Budapesti Hírlap, 1937. június(57. évfolyam, 121-145. szám)

1937-06-01 / 121. szám

2 politika útjából el kell hárítani minden nehézséget. A négyszázhatvanezer földmíves család tehermentesítése igen nagy lépést jelent a szociális birtokpolitikában. Megállapította végül, hogy a háborúelőtti állapotokhoz képest a nagy- és középbirtokos Magyarországból kisbirtokos ország lett, következésképp ehhez kell alkalmazkodnia agrárpolitikánknak. Petró Kálmán a gazdasági szakoktatás fontosságát hangoztatta, szívesen venné, ha a leventeoktatást belekapcsolnák a mezőgazdasági szakoktatásba. A falukutató mevekkel kapcsolatban sajnálattal állapítja meg, hogy ezekben nem a kereszténység, hanem a baloldali sajtó szelleme érvényesül. .Farkasfalvi Farkas Géza a kartelek túlkapásait tette szóvá. Különösen a szeszkartel és az ásványolajkartelmegkülönböztetett helyzete ellen tiltakozott és megállapította, hogy miután a termelők nem vehetnek részt a becsületes versenyben, szó sem lehet egészséges átalakulásról. Takács Ferenc a mezőgazdasági munkásság és a törpebirtokosság rossz helyzetét ismertette. Lossonczy István legelőször is helyreigazította az előtte szóló képviselő némely téves adatát, majd pedig, mint tiszántúli képviselő, az Alföld, főként a Tiszántúl szemszögéből szólt hozzá a tárca költségvetéséhez. A törökdúlás óta, végig a román megszállásig ez a vidék szenvedett a legtöbbet. Nem akar ellentétet szítani a Dunántúl és a Tiszántúl között, de szükségesnek tartja, hogy a két országrész helyzeti előnyét kiegyenlítsék. Sürgette tehát a víziutak, általában az alföldi öntözés megvalósítását. Ez a többi közt az Alföld állatállományának megmentése érdekében is feltétlenül szükséges. Kérte,hogy a magyar földön előállított nitrogén műtrágyát ne exportálják, hanem idehaza tegyék olcsóbbá és hozzáférhetőbbé. Végül a hozzáértő gazda szakszerű és a részletekbe menő tudásával és gondosságával vázolta a megoldásra váró feladatokat. Rakovszky Tibor a mezőgazdasági munkásság biztosításának rendeleti megoldását sürgette. Helytelennek tartja, hogy mindenki vásárol itt földet, csak az nép jut hozzá, aki meg is tudja művelni. A földbirtok mai megoszlását meg kell változtatni. A magyar nép földhöz juttatására nagyobb összegeket kell beállítani, tételét népegészségügyi viszonyaink feltétlenül szükségessé teszik. A költségvetést elfogadja. Beszédét megtapsolták, számosan üdvözölték, köztük Darányi Kálmán miniszterelnök is. Utána Meizler Károly a mezőgazdasági cselédek, munkások helyzetéről beszélt, amit nehezít a gazdaságok racionalizálása, mert ezzel bérleszállítások és létszámcsökkentések járnak. Általános rendszabályozásra van szükség. A telepítés és bérlet rendszer eddigi eredményeivel nincsen megelégedve s bérlőszövetkezetek alapítását tartja kívánatosnak. Teleki Mihály gróf szívvel-lélekkel a bérlőszövetkezetek mellett van. Átmeneti formának tekinti azonban ezt ahhoz, hogy a bérlők idővel tulajdonjoghoz jussanak. Az ország egész közgazdaságának a megerősödése függ attól, hogy a mezőgazdasági problémák megoldása helyesen történjék. Amellett, hogy a mezőgazdasági konjunktúra javult, a kormány segítsége is jelentősen javított a mezőgazdasági helyzeten. Emelkedett a föld ára és emelkedett az állatok száma. A földművelésügyi tárca az ország gazdasági jellegének megfelelően a legfontosabb, az állami költségvetésben a mi mezőgazdaságunkban az állattenyésztésnek van a legnagyobb jelentősége. Hosszú idő óta csökkent az állatállomány, az emeléshez atakarmánytermelésnek a fokozása is szükséges. Igen fontos a legelőjavítás. Az öntözés egymagában, állatállomány nélkül, tulajdonképpen rablógazdálkodás volna. Hangsúlyozta a mezőgazdasági oktatás fejlesztésének és terjesztésének rendkívüli fontosságát, a baromfitenyésztés emelésének szükségességét, a költségvetést elfogadja. Az országmentés politikája Vitéz Roszner István báró örömmel állapítja meg, hogy a parlament minden oldala részéről megkülönböztetett, és egyben objektív érdeklődés nyilvánul meg a földmivelésügyi tárca iránt. Az elmúlt négy esztendő agrárpolitikáját nyugodtan nevezhetjük az országmentés politikájának, mert a pusztulás széléről rántotta vissza azt a társadalmi osztályt, amely hivatott, hogy ennek az országnak fundamentuma legyen. Részletesen ismertette ezután azokat a kormányintézkedéseket, amelyekből egy átfogó, szerves agrárprogram végrehajtása bontakozik ki. Számos fontos probléma után a munkás telephelyek létesítésének szükségességét hangoztatta, hogy a mindenhol otthon levő munkás helyébe a röghöz kötött magyar munkás kerüljön. Élesen megrajzolta a határvonalat a telephelyesek és a törpebirtokosok állami megsegítése tekintetében, majd rendszerbe foglalta a szükséges intézkedéseket. A fővárosi vámokkal kapcsolatban kirívó példának hozta fel, hogy a vidéken egy tízholdas földbirtokból hat főből álló család egész éven át megél, öltözködik, sőt adót is fizet, de ha ennek a családnak eszébe jutna, hogy hatodmagával feljöjjön Budapestre és egy jobb szállodába költözzék, akkor ennek a tíz holdnak bérjövedelme éppen arra volna elegendő, hogy két napig enni kapjanak. Végül rámutatott a mezőgazdasági anyagokat feldolgozó ipar fejlesztésének fontosságára, valamint a nemzetgazdaságunk felvirágoztatását célzó intézkedések egész sorára. Mizsey György kevesli a tavalyihoz képest kétmillió pengős emelkedést a tárca előirányzatában, azt kívánja, hogy erősebben foglalkozzanak a mezőgazdasági szakoktatással. Az állattenyésztés nagy fontossága Melczer Lilla megnyugvással állapítja meg, hogy a földmivelésügyi miniszter odaadó lelkesedéssel igyekszik megoldani a mezőgazdasági feladatokat. Az állattévesztésnél a kormány támogatása eredményeket ért el a további fejlesztésnek azonban még sok feladatai vannak. A tejgazdasági ellenőröknek állami státusba való átvételét kéri. A Sajós még inkább a Bér-’ nád szabályozása sürgősen szükséges, amit talán lehetővé tesz a Hermádnak felhasználható vízi energiája. A cukor olcsóbbá B.E Szórványos esetek Matolcsy Mátyás nem tartja az ország gazdasági jellegének megfelelően elegendőnek a földmivelésügyi tárca költségvetési végösszegét. A mezőgazdasági s általában népoktatási tételeket alacsonyaknak tartja. A birokpolitikai törvények eredményeiből most Bethlen István megállapítja, hogy nem elegendők. Bethlen István gróf azonban a hitbizományi törvény javaslatának megszavazásánál nem volt ezen a véleményen. Nagyobb reform szükségességét hangoztatja, majd panaszokat hoz fel arra vonatkozólag, hogy egyes nagybirtokok nemhogy emelték volna a munkabéreket, hanem még súlyosabbá tették a mezőgazdasági munkások és cselédek helyzetét. A munkajognak általános rendezését kívánja. Erre vonatkozólag határozati javaslatot terjeszt elő. Csikvándy Ernő megállapítja, hogy ha a munkabérre vonatkozó rendelkezéseket egyes nagybirtokokon nem tartják be, ezek csak szórványos jelenségek s ilyen esetekben helye van a szigorú eljárásnak. A gabonaértékesítés mai módjának a megváltoztatását kívánja. Szükséges a minőségi búza értékesítésének a megszervezése. A tőzsde szokványos minősítése visszás helyzeteket idéz elő. A gazda százszázalékosan tiszta búzát ad, a kereskedő azonban idegen anyaggal keveri, mert a kereskedelmi minősítés a kétszázalékos tisztékalanságot megengedi. A magyar gazda nem kereskedelemellenes, a szabad kereskedelem bizonyos ellenőrzést tesz Szükségessé s e szükségen belül kell érvényesülnie a kereskedelmi szabadságának. Darányi Kálmán beszéde Elnök a vitát félbeszakítja azzal, hogy a földmivelésügyi miniszter kíván szólani. A képviselők a folyosókról bevonulnak a terembe, a padsorok megtelnek, a miniszteri széksorban Darányi Kálmán miniszterelnök mellett Hóman Bálint, Fabinyi Tihamér és Széll József miniszterek helyet foglalnak. Darányi Kálmán miniszterelnök, mint földmivelésügyi miniszter e tárcája költségvetéséhez mondotta el általános érdeklődés mellett és nagy figyelem közben beszédét. Darányi Kálmán: T. Ház! Mielőtt felszólalásom tulajdonképpeni tárgyára áttérnék, méltóztassanak megengedni, hogy elsősorban is köszönetet mondjak az előadó úrnak magvas beszédéért és köszönetemet fejezzem ki azért, hogy a vita során a Ház mindkét oldalán olyan nagy szeretettel és megértéssel tárgyalták mezőgazdaságunk fontos kérdéseit és mindnyájan át méltóztattak hatva lenni attól a felfogástól, hogy a magyar mezőgazdaság tulajdonképen sok tekintetben alapja egyúttal a magyar közgazdasági életnek is (Úgy van! ügy van a jobboldalon és a középen.) és azért nem lehet egyszerűen úgy tekinteni, mint egy Magyarországon elterjedt foglalkozási ágat, mert ennél sokkal több: össze van forrva sorsa a magyar nemzet sorsával. (Úgy van! Úgy van! taps a jobboldalon és a középen.) Méltóztassanak megengedni, hogy már most, felszólalásom elején foglalkozzam egyes képviselőtársaimnak részben az állami költségvetés általános vitája során, részben a mai napon a földművelésügyi tárca általános vitája során elhangzott felszólalásaival. Egyes képviselőtársaim, közöttük különösen Sávgyi Márton, Roszner István, Egry Zoltán, Drózdy Győző, Láng Lénárd, Riesz Ádám és még többen behatóan és igen figyelemreméltóan foglalkoztak mezőgazdasági termelésünk egyes részletkérdéseivel. T. képviselőtársaim különösen az úgynevezett kereskedelmi növények termesztésének fontosságára mutattak rá és felhívták a kormány figyelmét arra a körülményre, hogy szociális szempontból is milyen nagyjelentőségű ezeknek a növényeknek a termesztése, amennyiben rendkívül sok munkaalkalmat nyújtanak. Az ipari és kereskedelmi növények termesztése . Legyen szabad erre nézve megjegyeznem, hogy a kereskedelmi és különösen az ipari növények termesztésénél természetszerűleg nem zárkózhatunk el attól a megállapítástól, hogy ezeknek a növényeknek termesztése, fejlesztése csakis addig a határig lehetséges, amíg az ipar felvevőképessége megvan. (Ügy van! Ügy van!) Mindenesetre helyes volna, hogy ha hazai nyersanyagokkal tudnánk ellátni azokat az iparokat, amelyek ezekre a növényekre rá vannak szorulva. A kormánynak — ebben a tekintetben talán nem is szükséges külön felhívni a 1. képviselőház figyelmét a kender- és lentermesztés fejlesztésére, különösen az utóbbi időben volt igen nagy gondja, és hogy ennek hatását főleg a folyó évben fogjuk majd érezni. A Tiszántúl annyira fontos napraforgó termesztésének fontosságára is rá kell mutatnom. Ezzel az elgondolással lényegesen fogunk tudni segíteni éppen egyik elesett országrészünk kisebb gazdáinak sorsán. Szóvá tették egyes képviselőtársaim az elemi csapások által sújtott vidékek gazdáinak sorsát és ezzel kapcsolatban főleg az úgynevezett vetőmagakció kérdését. Azok a gazdák, akik az elemi kár, csapás után vetőmagsegélyben részesültek, a szabályok szerint kötelesek voltak ezt a vetőmagot a következő évben természetben visszaszolgáltatni. Csak amennyiben ezt elmulasztották, lépett fel velük szemben az állam azzal a kívánsággal, hogy készpénzzel térítsék meg az általuk kapott vetőmagkölcsönöket. térben helyeslem felfogásukat és a törzskönyvezés fokozott kiterjesztését a magam részéről is minden eszközzel alá fogom támasztani. Részben megoszlott, képviselőtársaim felfogása az 1922: XXV. t.-c.-ben biztosított jogomnak gyakorlását illetőleg, amennyiben ez a törvény módot ad bizonyos előfeltételek fennforgása esetén a földmivelésügyi miniszternek arra, hogy a már egy éven felüli méncsikókat elővezettesse és az arra alkalmatlanokat a köztenyésztésből kivonja. A magam részéről ezt a jogot a a szükséghez képest érvényesíteni kívánom, mindenesetre megszívlelendőnek tartom azonban mindazt, amit Farkas Géza. képviselőtársam ajánlott ebből a szempontból figyelmembe. Legyen szabad csak bizonyos megnyugtatásul felemlítenem, hogy ebben az évben 151 ménnel többet fogunk köztenyésztés céljaira rendelkezésre bocsátani (Helyeslés és taps), amivel, azt hiszem, azt az általános kívánságot, amely országszerte jelentkezik, különösen a lovak árának emelkedésével kapcsolatban, ha nem is száz százalékig, de az eddiginél jóval nagyobb mértékben tudjuk kiszolgálni. (Helyeslés és éljenzés a jobboldalon.) A lótenyésztés fontossága — Ujfalussy Gábor és Farkas Géza igen. Képviselőtársaim rámutattak a lótenyésztésnek Magyarországon való rendkívül nagy fontosságára és mind a ketten kívánatosnak tartották a törzskönyvezés kiterjesztését. Magam is teljes mér- Szakoktatás — A mezőgazdasági szakoktatás kérdését is többen tették szóvá. képviselőtársaim részéről különösen ki kell emelnem Schandl Károly, Petre Kálmán, Roszner báró és Takács képviselőtársaimnak felfogását. Erre nézve külön nyilatkozom, jelenleg csupán arra mutatok rá, hogy többen méltóztattak szóvátenni azt, hogy a Dunántúlon se kellene ilyen gazdasági szakiskolákat felállítani. Az idén már Győrött fel fogunk állítani egy ilyen iskolát és valószínű, hogy még egy iskolát fogunk ugyancsak a Dunántúlon létesíteni. A helyre nézve még nem nyiatkozhatom. A felállítandó újabb téli mezőgazdasági tan 1937 JÚNIUS 1, KEDD folyamoknál is lesz gondom arra, hogy a Dunántúlra is jusson ezekből a tanfolyamokból. Megjavítjuk az ármentesítő társulatok munkáját . Több képviselőtársam, mint Drózdy Győző, Festetics Domonkos gróf, Teleki Mihály gróf, Patacsi Dénes, Petőinek József, Láng Lénárd, Bánó Iván és Friedrich István szóvátették az ármentesítő társulatok ügyét, főleg pedig az ártéri járulékok problémáját. Teljesen igazuk van, hogy ezen a téren nagy az egyenlőtlenség, de hiszen ez természetes is, mert hiszen a költségek aszerint kisebbek, vagy nagyobbak, hogy milyenek a megoldandó feladatok és aszerint sújtják jobban, vagy kevésbbé az érdekelteket, hogy milyen nagy területre terjednek ki az érdekeltség birtocai. — A Pestvármegyei Dunavölgyi Lecsapoló Társulat anyagi bajait is többen, különösen Teleki Mihály gróf tette szóvá. Igen jól ismerem ennek a társulatnak minden ügyes-bajos dolgát. Kétségtelen az, hogy a társulat adóssági szolgálatának két, három évre való felfüggesztése mindenesetre megokoltnak látszik és remélem, hogy a pénzügyminiszter úr is ehhez hozzá fog járulni. (Élénk éljenzés és taps a jobboldalon.) Beható vizsgálat alá vesszük ennek a társulatnak kérdéseit is, de meg kel vizsgálnunk még a technikai kérdéseket is azért, mert kétségkívül megállapítható az, hogy röviden mondjam, amikor nagy esőzések vannak, akkor nem tudja teljesíteni feladatát a jelenlegi csatornamű és valószínűleg szükség lesz, ha megfelelő fedezetről tudunk majd gondoskodni egy övcsatorna létesítésére is. — Károlyi Viktor gróf. képviselőtársam örömmel üdvözölte az úgynevezett OFB-s földhöz jutottak ügyének rendezését. Valóban azt hiszem, hogy a kormány ezzel egy igen fontos gazdasági és szociális kérdést juttatott nyugvópontra,ügy van! Úgy van!) Szociális kérdések — Igen értékes felszólalások hangzottak el a vita során a mezőgazdasági foglalkozású népesség szociális kérdéseire vonatkozólag. Lossonczij István, Takács Ferenc, Melczer Lilla, Meitler Károly és Matolcsy Mátyás. Képviselőtársaim tették főleg szóvá ezeket a kérdéseket. Túlságosan a részletekbe kellene mennem, ha minden egyes felszólalónak most kívánnék ebben a tekintetben választ adni, ezért méltóztassanak megengedni, hogy előbb térjek rá ezekre a rendkívüli nagy fontosságú kérdésekre. Igen érdekesek voltak a búza világpiaci helyzetéről előadott adatok, amelyeket Schmndt Károly t. képviselőtársam fejtett ki a Ház előtt, Csikvándi Ernő t. képviselőtársam viszont a búza termelésére és értékesítésére mondott igen gyakorlati praktikus hozzászólást. Ezek után pedig méltóztassanak megengedni, hogy áttérjek a most tárgyalás alatt lévő földművelésügyi költségvetésre és azokra a kérdésekre, amelyekről a t. Házat ezzel kapcsolatban tájékoztatni kívánnám. (Halljuk! Halljuk!) Három év alatt 27,5 millióról 33,3 millióra emelkedett a produktív kiadások összege • A földmivelésügyi költségvetés előirányzata, annak ellenére, hogy a földmívelésügyi költségvetés kiadási tételéből a nitrogén műtrágya használatának előmozdítására felvett 2.150.000 pengő átment az iparügyi tárcához, a kiadások oldalán mutatkozó összeg újabb 2 millió pengővel emelkedett és ezzel mintegy kifejezést nyert az, hogy a kormány a mezőgazdaság erősítésére és fejlesztésére szükséges pénzügyi összegeket iparkodik abban a mértékben rendelkezésre bocsátani, amilyen mértékben — figyelembe véve az államháztartás adottságait — a szolgálni kívánt fontos célok ezt megkövetelik. — Magam tudom legjobban azt, hogy a magyar mezőgazdaság problémái túlmennek a költségvetés számszerű lehetőségein, meg vagyok azonban győződve arról, hogy a t. Ház is méltányolni fogja azt a tényt, hogy a fontos termelési ágat szolgáló produktív kiadásokat három év alatt 27,5 millió pengőről 37,3 millióra emelték fel. Ezzel kapcsolatában rá kell még mutatnom arra, hogy a költségvetésbe felvett összeg nem meríti ki teljes mértékét annak a támogatásnak, amit az állam a magyar mezőgazdaságnak ad, hiszen csupán a most beterjesztett beruházási törvényjavaslatban 7 millió pengő olyan természetű összeg van felvéve, amely közvetlenül szolgálja a magyar mezőgazdaság érdekeit is. Ezenkívül pedig rendelkezésre áll az úgynevezett mezőgazdaság segítségére szolgáló alap is, amelynél lehet, bizonyos változtatásokat fogunk eszkö-