Budapesti Közlöny, 1930. március (64. évfolyam, 50-73. szám)
1930-03-01 / 50. szám
1930 március 1. A kegyelmi elhatározás I. pontjában engedélyezett kegyelem a jogerősen megállapított büntetés mértékére tekintet nélkül, — ellenben az elhatározás II. pontjában engedélyezett kegyelem az a) 1. pont esetében csak a nyolc napot meg nem haladó, az aj 2. pont esetében a nyolc napnál hosszabb, de egy hónapot meg nem haladó, az a) 3. pont esetében az egy hónapnál hosszabb, de hat hónapot meg nem haladó (ide nem értve a hat hónapi börtönt), végül a b) pont esetében a hat hónapnál hosszabb (ide értve a hat hónapi börtönt is), de egy évet meg nem haladó tartamú szabadságvesztés büntetések keretében nyerhet alkalmazást. A. Eljárás a jogerősen elítéltek ügyeiben. 2. §• A kegyelmi elhatározás I. és II. pontjának eseteiben a jogerős büntető ítélettel megállapított, de még végre nem hajtott büntetéseket az a hatóság, amely az elítélt büntetésének vagy hátralevő részének végrehajtását nyilvántartja (kir. járásbíróság, kir. ügyészség, büntető intézet igazgatósága), vizsgálja meg abból a szempontból, hogy a büntetés nem esik-e a kegyelmi elhatározásban gyakorolt közkegyelem alá s ha a rendelkezésre álló adatokból megállapítja, hogy a kegyelem feltételei megvannak, határozatban kimondja, hogy a kegyelem a Btk. 117. §. 2. pontja értelmében az elítélt büntetésének vagy hátralévő részének végrehajtását kizárja, ezt a határozatát az elítélt büntetését nyilvántartó iratokban feljegyzi és az elitélttel közli. Ila az eljáró hatóság nem az ügyben elsőfokon eljárt kir. ügyész (kir. járásbíróság), határozatáról a most említett kir. ügyészt (kir. járásbiróságot) is értesíti. 3. §. Az elitélt büntetésének végrehajtását nyilvántartó hatóság a jelen rendeletnek a hivatalos lapban történt kihirdetése után a legsürgősebben megvizsgálja a büntetésüket töltő azoknak a jogerősen elítélteknek ügyét, akik a kegyelmi elhatározás keltét megelőzően elkövetett vétség, úgyszintén az ezzel esetleg együtt elbírált kihágás miatt nyolc napot meg nem haladó tartamban megállapított szabadságvesztésbüntetésüket vagy — ha főbüntetésként pénzbüntetésre ítéltettek, — ennek behajthatatlansága folytán azt helyettesítő, de nyolc napot meg nem haladó tartamú szabadságvesztésbüntetésüket töltik és ha az iratokból megállapítja, hogy a kegyelmi elhatározás IV. pontjának 1., illetve 2. pontjában felsorolt kizáró okok valamelyike a kegyelemnek nem akadálya , hogy az elítélt a kegyelmi elhatározás alá eső bűncselekményen felül az elhatározás kelte előtt elkövetett bűntett miatt vagy három éven belül elkövetett szándékos vétség miatt szabadságvesztés büntetésre jogerősen elítélve nem volt, őt a 10. §. esetének kivételével azonnal szabadlábra helyezi. Ha a rendelkezésre álló adatok az elítélt előéletéről kellő felvilágosítást nem nyújtanak, az eljáró hatóság az elítélt ideiglenes szabadlábra helyezése mellett az Országos Bűnügyi Nyilvántartó Hivataltól kér sürgős értesítést. 4 §• Az előző §. rendelkezései szerint késedelem és haladék nélkül meg kell vizsgálni a büntetésüket töltő azoknak az elítélteknek az ügyét is, akik a kegyelmi elhatározás I. pontjában, illetve II. a) 2., 3 vagy II. b) pontjaiban megjelölt bűncselekmény miatt a most felsorolt pontokban meghatározott tartamot meg nem haladó szabadságvesztés büntetésre ítéltettek, — éspedig a II. b) pont esetében abból a szempontból is, hogy kitöltötte-e már büntetésének azt a részét, amelyet a kegyelmi elhatározásnak ez a pontja a kegyelem feltételéül megállapít. Az előző bekezdésben említett ügyekben a 3. §. második bekezdésének rendelkezését azzal az eltéréssel kell alkalmazni, hogy az Országos Bűnügyi Nyilvántartó Hivatal értesítésének megérkezése előtt a büntetését töltő elítélt ideiglenes szabadlábra helyezését csak abban az esetben lehet elrendelni, ha a szabadságvesztés büntetés tartama vagy annak még hátralévő része az egy hónapot meg nem haladja , ellenkező esetben az értesítés megérkezéséig a szabadlábra helyezést függőben kell tartani. 5. §. A büntetésüket töltő elítéltek ügyének megvizsgálása után az illetékes kir. ügyész (kir. járásbíróság) azoknak a jogerősen elítélteknek az ügyét vizsgálja meg, akik ez idő szerint bármely okból szabadlábon vannak. Ezeket a kir. ügyész (kir. járásbíróság) a kegyelemről írásban értesíti. A 3. §. második bekezdésének rendelkezését az ily ügyekben is megfelelően alkalmazni kell. 6. §. Ha az elítélt büntetése összbüntetés s az összbüntetés alapjául szolgált valamennyi bűncselekmény a kegyelmi elhatározás I. pontjában megjelölt vétség, a bűnhalmazat a kegyelemben részesülnek nem akadálya. Ha azonban az összbüntetés alapjául szolgált valamennyi bűncselekmény a kegyelmi elhatározás II. pontjának ugyanazon rendelkezésében megjelölt cselekmény, az elítélt csak abban az esetben részesül kegyelemben, ha az összbüntetés tartama nem haladja meg : 1) az elhatározás II. a) 1. pontja alá eső bűncselekmények halmazata esetében a nyolc napot, 2) az elhatározás II. a) 2. pontja alá eső bűncselekmények halmazata esetében az egy hónapot, 3) az elhatározás II. a) 3. pontja alá eső bűncselekmények halmazata esetében a hat hónapi fogházat vagy államfogházat, 4) az elhatározás II. b) pontja alá eső bűncselekmények halmazata esetében az egy évet. Ha az összbüntetés alapjául szolgált bűncselekmények közül az egyik a kegyelmi elhatározás I. pontjában megjelölt vétség, a másik pedig oly cselekmény, amely a kiszabott büntetés mértékére való figyelemmel a kegyelmi elhatározás II. a) 1., 2., 3. vagy II. b) pontjainak valamelyike alapján eshetik kegyelem alá, a kir. ügyész annak megállapítása végett, hogy az összbüntetésből mennyi esik az elhatározás II. a) I. , 2., 3., illetve II. b) pontja alá vonható cselekményre, indítványt terjeszt a bíróság elé. Ebben az esetben az elítélt az utóbbi bűncselekmény tekintetében akkor részesül kegyelemben, ha az összbüntetésnek az a része, amely az ítélőbíróság megállapítása szerint erre a cselekményre esik, nem haladja túl a szabadságvesztés büntetésnek a II. pont vonatkozó rendelkezésében meghatározott mértékét. Az ítélőbíróság a kir. ügyész indítványa tárgyában végzéssel határoz, amely ellen perorvoslatnak nincs helye. Az itélőbíróság végzésének meghozatala előtt az elítéltet szabadlábra helyezni nem lehet. Az ily módon szétbontott összbüntetésnek az a része, amely a kegyelmi elhatározásnak I. pontjában megjelölt vétségre esik, természetesen szintén kegyelemben részesül, — kivéve, ha az összbüntetésnek a kegyelmi elhatározás II. a) 1., 2., 3., illetve II. b) pontja alá vonható cselekményre eső része sem esik kegyelem alá s ez utóbbi cselekmény emellett az elhatározás IV. 3. pontja alapján kizáró okot is állapít meg. 8. §. Az előző §-ban megjelölt eseteken kívül az összbüntetés szétbontásának nincs helye s az elítélt kegyelemben csak abban az esetben részesülhet, ha az elkövetés idejére tekintettel az elhatározás II. pontjának valamely rendelkezése alapján az összbüntetés alapjául szolgált bűncselekmények mindenike kegyelem alá eshetik s az összbüntetés tartama egyik bűncselekmény tekintetében sem haladja túl a kegyelmi elhatározás II. pontjának megfelelő rendelkezéseiben megállapított mértéket. Ha tehát az összbüntetés alapjául szolgált bűncselekmények egyike a kegyelmi elhatározás keltét megelőzően elkövetett vétség (II. a) 1. pont), a másik vagy a többi pedig az elhatározás keltét több mint három évvel megelőzően elkövetett vétség (II. a) 2. pont) vagy legalább öt évvel megelőzően elkövetett bűncselekmény (II. a) 3., illetve II. b) pont.) az elítélt csak akkor részesül kegyelemben, ha az összbüntetés tartama nem haladja meg a nyolc napot ; — ha pedig a bűncselekmények egyike az elhatározás keltét legalább három évvel megelőzően elkövetett vétség (II. a) 2. pont), a másik vagy a többi pedig annak keltét legalább öt évvel megelőzően elkövetett bűncselekmény (II. a) 3. illetve II. b) pont), az elítélt csak akkor részesül kegyelemben, ha az összbüntetés tartama nem haladja meg az egy hónapot. 9. §. Ha az elitélt olyan bűncselekmények miatt, amelyek a kegyelmi elhatározás II. pontjának valamely rendelkezése alapján kegyelem alá eshetnek, több ítélettel lett jogerősen szabadságvesztés büntetésre ítélve s ezek még összbüntetésbe foglalva nincsenek, annak a megállapítását, hogy az elítélt kegyelemben részesült-e, az összbüntetés jogerős megállapításáig függőben kell tartani. Ily esetben az összbüntetés kiszabása iránt soron kívül kell intézkedni. Az összbüntetés kiszabása után a 8. §. rendelkezéseit kell megfelelően alkalmazni. 10. §. óta a rendelkezésre álló adatokból az tűnik ki, hogy az elítélt a kegyelmi elhatározás alá vonható bűncselekményeken felül az elhatározás kelte előtt bűntettet vagy három éven belül szándékos vétséget követett el, annak a megállapítását, hogy az elítélt kegyelemben részesült-e, az e bűncselekmény miatt folyamatba tett vagy folyamatba teendő bűnvádi eljárás jogerős befejezéséig függőben kell tartani. Ebben az esetben, amennyiben a szabadságvesztés büntetés tartama vagy annak még hátralévő része az egy hónapot meghaladja, az elítélt szabadlábra helyezése kérdésében az eset körülményeinek a mérlegelése alapján az igazságügyminiszter dönt, akihez az iratokat véleményes jelentés kíséretében az illetékes kir. ügyész terjeszti fel. 11. §. A pénzbüntetés — akár fő-, akár mellékbüntetésként szabták ki, a kegyelmi elhatározás I. illetve II. pontjai értelmében csak abban az esetben esik kegyelem alá, ha behajthatatlannak bizonyult. Abban a kérdésben, hogy a főbüntetésként megállapított pénzbüntetés, illetve az ezt helyettesítő szabadságvesztés büntetés tekintetében az elítélt a kegyelmi elhatározás II. a) 1. pontja alapján részesült-e kegyelemben, kizárólag a pénzbüntetésnek, illetve az ezt helyettesítő szabadságvesztés büntetésnek az ítéletben eredetileg megállapított mértéke az irányadó. Az a körülmény tehát, hogy a pénzbüntetést behajthatatlansága folytán helyettesítő szabadságvesztésbüntetés a pénzbüntetés egy részének törlesztése folytán a kegyelmi elhatározás II. a) 1. pontjában meghatározott mértékre csökkent, a kegyelemben részesülésre nem teremt jogcímet. Egyébként — akár fő-, akár mellékbüntetésként szabták ki a pénzbüntetést, — az a körülmény, hogy az elhatározás kelte idején már jogerős ítélettel kiszabott pénzbüntetés csak utóbb — esetleg csak a pénzbüntetés egy részének megfizetése után — vált behajthatatlanná, a közkegyelemben részesülésnek, — ha a kegyelem egyéb feltételei megvannak, — a kegyelmi elhatározás egyik esetében sem akadálya. Ha az elítélt a pénzbüntetés egy részét már megfizette, a kegyelem a pénzbüntetés hátralékos összegének, illetve az ennek megfelelő szabadságvesztés büntetésnek az elengedésére szorítkozik. B. Eljárás a folyamatban levő ügyekben. 12. §. A letartóztatásban lévő azoknak a terhelteknek az ügyét, akiknek cselekménye a kegyelmi elhatározás I., illetve III. pontja értelmében kegyelem alá esik, a kir. ügyész szintén a legsürgősebben megvizsgálni köteles. Ha az iratokból megállapítja, hogy a terhelt a kegyelmi elhatározás kelte előtt elkövetett más valamely bűntett miatt, vagy három éven belül elkövetett más valamely szándékos vétség miatt szabadságvesztés büntetésre jogerősen elítélve nem volt, abban az esetben : BUDAPESTI KÖZLÖNY 3