Budapesti Közlöny, 1872. december (6. évfolyam, 276-299. szám)

1872-12-01 / 276. szám

nek tárgyalását a tanács készíti s azokat a köz­gyűlésen ugyanaz terjeszti elő. A §. Vidliczkay József azon módosításával fogadtatik el,mely szerint a 3. sorban e szó helyett „tárgyalását“ tétessék „tárgyalásai előmunká­latait.“ 60. §. Új adók behozatalát, vagy a már meg­lévők felemelését és leszállítását vagy megszünte­tését, úgyszintén 25.000 o. é. frt értéket megha­ladó elidegenítést vagy az ily összeget felülmúló kölcsön felvételét elrendelő határozatok csak úgy érvényesek, ha azoknak meghozatalánál a bizott­ság egy negyedrésze jelen volt és azokhoz a jelen­lévők kétharmada hozzájárult. 61. §: A gyűlést az elnök nyitja meg és zárja be. A tanácskozást az elnök vezeti, a rend fentar­tása felett az elnök őrködik s a kérdést a szava­zásra az elnök tűzi ki. Szavazás előtt a kérdés megállapításához szólni a tagoknak jogában áll. A szavazatok a szólók szerint vétetnek számba, de tíz tag kivonatára az elnök a név szerinti sza­vazást elrendelni köteles. 62. §: A közgyűlésen a jelenlévők határoznak. Egy bizottsági tag sem vehet részt oly tanács­kozásokban , a­melyekben közvetlenül érde­kelve van. A hallgatóság számára elkülönített hely jelö­lendő ki. A napirendre kitűzött tárgyakkal össze nem függő önálló indítványt, mely 24 órával előbb a közgyűlésen, vagy pedig az elnökségnél be nem jelentetett s egyszersmind a jegyzői hivatalnál, vagy más alkalmas helyen közszemlére le nem té­tetett, a közgyűlésen tárgyalni nem szabad. Máskülönben az ügyrendet, jelen törvény kor­látai között, maga a főváros szabályrendelettel állapítja meg. 63. §. Ha tiszti kereset elrendelése, vagy vala­melyik tisztviselő hivatalvesztése forog szóban, a szavazás titkos, melynek módját a törvényható­ság szabályrendelettel állapítja meg. E §-ok változatlanul elfogadtatnak. 64. §. A­ki a tanácskozás méltóságát, vagy a gyűlés egyes tagjait sértő kifejezéssel él, és azt rögtön vissza nem vonja, széksértési kereset alá vonatkozik, s a gyűlés által a felebbezés kizárá­sával 100 forintig terjedhető s közigazgatási uton behajtható birságra büntettethetik, fennmaradván a büntető törvények súlya alá eső bűntényekre nézve a későbbi megtorlás joga. A §. utolsóelőtti sorába Molnár György indítványára e szó „későbbi“ helyett „rendes“ létetett. 65. §• A közgyűlési jegyzőkönyvek hiteles má­solatai a belügyministerhez a hitelesítéstől 30 nap alatt, egyes jegyzőkönyvek pedig egyik vagy má­sik minister kivonatára rögtön felterjesztendők. Változatlanul elfogadtatik. 66. §. A polgármester, az alpolgármester, ta­nácsnokok, az árvaszék elnöke, a főjegyző, a fő­ügyész, a főo­rvos, a főmérnök, a főszámvevő, a statistikai hivatal főnöke és a főlevéltárnok a közgyűlésen üléssel és szavalattal bírnak, habár bizottsági tagnak nem választattak is meg. E jog­gal azonban egy tisztviselő sem élhet, ha saját lényéről, valamint egy tanácsnok sem, ha a ta­nács eljárásáról van szó. Steiger Gyula a §. utolsó előtti sorában e szó helyett „tanácsnok“ kivapja tétetni: r.a tanács egy tagja sem.“ Nehbedeczky Sándor a §. 4. sorában „főnöke“ helyett e szót „igazgatója“ tétetni indítványozza. A §. mindkét módosítással fogadtatik el. 67. §. A bizottság a közgyűlés határozatainak előkészítésére, a közgyűlés elé tartozó ügyek ága­zatai szerint több állandó szakbizottságokat ala­­kít, sőt egyes ügyekre külön bizottságokat is küldhet ki. E bizottságok elé a szabályrendeletben megha­tározott vagy a közgyűlés, illetőleg a tanács által h­ozzájuk utasított ügyek tartoztak. Hatáskörük csak a véleményadásra terjed ki, melyet jelentésbe foglalva, a tanácshoz küldenek, mely azt saját véleménye kíséretében a közgyű­lés elé terjeszti. Változatlanul elfogadtatik. 2211 IV. Fejezet. főpolgármesterről és a törvényhatósági köze­gekről. 68. §. A főváros élén a főpolgármester áll, ki a király által a belügyminister ellenjegyzése mellett kijelölt három egyén közül a közgyűlés által 6 évre választatik. A különvélemény szerint e­z­ igy hangzanék : „A főváros élén a polgármester áll, kit a közgyű­lés hat évre választ.“ S­zapáry Gyula gr. a központi bizottság elő­adója : T. ház ! Midőn a törvényjavaslat ezen § át veszszük tárgyalás alá, mely kétségkívül ezen törvényjavaslatnak egyik leglényegesebb részét képezi, felfogásom szerint tisztában kell lennünk az iránt, milyen legyen az a hatóság, melyet ezen törvényjavaslat által szervezünk, mert más szem­pontból bírálandó meg egy oly hatóság, melynek tisztán administratív hatásköre van, mely tisztán csak arra szorítkozik, hogy a főváros háztartási­­ ügyeit intézze el, és mely a kormány intézkedé­­­­seit, illetőleg a kormány rendelkezéseit az állam­­vagy saját közegei által hajtja végre, vagy pedig az illető hatóság e részbeni intézkedéseit feltétle­nül végrehajtani köteles,­­ és más szempontból bírálandó meg egy oly törvényhatóság, mint a­mely ezen törvényjavaslat által szerveztetni szán­­dékoltatik, melyben a törvényhatóságnak fenmarad az a joga, hogy a kormány egyes rendeletei ellen felszólalhasson, azoktól bizonyos esetekben elfo­gadását megtagadhassa, s hogy politikai kérdése­ket saját körében tárgyalás alá vehessen s azokra nézve akár más törvényhatóságokkal, akár a kor­mánynyal, akár az országgyűléssel szemben fel­­írási jogát gyakorolhassa. És épen azért, mert az ilyen törvényhatóságnak egészen más a hatásköre, alig lehet összehasonlítást tenni az ily jogokkal felruházott törvényhatóság és főváros szervezése és más fővárosnak vagy törvényhatóságnak szer­vezése közt. De ha az összehasonlítást más fővá­rosokkal mégis megteszszük, látni fogjuk, hogy más fővárosban, nevezetesen Berlinben és Brüssel­­ben az az eljárás, hogy a fővárosnak főtisztvise­lőit, főpolgármesterét az illető államkormány ne­vezi ki. Londonban, kétséget nem szenved,s mind­nyájunk előtt ismeretes, hogy a főpolgár­mesteri állás választás útján töltetik be, de itt is figye­lemben véve az ország és a főváros sajátságos viszonyait, a választás maga sok megszorítással jár és sok mindenféle retortán megy keresztül. Más városokban, mint nevezetesen Bécsben és Genfban is a főpolgármesteri állás tisztán csak választás útján töltetik be, de itt is nevezetes meg­szorításokkal , mert méltóztassék csak tekintetbe venni Bécs képviselésének összeállítási módozatát, hol az érdekképviselet lévén keresztülvive, igen nagy megszorítással van összealkotva azon testü­let, mely a választást eszközli, azonkívül számra nézve is igen csekély, mivel csak 120 tagból álló képviselő testület, és hatáskörére nézve is igen meg van szorítva, mivel tisztán csak administra­tív kérdésekkel foglalkozik. Így van ez Genfben is, hol a tanács 41 tagból állván, ez választja meg a szűkebb tanácsot, mely 5 tagból áll s ez választja meg a polgár­­mestert, így tehát azon városokban, hol a polgármester­­ választatik, sok megszorítá­sokkal találkozunk, és ö sök retortán megy keresztül a választás; ezenfe­lül mindezen városok csak administratív hatás­körrel birnak. De, te­hát­ oly törvényhatóságban, amely politikai hatáskörrel is fog bírni, mert kétsé­­­get nem szenved, Buda­ Pest mint Magyarország­­ fővárosa is ugyanazon hatáskörrel fog felruház­hatni, me­lylyel a többi törvényhatóságok is felru­­házták, s ennek természetes következménye, hogy azon közegnek, mely hivatva lesz a törvényható­­­ságot képviselni nagyob­b befolyást kell biztosí­­tani, s nagyobb befolyást biztosítani az új állam­kormánynak ezen állomás betöltésére; nevezetesen ily körülmények közt s ily törvényhatósággal szemben szükséges az, hogy az államkormánynak oly közege legyen, ki a bizottság tagjaival mind a törvényhatóság gyűlésein, mind azon kívül érintkezésben lehessen, és azok előtt az állam­nak és az államkormánynak nézeteit és érdekeit­­ képviselhesse ; de kell, hogy ezen közeg az ad­­­­ministratióra is felügyeljen, és hogy e jogát való­sággal gyakorolhassa is; Így tehát következete­sen ezen tisztviselőt nagyobb hatáskörrel kell fel­ruházni, neki több befolyást kell adni, mint az em­lített városokban. Hogy ha annak szükségét, hogy a törvényható­ságban legyen az államkormánynak ily közege, a törvényhozás a többi törvényhatóságok rende­zésénél belátta, még inkább szükséges az Pest vá­rosánál, melynek nagyobb, fontosabb érdekei van­nak, mint más törvényhatóságoknak. És épen azért, mert e szempontokat figyelembe vette a központi bizottság nem fogadta el az eredeti ja­vaslatot, hogy a főváros által választandó három jelölt közül a kormányhatalom nevezze ki a fő­polgármestert. Nem fogadta el pedig­ azért, mert ez által a felelős kormány oly helyzetbe juthatna, hogy oly egyént kellene saját nézetei és szándé­kainak kivitelére kinevezni és érte felelősséget vállalni, ki iránt bizalommal talán nem viseltetik ; ezenfelül azon jog, mely ezen intézkedés által a törvényhatóságnak adatik részben illusoriussá lesz, mert köteles lett volna a kormány a 3 egyén kö­zül egyet kinevezni; de akkor fenmaradt volna a kormánynak azon joga is, hogy azon általa kine­vezett egyént bármikor hivatalától felfüggessze, és egyúttal a­mikor kinevezte, mindjárt felfüg­gessze ; a­mikor ismét új választás lett volna el­rendelendő , a­mi sok összeütközésre adott volna alkalmat. De nem fogadta el a központi bi­zottság azon nézetet sem, melyet a különvéle­­■­mény foglal magában ; nevezetesen, hogy a pol­­­­gármester a városi bizottság által választassák és­­ az ország fővárosa úgy rendeztessék, hogy annak­­ törvényhatósági bizottságában és annak vezeté­­­­sére a kormánynak semmi közvetlen befolyása­­ ne legyen, mert már az 1868-as 23-ik t. ez. azt­­ kívánta, hogy a városok akkér rendeztessenek,­­ hogy azok intézkedései a kormány felügyelete­­ alatt történjenek ; a különvélemény szerint pedig ez iránt semmi intézkedés sincs; a felügyeleti jo­got a belügyminister csak közvetve gyakorol­hatta volna. De vannak a főpolgármesternek fen­­tartva bizonyos intézkedések és jogok, melyeket a belügyminiszer közvetlen nem is gyakorolhat, azonkívül az összeköttetés sokkal nehezebb,bonyo­lultabb lett volna. Gondoskodni kellett tehát arról, hogy legyen az államkormánynak a törvényható­sággal szemben közege; gondoskodni kellett ar­ról, hogy ezen közeg miként alkalmaztassák. Erre nézve két mód van: vagy fentartani az egyéb törvényhatóságokban is életbe léptetett mó­dot, hogy feltétlen kinevezés útján állíttatnék fel ezen közeg; vagy pedig azon módozatot, mely a központi bizottság ezen javaslatában foglaltatik ; és minthogy a központi bizottság úgy látja, hogy ezen módozat által teljesen biztosítva van a kor­mány befolyása azáltal, hogy 3 egyént ajánl, s 3 oly egyént mindenesetre fog találni, kiknek mind­egyikében bízhatik a kormány, másrészt fenn van tartva a törvényhatóságnak azon joga, hogy ha netalán ezen egyének egyike vagy másika ellen kifogása volna, azt válassza, ki iránt leginkább viseltetik bizalommal a törvényhatóság. Ez, te­hát­ mindenesetre a bizalom egy bizo­nyos jele, melyet a törvényhozás a főváros irá­nyában tanúrít, hogy e tekintetben eltér azon in­tézkedéstől, mely a köztörvényhatóságok rendezé­sénél alkalmaztatott. De a köz­.­bizottság azon véleményben volt, hogy oly szoros összefüggésben vannak a főváros érdekei a kormány érdekeivel, hogy ezek tekintetében is e téren összeütközések nem fognak előfordulni. Azért tehát ezen intézke­désnél a többi törvényhatóságokban dívó intézke­déstől való eltérést a központi bizottság a főváros számára felállítandónak vélte. Ezen indokok alapján bátor vagyok felkérni a t. házat, hogy azon módozatot méltóztassék elfo­gadni, melyet a központi bizottság ajánl. (Helyes­lés jobbfelől) Molnár György, a különvélemény előadója en­nek védelmére szólal föl. Kiemeli, hogy a főispá­nok a megyékben sem teljesítik törvény szerint kötelességüket, ezért arra kéri a belügy­minis­z­tert, hogy a főispánoknak összesen 327 ezer fo­rintnyi fizetését jobb czélra fordítsa, s ne szapo­­rítsa a haszontalan költségeket még a fővárosi u. n. „főpolgármester” fizetésével. De ha a főispáni intézménynek megyékben van is alapja, a fővá­rosban semmi értelme sincs. A fővárosi főispán­nak nem lesz azon atributuma, mely nélkül tiszt­e .

Next