorlaszok el­takarításán, amelyek teljesen megbénították a város forgalmát. Eltemették Szádeczky-Kardoss Lajost Szádeczky-Kardoss Lajost, a neves törté­nettudóst, aki professzora volt a kolozsvári, később pedig a szegedi egyetemnek és ren­des tagja a Magyar Tudományos Akadémiá­nak, nagy részvét mellett temették el ked­den délután a Kerepesti­ úti temető halottas­házából. A kiváló történetíró koszorúkkal és virágokkal borított ravatalánál a gyászba­­borult hozzátartozókon kívül nagyszámban jelentek meg az elhunyt pályatársai, tiszte­lői, barátai és volt tanítványai. A kultusz­minisztérium részéről Szily Kálmán államtit­kár vett részt a temetésen. A búcsúztatót Ravasz László református püspök mondotta, majd Gombos Ferenc Albin ny. főigazgató lépett a ravatalhoz és a Magyar Tudományos Akadémia, úgyszintén a Magyar Történelmi Társulat nevében mondott gyászbeszédet, mél­tatva Szádeczky-Kardoss Lajos tudományos munkásságát és kiemelve maradandó értékű alkotásait a történetírás terén. Utána Fógel József prodékán, a szegedi Ferenc József­­ Tudományegyetem képviseletében búcsúzott, a Hargitaváralja Jelképes Székely Község gyászát Örmény Mózes ny. postafőigazgató tolmácsolta s végül a lengyel-magyar egye­sületek részéről Csemitzky Andor dr. Ka­r­­icsányi László mondottak búcsúztatót.

Next