Budapesti Hírlap, 1936. március (56. évfolyam, 51-75. szám)

1936-03-01 / 51. szám

T9S6 MÁRCIUS 1. VASÁRNAP B. H. Okada és­ a lázadók helyette a sógorát lőtték le Matszao ezredes, aki feltűnően hasonlít a miniszterelnökre, feláldozta magát . Okada nem marad meg a kormány élén Végleg elfojtották a tokiói zendülést TOKIó, febr. 29. Okada tegernagy miniszterelnök életben van, — jelentik a lapok különkiadásai. — A miniszterelnök, akiről a puccsisták azt hitték, hogy eltették láb alól, fantasztikus körülmények között menekült meg. Három napig bujdosott álarcban s még saját rava­talánál is imádkozott, míg most azután le­leplezte magát és elmondotta csodálatos megmenekülésének történetét. Amikor a puccsisták szerdán hajnalban körülzárták a miniszterelnökség palotáját és felüzentek neki, hogy jöjjön le a kapuba, mert hősi halált kell halnia a hazáért, he­lyette sógora, Matszuo ezredes ment le, aki feltűnően hasonlít hozzá. A puccsisták meg voltak győződve arról, hogy a kapun kilépő férfi Okada miniszter­­elnök s gépfegyvereikből azonnal tüzelni kezdtek rá. Matszuo ezredes holtan rogyott össze s a puccsisták ekkor már nem nézték meg közelebbről, hogy kit öltek meg, hanem félrelökték a holttestet és betemették a mé­ter magas hóba. Okada miniszterelnök köz­ben a személyzet segítségével egy hátsó ki­járaton elmenekült a palotából és meggyil­kolt sógora maszkjában bujdosott három napon át a fővárosban. Csütörtökön, amikor sógora holttestét kiásták a hóból és felra­vatalozták a miniszterelnökségi palotában, Okada visszatért az épületbe s mintha Matszuo ezredes lett volna, letérdepelt saját ravatala előtt és imát mondott a meggyil­kolt sógoráért Amikor a zendü­lők agyonlőtték Okáda sógorát, Matszou ezredest, a miniszterelnök­ség főtitkára. Siránc a palota egyik elsöté­tített szobájában rejtette el Okádát s ami­kor a zendülők átkutatták az épületet, nagy lélekjelenléttel azt mondotta nekik, hogy ebben a szobában gyermekek alusznak, aki­ket a hajnali lövöldözés felrémített álmuk­ból. Okada megmenekülését mindaddig titokban tartották, amíg végleg le nem ver­ték a katonai puccsot. Pénteken végre eldőlt a politikai helyzet és Okada miniszterelnök megtudta, hogy a mikádó végleg szembefordult a puccsisták­kal s most már nem kell tartania életvesze­delemtől. A miniszterelnök leleplezte kilé­tét. Okada személye körül egyébként a köz­vélemény szemében valami már napok óta nem volt rendben, mert a közönség nem tudta megérteni, miért nem küldött a mi­kádó részvéttáviratot a meggyilkolt Okada családjának, holott ilyen táviratot úgy Takahasi pénzügyminiszter, mint Szaito családja kapott. Úgy látszik, hogy a mi­kádó tudta, hogy Okada életben van és hogy a miniszterelnökségi palotában felra­vatalozott halott nem Okada, hanem a só­gora. Okada pénteken délben Goto ideiglenes miniszterelnök útján benyújtotta a császár­nak lemondását, a császár azonban a le­mondást nem fogadta el és így Okada to­vábbra is Japán miniszterelnöke. Goto ideiglenes miniszterelnök természetesen le­mondott. Péntek délután Okada a császári palo­tába ment és a mikádótól töredelmesen bocsánatot kért az okozott nyugtalansá­gért és felajánlotta lemondását, de a mi­kádó utasította, hogy vezesse tovább az ügyeket. Általában azonban úgy tudják, hogy Okada semmiesetre sem maradhat tovább miniszterelnök. Általában a kato­nai kormányzást emlegetik, mint átme­neti megoldást. A helyzet ura pillanatnyi­lag Kasii tábornok, akinek erélye súlyos veszedelmet hárított el. Kasii többször járt Európában, tág látókörű, nyugodt, megfontolt és erélyes ember. A Reuter­­iroda szerint a hadsereg elégedetlenségé­nek igazi oka a mezőgazdasági válság, amely sürgősebb megoldást követel, mint bármely más kérdés. Ez a probléma a leg­erősebb kormány erejét is súlyos próbára teszi, ezeken kívül a nemzeti érzésnek is súlyo­san ártott volna, ha a Japán birodalom csa­patai egymás ellen harcolnak. Utolsó kísérletként a lázadók észretéríté­­sére repülőgépekről és tankokról röpcédulá­kat dobtak közéjük, amelyeken a következő szöveg állt: „Térjetek vissza laktanyáitokba és megbocsátunk nektek; tanúsítsatok ellen­állást és agyonlövünk mindnyájatokat.” Ennek a felszólításnak meg volt a várt hatása. A lázadók első csoportja elhagyta a miniszterelnök palotáját és a Szanno-palo­­tát. A lázadók rendben az Egyesült Álla­mok nagykövetségének épülete elé vonultak, ahol a kormánycsapatok lefegyverezték és tehergépkocsikra rakták őket. A lázadók legnagyobb része most már is­mét a laktanyákban van. A kormány szán­dékosan tett különbséget az altisztek és a legénység, illetőleg a tisztek között, akik alantasaikat tévútra vezették. Ez kiderül egyébként Kassi altábornagynak a lázadók­hoz intézett felszólításából, amelyben meg­adásra szólította fel a lázadókat. A felszó­lítást az altábornagy, mint Tokió város­­parancsnoka, csak az altisztekhez és a le­génységhez intézte. Vérontás nélkül lefegyverzik a lázadókat A felkelés tokiói időszámítás szerint dél­előtt 10 óra 40 perckor teljesen véget ért. A lázadók tegnap este óta nagyobb cso­portokban adták meg magukat. Legtovább a Szanno-palotában és a lázadóknak a mi­niszterelnökségi palotában berendezett fő­hadiszállásán eltorlaszolt kisebb lázadó cso­portok álltak ellen a császár parancsának. A felkelés leverésében a legnagyobb körül­tekintéssel jártak el, mert különben a hely­zet könnyen elmérgesedhetett volna. A had­sereg vezetői dicséretreméltó türelemről és bátorságról tettek tanúságot. Nekik köszön­hető, hogy a lázadók később már minden erőszakos fellépéstől tartózkodtak. Reggel hat órakor az ostromállapot pa­rancsnoka, Kasii tábornok a csapatok ve­zetői útján közölte a lázadókkal, hogy nem lesz bántódásuk, ha azonnal visszavonul­nak kaszárnyáikba. Az ostromállapot pa­rancsnoka azért vonakodott erélyesebb rend­szabályokhoz nyúlni, mert el akarta kerülni a felesleges vérontást, amire a támadó fel­lépésnél feltétlenül sor került volna. Mind­ Húsz letartóztatott tiszt sorsa TOKIÓ, febr. 29. Okada tábornagy hír szerint nem ma­rad a kormány élén. Hivatalos közlemény szerint a japán nemzet most erős nacio­nalista alapon álló kormányt kíván. A letartóztatott mintegy 20 lázadó tiszt sorsáról eddig még semmi bizonyosat sem tudnak. Hivatalosan nem erősítik meg azt a hírt, hogy a lázadó tisztek önként vetet­tek véget életüknek. Nyugalom Tokióban TOKIÓ, febr. 29. A félhivatalos Domei-iroda jelentése szerint a japán főváros ma visszanyerte szokott képét. A gépkocsiforgalom délután 4 órakor, a vasúti szolgálat pedig már délben megindult. A lakosság, amely meg­nyugvással vette tudomásul a forradalmi mozgalom elfojtását, még jobban meg­nyugodott, amikor hírül vette, hogy Okada miniszterelnök életben maradt. A külföl­dieknek a lázadás folyamán nem történt bántódásuk és javaikat sem érte kár. A hadügyminisztérium jelentése szerint Japánban a sajtóellenőrzést megszüntet­ték. Szuzuki is él Minden remény megvan, hogy életben­ marad Szuzuki tábornagy, udvari főszertar­­tásmester is, akit a zendülők súlyosan meg­sebesítettek. A hivatalos jelentés szerint Szuzuki állapotában lényeges javulás állott be. Szombaton délelőtt sikeres vérátömlesz­tést hajtottak végre. 3 MÁRCIUS 1 A megpróbált, sokat szenvedett, nagy és nehéz küzdelmeket átélt nemzetek­nek mindig rengeteg a történelmi dátu­­muk. Ezek a dátumok mementók, ame­lyek a jelenkor fiait emlékeztetik azokra az eseményekre, amelyek a nem­zet útját és sorsát meghatározták a jövő felé. Legmélyebb értelmű és leg­beszédesebb dátumainak egyike már­cius elseje: ezen a napon válasz­totta meg a nemzetgyűlés Magyar­­ország kormányzójának vitéz nagy­bányai Horthy Miklóst. Ez az al­kotmányos tény jelezte befelé és kifelé, hogy az összeomlás után, a két romboló forradalmat is átszenvedett nemzet ismét magához tért: helyzetét, szerepét és történelmi hivatását egy­­emberként fölérezve megkezdte a mun­kát, hogy a romokon megvesse az alap­ját nemzeti léte teljességének. Hiva­tásérzetének tudatában tekintete a küldetett férfiú felé fordult, aki lán­goló hazaszeretetében, államférfim nagyságában egyesítette magában mindazokat a nemes tulajdonságokat és kiváló erényeket, amelyek segítségé­vel az alkotó munka megindulhatott. Bizalmának, szeretetének, hűségének kifejezésével a nemzet önmagát becsülte meg és valóban végzetét tartotta föl. Horthy Miklós kormányzó személyében és méltóságában nem csupán az alkot­mányos élet folytatásának egyetlen le­hetőségét, de a rendnek, a nyugalom­nak, az építő munkának az erkölcsi ér­tékeit is képviselte. Tizenhat esztendő hanyatlott el a kor­mányzóválasztás ünnepi napja óta és ez a tizenhat esztendő megmutatta és hangos szóval hirdeti a világnak, hogy a magyarság él és élni akar. A saját erején, saját becsületén, a saját te­remtő munkáján akarja megépíteni jö­vőjét és igazsággá emelni azt az ezer­esztendőt, amelyet nyugat védelmében és sorsa kialakításában ezen a kisdarab földön átküzdött. A történelem emberi végtelenségében pillanatnak is alig számít ez az elmúlt tizenhat esztendő, de számunkra kor­szakot jelent és ennek a megváltó kor­szaknak minden erőfeszítése, minden alkotása, minden egyéni és nemzeti hőstette annak a férfiúnak a nevéhez fűződik, aki hitében fölemelkedve, el­határozásában rendíthetetlenül, önfel­áldozó önzetlenségében önmagára esz­méltette a magyarságot. Másutt még zord fenekedések, könyörtelen testvér­harcok, halált kiáltó ellentétes eszmék harcoltak egymással, amikor már ná­lunk helyreállott az élet természetes rendje, a lelkek nyugalma és a leküzd­­hetetleneknek látszó nehézségek elle­nére is megindult a harc­­ a békés munkáért. Tizenhat esztendő alatt többet tet­tünk önmagunkért, mint azelőtt talán egész évszázad alatt, bent megszilár­dult a helyzet, helyreállott a politikai és társadalmi egyensúly, a magyarság öntudatra ébredt, a világ közvélemé­­nye pedig tudomást vett arról, hogy az ezeresztendős, kultúrával, emberséggel, tudással és parancsolóan nagyszerű képességekkel rendelkező magyarság­gal és történelmi igazságával számolnia kell. A hódoló tiszteletnek és a mélységes szeretetnek nagyon egyszerűek a sza­vai. Az évforduló napján a tiszteletnek és szeretetnek ezzel az egyszerű, de an­nál tisztább és őszintébb hálájával és büszkeségével köszönti az első magyart, a ko­rmányzót az egész nemzet, a nem­zetnek minden egyes fia, egész szívével és egész lelkével érezve az elmúlt kor­szak és a nagy nap jelentőségét. A két szó pedig, amely némaságában is zeng: a hűség és szeretet. INFLUENZA, NÁTHA elkerüli, ha rendszeresen szopogat A NACOT Anacot fertőtleníti a szájüreget, ize kelel­mes, helyettesíti a toroköblítést. WUKMt na PBXXA M 1HU4R

Next