Budapesti Orvosi Újság, 1905. július-december (3. évfolyam, 27-52. szám)

1905-07-06 / 27. szám

558 Budapesti Orvosi Újság a részek közötti hézagnak felel meg. Ezen mindkét oldalt előforduló nyulajkon kiinl még h­at helyen fordulhat elő ajkhasadék: a felső ajk közepén, a felső ajk szélső és középső részei között mindkét oldalt (Coloboma oris), az alsó ajk közepén és végül mindkét szájzug táján. Ez utóbbi archasadék, mely a felső és alsó állcsont­­nyúlványokból fej­lődő lágy részek hiányos összeolvadása folytán jön létre, vagy egyik vagy másik vagy mindkét száj­zugból kiindulva egészen a masseterig sőt ezen túl az állcsont hátsó széléig vagy a fülig terjedhet és néha a fülnek és függelékeinek fejlődési rendet­lenségeivel kombinálva fordul elő. Ezen kategóriába tartozik a mi esetünk is. F. Júlia 11 éves leány, 16 világra hozott gyermek közül a 10-ik. Testvérei közül 4 él, a többi 12 pár hetes vagy hónapos korában gyengeségben halt el. A szájon lát­ható hibát a gyermek már úgy hozta a világra. Miután azonban akkori orvosa azt mondta, hogy a gyermeket 10 éves kora előtt nem lehet megoperálni, azóta nem is mutatta orvosnak. Most azoban, mivel a gyermek már meg­haladta a 10 évet, de főleg, miután a többi gyermek az isko­lában hibája miatt folyton gúnyolja, nem akarja a leány megoperáltatását tovább halasztani. Azon kérdésre, hogy mitől kaphatta a gyermek a hibát, azt vártam, hogy az anya a vidékünkön elterjedt néphit szerint azt fogja mondani, hogy mikor a gyermekkel teherben járt, valami hasonló kinézésű embert vagy állatot „megcsodált". Ő azonban némi szégyenkezéssel sokkal egyszerűbb mechanikai okra haj­landó a hiba keletkezését visszavezetni. Emlékszik — úgy­mond, — hogy mikor a gyermekkel teherben járt, egyszer egy széles küszöbön kellett átlépnie, melyet lábaival érinteni nem akart s miután ekkor lábszárait nagyon szét kellett terpesztenie, azt hiszi, hogy a gyermek szája ekkor be­hasadt. (!) A korához képest elég jól fejlett leány arcát éleiről nézve, feltűnik, hogy a baloldali arcfél a járomívtől lefelé keskenyebb és rövidebb, szóval kisebb, mint a jobboldali. A bal szájzug mintha hátra volna húzva és mintha a meg­­­hosszabbitott szájzug végén egy mélyen behúzódott heg volna jelen, mely az arc lágy részeinek lelapulását okozza. Amint azonban a leány száját csak kissé kinyitja, mindjárt látszik, hogy a szájzug helyén egy mély, a pofa összes rétegeit átható hasadék van jelen, mely, ha a leány a száját eltátja, kivü­l egész a masseterig, belől még hátrább, egé­szen az állkapocs felhágó ágáig terjed. Oldalról nézve, csak kissé nyitott száj mellett már kilátszanak az oldalsó fogak (a buccalis és az első moláris), mi a gyermeknek állatias arckifejezést ad, tátott száj mellett pedig baloldalt az összes felső és alsó fogak láthatók. A hasadék szélei a nyakhár­tyának ajkok­szerű kitüremkedésével vannak beszegve. Ezen hasadék irányának folytatásában a bal traguson egy kis dió nagyságú, tojásdad alakú, vastag normális bőrrel fedett függelék volt látható, melynek belsejében egy, a tragus por­cával összefüggő porclemez volt kitapintható. Az e­lőrebocsátott fejlődéstani adatok alapján nem lehet kétség aziránt, hogy a leírt anomália azon részek hiányos fejlődéséből és összeolvadásá­ból jött létre, melyek a baloldali felső és alsó ál­l-­csontnyujtványból képződnek. Hogy mi volt ezen hiányos fejlődésnek tulaj­donk­épeni oka, vájjon az említett két nyujtvány anyaga volt-e elégtelen a megfelelő részek tökéletes kiképzésére, vagy a két nyujtványban levő plastikai erő volt-e hiányos, vagy talán a nyujtványok anyagának egy része valahogy hozzátapadt a tragushoz és az említett függelék képzésére használtatott fel, vagy végül valamely idegen test (burokrészlet?) interpositiója akadá­lyozta-e meg a két nyújtványból képződött lágy részek összeolvadását, mindeme képzelhető okok elméleti fejtegetésébe annál kevésbbé bátorkodom bocsátkozni, mert úgy látom, hogy a fejlődési ano­máliák aetiológiája egyáltalában mély homályba van burkolva. A műtétről magáról nem sok mondani­valóm van. A választandó módszer tekintetében kétség nem lehetett. Fel kellett frissíteni a hasadék széleit és a sebszéleket oly módon egyesíteni, hogy a száj lehetőleg normális alakot nyerjen. Arra kellett még törekedni, hogy a belső — nyakhártya felőli — részek erős összevonása által a bőrheg számára jó szolid alap nyeressék, nehogy a bőrheg összehúzódása által később a szájzug ismét hátrafelé húzassék. Ezért a hasadék felső szélének felfrissítése alkal­mával a hegyes kusztúrát úgy kellett vezetni, hogy ennek hegye be- és felfelé álljon, m­íg a hasadék alsó szélének felfrissítése alkalmával a kusztúrát be- és lefelé álló heggyel vezettem. A két vágás a száj­zugon túl futott össze. Most a belső lágy részeket mély varratok által jól összehúztam, mire a bőr sebszélei már maguktól egymásba simultak. Ezeket azután három mélyebb és ezek között több felületes 1. ábra. 2. ábra, 27. szám

Next