Budapesti Hírlap, 1937. július (57. évfolyam, 146-172. szám)
1937-07-01 / 146. szám
T erm 10 FILLÉR Budapesti Hírlap LVII. évfolyam 146. szám 1937. Csütörtök, július 1. POLITIKAI NAPILAP SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL, VIl. KER., JÓZSEF KÖRÚT 5. SZÁM, TELEFONSZÁMI 1—144—00. A KÉPVISELŐHÁZ KÖZJOGI BIZOTTSÁGÁNAK ÜLÉSE A kormányzói jogkör kiterjesztéséről és a kormányzóválasztásról szóló javaslatot elfogadták Lázár Andor igazságügyminiszter vitazáró beszéde után nyomban benyújtották a javaslatot a Házban A képviselőház közjogi bizottsága szerdán délelőtt Pesthy Pál elnökletével ülést tartott, amelyen a kormányzói jogkör kiterjesztéséről és a kormányzóválasztásról szóló törvényjavaslatot tárgyalta. A kormány részéről Darányi Kálmán miniszterelnök, Lázár Andor igazságügyminiszter, Tasnády-Nagy András vallás- és közoktatásügyi államtitkár és Mikecz Ödön igazságügyi államtitkár vett részt az ülésen. Ángyán Béla előadó ismertető előadása után megkezdődött a vita. Rassay Károly a javaslatról Rassy Károly elfogadja a törvényjavaslatot, amely szerencsésen egyezteti öszsze a nemzet közérzését az államfő iránt s a nemzeti szuverenitás biztosításával A felelőtlenség kérdése tekintetében elfogadja a törvényjavaslat rendelkezését, éppen azért, mert közjogi felfogása szerint a kormányzó mindaddig, amíg az államfői hatalom gyakorlásának végleges rendezése be nem következik, a királyt helyettesíti, indokolt tehát ennélfogva, hogy e helyettesítő működésében mindazzal az immunitással fel legyen ruházva, amely immunitások a királyt a maga államfői teendőiben megilletik. Elfogadja a kihirdetés tekintetében kontemplált megoldást is azért, mert ez nem érinti a nemzeti szuverenitást. Elfogadja az utódkijelölés tekintetében is a törvényjavaslatban kontemplált megoldást, amelynek közjogi rendszerünkbe való beillesztése nem ütközik alkotmányjogi akadályokba. Az utódajánlás mai konstrukciójában a miniszteri ellenjegyzés mellőzését is elfogadhatónak tartja. Néhány észrevétel ezután néhány megjegyzést tett, amelyek a kérdésnek nem az érdemét, hanem a tökéletes kodifikációra való törekvés célját szolgálják. Kérte, hogy az indokolásban minden tendencia nélkül többször előforduló „a királyi szék betöltéséig” kifejezést mellőzzék és határidőül az államfői hatalom gyakorlásának végleges rendezését jelöljék meg. Kéri, hogy az indokolásnak azt a részét hagyják ki, amely a törvényszentesítés jogára vonatkozik. A javaslat egyes rendelkezését érdemben elfogadja, a megszövegezésben néhol homályt vagy hiányt talál. Világosabban kívánja szabályozni a még ki nem hirdetett törvényjavaslatok sorsát új országgyűlés esetében. A kormányzó ajánlásának átadásához intézkedést kíván arra az esetre, ha mind a két koronaőr széke üres, vagy mind a két koronaőr akadályozva van. Aggályosnak tartja azt a rendelkezését, amely általános felhatalmazást ad a kormánynak, hogy az országgyűlés együttnemléte esetében az új országgyűlés megalakulásának siettetése érdekében a törvényes határidőket szabadon megrövidíthesse. A kormányzóválasztásnál a régi országgyűlés hatásköre csak abban az esetben álljon fenn, ha a kormányzói tiszt megüresedése időpontjában még az általános választásokat nem tartották meg., Györki Imre időszerűnek mondja, hogy most az államfői hatalom kérdését ne ideiglenesen rendezzék, hanem a végleges rendezés kezdődjék meg. Szocialista felfogása szerint ez a döntés akkor lenne leghelyesebb, ha a mai ideiglenes megoldás helyett áttérnének a köztársasági államformára és ennek megfelelően rendeznék az államfői kérdést is. A törvényjavaslatot nem fogadja el. JL A nemzet színházáért Új egyesület alakult meg szerdán Budapesten s bár az utóbbi időben derűre-borúra alakulnak új egyesületek, ez a mai alakuló közgyűlés messze kimagaslik a napi események sorából, ez az alakulás egyenesen a magyar kultúrtörténelem lapjaira kívánkozik. Mert az egyesület, amely ezen az esős júniusvégi napon kelt életre, a Nemzeti Színház Pártolóinak Egyesülete, a százesztendős Nemzeti Színház támogatására, fejlesztésére összefogott öntudatos, magyar társadalom hivatalos szövetkezése. Az ország első drámai színpada, a „nemzet színháza” a társadalom részéről korántsem élvezte eddig azt a megértő, áldozatkész támogatást, amely nagy hivatása révén jogosan megilleti. Pedig ez a színház nem királyi adományból, művészetpártoló szuverének pazar bőkezűségéből épült, mint a többi hasonló külföld műintézet, hanem a polgárok önként felajánlott krajcáraiból és tégláiból s széves dicső múltja alatt is a közönség seretete, ragaszkodása éltette. Most vágre, alig néhány héttel századik szüleésnapja előtt, a Magyar Operabarátok Egyesületének mintájára megalakult a Nemzeti Színház Pártolóinak. Egyesülete s a centennárium ünnepi esztendejének nagyszabású programját már ennek a díszes testületnek a támogatásával lehet megvalósítani. De nemcsak anyagi szempontból volt szükség ennek az egyesületnek a megalakítására, hanem — és talán sokkal nagyobb mértékben — erkölcsi szempontból azért, hogy a magyar társadalmat egységes frontba tömörítse a nemzet szímázának támogatására. Mert amint Tasnádi Nagy András kultuszállamtikár a közgyűlést megnyitó nagyszabású beszédében mondotta, — „ma nem mondhatjuk el, hogy a Nemzeti Sznház rendeltetése, jelentősége, hivatáa tekintetében egységes a magyar hmmzeti közvélemény s hogy ott áll a nemzeti színházi gondolat mögött az egáz nemzet áldozatkészsége, pedig nem sabad nyugodnunk addig, míg ismét , nem mondhatjuk ezeket. Ennek a egységes nemzeti közvéleménynek megteremtése, az ezzel harmóniában ifűködő Nemzeti Színház áldozatkészzolgálata, új dicsőséges korszakok elé irányítása, szeretetteljes támogatás, és erősítése, — ez a feladata a most tanuló új egyesületnek.” Biztos, hogy az új egyesületre nagy , fontos hivatás vár, mert Thália papja hasztalan végzik a legodaadóbb lelkeséssel szent szolgálatukat, ha nem a mögöttük hittel és egységesen hívő serege: a magyar közönség. Ped: a Nemzeti Színháznak ma épp olyan úgy missziója van, mint volt megalpítása idején, száz évvel ezelőtt. Tasnái Nagy államtitkár, a közgyűlés ünnep szónoka tömören és plasztikusan mutatt rá erre beszédében: „Száz év előtt, amikor létrejött Nemzeti Színházur, jelentette a magyar szó, a magyarondolat, a nemzeti szellem dicsőségs fellegvárát egy idegen hatalom elnemzetietlenítő törekvéseivel szemen; ma kell, hogy jelentse a nemzetitudat megacélozásának műhelyét egy fenséges világ közepette, kell, hogy egyen a nemzeti nyelv tisztaságának érzékeny védelmezője, a legnemesebb magyar irodalom biztos otthona és a alföldi drámairodalmon keresztül a külföldi szellemiségnek közvetítője a magyar lélek számára, amely szellemiség alkalmas arra, hogy erkölcsi és szellemi értékekben meggazdagítson bennünket.” A Nemzeti Színház híven teljesítette eddig is ezt a feladatát és a magyar közönség is híven méltányolta a színház kultúrmunkáját. A mai nehéz időkben, a centennárium ünnepi évadja előtt azonban fokozott mértékben van szükség erre a méltánylásra, erre a támogatásra. A századik esztendejébe lépő Nemzeti Színház mellett egységesen kell felsorakoznia a magyar társadalomnak, a centennárium világraszóló ünnepségeit nem kezdheti meg a színház ellentétes vélemények kereszttüzében. A magyar társadalomnak politikai pártállásra és világnézeti különbségre való tekintet nélkül át kell éreznie feladatát és kötelességét, amely az előző nemzedékről szállt rá s amelyet ő is áthárít majd egykor kegyeletes örökségként a következő generációra, hogy a nemzeti játékszín gondolatát a legnagyobb áldozatok árán is erősítenünk és fejlesztenünk kell és a maga tisztaságában megőrizve kell átadnunk utódainknak. A nagy nemzeti célok szolgálatát — különösen a mai súlyos viszonyok között — az egész társadalomnak vállalnia kell és van-e fontosabb nemzeti cél, mint a Nemzeti Játékszín, a magyar gondolat, a magyar szó legerősebb fellegvárának fenntartása, fejlesztése és támogatása? Ez az egyesület, amely ma, élén a magyar társadalom kiválóságainak egész díszes sorával, örvendetesen lelkes hangulatú közgyűlés során megalakult, nagy missziót vállalt, de céltudatos és eredményes működése kétségkívül új korszakot fog nyitni a Nemzeti Színház történetében. Biztos társadalmi alapot épít a színház legmagasabb művészi törekvései alá, lehetővé teszi, hogy mindenkor híven betölthesse hivatását: „pallérozója legyen a magyar nyelvnek, ápolója a magyar szellemnek, példamutatója a magyar színművészetnek, őrizője a klasszikus hagyományoknak, szócsöve a régi és új magyar irodalom remekeinek, lelkiismeretes tolmácsa az idegen népek géniuszából kikristályosodott igazi művészi alkotásoknak” és végül hozzásegítheti a nemzetet ahhoz is, hogy a Nemzeti Színház végre méltó új hajlékhoz jusson, modern, hatalmas, művészi színházpalotához, amely stílusos keretet adhat költőgéniuszaink, Madách, Katona, Jókai, Szigligeti, Herczeg drámai alkotásainak. Száz esztendő előtt ugyancsak egy lelkes kis csapat kezdésére jött létre a Nemzeti Játékszín első, szerény múzsahajléka, a kék-arany interieur-a felejthetetlen kis színház, amelynek építését és megnyitó ünnepségét olyan tüneményes művészettel örökítette meg Jókai a „Kárpáthy Zoltán” lapjain. Most, a centennárium küszöbén újra kiáll a lelkes csapat a nemzet színháza mellett, a nemzet színházának szebb és jobb jövőjéért. Támogassa ezt a kezdést mindenki őszinte szeretettel. Elsősorban maguk a színészek, fokozott munkával, még az eddiginél is nagyobb odaadással, tehetségük, tudásuk, lelkesedésük legjavával, de a közönség is, mindenki, akinek csak egyszer is megdobbant a szíve a régi színházban, vagy az új, ideiglenes hajlékban a magyar szó, a magyar művészet varázshatalmán. Legyen méltó a nemzet, a mai nemzedék ama száz év előtti nemes generációhoz, amely a kerepesi úti múzsahajlék köveit és tégláit összehordta. S akkor az új alakulás, a Nemzeti Színház Pártolóinak Egyesülete nyugodtan kezdheti meg munkáját, mert lélekben minden magyar ember ott lesz a tagjai sorában. ” Eckhardt Tibor örömmel fogadja el a javaslatot Eckhardt Tibor kijelentette, hogy a törvényjavaslatot elfogadja, örömének adott kifejezést afelett, hogy közjogi rendszerünkben lévő komoly veszélyeket és bizonytalanságokat küszöbölnek ki ezzel a törvényjavaslattal. Bizonyos mértékig magát is felelősnek érzi abban, hogy ez a törvényjavaslat megszületett, hiszen annak idején, amikor a titkos választójog kérdésében biztosítékok szükségességét hozták fel, maga vetette fel azt a gondolatot, hogy ha biztosíték kell, megvan a lehetőség az államfő törvényvisszaküldési jogának továbbfejlesztésére s amennyiben az országgyűlés hatalmát megerősítik, semmi kifogást nem lehet tenni az ellen, ha az államfőnek a