Budapesti Közlöny, 1930. március (64. évfolyam, 50-73. szám)

1930-03-01 / 50. szám

1930 március 1. A kegyelmi elhatározás I. pontjában engedé­lyezett kegyelem a jogerősen megállapított bün­tetés mértékére tekintet nélkül, —­ ellenben az elhatározás II. pontjában engedélyezett kegye­lem az a) 1. pont esetében csak a nyolc napot meg nem haladó, az aj 2. pont esetében a nyolc napnál hosszabb, de egy hónapot meg nem haladó, az a) 3. pont esetében az egy hónapnál hosszabb, de hat hónapot meg nem haladó (ide nem értve a hat hónapi börtönt), végül a b) pont esetében a hat hónapnál hosszabb (ide értve a hat hónapi börtönt is), de egy évet meg nem haladó tartamú szabadságvesztés büntetések keretében nyerhet alkalmazást. A. Eljárás a jogerősen elítéltek ügyeiben. 2. §• A kegyelmi elhatározás I. és II. pontjának eseteiben a jogerős büntető ítélettel megállapí­tott, de még végre nem hajtott büntetéseket az a hatóság, amely az elítélt büntetésének vagy hátralevő részének végrehajtását nyilvántartja (kir. járásbíróság, kir. ügyészség, büntető inté­zet igazgatósága), vizsgálja meg abból a szem­pontból, hogy a büntetés nem esik-e a kegyelmi elhatározásban gyakorolt közkegyelem alá s ha a rendelkezésre álló adatokból megállapítja, hogy a kegyelem feltételei megvannak, határo­zatban kimondja, hogy a kegyelem a Btk. 117. §. 2. pontja értelmében az elítélt büntetésének vagy hátralévő részének végrehajtását kizárja, ezt a határozatát az elítélt büntetését nyilván­tartó iratokban feljegyzi és az elitélttel közli. Ila az eljáró hatóság nem az ügyben elsőfokon eljárt kir. ügyész (kir. járásbíróság), határoza­táról a most említett kir. ügyészt (kir. járás­­biróságot) is értesíti. 3. §. Az elitélt büntetésének végrehajtását nyilván­tartó hatóság a jelen rendeletnek a hivatalos lapban történt kihirdetése után a legsürgőseb­ben megvizsgálja a büntetésüket töltő azoknak a jogerősen elítélteknek ügyét, akik a kegyelmi elhatározás keltét megelőzően elkövetett vétség, úgyszintén az ezzel esetleg együtt elbírált kihá­gás miatt nyolc napot meg nem haladó tartam­ban megállapított szabadságvesztésbüntetésüket vagy — ha főbüntetésként pénzbüntetésre ítél­tettek, — ennek behajthatatlansága folytán azt helyettesítő, de nyolc napot meg nem haladó tartamú szabadságvesztésbüntetésüket töltik és ha az iratokból megállapítja, hogy a kegyelmi elhatározás IV. pontjának 1., illetve 2. pontjában felsorolt kizáró okok valamelyike a kegyelem­nek nem akadálya , hogy az elítélt a kegyelmi elhatározás alá eső bűncselekményen felül az elhatározás kelte előtt elkövetett bűntett miatt vagy három éven belül elkövetett szándékos vétség miatt szabadságvesztés büntetésre jogerő­sen elítélve nem volt, őt a 10. §. esetének kivéte­lével azonnal szabadlábra helyezi. Ha a rendelkezésre álló adatok az elítélt elő­életéről kellő felvilágosítást nem nyújtanak, az eljáró hatóság az elítélt ideiglenes szabadlábra helyezése mellett az Országos Bűnügyi Nyilván­tartó Hivataltól kér sürgős értesítést. 4­ §• Az előző §. rendelkezései szerint késedelem és haladék nélkül meg kell vizsgálni a bünteté­süket töltő azoknak az elítélteknek az ügyét is, akik a kegyelmi elhatározás I. pontjában, illetve II. a) 2., 3 vagy II. b) pontjaiban megjelölt bűncselekmény miatt a most felsorolt pontok­ban meghatározott tartamot meg nem haladó szabadságvesztés büntetésre ítéltettek, — és­pedig a II. b) pont esetében abból a szempont­ból is, hogy kitöltötte-e már büntetésének azt a részét, amelyet a kegyelmi elhatározásnak ez a pontja a kegyelem feltételéül megállapít. Az előző bekezdésben említett ügyekben a 3. §. második bekezdésének rendelkezését azzal az eltéréssel kell alkalmazni, hogy az Országos Bűnügyi Nyilvántartó Hivatal értesítésének megérkezése előtt a büntetését töltő elítélt ideig­lenes szabadlábra helyezését csak abban az eset­ben lehet elrendelni, ha a szabadságvesztés bün­tetés tartama vagy annak még hátralévő része az egy hónapot meg nem haladja , ellenkező­ esetben az értesítés megérkezéséig a szabadlábra helyezést függőben kell tartani. 5. §. A büntetésüket töltő elítéltek ügyének meg­vizsgálása után az illetékes kir. ügyész (kir. járásbíróság) azoknak a jogerősen elítélteknek az ügyét vizsgálja meg, akik ez idő szerint bár­mely okból szabadlábon vannak. Ezeket a kir. ügyész (kir. járásbíróság) a kegyelemről írás­ban értesíti. A 3. §. második bekezdésének rendelkezését az ily ügyekben is megfelelően alkalmazni kell. 6. §. Ha az elítélt büntetése összbüntetés s az össz­­bü­ntetés alapjául szolgált valamennyi bűncse­lekmény a kegyelmi elhatározás I. pontjában megjelölt vétség, a bűnhalmazat a kegyelem­ben részesülnek nem akadálya. Ha azonban az összbüntetés alapjául szolgált valamennyi bűncselekmény a kegyelmi elhatá­rozás II. pontjának ugyanazon rendelkezésében megjelölt cselekmény, az elítélt csak abban az esetben részesül kegyelemben, ha az összbünte­tés tartama nem haladja meg : 1) az elhatározás II. a) 1. pontja alá eső bűn­cselekmények halmazata esetében a nyolc na­pot, 2) az elhatározás II. a) 2. pontja alá eső bűn­­cselekmények halmazata esetében az egy hó­napot, 3) az elhatározás II. a) 3. pontja alá eső bűn­cselekmények halmazata esetében a hat hónapi fogházat vagy államfogházat, 4) az elhatározás II. b) pontja alá eső bűn­cselekmények halmazata esetében az egy évet. Ha az összbüntetés alapjául szolgált bűncse­lekmények közül az egyik a kegyelmi elhatáro­zás I. pontjában megjelölt vétség, a másik pedig oly cselekmény, amely a kiszabott büntetés mértékére való figyelemmel a kegyelmi elhatá­rozás II. a) 1., 2., 3. vagy II. b) pontjainak vala­melyike alapján eshetik kegyelem alá, a kir. ügyész annak megállapítása végett, hogy az össz­­bü­ntetésből mennyi esik az elhatározás II. a) I. , 2., 3., illetve II. b) pontja alá vonható cselek­ményre, indítványt terjeszt a bíróság elé. Ebben az esetben az elítélt az utóbbi bűncselekmény tekintetében akkor részesül kegyelemben, ha az összbü­ntetésnek az a része, amely az ítélő­­bíróság megállapítása szerint erre a cselek­ményre esik, nem haladja túl a szaba­dságvesz­­tés bü­ntetésnek a II. pont vonatkozó rendelkezé­sében meghatározott mértékét. Az ítélőbíróság a kir. ügyész indítványa tár­gyában végzéssel határoz, amely ellen peror­voslatnak nincs helye. Az itélőbíróság végzésének meghozatala előtt az elítéltet szabadlábra helyezni nem lehet. Az ily módon szétbontott összbü­ntetésnek az a része, amely a kegyelmi elhatározásnak I. pontjában megjelölt vétségre esik, természete­sen szintén kegyelemben részesül, — kivéve, ha az összbü­ntetésnek a kegyelmi elhatározás II. a) 1., 2., 3., illetve II. b) pontja alá vonható cselekményre eső része sem esik kegyelem alá s ez utóbbi cselekmény emellett az elhatározás IV. 3. pontja alapján kizáró okot is állapít meg. 8. §. Az előző §-ban megjelölt eseteken kívül az összbüntetés szétbontásának nincs helye s az elítélt kegyelemben csak abban az esetben ré­szesülhet, ha az elkövetés idejére tekintettel az elhatározás II. pontjának valamely rendelke­zése­ alapján az összbüntetés alapjául szolgált bűncselekmények mindenike kegyelem alá eshetik s az összbüntetés tartama egyik bűn­cselekmény tekintetében sem haladja túl a kegyelmi elhatározás II. pontjának megfelelő rendelkezéseiben megállapított mértéket. Ha tehát az összbüntetés alapjául szolgált bűncselekmények egyike a kegyelmi elhatáro­zás keltét megelőzően elkövetett vétség (II. a) 1. pont), a másik vagy a többi pedig az elhatá­rozás keltét több mint három évvel megelő­zően elkövetett vétség (II. a) 2. pont) vagy leg­alább öt évvel megelőzően elkövetett bűncse­lekmény (II. a) 3., illetve II. b) pont.) az elítélt csak akkor részesül kegyelemben, ha az össz­büntetés tartama nem haladja meg a nyolc napot ; — ha pedig a bűncselekmények egyike az elhatározás keltét legalább három évvel meg­előzően elkövetett vétség (II. a) 2. pont), a másik vagy a többi pedig annak keltét legalább öt év­vel megelőzően elkövetett bűncselekmény (II. a) 3. illetve II. b) pont), az elítélt csak akkor ré­szesül kegyelemben, ha az összbüntetés tar­tama nem haladja meg az egy hónapot. 9. §. Ha az elitélt olyan bűncselekmények miatt, amelyek a kegyelmi elhatározás II. pontjának valamely rendelkezése alapján kegyelem alá eshetnek, több ítélettel lett jogerősen szabad­ságvesztés büntetésre ítélve s ezek még összbün­­tetésbe foglalva nincsenek, annak a megálla­pítását, hogy az elítélt kegyelemben részesült-e, az összbüntetés jogerős megállapításáig függő­ben kell tartani. Ily esetben az összbüntetés kiszabása iránt soron kívül kell intézkedni. Az összbüntetés kiszabása után a 8. §. ren­delkezéseit kell megfelelően alkalmazni. 10. §. óta a rendelkezésre álló adatokból az tűnik ki, hogy az elítélt a kegyelmi elhatározás alá vonható bűncselekményeken felül az elhatá­rozás kelte előtt bűntettet vagy három éven belül szándékos vétséget követett el, annak a megállapítását, hogy az elítélt kegyelemben részesült-e, az e bűncselekmény miatt folya­matba tett vagy folyamatba teendő bűnvádi el­járás jogerős befejezéséig függőben kell tartani. Ebben az esetben, amennyiben a szabadság­vesztés büntetés tartama vagy annak még hátralévő része az egy hónapot meghaladja, az elítélt szabadlábra helyezése kérdésében az eset körülményeinek a mérlegelése alapján az igazságügyminiszter dönt, akihez az iratokat véleményes jelentés kíséretében az illetékes kir. ügyész terjeszti fel. 11. §. A pénzbüntetés — akár fő-, akár mellékbün­tetésként szabták ki,­­ a kegyelmi elhatározás I. illetve II. pontjai értelmében csak abban az esetben esik kegyelem alá, ha behajthatatlan­nak bizonyult. Abban a kérdésben, hogy a főbüntetésként megállapított pénzbüntetés, illetve az ezt helyet­tesítő szabadságvesztés büntetés tekintetében az elítélt a kegyelmi elhatározás II. a) 1. pontja alapján részesült-e kegyelemben, kizárólag a pénzbüntetésnek, illetve az ezt helyettesítő sza­badságvesztés büntetésnek az ítéletben eredetileg megállapított mértéke az irányadó. Az a körül­mény tehát, hogy a pénzbüntetést behajthatat­lansága folytán helyettesítő szabadságvesztés­büntetés a pénzbüntetés egy részének törlesztése folytán a kegyelmi elhatározás II. a) 1. pont­jában meghatározott mértékre csökkent, a ke­gyelemben részesülésre nem teremt jogcímet. Egyébként — akár fő-, akár mellékbüntetés­ként szabták ki a pénzbüntetést, — az a körül­mény, hogy az elhatározás kelte idején már jogerős ítélettel kiszabott pénzbüntetés csak utóbb — esetleg csak a pénzbüntetés egy ré­szének megfizetése után — vált behajthatat­lanná, a közkegyelemben részesülésnek, — ha a kegyelem egyéb feltételei megvannak, — a kegyelmi elhatározás egyik esetében sem aka­dálya. Ha az elítélt a pénzbüntetés egy részét már megfizette, a kegyelem a pénzbüntetés hátralékos összegének, illetve az ennek meg­felelő szabadságvesztés büntetésnek az elengedé­sére szorítkozik. B. Eljárás a folyamatban levő ügyekben. 12. §. A letartóztatásban lévő azoknak a terheltek­nek az ügyét, akiknek cselekménye a kegyelmi elhatározás I., illetve III. pontja értelmében kegyelem alá esik, a kir. ügyész szintén a leg­sürgősebben megvizsgálni köteles. Ha az ira­tokból megállapítja, hogy a terhelt a kegyelmi elhatározás kelte előtt elkövetett más valamely bűntett miatt, vagy három éven belül elköve­tett más valamely szándékos vétség miatt sza­badságvesztés büntetésre jogerősen elítélve nem volt, abban az esetben : BUDAPESTI KÖZLÖNY 3

Next