Budapesti Napló, 1898. december (3. évfolyam, 333-358. szám)

1898-12-01 / 333. szám

2 Budapest, szombat BUDAPESTI NAPLÓ 1898. december 3. 883 szám.­ kára tesznek, mindent készek feláldozni, hogy megmentsenek egy kormányt. És a Bánffy­­kormány a maga élethalálharcában lelkiis­­meretfurdalás nélkül kész feláldozni minden biztosítékot, amivel ez a nemzet fölszerel­hetné magát arra az élethalálharcra, amelyet elkerülhetlenül meg kel vívnia az egységes magyar állam léteréért, mihelyt Ausztriában az uralom végképpen átsiklik a szláv oldalra. Ám ha már elkerülhetetlen ez a harc, sza­bad-e, hogy kétséges is legyen ? Ha már elmulasz­tottuk belső békénket biztosítani, szabad-e le­mondanunk arról a fegyverről, amelylyel vissza­­vívhatjuk? Szabad-e lemondanunk reményé­ről a nemzeti erők amaz egységének, amely­nek legfőbb akadálya a mostani kormánynak túltengő hatalmi önzése? Ameddig ezekre a kérdésekre megnyugtató feleletet nem kapunk, szivszorongva hallgatjuk a prelúdiumát az egységes Ausztria temetési énekének. éF BELFÖLD. 4000#"* V. A Rakovszky eset. Furcsa eset ez a Rakovszky-eset. Arról van benne szó, hogy a rendőrnek van-e mentelmi joga a képviselőkkel * szemben, avagy a képviselőnek a rendőri és minden egyéb hatósággal szemben. A legfurcsább a dologban pedig az, hogy erről még vita is lesz a parlamentben. Hát lehet-e, szabad-e erről még vitáznia a parlamentnek? A miniszterelnök úr­nak legbizalmasabb újsága ma azzal az okfejtés­sel áll elő, hogy Rakovszky a hibás, mert midőn a rendőrség az utcán útját szegte, nem akarta kilétét igazolni, tehát szó sem lehet a mentelmi jog megsértéséről. Ám az esetnek nem ez volt a lefolyása. Hiszen mikor Rakovszky Istvánnak megtörtént az összeszólalkozása, akkor odasietett két kormánypárti képviselő, Szőts Pál és Perczel Béni­s igazolták, hogy akit le akartak tartóztatni, az tagja a parlamentnek. És szabadon bocsátot­­ták-e várjon ezután Rakovszkyt? Dehogy! Kre­­csányi rendőrkapitány most már csak azért is be akarta kísértetni, s ettől a szándékától csakis­ Perczel Béni életveszélyes fenyegetéseinek hatásai alatt állott el. A mentelmi jog tehát sérelmet szenvedett, még­pedig flagránsat. Annyira flagrán­s­sat, hogy a mentelmi bizottságnak kormánypártii tagjai közül is többen az immunitás meg­sértését látták fennforogni s hozzácsatlakoz­­tak a bizottsági ellenzék különvéleményéhez. S a dolognak ebben a fázisában mit csinált: йаашиаа-аиий«! -----------------------------­ ROXÁN. Uj? CYRANO. (Zavartan. Szavait szeretné okosan megválogatni.) Igen, az, hogy------nyíltan szólhatok! S’gy félek attól, hogy gúnyos szemet Vágnak rám ... ROXÁN. Mért? CYRANO. Mivel . . . lelkes vagyok! Szellembe fojtom érző szívemet. Tépnék az égről csillagot s beérem Néhány útszéli szóvirággal! ROXÁN. Kérem, A szóvirág szép! CYRANO. Dobjuk el ma este! ROXÁN. Még nem beszélt így! Tegnap még kereste! CYRANO. El, Ámor tegze, nyíl, festett világ! Nyíljon fejünkön harmatos virág! Ne szürcsölgessünk langy cukros vizet Arany gyűszűből. Hitvány élvezet! Ki a szabadba! Ott igyunk, magából Az élet friss, habzó zuhatagából! ROXAN. S a szellem? CYRANO. Arra használtam csupán, Hogy a haragvót itt maraszszam. Ám Megsérteném a bűvös éjszakát, A szent, dicső természetet magát, Ha most úgy nyögne számon a remény, Mint egy unalmas, cifra költemény. Nézzünk a fényes csillagokra fel, S röppentyűinket oltogassuk el! Ne bízzunk mindent elménk lombikjára. Túlfínom érzés illan, mint a pára. Ne fékezzen vonzalmat bók cifra ékessége, Mivel a fékek féke gyakran a végek vége! ROXAN: De hát a szellem CYRANO. Gyűlölöm, utálom A szerelemben! És bűnnek találom, Ha ember, forrón s híven szerető, Szavakkal játszik ! Eljön az idő, — És szánom azt, akit nem ostromol E drága perc — mikor a szív komoly Szerelmet érez s oly nemesnek érzi, Hogy minden cafrang csak kínozza, vérzi! ROXÁN: S e percet hogyha eljöttnek tekintem, Mit mond nekem majd? CYRANO. Minden, minden, minden Ajkamra tódul!... Rád dobálom sorba, Egész csomóstól s nem kötöm csokorba! Megőrülök! . . . Szeretlek! . . . Gyönyöröm Súlyát nem bírom! . . . Megfojt az öröm! Szivemben, mint apró ezüst harang Függ a neved Roxánom ... s mert beteg Vagyok a vágytól s folyvást reszketek, A csöngetyü szól és a tiszta hang Roxán nevét csöndíti szüntelen! A képed ott járt mindenütt velem. Emlékbe zártam minden semmiséget. Tudom: tavaly, május huszadikán, Megváltoztattad reggel a hajéked. Ó ez a haj napként ragyog le rám! És mint a szem, merőn a napba nézve, Káprázva lát piros gömböt sokat: Úgy látok én, hajadtól megigézve, Aranysugáros, szőke foltokat! ROXÁN. (Megindult hangon.) A szerelem ! ... CYRANO. Az! .. . Féltő, szenvedélyes Vad indulat, amit a szívem érez, Gyötrő, komor .. . valódi szerelem! De nem kér semmit önző módra! Nem! Hogy boldogabb légy, üdvösségemet Akármely percben átadnám neked, S jó tettemet nem rónám soha föl, Hogy meg sem tudd ... Csak néha, messziről, Gyönyörködném sugárzó életedben, S örömmel súgnám: Ezt én cselekedtem! Ha rám tekintesz, egy-egy új erény Sarjad ki bennem,s jobbá válok én! Kezded-e látni ? S érted-e már, Hogy e homályban, mint meleg sugár Röpül feléd a lelkem? Drága éj, kedves homály, fönséges szenvedély! Én, én beszélek és ő hallgat­ott! Bohó szivem szebbet nem álmodott Soha, soha, mint e csodás valóság ! Küldj rám halált most, ó isteni jóság! Az én szavamtól reszket odafönn A kék gályák közt!... Úgy van, reszket ön, Gyöngéd levél a levelek sorában . .. Érzem, hogy reszketsz lelked mámorában ! Írógépvétel előtt ne mulaszsza el a VOLT írógépet meg­tekinteni! ! Csak így óvhatja meg magát attól, hogy saját kárán okulva, mégis arra kelljen visszatérnie. Bővebbet kivánatra beküldött katalógusunk mond. „VOLT" ÍRÓGÉP RÉSZVÉNY­TÁRSASÁG­HOT BUDAPEST, NEW-YORK PALOTA, várjon a kormány? Bár hivatalos uton nem, de­ azért sub rosa kiadta a szigorú jelszót, hogy maga ellen intézett támadásnak nézi, ha pártjá-­­­nak tagjai a mentelmi bizottság javaslata ellen fordulnak. Mi már elmondtuk nézetünket erről a­ megalázó pártdresszuráról, mely járomba hajtja a­­többség lelkiismeretét. Vártuk a cáfolatot, sőt provokáltunk rá, de cáfolat nem jött s igy a pártkérdést suttyomban fölvetettnek kell tekin­tenünk. Kiváncsiak vagyunk, mennyire paríroz a miniszterelnök úrnak a szabadelvű párt. Várjon belemegy-e a feltétlen és korlátlan engedelmes­ségbe még a saját önérzete és lelkiismerete rová­sára is ? A szóban forgó képviselőhöz, aki a nép­párthoz tartozik, semmi közünk, egy világóceán hömpölyög az ő ultramontánsága és a mi szabad­elvű­ségünk között. De igenis van közünk az ő mentelmi jogához, mert ez a jog nem az övé, hanem a parlamenté s a nemzeté. Azzal a jog­gal tehát sem a konstablereknek parancsoló kis miniszterek, sem a piros bársonyszékekben tró­noló nagy rendőrkapitányok ne packázzanak. A császárjubileum, Budapest, december 2. Az osztrák császár jubileuma ma zajlott le­­ a hivatalos világ részvétele mellett. A Gellérthegy ágyúi korán reggel megszólaltak, jelezve, hogy a császárjubileum napja elérkezett. A templomokban istentiszteletek voltak, amelyekre díszruhákban siettek a képviselők, főrendek, miniszterek és­­egyéb notabilitások, az ifjúságot pedig a közok­­­tatási miniszter rendeletére kísérték a templomba a tanáraik. Már korán reggel katonai zenekarok járták be a főváros főbb utcáit, kilenc órakor pedig­­ ünnepi istentiszteletre mentek a katonák. Az istentisztelet után osztották ki a jubileumi érmeket a tisztek és a legénység között, ezután pedig lakomára gyűlt össze a hadsereg apraja-nagyja. Az ünnepségekről a következő tudósításaink számolnak be. A hadparancs. A Budapesti Közlönyben ma a következő Had­parancs jelent meg: Amit összes fegyveres erőm Irányomban és Velem azon napon érez, amelyen Én ötven év előtt, mint legfőbb hadúr reményteljes örömmel annak élére léptem, lelkem egész valóját áthatja. Bensőleg együtt éreztem és érzek vitéz ka­tonáim ama százaival és százezreivel, kik Ausztria-Magyarország hadi zászlói és lobogói alatt nekem a hűség esküjét fogadták és ezt viharok és vészek között, bármiként fenyegettek és dü­höngtek is azok, megtartották ; — erős és szent parancsolat köt bennünket össze s ez: drága hazánk iránti kötelesség, amelynek teljesítésében élünk és halunk.­ Fegyveres erőmnek legszivélyesebb köszö­netet mondok minden becsületes törekvéséért, önzetlen odaadásáért s sokszor és fényesen ki­mutatott halált megvető bátorságáért; — bánattal és hálával tölt el Engem azon vitézeim emléke, kik már régen nincsenek közöttünk s mélyen meghatva, gondolatban babérágat nyújtok utolsó győzelmes tábornagyunknak, valamint azon szárazföldi és tengeri hadvezéreinknek is, akik csak a közel­múltban hunytak el. Bármily keserű bánatot s bármily nehéz megpróbáltatásokat mért is Reám és a monar­chiára ötven év folyamán a Gondviselés, büsz­kén tekintek arra, hogy Ausztria-Magyarország fegyveres ereje úgy ma, mint a messze jövőben is, a trón és a haza védelmére és oltalmára min­dig kész. A Mindenható áldja meg hű fegyveres erő­met, amelynek szakadatlanul legmelegebb gon­doskodásomat akarom szentelni. Kelt Bécsben, 1898. évi december he 1-én„ Ferenc József, s. k. A kitüntetések. A hadparancs után mindjárt a kitüntetések kö­vetkeznek a­ hivatalos lapban. Az első két királyi kéz­irat József főherceghez szól: Kedves rokon József főherceg lovassági tábornok Úr! Érdemekben dúsgazdag katonai működése, melynek Kedvességed mindig állandó gondosság­gal szenteli magát, most, midőn tényleges szol­gálatának 50-ik évét fejezi be, annál hálásabban emlékeztet sokféle, háborúban és békében telje­sített kiváló szolgálataira, mert Ön most magyar honvédségem főparancsnoki állását is immár 30 éven át tölti be. Azon Engem örvendetes érzéssel eltöltő hala­dásban, melyet magyar honvédségem minden té­ren felmutathat és amelynek harcszerű kiképzé­sét évenként van alkalmam megfigyelni, kiváló megelégedéssel látom az Ön működésének és gondoskodásának hatását, melyért fogadja Ked­vességed szívből fakadó köszönetemet. Benső óhajtásom, hogy Kedvességed teljes erőben még hosszú időn át működjék ily áldás­­dús módon magyar honvédségem javára. Kelt Bécsben, 1898. évi december hó 1-én. Ferenc József s. k. Kedves rokon József főherceg Ur ! Kedvességednek a katonai érdemkeresztet gyé­mántokkal adományozom. Kelt Bécsben, 1898. évi november hó 30-ikán Ferenc József s. k. 11 ..- _ -■—— ........ ■ - . ..-agan

Next