Budapesti Közlöny, 1867. szeptember (1. évfolyam, 142-166. szám)

1867-09-21 / 159. szám

Buda-Pest, 1867. 159. szám. Szombat, September 21. KÖZLÖNY. BUDAPESTI H­IVATALOS LAP. Előfizetési árak :Szerkesztőség : Budán a várban, For­tuna-utcza , 127. szám, 1-ső emelet.KéziratokMagán­hirdetések : Egyhasábo­s petit sor egyszeri hirdetésért 8 kr.Napontai postai szétküldéssel: Budapesten házhoz hordva :Kiadóhivatal: Budavár, Fortuna-utcza,nem küldetnek vissza. Bérmen-többszöri hirdetésért 7 kr minden Egész évre..................... 20 írt.Egész évre . . . . 18 írt — kr.156. sz. I. emelet. — Fiók-kiadói hivatal. :tetlen levelek csak rendes leve-beiktatásnál. A bélyeg-dij külön minden beiktatás után 30 kr osztr. Félévre.................................10 „ Félévre.................9 s „ Györy Pál papirkereskedésében, hatvani­ lező­inktő­l fogadtatnak el. Negyedévre 5 „ Negyedévre ... 4 „ 50 „ utcza, 1. sz. a. Pesten. értékben. Előfizetés .BUDAPESTI KÖZLÖNY*­]?, a m. k. ministerium hivatalos lapjára. 1Stu­diki october-deczemberi negyedévre. Budapesten házhozhordással 4 ft 50 kr. Vidékre postai szétküldéssel 5 „ — ,, Községek részére . . . . 3 „ — „ Megjegyzendő, hogy csupán csak közsé­gekre szól az utóbbi leszállított elő­fizetés. Az előfizetési pénz alap kiadóhivatalába bérmentve küldendő, Budán, a várban, Fortuna-utcza 156. sz., vagy pedig Pesten, Ördön­y Pén papirkereskedésében, hatvani­­utcza 1. sz. A „Budap. Közl.“ ki­adóhiv­atal­a. HIVATALOS RÉSZ. A/. IGAZSÁGÜG­Y.MINISTER REN­DELETE SZAB. KIR. PEST VÁROS KÖZÖNSÉGÉHEZ. Az esküdtszéki tagok összeírása tárgyában f. évi augustus 7-én 23.529. szám alatt kelt jelenté­sükből mindenekelőtt megnyugtató tudomásul veszem a városi közönség abbeli intézkedését, mely szerint az esküdtszéki lajstromok kiegészíté­­sére vonatkozó, f. évi július 18-án 488. szám alatt kiadott rendeletem foganatosítását, tekintve annak az összeíró bizottsággal törvényes használat v­égett leendő közlését elhatározta. A hivatkozott rendelet érdeme ellen támadt ag­gályaikra szükségesnek tartom megjegyezni, mi­szerint én az esküdtszéki intézmény független­sége, s az esküdtbíróság összeállítása feletti őrkö­dést első­sorban a felelős kormány kötelességének tekintem. Ebből kiindulva, miután az esküdtszéki bírá­s­­kodást nem egyedül jognak, de olyatén törvény­­szerű kötelezettségnek is tekintem, mely alól ma­gát a kötelezettek közül senki törvényes ok nél­kül ki nem vonhatja, részemről csakis feladatomat teljesítettem akkor, midőn pótolni rendeltem el azon hiányos eljárást, mely az esküdtszéki képes­séggel bíró polgárok egy egész osztályát kihagyta az összeírásból.­­ Ez az ily hiányos eljárás tünteti elő leginkább a kormány felügyeleti jogának szükségét és c­él­­s­zerűségét, mert midőn egyesek panasza csak egyes hiányok, vagy sértett jogok orvoslását von­hatja maga után, ily panaszok vagy felszólalások nemlétében a kötelezettség alól magukat egész osztályok kivonhatnák, ha a kormány e tekin­tetben a törvény rendeleteinek szoros megtartá-­­­sa felett nem őrködnék. Midőn ezen eljárása által a kormány az esküdt­­­ széki intézmény függetlenségét sértetlenül meg­­­­óvja, elejét veszi egyúttal azon eshetőségnek, mely­­ szerint ez intézmény a törvényhatóságok vagy az­­ összeíró bizottmányok téves felfogása, egyoldalú­­ intézkedése, avagy bárhonnét jövő befolyások által­­ csorbát szenvedhetne. Az esküdtszékek függetlensége nem abban áll,­­ hogy azok saját tetszésük szerint alakuljanak, ha­­­­nem áll abban, hogy működésükre sem felülről, sem alulról törvénytelen befolyás ne gyakoroltassék. A városi közönség maga is elismerni látszik, hogy, — miután május 4­7-ei rendeletem alapját az­­ országgyűléstől nyert felhatalmazásom képezi, é­s annak értelmezése sem illethet mást, mint enge­­­­met, mint a­kire a törvényhozás jogai e téren s e kivételes alkalommal átruháztattak. De ha oly törvényről volna is szó, melyet maga az országgyűlés alkotott, még ekkor is a felügye­let a fölött, hogy a hozott törvény a törvényhozás szellemében, s az egész ország területén egyfor-­­­mán hajtassék végre, a kormány azon jogaihoz és kötelességeihez tartozik, a­melyeket az 1847/8 .­­ 3. t. sz. 3. §-a értelmében a kormány sem fel nem­­ adhat, sem magától el nem utasíthat. E jogon alapul az 1848. évi alkotmánynak leg­­­­fontosabb vívmánya, a kormány felelőssége. A mint e jog érvényre­ emelkedését az egyes törvényható­ságok superarbitíiumától akarnák függővé tenni, nem is említve azon zavart, mely ugyanazon tör­vény külön-külön szempontok szerinti végrehaj­tásából eredhetne, a kormány felelősségének elve a gyakorlati alkalmazásban merőben lehetetlenné válnék. Midőn az 1848: III-ik­­.czikkben positív tör­vényt beirunk, mely a végrehajtó­ hatalom felelős­ségét szabályozza , akkor a valódi alkotmányosság­­érdeke követeli, óvakodnunk a végrehajtó­ hatalom jogainak minden olynemű megosztásától, mely a felelősséget részben vagy egészben a kormány vállairól leemelné, s oly közegekre terelné át, a­melyeket részint szabatos törvényhozási intézke­dések hiányában, részint pedig testületi rendsze­rüknél fogva feleletre vonni nem lehetne. Ily eljárás visszavezetne bennünket a dicaste­­rialis rendszer korába, azon különbséggel, hogy egy helyett több mint százzal állanánk szemközt, a­melyek sok esetben a törvényhozás intenzióit teljesen paralysálhatnák. A­mint tehát egyrészről súlyt helyzek arra, hogy a törvényhatóságok ellenőrzési jogaikhoz a kormány eljárása irányában továbbá is szi­gorúan ragaszkodjanak, s a kormány netalán a törvénytelen vagy téves intézkedéseit napfény­re hozzák s az országgyűlés elé terjesszék , úgy másrészről nem csak a kormányzás lehetősége tekintetéből, de azon hűségnél fogva is, mely­­lyel az alkotmányos elvek és az 1848-dik évi törvények iránt viseltetem, sem ezen, sem más esetben nem adhatom fel azon elvet , mely szerint az egyedüli fórum, mely a kormányt felelősségre vonhatja s a­mely annak intézkedéseit felfüggeszt­heti, betilthatja vagy megsemmisítheti, maga az országgyűlés. A­mi a hivatkozott rendelet alakját illeti, mely szerint az nem közvetlenül a város közönségéhez, hanem annak főpolgármesteréhez intéztetett: le­gyen elég az 1848. 18-ik t. ez. 30 és 37. §§-aira hivatkoznom, melyek sajtóügyekben a ministé­rium s a helyhatóságok elnökei közt a közvetlen érintkezésnek helyt adnak. S ha végre felemlí­tem, miszerint a városi főpolgármester a kérdé­ses rendeletnek nem egyenes foganatbavételére, hanem az e körül szükséges intézkedéseknek a város közönségéhez intézett május 17-diki rendeletemben foglalt szabályok szerinti meg­tételére jön általam felhíva , miből a városi közönség mellőzését következtetni épen nem lehet, — mindezek után remélem, megnyugvással veendi a városi­­közönség abbeli kijelentésemet, miszerint ez eljárás által a helyhatóság törvényes jogait csonkítani, avagy ellenében a jövőre nézve hátrányos következtetéseket vonni egyáltalán nem lehetett szándékomban. Kelt Pesten, 1867. sept. 12-én. A Pest, Buda, a budai Császárfürdő és Ó-Buda között váltandó egyszerű, azaz 20 szónál többre nem terjedő táviratok után beszedendő díj 20 új­­krajezárban, és ezen felül minden további 10 szó után 10 krajezárban állapíttatott meg. Mosony megyében kebelezett Parndorf helység környékén tartatott hadi­gyakorlatok befejezte folytán, az ott ideiglenesen létezett távirdai tábori állomás f. é. sept. 13-án megszüntetett és ennek következtében a lajtha­brucki távirdai állomásnál a korlátolt napi szolgálat ismét elrendeltetett. A földmivelés, ipar és kereskedelmi magyar királyi ministerium helybenhagyta a Késmárkon alakult első magyar len és kenderfonó részvény­társulat alapszabályait. Pesten, 1867. September hó 4-én. A keleti marhavész, i.é. September hó első felé­ben beérkezett hivatalos jelentések szerint, bihar­­megyei Okány helységben és a kis-kunsági móricz­­gáti pusztán megszűnt. A rész tehát jelenleg Magyarországon még a jászkunkerületi szi-lászlói és pestmegyei dán­ szt­­miklósi pusztákon, biharmegyei Sarkad, pestme­gyei Nagy-Kőrös és Czegléd, valamint sopronme­­gyei Kisbarom községekben uralt. A négy községben és két pusztán a vész kiüté­sétől kezdve 8130 marha­létszámból 204 udvar­ban, összesen 1948 darab betegedett meg; ezekből 690 meggyógyult, 628 elhullott, 4 lebunkóztatott, és 626 darab September hó 15 én 3 községben és két pusztán mint beteg, orvosi ápolás alatt maradt. Az évrendszabályoknak pontos és szigorú foga­natosítása újabban is elrendeltetett s a vész terje­désének meggátlására a fertőztetett jászkerületi szi-lászlói pusztán és a nagykőrösi határnak egy részén a szigorú elzárolás folytonosan katonai őrök által tartatik fenn. Pesten, 1867. September 18-án. A földmivelés-, ipar- és kereskedelmi m. kir. minist­er­iumt­ól.

Next