Budapesti Hírlap, 1936. április (56. évfolyam, 76-99. szám)
1936-04-12 / 85. szám
38 A LUCERNA ARANKÁJA A gazdának épp úgy kell védekeznie a kártékony, élősdi növények ellen, mint a kártékony rovarok ellen, mert azok kártételei is annyira súlyosak lehetnek, hogy a megtámadott növényzetet meg is semmisíthetik, mint például az aranka, mely a lucernát és lóherét szokta pusztítani. Az arankának nincs gyökere. Táplálékát is az úgynevezett tápszívók (Haustoriumok) segélyével szívja más növényekből, minek következtében azokat fejlődésükben megakadályozza és teljesen el is pusztítja. Az arankának két fajtája ismeretes: az illatos aranka és a herefojtó aranka. Az illatos aranka túlnyomóan a lucernásokat pusztítja; virágzata nyalábos és erősen illatos. Magja nagyobb a lucerna magjánál és abból nehezen választható ki. Ezért veszedelmesebb is a herefojtó arankánál, amely inkább a lóherések élősdije. Ennek magja apróbb s miután a lehelés amúgy sem igen marad egy évnél tovább a vetésforgóban, kevésbé veszélyes az előbbinél. Az aranka a megtámadott növénnyel együtt elpusztul, mely azonban akkorára már magját megérlelte, úgy, hogy érlett magot már július hónapban találhatunk. Az erősen megtámadott arankás lucernást legcélszerűbb kiszántani és amennyire lehetséges, az ilyen földbe ne telepítsünk új lucernást, legalább 6-7 évig. Hogy az aranka elterjedésének és pusztításának elejét vegye a gazda, azt úgy érheti el, ha olyan magot vet, mely teljesen arankamentes. Ilyen az államilag ólomzárolt, jócsiraképes lucernamag. Igaz, hogy ezzel a szigorú kirostálással sok apróbb lucernamag is kirostálódik és ezért megfelelően drágább is. Ettől azonban a gazdának sohasem szabad visszariadni, mert a jó és tökéletes vetőmag sohasem mondható drágának. Legbiztosabb, ha a gazda maga termeli meg magszükségletét s az ilyet mindig teljesen arankamentes lucernatábláról kell nyernie, amely lucernást gondosan és alaposan átvizsgált és abban egyetlen arankás foltot sem talált. Ugyanis még az olyan lucernás is arankássá válhat, amely teljesen arankamentes magból származott, ha a talaj fertőzve volt arankamaggal. Megtörténhet, hogy a szél, vagy áradás és állatok is elhurcolják az aranka magját a szomszédos arankamentes lucernásba is. Ha lucernásunkban arankafoltot veszünk részre, elsősorban azt kell vizsgálnunk, hogy magba ment-e már az aranka, vagy gém, mert az irtási, illetőleg védekezési mód aszerint fog módosulni. Tehát ha lóheléssel van dolgunk, mely rövid tenyészidejű, akkor az úgyis kiszántódik még abban az évben. Ha pedig lucernásunkat akarjuk mentesíteni az arankától, mert azt hosszabb ideig szándékozunk használni, akkor az eljárás a következő: Hogy az irtást gyökeresen elvégezhessük, még az első kaszálás előtt alaposan át kell vizsgálnunk az egész lucernást és ahol csak észreveszünk egy arankafoltot, azt jelöljük meg karóval, hogy már messziről is szemünkbe tűnjön, hol a baj. Ezután az arankafolt nyúlványain túl még egy jó lépéssel, lekaszáljuk vagy lesarlózzuk a lucernát és a legutolsó száláig zsákba szedjük, vigyázva arra, hogy egy szála se hulljon el, hogy azzal újabb fertőzést ne idézzünk elő. Ha már magba ment az aranka, még inkább kell vigyáznunk arra, hogy az eltávolításnál újabb fertőzéseket ne okozzunk. Ezután a lekaszált foltot behintjük apróra vágott és petróleummal meglocsolt szalmával, legalább 30 cm. vastagon és ezt meggyújtjuk. A kiégetésre igen kedvező a gyengén szeles idő, mert ilyenkor a láng nem csap magasra, hanem a földet nyaldosva tökéletesebben kiég, ami főleg akkor fontos, ha az aranka már magba ment. Mintegy két hét múlva újból átvizsgáljuk a kiégetett foltokat és megfigyeljük a sahjadzó lucernahajtásokat. Ha találunk közötte arankás szálakat, azokat tőből kimetszve, ismét zsákba szedjük és eltávolítjuk. Mármost a kiégetett foltokat ásóval mélyen felássuk, hogy minden lucernagyökér lekerüljön az altalajba és elgereblyézzük. Újabb két hét múlva, ha arankás lucernahajtás nem mutatkozik, bevetjük arankamentes lucernamaggal. Ezeket a foltokat később is állandóan figyelemmel kell kísérnünk s ha kikelt, vagy kisarjadt lucernában arankás szálat találnánk, azt kivágjuk a földből és eltávolítjuk. Másik irtási módja az, hogy az aranka magbamenése előtt a lekaszált és óvatosan eltávolított foltokat éles kapával 1—11/2 cm. mélyen felnyessük, a nyesedéket zsákba szedve, eltávolítjuk. Ha a nyesést óvatosan végezzük és a gyökérfejeket nem vagdostuk el, akkor a lucerna újból kihajt és nem kell a foltot újból bevetni. Az aranka irtásának egyik módja az is, hogy a leírt módon lekaszált és megtisztított foltot 5—6 cm. magasan beterítjük árpapolyvával és azt jól letapossuk. Vagy csupán 10 cm. magasan megtérítjük komposzttrágyával. Ezekkel azt célozzuk, hogy megfojtsuk az arankát. Csakhogy ez nem minden esetben sikerül, mert elpusztulhat a lucernanövény is, vagy ha vékony réteg kerül reá, kihajt az aranka is. Ezért legbiztosabb és legcélhozvezetőbb a kiégetés. Az aranka irtása különben kötelező is és erről külön miniszteri rendelet is intézkedik. —r—f.— I B.H 1936 ÁPRILIS 12. VASÁRNAP A gyümölcsösök települése Kisebb házikertet az egyéni szükségletnek megfeleően kell telepíteni. Tehát lehetőleg minden gyümölcsből legyen benne a család használatára. A kert nagyságához alkalmazkodva ültessünk egy-egy gyümölcsfajtából 2—3 vagy több fát. A kis gyümölcsösök igen gyakori hibája, hogy több fát ültetünk, mint amennyi észszerűen elfér. Azt szeretnők, hogy mindenből legyen elegendő, gyakran azt érjük el ezzel, hogy kevés lesz a gyümölcs, férges és rossz, a fák pedig rövid életűek. Láttunk már 2 méter távolságra ültetett őszibarackot, 4 méterre kajszit és 5—6 méterre egymástól vadra nemesített almát, amely utóbbinak a koronája, ha szabadon kifejlődhet, legalább 10—12, sőt néha ennél is több méteres helyet kíván. A kajszit és az őszibarackot is több mint a kétszeres távolságra ültetjük — észszerűen — a 4 és 2 méternél. A jól kifejlett koronák közt kell hogy a nap mindenütt akadálytalanul besüthessen, akkor lesz sok, igazán zamatos és szép a gyümölcs a kertünkben. A házikerttel ellentétben a kereskedelemnek szánt gyümölcsösben minél kevesebb fajtát ültessünk. Kevés fajtából lehetőleg sok fát, természetesen itt is a kellő távolságra egymástól. Ha a termést vagononként értékesíthetjük, sokkal könynyebben és jobb áron tudjuk eladni. Hogy mi legyen az a gyümölcs, az mindig az értékesítési lehetőségektől függ. őszibarackot és kajszit csak ott termeljünk, ahol a közeli feladó vasútállomáshoz jó út vezet. A nagyban termelésnél lehetőleg még inkább szükséges az, hogy a fákat ne ültessük túl közel egymáshoz. Legcélszerűbb, ha a gyümölcsfasorok közt zöldségfélét termelünk. Ezzel a talaj folytonos művelés alatt áll, levegő kerül az alsóbb rétegekbe is, porhanyó marad és a csapadékot mindig átereszti a fák gyökeréhez. A késői gyümölcsöt hozó fák alá olyan zöldségfélét ültessünk, amelyek onnan elkerülnek mire a gyümölcs szedésére kerül a sor. Hagyma, burgonya, kalarábé, korai kel és korai káposzta a legmegfelelőbbek erre a célra. Ribizke, egres, vagy málna a fasorok közt is jól kihasználja a földet, amíg a fák koronái elég távol esnek egymástól arra, hogy a nap és levegő kellőkép járhassa. Virágoskert a kisfarmon Nem otthonos, nem meghitt, hanem inkább zord és kietlen az a falusi ház, amely körül nincs fa és virág. Ezért szereti a városban élő villalakó éppúgy, mint a falusi vagy tanyai gazda fákkal és virágokkal körülvenni, díszíteni házatáját. Mindig a helyi viszonyoktól függ, hogy kertünk mekkora lehet és mayen növényzete legyen. Éppen ezért kívánatos, hogy a farmer, aki otthonát kerttel díszíti, alkalmazkodjék a költségvetési kereteken kívül a költségekhez, helyesebben az adott helyi viszonyokhoz is. Azt látjuk ugyanis, hogy a kertek alakításánál meglehetősen sok hiba történik. Vannak, akik nem veszik tekintetbe az éghajlati talajviszonyokat és szeretnének valami egészen különlegeset produkálni kertjükben. Az eredmény azután csenevész, hamar kivesző növények, bosszúság és hiábavaló költség. Egy felsődunántúli falu két szemben levő kertecskéje iskolapélda arra, hogyan kell és hogyan nem kell kertet alakítani. A poros országút mellett van mind a kettő, benn a faluban. A vidék éghajlata száraz, szeles, hármat kevés éri. Az egyik kis kert kopasz léckerítése mögött két fenyőfa van, mintegy 15 évvel ezelőtt ültették őket és ma bizony már felkopaszodó szomorú kis öregek. Mégis sok helyet foglalnak el és az árnyékukba ültetett egynyári virágok véznak, mert nem kapnak elég napot. A szemben levő kis kert drótháló kerítése mögött több, mint két méter magas bujasövény fogja föl a port. Ugyanakkor ültették, amikor a szembenlévő fenyőket, keskenyre lévén nyelve, alul sem kapaszkodik fel. Két öreg akác árnyékában örökzöld és borostyán alkot szép üde zöld szőnyeget. A borostyán a vén akácok vastag törzsére is felkapaszkodott. Egy-két jázminbokor is van ott, ahová még a fák árnyéka ér. A napos oldalon a ház mellett, keskeny, hosszú virágágy, amelyben koratavasszal árvácska vagy nefelejts virít, nyáron és Ősz felé pedig a napot és szárazságot bíró óriás-CinSia vagy oroszlánszáj, sűrűn egymás mellett Ezt a kis kertet az udvartól magas drótkerítés választja el, amelyet teljesen befutott a kétszer virító futórózsa. Kevés költséggel létesült ez a kis kert. Kezdetben a bujatövecskék és a néhány tő futórózsa jelentették a legnagyobb kiadást. Az örökzöld és borostyán a közeli erdőből került a kertbe, a virágmag egy részét pedig a gazda maga termelte. Aki kertet akar alakítani vagy felújítani, legelőször is pontosan tájékozódjék az éghajlati és talajviszonyokról, mert különböző fa, bokor, évelő és egynyári virág díszük az agyagon vagy homokon, a napos vagy az árnyas helyeken, a száraz levegőn vagy vízhez közel, ahol több a harmat. Meszes talajban más növények díszlenek, mint a szikesben vagy savanyú földben. A szomszédos, már régebbi kerteket vizsgálva, nem nehéz megállapítani, hogy melyek azok a növények, amelyek az ilető vidéken leginkább megfelelők és melyek a meg nem felelők. Sohase igyekezzünk olyan növények termelését erőltetni, amelyek a helyi viszonyokhoz meg nem felelnek, a talajt, vagy az éghajlatot nem szeretik. A Dunántúl délnyugati részén, közel az osztrák határhegységhez, páfrány, ciklámen és fenyő vadon is előfordul, kertekben is szépen díszül éppúgy, mint más különféle örökzöld növény is. A Phlox például ezen a vidéken gyönyörű lesz, míg száraz éghajlatú homokon, legfeljebb egy-két különösen edzett fajtája nem vész ki azonnal az első években. A felsődunántúl meszes talajban jól díszült a boróka, amelyet viszont a Nyírségben sehogy sem lehet meghonosítani. Árnyékban is díszük a som, jázmin, Anemone Japonica, Primula gyöngyvirág. Az Alföldön fenyő helyett a tiszafa vagy az Euronimus több fajtája, az erős napot kedvelő és házak közleségét igen jól tűrő Crategus Phacantha, narancssárga apró bogyóinak özönével, sok változatosságot hoz a kertbe. Alföldi kertjeinkbe soha angol pázsitot ne vessünk nagyobb napos területre, hanem inkább a mi sokféle virágos réti keverékünket. Általában szabálynak tekintsük, hogy mielőtt kertünket megalakítanánk, hazai szakemberek tanácsát kérjük ki. Bármelyik szakiskolától, vagy az illetékes mezőgazdasági kamarától minden szükséges felvilágosítást megkap az érdeklődő. Emésztési zavarok kis csirkéknél Gyakran megtörténik, hogy a kis csirkéik étvágytalanul álldogálnak, lehorgasztott fejjel, teli lágy vagy kemény beggyel gubbasztanak. Megesik, hogy pár nap alatt maguktól is meggyógyulnak, csakhogy már ez alatt a rövid idő alatt is elmaradnak a fejlődésben, míg társaik gyorsan gyarapodtak, s most már erősebbek lettek, mint a kis betegek. Minden etetéskor az erősebbek foglalják el a legjobb helyet, ők kapják el a gyengébbek elöl a legjobb falatokat. Ezért ezek a meggyógyult kis csirkék még jobban elmaradnak fejlődésükben és soha többé igazán értékes jó tojókká nem válnak. Ezért a tenyésztőnek gondoskodni kell arról, hogy az ilyen emésztési zavarok elő se fordulhassanak. A frissen kikelt csirkét ezért óráig koplatatjuk. Az első, amit azután elbnk teszünk, egészen apró, gombostűfej nagyságú kavics legyen. Erre nagy szükségük van az emésztésre és később is állandóan leéri hogy legyen előttük ilyen kis kavics. Háromnégy napos korukig csak köleskását (hántolt kölest) vagy tengeridarát adunk nekik, utóbbiból a finom lisztet kiszitáljuk. A negyedik naptól kezdve adagolt zöldeleség, illetve reszelt sárgarépa közé egy kevés faszénport vegyítünk. Ez a faszénpor a kissé nedves zöldeleséghez, vagy répához tapad és a csirkék vele együtt elfogyasztják ezt az emésztésükre kitűnő szert. Ha már megvan a baj, rögtön elkülönítjük a beteg kis csirkét az egészségesektől. Lágy begynél azt könnyen megnyomogatjuk, megmoszírozzuk, amikor is néha levegő tódul ki a csirke csőrén. Megkönnyebbül ettől a szegény kis állat s a csőrébe adott kis adag faszénpor meghozza az étvágyát. Ha nem levegő, hanem víz van a begyben, fejjel lefelé csüngve tartsuk a csirkét s így nyomkodjuk óvatosan a hegyet a nyak felé. A pár cseppnyi bűzöst néha nyúlós víz a csőrön át kifolyik s ez is könnyebbséget okoz a csirkének. Néhány napig különösen ügyeljünk arra, hogy faszénpor és apró kavics legyen előtte. Se túl öregszemű, sem lágyeledelt ne adjunk neki, hanem hántolt kölest, amíg meg nem gyógyul. A kemény begynél tehát olyankor, amikor a sietve bekapott túl nagy eleségmennyiséget a begy nem bírja megemészteni, illetve megpuhítva továbbadni, néhány csepp olajat nyelessünk a csirkével és több napig sok zöldet és kevés nagyszemű mageleséget adjunk neki. Csak ha teljesen meggyógyult és ismét étvággyal és rendesen eszik, eresszük ismét vissza egészséges társai közé. Betegségterjesztő száraz ágak Télen, amikor lombtalanok a fák, gyakran elkerülik figyelmünket a gyümölcsfáinkon mutatkozó nagyobb, különösen pedig a kisebb száraz ágak. Ne mulasszuk el azokat rügyfakadás után eltávolítani. Vizsgáljuk végig gondosan gyümölcsösünket, gyűjtsük össze és égessük el a legkisebb száraz ágakat is, mert ezeken számtalan gombatártevő telepszik meg, amely azután az egészséges élő részekre is könnyen átterjed s azokat is veszélyezteti. Nemsokára a monilia jelei is mutatkoznak különösen a kajszinbarack- és meggyfákon. Az ágak végein a levelek hirtelen ellankadnak, majd leszáradnak. Ezeket is minél előbb vágjuk le és égessük el. Amikor a monilla által megtámadott gallyakat levágjuk, a lankadt résszel együtt még egy tenyérnyi vagy arasznyi egészséges részt is vágjunk le és ezeket is égessük el. 4 Virágkiállítás. A Horthy Miklósné fővédnöksége alatt május 7-én megnyíló Országos Kertészeti és Virágkiálltás munkálatai megkezdődtek. A Városligetnek az a része, ahol a virágkiállításokat most már rendszeresen tartják, egészen újjá alakul. Az ország legjelesebb kertépítői dolgoznak a tavaszi virágkiállítás előkészítésén. Remélhető, hogy a kiállítás beváltja a hozzáfűzött reményeket és szép látványosság lesz.