Budapesti Közlöny, 1921. augusztus (55. évfolyam, 170-193. szám)

1921-08-02 / 170. szám

b 1921 augusztus 2. Budapesti Közlöny Utasítás Az állami italmérési jövedékről szóló 1921. évi c­ím. törvénycikk .végrehajtása iránt, & x 101.010. szám, ^ ELSŐ FEJEZET, Általános rendelkezések.­­• jA V '■ t L%. L Bornak, bormustnak, gyümölcsbornak^ Sörnek és égetett szeszes italoknak kimérése, kismértékben való elárusítása, valamint ége­tett szeszes italoknak nagyban való eladása fölött kizárólag az állam rendelkezik. A fent körvonalazott kizárólagos rendelke­zési jog folytán az említett szeszes italokat csak az mérheti ki, kismértékben csak az áru-­yithatja el, továbbá égetett szeszes italok nagyban való eladásával — a jelen utasítás 15. §-ában megállapított kivétellel —, csak az f foglalkozhatik, aki erre a pénzügyi hatóság­tól engedélyt nyer. A szeszes italok eladásának közvetítése, to­vábbá bornak, bormustnak, gyümölcsbornak­­és sörnek nagyban való eladása pénzügyi ha­tósági­ engedélyhez kötve ugyan nincsen, mindazonáltal az ilyen üzletekkel iparszerű­­leg csak az foglalkozhatni, aki erre ipariga­zolványt nyert, cégét az illetékes kir. tör­vényszéknél előzetesen bejegyeztette, s eze­ket, valamint lakóhelyét, illetve telephelyét (az utca és házszám megjelölésével) az ille­tékes kir. pénzügyigazgatóságnál — még üz­letének megkezdése előtt — írásban bejelen­tette.­­ Az állami italmérési jövedék szempontjá­ból meg kell különböztetni az égetett szeszes utalókat — amelyek alatt szeszes italok előállí­tására alkalmas égetett szeszes folyadékok is értendők, — a többi szeszes italoktól. Mikor általánosságban »szeszes italokról« van szó, értendő ez alatt az alkoholtartalmú folyadé­kok minden neme, u. m.: bor, bormust, gyü­mölcsbor, sör, szesz, közönséges és különleges klinka, likőr, rum, cognac, arrak, stb. »Ége­tette szeszes italok alatt azonban csak oly al­koholtartalmú folyadékok értendője, melyek­nél a bennök foglalt alkohol kizárólag lepár­lás útján nyeretett. Ide tartoznak a tulajdon­­képeni szesz (spiritusz), az alkoholtartalmú esszenciák és az úgynevezett pálinkafélék, úgymint: a közönséges pálinka (szeszből hi­deg után előállított pálinka) s a különleges pálinkák (törkölypálinka, seprőpálinka, szil­­­vórium s általában mindennemű gyümölcs­pálinka, továbbá cognac, rum, arrak és likőrök).­­ II. Az állami italmérési jövedék szempont­jából különbség teendő a szeszes italoknak­­kicsiben és nagyban való forgalma között. Kicsiben való eladás (kiszolgáltatás) alatt: 1. bornak, bormustnak és gyümölcsbornak i­o, bortermelőknél 25 , 2. sörnek 25 . , 3. szesznek és abból készült közönséges pá­­l­inkának 100 . és 4. egyéb égetett szeszes italoknak 25 tite­l­en aluli mennyiségekben való elárusítását ,­­(kimérését) kell érteni. A kicsiben való eladás (kiszolgáltatás) ne­mei : a) a korlátlan kimérés; b) a korlátolt kimérés; g) a kismértékben való elárusítás. 1H. Korlátlan kimérés alatt a szeszes ita­­­­loknak ülő vagy álló vendégek részére, az üz­leti helyiségben, vagy azon kívül való fo­­­­gyasztásra, akár nyílt, akár zárt edényekben kicsiben való iparszerű kiszolgáltatását kell siííteni. . TV. A korlátolt kimérés nemei : a) a poharazás, vagyis a szesz és abból ké­szült közönséges pálinka, továbbá a sör kizá­rásával,, egyéb szeszes italoknak az üzleti he­lyiségben,, való fogyasztásra legfeljebb egy deciliterig,, poharakban való kiszolgáltatása ; b) az utcára való kimérés, vagyis a szesz és abból készült közönséges pálinka, továbbá a sör kizárásával, egyéb szeszes italoknak az üzleten­ kívül történő fogyasztásra nyílt edé­­nyekben kicsiben való kiszolgáltatása ; c) palackbor- és palacksörkimérés, vagyis a bornak és sörnek az üzleti helyiségben való fogyasztásra zárt palackokban történő ki­szolgáltatása ; és d) a kizárólagos pálinkamérés, vagyis ége­­sített szeszes italoknak álló vendégek­ részére.. az üzleti helyiségben való fogyasztásra leg­feljebb egy deciliteres poharakban való ki­szolgáltatása és utcára nyílt edényekben ki­csiben való kimérése. Az a) és d) pontokban említett poharazásra kizárólag poharak használhatók, egyéb üveg, vagy más hasonló, edények azonban egyálta­lán nem. .V. Kismértékben való elárusítás alatt a szeszes italoknak kizárólag csakis zárt edé­nyekben az üzleti helyiségen kívül történő fogyasztásra kicsiben való iparszerű eladása értendő. A zárt edényben kismértékben elárusít­ható szesznek legalább 75 alkoholfoktarta­lommal kell bírnia. Szeszt, vagy abból ké­szült közönséges pálinkát fél liternél cseké­lyebb mennyiségben nem szabad sem kis­mértékben (zárt edényben) elárusítani, sem az üzleti helyiségben palackozva tartani, el­lenben egyéb szeszes italok ennél kisebb mennyiségben is elárusíthatók. A szeszes italok kismértékben — erre a célra alkalmas — bármilyen edényekben el­árusíthatók, de ezeknek az edényeknek akként kell lezárva lenniük, hogy szabad kéz­zel — segédeszköz nélkül — még az edény felfordítása útján se legyenek felbonthatók. A sört tartalmazó edény kivételesen porcél-, lándugóval is ellátható, de ebben az esetben ólomszalaggal, vagy cégnyomásos papírsza­laggal akként kell lezárva lennie, hogy az edény a szalag elszakítása nélkül felnyit­ható ne legyen. A szeszes italt tartalmazó zárt edénynek, — a saját termésű borok kismértékben való elárusításá­nak eseteit kivéve, — címlappal kell ellátva lennie, amelynek az ital megne­vezésén kívül a termelő (gyáros), vagy a töl­tést eszközlő cég nevét és telephelyét is fel kell tüntetnie. A belföldi termelvényt (gyárt­mányt) tartalmazó edényen a címlapot ma­gyar szöveggel okvetlenül el kell látni, emel­lett azonban más nyelvű szöve­g is alkalmaz­ható. A sört tartalmazó edényen a címlap alkalmazása mellőzhető, ha a sörgyáros vagy a palackozó cég neve azon más módon (be­öntés, beedzés, beégetés stb. útján) fel van tüntetve. VI. A kismértékben való darusításra vagy korlátolt kimérésre jogosult engedélyes egy­szerre egy és ugyanazon egyén vagy cég ré­szére, a kicsiben való eladásra nézve meg­állapított mértéket meghaladó mennyiségű szeszes italt el nem árusíthat, illetve ki nem mérhet. VII. Szeszes italok nagyban való eladása alatt: 1. bornak, bormustnak és gyümölcsbornak legalább 50, bortermelőknél legalább 25 ; 2. sörnek legalább 25 ; 3. szesznek és abból készült közönséges pá­linkánál?, leg­alább 100 ; 4. egyéb égetett szeszes italoknak, leg­alább 25 liter mennyiségben egy és ugyan­azon egyén vagy cég részére, egyszerre való eladása (szállítása) értendő. A szeszes italok­­nagyban való eladása akár zárt, akár nyílt és — erre a célra alkal­mas — bármilyen edényekben történhetik, de szükséges, hogy a szóbanforgó edényekben foglalt egynemű italok feltétlenül elérjék a jelen (VII.) pont előző bekezdésének 1., 2., 3. vagy 4. pontjaiban az illető italnemre nézve legkisebb mérv gyanánt megjelölt mennyisé­get és hogy egy és ugyanazon egyén vagy cég részére egyszerre ugyanabból az italnem­ből ennél a mennyiségnél kevesebb ne szál­líttassák. Az ugyanazon egyén vagy cég részére egy­szerre szállított különnemű (a jelen [VII.­] pont első bekezdésének 1., 2., 3. és 4. pontjai szerint osztályozott) szeszes italok eladása csak akkor esik a nagyban való eladás fo­galma alá, ha a különnemű szeszes italok külön-külön is elérik az egyes italnemekre a nagyban való eladás tekintetében megálla­pított legkisebb mennyiséget. Az ital nemé­nek megállapításánál a faj vagy minőség tekintetében való különbség nem jő figye­lembe. A most előadottakból kifolyólag 70 liter szesznek és 30 liter szeszből készült kö­zönséges pálinkának együtt történő eladása (szállítása), vagy az, ha egy borkereskedő 10 liter tokaji asszúbort, 20 liter asztali bort és 20 liter gyümölcsbort együtt szállít, nagyban való eladásnak tekintendő. Ellenben nincs megengedve az, hogy a különböző osztál­­yokba sorozott (különnemű) italok a nagy-­ ban való eladás címe alatt külön kisebb mennyiségekben csoportosítva szállíttassa-! nak, így például ha 90 liter szesz, 20 liter­ cognac, 45 liter bor és 20 liter sör együtt­ szállíttatnak is, ez nagyban való eladásnak nem tekinthető,, mert a különböző osztá­lyokba sorozott szeszes italok mennyiségé­nek külön-külön el kell érnie a saját osztá­lyára nézve a nagyban való eladásra megál­­apított határt. VIII. Szeszes italok eladásának közvetítése alatt az alkusznak (ügynöknek) a szeszes ita­lok forgalombahozatala terén kifejtett ipar­szerű tevékenysége értetik. A törvény szem­pontjából ugyanezen megítélés alá esik a bizományosnak ilyen iparszerű tevékenysége is, bár ez a közvetítés fogalmát ki nem me­ríti. Azonban a közvetítők (alkuszok, ügy-­ nökök, bizományosok), ha égetett szeszes folyadékok elhelyezésére raktárt tartanak, avagy gyárakban, anomitokban vagy mások raktáraiban saját számlájukra­­égetett sze­szes folyadékokat helyeznek el, vagy pedig ha saját számlájukra égetett szeszes folya­­dékot adnak és vesznek, már nagybani el­adóknak tekintendők. A közvetítők a jelen §. 1. pontjának har­madik bekezdésében előírt módon szerzett jogosultságuk alapján — üzleteik lebonyolít­­hatása céljából — italmintákat legfeljebb 3 deciliteres üvegekben küldhetnek ugyan, ha ez a cselekményük a kicsiben való ipar­szerű eladás (kismértékben való elárusítás) jellegével nem bírhat. IX. Bort, sört és égetett szeszes folyadéko­ kat kimérés és kismértékben való elárusi­tás, továbbá égetett szeszes folyadékokat nagyban való eladás utján a vámvonalon át külföldre kivinni — a saját termelésű égem­tett szeszes folyadékok nagyban való forgal­mára vonatkozólag a törvény (és jelen uta­­sítás) 15. §-ában megállapított eseteket ki­véve — csak annak szabad, a­ki a törvény­ 1. §-ában körülírt megfelelő pénzügyi ható­sági engedély birtokában van. (T. 1. §-a.) 2. §. Minden kimérő és kismértékben el­árusító, továbbá azok is, a­kik égetett szeszes italok nagyban való eladására engedélyt nyertek, az államkincstárnak állandó (fix) összegben megállapítandó évi engedélyilleté­ket tartoznak fizetni az engedély, mint az államtól nyert értéket képviselő jogosítvány után, amely illeték megállapításának mód­ját a törvény (és jelen utasítás) III. fejezete szabályozza. (T. 2. §-a.) MÁSODIK FEJEZET. Az engedélyről: "3. I. Szeszes italoknak kimérésére, kis-', mértékben való darusítására, valamint az égetett szesze italoknak nagyban való eladá-' sára szóló engedély, — mely személyhez kö­tött jogosítvány és sem haszonbérbe nem ad­ható, sem másra át nem ruházható, — csak olyan személyeknek adható, akik teljesen megbízhatók, feddhetlen előéletűek, csőd alat nem állanak és magyar állampolgárok. Amennyiben az illető személy magyar állam-­­polgárságát honosítás útján szerezte volna meg, jövőben az a körülmény igazolandó, hogy a honosítás az engedély iránti kérvény beadását legalább 20 évvel megelőzőleg tör­tént. Ezeknek a kellékeknek az igazolása a jelen utasítás 8. §-ában szabályozott módon történik. Az engedély személyhez való kötöttségének következtében az engedély megszűnése eseté­ben az üzletutód a kimérést (elárusítást) csakis új engedély alapján gyakorolhatja. II. Nem adható engedély : 1. azoknak, akik bűntett, nyereségvágyból elkövetett vétség, súlyosabb természetű ár­drágító kihágás, továbbá hamisított bor elő­állítása vagy forgalombahozatala, illetve az 1908. évi XLVII. t.-c. 39—40. §-ai szerint en­gedélyelvonással is büntetendő egyéb kihá­gás, valamint súlyosabb jövedéki kihágás miatt jogerősen elítéltettek, avagy bírói uton büntetendő, de a rendes eljárás mellőzése (a további vizsgálati eljárás beszüntetése) kö­vetkeztében bírói útra nem terelt súlyosabb jövedéki kihágást ismételten elkövettek, ha­csak a büntetés kiállását, elévülését, vagy el­engedését, illetve a kihágás elkövetését kü- 3

Next