Budapesti Közlöny, 1869. október (3. évfolyam, 224-250. szám)
1869-10-14 / 235. szám
Csütörtök, Oktober 14. Buda-Pest, 1869 235. SZílm JHL IYATALOS Xu Jk. E*. N nr o*ímj p»«F4J ns&Krt'í.öissiri,I sXgá** 4n»..........................20 írt. pálérr«...........................10 „ |Ssg76»i«Tr*......................& „ Akmuthivás*« : Poeten , Ss*$*fcajste»* j ltik W:S4S I. *»**.K. Ei.ííTírwáwi X.vic: SiMpfaur****. ; Past«*, Boritok - tons 7. «. *. föidf.iíítt. AkBBATQE MCM ktitaotaek B^rffniasiSfl*ne* terntak c#ak rantUs ^ r ti Pi sili T.-H Se__ __ __ wwim : & írt— to. » » . » 60 , own^ar^ssacss BtTDirt*T)sa EgAss Avr». FAMtt* . . Negyoürní KjTA¥4L NS* KrftfflhWnt : A kH-Maioa ..XnssKZtMc* igrUtandX fctrtSeié* 3ij»k a Mrdetza^nymyai «(ytte *I4iej*#t beküldendő, még ped%: 100 «óig caryeeori hirdetó»Art 1 tH, ée 30 kr. a bálj'ftgért, 100— SCO-ig 1 írt, 200—SOO-ig 3 frt ét igy toribb minden 100 «sóért I SrttAl több. VtlilRlablTtlII. Egyhidbos petit sor egyen** hirdetésért 8 kr. többszöri hirde* tésért 7 kr.minden beigtats.-VAL A bélyeg-díj külön minden beigtatis útin SO kr. oszt.értékb. Előfizetés ..BUDAPESTI KÖZLÖNF-re, a m. k. ministerium hivatalos lapja 1869. IV-ik negyedévi folyamára. Október—decemb. (negyedévre) 5 forint. Az előfizetési pénz a lap kiadóhivatalába bérmentve küldendő, Pest, barátok tere, 7-ik sz. a. A Buda-Pesti Közlöny kiadóhivatala. A t. hatóságok felkéretnek az ezen laphoz czimzett pénz küldemények bérmentes feladására, mivel alólirott kiadóhivatal bérmentetlen leveleket el nem fogadhat. A „Budap. Közl.“ kiadóhivatala. HIVATALOS RÉSZ. A vallás- és közoktatási magy. kir. minister Roszner János selmeczbányai kath. gymnasiumi helyettes hittanárt a pozsonyi kath. főgymnasiumhoz rendes hittanárrá nevezte ki. A vallás és közoktatási m. kir. minister Thewrewk Árpád eperjesi kath. főgymnasiumi rendes tanárt hasonló minőségben a pozsonyi kath. főgymnasiumhoz nevezte ki. Kurucz Antal szabadkai lakos vezetéknevének Keresztesi-re kért átváltoztatása folyó évi 19.669. számú belügyministeriumi rendelettel megengedtetett. HIRDETMÉNY. I-ső magyar kir. nagy államsorsjáték a falusi iskolák segélyezésére, 2432 nyerenénynyel, ezek között a főnyeremény 100,000 forint jat. Ezen sorsjáték az eddigi ilyféle sorsjátékoknál leginkább azért előnyösebb, mert a nyereményekből csak O'IVo vonatik le illeték gyanánt. Sorsjegyek kaphatók a magyar-osztrák birodalom valamennyi lotto , adó és postahivatalánál, valamennyi lotto gyűjtőnél és egyéb árulási közegeknél. Egy sorsjegy ára 2 ft. A húzás visszavonhatlanul folyó évi november 30-án fog történni. A magy. kir. államsorsjátéki bizottságtól: Motusz s. k., m. kir. osztálytanácsos. Az ujonan életbeléptetett budai m. k. államnyomda már most a magyar és német szövegű nyomtatványokon kivül tót, horvát, román, szerb, lengyel és olasz szövegű hivatalos nyomtatványokra nézve megrendeléseket elfogadni, s azokat minden fennakadás nélkül foganatosítani képes. Mi is ezennel az érdekelt hatóságok és hivatalok tudomására hozatik. NEMHIVATALOS RÉSZ. A zágrábi „NAboda Novini“ (6/10 228. sz.) lapja élén a következő közleményt hozza: „A törvények kihirdetéséről“ a mai nap következőt írják nekünk Zágrábból: „Több oldalról merülnek fel panaszok, melyek szerint a kiegyezésről szóló törvény nem foganatosítottik oly mérvben, mint ahogyan az, az országgyűléseken el lett határozva, s amint azt a korona helybenhagyta, hogy annak foganatosítása megtörténjék. Mint értesülve vagyunk, e sérelemnek (panasznak) fő oka abban rejlik, miszerint a közöttünk s a magyar királyság között létrejött kiegyezkedésről szóló törvényczikk mai napig a közös (együttes) ministeriumban nincs kihirdetve. Az 1868 ik évi III. törvényczikk, 1868. ápril 29 én szentesítve, a 8 ik szakaszban elrendelé, hogy a ministerium gondoskodjék, miszerint minden törvény kihirdetése után azonnal hitelesen minden nyelvre le legyen fordítva, s a fordítások azonnal minden hatóságnak megküldessenek. Tény, hogy a közös magyar pénzügyi és kereskedelmi ministériumok ezen intézkedést nem teljesítették, e szerint hát az itteni hatóságok, melyek azon ministériumok alá esnek, a Magyarországgal kötött kiegyezés intézményeiről még nincsenek hivatalosan értesítve; különösen fölemlítjük itt a pénzügyi, postai- s távirdai igazgatóságokat. Ennek folytán a kiegyezési törvények intézkedései mellőztetnek nemzetiségi és egyediségi jogaink rovására, mert átalánosan tudva van, hogy nevezetesen a postai s a távirdai hivatalokban még egyre Bachnak civilizatori német nyeve uralkodik, mert nincs kiadva rendelet, miszerint a kiegyezési törvény következtében a horvát nyelv legyen az egyedüli hivatalos nyelv. Reméljük, hogy az illetékes helyen gondoskodni fognak, mikép a törvény a fentebbiek folytán ne csak kihirdettessék, hanem annak foganatosítására is komoly figyelem fordíttassék. A zágrábi laptárs e felszólalása folytán a következőről értesülünk: Azon állítás, hogy a közös kiegyezésről szóló törvények az együttes magyar horvát ministeriumokban nem volnának kihirdetve — téves felfogáson alapul. E törvények mind a magyar, mind a horvát-szlavén országgyűlésen kihirdettetvén, az illető ministeriumokban való különös kihirdetésnek nincs értelme. Azon második kifogás pedig, mintha a közös ministériumok horvátországi közegeiket a Magyarországgal kötött kiegyezésről hivatalosan nem értesítették volna — szemben azon ténynyel, hogy a közös törvények hiteles fordítása, még pedig Ő Felsége sajátkezű aláírásával ellátva — a horvát országgyűlésnek megküldetvén, ez utóbbi által a horvát-szlavón külön törvénytárba fel is vétettek,’— elenyészik. Végül a magyar-horvát közös ministeriumok a német nyelv iránti különös előszeretettel terheltetnek, — azonban méltatlanul, mert mind a kereskedelmi, mind a pénzügyi ministerium minden, a horvát hatóságokhoz küldött rendeletet, kinevezést, a törvény értelmében — hasábosan horvát és magyar nyelven bocsátott ki. Egészen más tekintet alá jönnek a horvátországi távirdai és postai hivatalok egymásközti érintkezései. Ott bizony a nyelvviszonyok nem állanak a legkedvezőbben. A zágrábi postaigazgatóság a ministériumhoz felterjesztett jelentéseit rendesen németül írja és közegeivel is többnyire e nyelven levelez, mert azon igazgatóságnak még most a horvát s magyar nyelven jártas hivatalnokok nem állanak rendelkezésére. A horvátországi postahivatalnokok és tisztviselők közül (kivéve a zágrábi postaigazgatót) egy sem bírja a magyar nyelvet. — A horvátban pedig — noha nagyrészt született horvátok — nincsenek annyira kiképezve, hogy az irodalmi nyelvet bírván — azon jól fogalmazhatnának. A kereskedelmi ministérium távirdai szakosztálya szorosan kebelbeli, igazgatási ügyekben a zágrábi igazgatósággal s jelesen a kerületi pénztárral gyakran németül levelez, mert már előfordult azon eset is, hogy a magyar-horvát nyelven írt rendeletet visszaküldötte, azon kérelemmel, miszerint tagjaik e nyelveket nem értvén — közöltetnének azok német fordításban is. A zágrábi távirdai igazgatóság is a mondott okoknál fogva németül levelez sok állomás vezetőjével, ki még tökéletesen meg nem tanulhatott horvátul. A „Narodni Novini“ legutolsó panaszának tehát van alapja, s azt vele együtt mi is sajnáljuk, de azért a ministeriumot lehet-e miatta okolni ? Ez minden után igyekszik horvátul s magyarul értő hivatalnokokat szerezni, s igy egy horvát távirászati tanfolyamot is nyitott, közegeitől a hazai nyelv megtanulását várja, de nagyon természetes, hogy ily hiányokon csak idővel lehet segíteni, s még természetes, hogy nem a közös ministérium okozta a horvát értelmiségben uralkodó szomorú nyelvviszonyokat, különben sem lévén érdekében a német nyelvet protegálni. Zágrábi. collegánknak végül csak azt jegyezzük meg, hogy az ily hiányokat jobban távolítja el a kölcsönös egyetértés és jóakarat, mint a nyilvános recriminatio oly körülmények miatt, melyekért a most működő tényezők közül egyet sem lehet okolni.