Budapesti Közlöny, 1869. október (3. évfolyam, 224-250. szám)

1869-10-14 / 235. szám

Csütörtök, Oktober 14. Buda-Pest, 1869 235. SZílm JHL IY­ATALOS Xu Jk. E*. N nr o*ímj p»«F4J ns&Krt'í.öissiri,­I sXgá** 4n»..........................20 írt. pálérr«...........................10 „ |Ssg76»i«Tr*......................& „ Akmuthi­vás*« : Poeten , Ss*$*fcaj­ste»* j lt­ik W:S4S I. *»**.K. Ei.ííTírwáwi X.vic: SiMpfaur****. ; Past«*, Boritok - tons 7. «. *. föidf.iíítt. AkBBATQE MCM ktitaotaek B^rffniasiSfl*­ne* terntak c#ak rantUs ^ r ti Pi sili T­.-H Se­__ __ __ wwim­­ : & írt— to. » »­­ .­­ » 60 , own^ar^ssacss BtTDirt*T)sa EgAss Avr». FAMtt* . . Negyoürní KjTA¥4L NS* KrftfflhWnt : A kH-Maioa ..XnssKZtMc* igrUtandX fctrtSeié* 3ij»k a Mrdetza^nymyai «(ytte *I4iej*#t­ beküldendő, még ped%: 100 «óig caryeeori hirdetó»­­Art 1 tH, ée 30 kr. a bálj'ftgért, 100— SCO-ig 1 írt, 200—SOO-ig 3 frt ét igy toribb minden 100 «sóért I SrttAl több. VtlilRlablTtlII. Egyhid­bos petit sor egyen** hirdetésért 8 kr. többszöri hirde* tésért 7 kr.minden beigtats.-V­AL A bélyeg-díj külön minden be­­igtatis útin SO kr. oszt.értékb. Előfizetés ..BUDAPESTI KÖZLÖNF-re, a m. k. ministerium hivatalos lapja 1869. IV-ik negyedévi folyamára. Október—decem­b. (negyedévre) 5 forint. Az előfizetési pénz a lap kiadó­hivata­lába bérmentve küldendő, Pest, barátok tere, 7-ik sz. a. A Buda-Pesti Közlöny kiadóhivatala. A t. hatóságok felkéretnek az ezen laphoz czimzett pénz­ küldemények bérmentes fel­adására, mivel alólirott kiadó­hivatal bér­­mentetlen leveleket el nem fogadhat. A „Budap. Közl.“ kiadóhivatala. HIVATALOS RÉSZ. A vallás- és közoktatási magy. kir. minister Roszner János selmeczbányai kath. gymnasiumi helyettes hittanárt a pozsonyi kath. főgymnasium­­hoz rendes hittanárrá nevezte ki. A vallás és közoktatási m. kir. minister Thew­­rewk Árpád eperjesi kath. főgymnasiumi rendes tanárt hasonló minőségben a pozsonyi kath. fő­gymnasiumhoz nevezte ki. Kurucz Antal szabadkai lakos vezetéknevének Keresztesi-re kért átváltoztatása folyó évi 19.669. számú belügyministeriumi rendelettel megenged­tetett. HIRDETMÉNY. I-ső magyar kir. nagy államsorsjáték a falusi iskolák segélyezésére, 2432 nyeren­énynyel, ezek között a főnyeremény 100,000 forint jat. Ezen sorsjáték az eddigi ilyféle sorsjátékoknál leginkább azért előnyösebb, mert a nyeremények­ből csak O'­IVo vonatik le illeték gyanánt. Sorsjegyek kaphatók a magyar-osztrák biro­dalom valamennyi lotto , adó és postahivatalá­nál, valamennyi lotto gyűjtőnél és egyéb árulási közegeknél. Egy sorsjegy ára 2 ft. A húzás visszavonhatlanul folyó évi november 30-án fog történni. A magy. kir. államsorsjátéki bizottságtól: Motusz s. k., m. kir. osztálytanácsos. Az ujonan életbeléptetett budai m. k. állam­nyomda már most a magyar és német szövegű nyomtatványokon kivül tót, horvát, román, szerb, lengyel és olasz szövegű hivatalos nyomtatvá­nyokra nézve megrendeléseket elfogadni, s azo­kat minden fennakadás nélkül foganatosítani képes. Mi is ezennel az érdekelt hatóságok és hivata­lok tudomására hozatik. NEMHIVATALOS RÉSZ.­ ­ A zágrábi „NAboda Novini“ (6/10 228. sz.) lapja élén a következő közleményt hozza: „A törvények kihirdetéséről“ a mai nap követ­kezőt írják nekünk Zágrábból: „Több oldalról merülnek fel panaszok, melyek szerint a kiegyezésről szóló törvény nem fogana­­tosítottik oly mérvben, mint a­hogyan az, az or­szággyűléseken el lett határozva, s a­mint azt a korona helybenhagyta, hogy annak foganatosí­tása megtörténjék. Mint értesülve vagyunk, e sérelemnek (panasz­nak) fő oka abban rejlik, miszerint a közöttünk s a magyar királyság között létrejött kiegyezkedésről szóló törvényczikk mai napig a közös (együttes) ministeriumban nincs kihirdetve. Az 1868 ik évi III. törvényczikk, 1868. ápril 29 én szentesítve, a 8 ik szakaszban elrendelé, hogy a ministerium gondoskodjék, miszerint min­den törvény kihirdetése után azonnal hitelesen minden nyelvre le legyen fordítva, s a fordítások azonnal minden hatóságnak megküldessenek. Tény, hogy a közös magyar pénzügyi és keres­kedelmi ministériumok ezen intézkedést nem telje­sítették, e szerint hát az itteni hatóságok, me­lyek azon ministériumok alá esnek, a Magyaror­szággal kötött kiegyezés intézményeiről még nincsenek hivatalosan értesítve; különösen föl­említjük itt a pénzügyi­, postai- s távirdai igazga­tóságokat. Ennek folytán a kiegyezési törvények intéz­kedései mellőztetnek nemzetiségi és egyediségi jogaink rovására, mert átalánosan tudva van, hogy nevezetesen a postai s a távirdai hivata­lokban még egyre Bachnak civilizatori német nyeve uralkodik, mert nincs kiadva rendelet, miszerint a kiegyezési törvény következtében a horvát nyelv legyen az egyedüli hivatalos nyelv. Reméljük, hogy az illetékes helyen gondos­kodni fognak, mikép a törvény a fentebbiek folytán ne csak kihirdettessék, hanem annak fo­ganatosítására is komoly figyelem fordíttassék.­ A zágrábi laptárs e felszólalása folytán a követ­kezőről értesülünk: Azon állítás, hogy a közös kiegyezésről szóló törvények az együttes magyar horvát ministeriu­­mokban nem volnának kihirdetve — téves felfo­gáson alapul. E törvények mind a magyar, mind a horvát-szlavén országgyűlésen kihirdettetvén, az illető ministeriumokban való különös kihirde­tésnek nincs értelme. Azon második kifogás pedig, mintha a közös ministériumok horvátországi kö­zegeiket a Magyarországgal kötött kiegyezésről hivatalosan nem értesítették volna — szemben azon ténynyel, hogy a közös törvények hiteles fordítása, még pedig Ő Felsége sajátkezű aláírásá­val ellátva — a horvát országgyűlésnek megkül­­­detvén, ez utóbbi által a horvát-szlavón külön törvénytárba fel is vétettek,’— elenyészik. Végül a magyar-horvát közös ministeriumok a német nyelv iránti különös előszeretettel terhel­tetnek, — azonban méltatlanul, mert mind a ke­reskedelmi, mind a pénzügyi ministerium minden, a horvát hatóságokhoz küldött rendeletet, kine­vezést, a törvény értelmében — hasábosan horvát és magyar nyelven bocsátott ki. Egészen más tekintet alá jönnek a horvátországi távirdai és postai hivatalok egymásközti érint­kezései. Ott bizony a nyelv­viszonyok nem álla­nak a legkedvezőbben. A zágrábi postaigazgatóság a ministériumhoz felterjesztett jelentéseit rendesen németül írja és közegeivel is többnyire e nyelven levelez, mert azon igazgatóságnak még most a horvát s magyar nyelven jártas hivatalnokok nem állanak rendel­­kezésére. A horvátországi postahivatalnokok és tisztviselők közül (kivéve a zágrábi postaigaz­gatót) egy sem bírja a magyar nyelvet. — A hor­­vátban pedig — noha nagyrészt született horvá­­tok — nincsenek annyira kiképezve, hogy az irodalmi nyelvet bírván — azon jól fogalmaz­hatnának. A kereskedelmi ministérium távirdai szakosz­tálya szorosan kebelbeli, igazgatási ügyekben a zágrábi igazgatósággal s jelesen a kerületi pénz­tárral gyakran németül levelez, mert már elő­fordult azon eset is, hogy a magyar-horvát nyel­ven írt rendeletet visszaküldötte, azon kérelemmel, miszerint tagjaik e nyelveket nem értvén — kö­­zöltetnének azok német fordításban is. A zágrábi távirdai igazgatóság is a mondott okoknál fogva németül levelez sok állomás veze­tőjével, ki még tökéletesen meg nem tanulhatott horvátul. A „Narodni Novini“ legutolsó panaszának te­hát van alapja, s azt vele együtt mi is saj­náljuk, de azért a ministeriumot lehet-e miatta okolni ? Ez minden után igyekszik horvátul s magyarul értő hivatalnokokat szerezni, s igy egy horvát távirászati tanfolyamot is nyitott, közegei­től a hazai nyelv megtanulását várja, de nagyon természetes, hogy ily hiányokon csak idővel lehet segíteni, s még természetes­, hogy nem a közös ministérium okozta a horvát értelmiségben ural­kodó szomorú nyelvviszonyokat, különben sem lévén érdekében­­ a német nyelvet protegálni. Zágrábi­­. collegánknak végül csak azt je­gyezzük meg, hogy az ily hiányokat jobban távo­lítja el a kölcsönös egyetértés és jóakarat, mint a nyilvános recriminatio oly körülmények miatt, melyekért a most működő tényezők közül egyet sem lehet okolni.

Next