Budapesti Hírlap, 1937. július (57. évfolyam, 146-172. szám)

1937-07-01 / 146. szám

T­ erm 10 FILLÉR Budapesti Hírlap LVII. évfolyam 146. szám 1937. Csütörtök, július 1. POLITIKAI NAPILAP SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL, VIl­. KER., JÓZSEF­ KÖRÚT 5. SZÁM, TELEFONSZÁMI 1—144—00. A KÉPVISELŐHÁZ KÖZJOGI BIZOTTSÁGÁNAK ÜLÉSE A kormányzói jogkör kiterjesztéséről és a kormányzó­­választásról szóló javaslatot elfogadták Lázár Andor igazságügyminiszter vitazáró beszéde után nyomban benyújtották a javaslatot a Házban A képviselőház közjogi bizottsága szer­dán délelőtt Pesthy Pál elnökletével ülést tartott, amelyen a kormányzói jogkör ki­­terjesztéséről és a kormányzóválasztásról szóló törvényjavaslatot tárgyalta. A kor­mány részéről Darányi Kálmán miniszter­­elnök, Lázár Andor igazságügyminiszter, T­asnády-Nagy András vallás- és közokta­tásügyi államtitkár és Mikecz Ödön igaz­ságügyi államtitkár vett részt az ülésen. Ángyán Béla előadó ismertető előadása után megkezdődött a vita. Rassay Károly a javaslatról Rassy Károly elfogadja a törvényja­vaslatot, amely szerencsésen egyezteti ösz­­sze a nemzet közérzését az államfő iránt s a nemzeti szuverenitás biztosításával A felelőtlenség kérdése tekintetében elfo­gadja a törvényjavaslat rendelkezését, ép­pen azért, mert közjogi felfogása szerint a kormányzó mindaddig, amíg az államfői hatalom gyakorlásának végleges rendezése be nem következik, a királyt helyettesíti, indokolt tehát ennélfogva, hogy e helyette­sítő működésében mindazzal az immunitás­sal fel legyen ruházva, amely immunitások a királyt a maga államfői teendőiben meg­illetik. Elfogadja a kihirdetés tekintetében kon­­tem­­plált megoldást is azért, mert ez nem érinti a nemzeti szuverenitást. Elfogadja az utódkijelölés tekintetében is a tör­vényjavaslatban­ kontemplált megoldást, amelynek közjogi rendszerünkbe való be­illesztése nem ütközik alkotmányjogi aka­dályokba. Az utódajánlás mai konstrukció­jában a miniszteri ellenjegyzés mellőzését is elfogadhatónak tartja. Néhány észrevétel ezután néhány megjegyzést tett, ame­lyek a kérdésnek nem az érdemét, hanem a tökéletes kodifikációra való törekvés célját szolgálják. Kérte, hogy az indokolás­ban minden tendencia nélkül többször elő­forduló „a királyi szék betöltéséig” kifeje­zést mellőzzék és határidőül az államfői hatalom gyakorlásának végleges rendezését jelöljék m­­eg. Kéri, hogy az indokolásnak azt a részét hagyják ki, amely a törvény­szentesítés jogára vonatkozik. A javaslat egyes rendelkezését érdemben elfogadja, a megszövegezésben néhol homályt vagy hiányt talál. Világosabban kívánja sza­bályozni a még ki nem hirdetett törvényja­vaslatok sorsát új országgyűlés esetében. A kormányzó ajánlásának átadásához in­tézkedést kíván arra az esetre, ha mind a két koronaőr széke üres, vagy mind a két koronaőr akadályozva van. Aggályos­nak tartja azt a rendelkezését, amely álta­lános felhatalmazást ad a kormánynak, hogy az országgyűlés együttnemléte eseté­ben az új országgyűlés megalakulásának siettetése érdekében a törvényes határidő­ket szabadon megrövidíthesse. A kormány­zóválasztásnál a régi országgyűlés hatás­köre csak abban az esetben álljon fenn, ha a kormányzói tiszt megüresedése időpont­jában még az általános választásokat nem tartották meg., Györki Imre időszerűnek mondja, hogy most az államfői hatalom kérdését ne ideiglenesen rendezzék, hanem a végleges rendezés kezdődjék meg. Szocialista felfo­gása szerint ez a döntés akkor lenne leg­helyesebb, ha a mai ideiglenes megoldás helyett áttérnének a köztársasági államfor­mára és ennek megfelelően rendeznék az államfői kérdést is. A törvényjavaslatot nem fogadja el. JL A nemzet színházáért Új egyesület alakult meg szerdán Budapesten s bár az utóbbi időben de­­rűre-borúra alakulnak új egyesületek, ez a mai alakuló közgyűlés messze ki­magaslik a napi események sorából, ez az alakulás egyenesen a magyar kultúr­­történelem lapjaira kívánkozik. Mert az egyesület, amely ezen az esős június­végi napon kelt életre, a Nemzeti Színház Pártolóinak Egyesülete, a száz­­esztendős Nemzeti Színház támogatá­sára, fejlesztésére összefogott öntuda­tos, magyar társadalom hivatalos szö­vetkezése. Az ország első drámai színpada, a „nemzet színháza” a társadalom részé­ről korántsem élvezte eddig azt a meg­értő, áldozatkész támogatást, amely nagy hivatása révén jogosan megilleti. Pedig ez a színház nem királyi ado­mányból, művészetpártoló szuverének pazar bőkezűségéből épült, mint a többi hasonló külföld műintézet, hanem a pol­gárok önként felajánlott krajcáraiból és tégláiból s sz­éves dicső múltja alatt is a közönség seretete, ragaszkodása él­tette. Most vágre, alig néhány héttel századik szüleésnapja előtt, a Magyar Operabarátok Egyesületének mintájára megalakult a Nemzeti Színház Pártolói­nak. Egyesülete s a centennárium ün­nepi esztendejének nagyszabású pro­gramját már ennek a díszes testület­nek a támogatásával lehet megvalósí­­tani. De nemcsak anyagi szempontból volt szükség ennek az egyesületnek a meg­alakítására, hanem — és talán sokkal nagyobb mértékben — erkölcsi szem­pontból azért, hogy a magyar társadal­mat egységes frontba tömörítse a nem­zet szímázának támogatására. Mert amint Tasnádi Nagy András kultusz­­államtikár a közgyűlést megnyitó nagyszabású beszédében mondotta, — „ma nem mondhatjuk el, hogy a Nem­zeti Sznház rendeltetése, jelentősége, hivatáa tekintetében egységes a ma­gyar h­mmzeti közvélemény s hogy ott áll a nemzeti színházi gondolat mögött az egáz nemzet áldozatkészsége, pedig nem sabad nyugodnunk addig, míg ismét ,­ nem mondhatjuk ezeket. En­­n­ek a egységes nemzeti közvélemény­nek megteremtése, az ezzel harmóniá­ban ifűködő Nemzeti Színház áldozat­kész­zolgálata, új dicsőséges korsza­kok elé irányítása, szeretetteljes támo­gatás, és erősítése, — ez a feladata a most tanuló új egyesületnek.” Bizt­­os, hogy az új egyesületre nagy , fontos hivatás vár, mert Thália papja hasztalan végzik a legodaadóbb lelkes­éssel szent szolgálatukat, ha nem a mögöttük hittel és egységesen­­ hívő serege: a magyar közönség. Ped: a Nemzeti Színháznak ma épp olyan úgy missziója van, mint volt megalpítása idején, száz évvel ezelőtt. Tasnái Nagy államtitkár, a közgyűlés ünnep szónoka tömören és plasztikusan muta­tt rá erre beszédében: „Száz év előtt, amikor létrejött Nemzeti Szín­­házur, jelentette a magyar szó, a ma­gyar­ondolat, a nemzeti szellem di­csősé­gs fellegvárát egy idegen hata­lom elnemzetietlenítő törekvéseivel szemen; ma kell, hogy jelentse a nem­zeti­­tudat megacélozásának műhelyét egy fenséges világ közepette, kell, hogy egyen a nemzeti nyelv tisztaságá­nak érzékeny védelmezője, a legneme­sebb m­agyar irodalom biztos otthona és a alföldi drámairodalmon keresztül a külföldi szellemiségnek közve­títője a magyar lélek számára, amely szellemiség alkalmas arra, hogy erköl­csi és szellemi értékekben meggazda­gítson bennünket.” A Nemzeti Színház híven teljesítette eddig is ezt a feladatát és a magyar közönség is híven méltányolta a szín­ház kultúrmunkáját. A mai nehéz idők­ben, a centennárium ünnepi évadja előtt azonban fokozott mértékben van szük­ség erre a méltánylásra, erre a támoga­tásra. A századik esztendejébe lépő Nemzeti Színház mellett egységesen kell felsorakoznia a magyar társada­lomnak, a centennárium világraszóló ünnepségeit nem kezdheti meg a szín­ház ellentétes vélemények kereszttüzé­ben. A magyar társadalomnak politikai pártállásra és világnéz­eti különbségre való tekintet nélkül át kell éreznie fel­adatát és kötelességét, amely az előző nemzedékről szállt rá s amelyet ő is át­hárít majd egykor kegyeletes örökség­ként a következő generációra, hogy a nemzeti játékszín gondolatát a legna­gyobb áldozatok árán is erősítenünk és fejlesztenünk kell és a maga tisztasá­gában megőrizve kell átadnunk utó­dainknak. A nagy nemzeti célok szol­gálatát — különösen a mai súlyos vi­szonyok között — az egész társadalom­nak vállalnia kell és van-e fontosabb nemzeti cél, mint a Nemzeti Játékszín, a magyar gondolat, a magyar szó leg­erősebb fellegvárának fenntartása, fej­lesztése és támogatása? Ez az egyesület, amely ma, élén a magyar társadalom kiválóságainak egész díszes sorával, örvendetesen lelkes hangulatú közgyűlés során meg­alakult, nagy missziót vállalt, de cél­tudatos és eredményes működése két­ségkívül új korszakot fog nyitni a Nemzeti Színház történetében. Biztos társadalmi alapot épít a színház legma­gasabb művészi törekvései alá, lehetővé teszi, hogy mindenkor híven betölthesse hivatását: „pallérozója legyen a magyar nyelvnek, ápolója a magyar szellemnek, példamutatója a magyar színművészet­nek, őrizője a klasszikus hagyomá­nyoknak, szócsöve a régi és új magyar irodalom remekeinek, lelkiismeretes tolmácsa az idegen népek géniuszából kikristályosodott igazi művészi alkotá­soknak” és végül hozzásegítheti a nem­zetet ahhoz is, hogy a Nemzeti Színház végre méltó új hajlékhoz jusson, mo­dern, hatalmas, művészi színházpalotá­hoz, amely stílusos keretet adhat költő­géniuszaink, Madách, Katona, Jókai, Szigligeti, Herczeg drámai alkotásai­nak. Száz esztendő előtt ugyancsak egy lelkes kis csapat kezdésére jött létre a Nemzeti Játékszín első, szerény múzsahajléka, a kék-arany interieur-a felejthetetlen kis színház, amelynek építését és megnyitó ünnepségét olyan tüneményes művészettel örökítette meg Jókai a „Kárpáthy Zoltán” lapjain. Most, a centennárium küszöbén újra kiáll a lelkes csapat a nemzet szín­háza mellett, a nemzet színházának szebb és jobb jövőjéért. Támogassa ezt a kezdést min­denki őszinte szeretettel. Elsősor­ban maguk a színészek, fokozott mun­kával, még az eddiginél is nagyobb odaadással, tehetségük, tudásuk, lelke­sedésük legjavával, de a közönség is, mindenki, akinek csak egyszer is meg­dobbant a szíve a régi színházban, vagy az új, ideiglenes hajlékban a magyar szó, a magyar művészet varázshatal­mán. Legyen méltó a nemzet, a mai nemzedék ama száz év előtti nemes ge­nerációhoz, amely a kerepesi­ úti múzsa­hajlék köveit és tégláit összehordta. S akkor az új alakulás, a Nemzeti Szín­ház Pártolóinak Egyesülete nyugodtan kezdheti meg munkáját, mert lélekben minden magyar ember ott lesz a tagjai sorában. ” Eckhardt Tibor örömmel fogadja el a javaslatot Eckhardt Tibor kijelentette, hogy a tör­vényjavaslatot elfogadja, örömének adott kifejezést afelett, hogy közjogi rendsze­rünkben lévő komoly veszélyeket és bizony­talanságokat küszöbölnek ki ezzel a tör­vényjavaslattal. Bizonyos mértékig magát is felelősnek érzi abban, hogy ez a törvény­­javaslat megszületett, hiszen annak idején, amikor a titkos választójog kérdésében biz­tosítékok szükségességét hozták fel, maga vetette fel azt a gondolatot, hogy ha biz­tosíték kell, megvan a lehetőség az államfő törvényvisszaküldési jogának továbbfej­lesztésére s amennyiben az országgyűlés hatalmát megerősítik, semmi kifogást nem lehet tenni az ellen, ha az államfőnek a

Next