Budapesti Orvosi Újság, 1923. január-június (21. évfolyam, 1-26. szám)
1923-03-22 / 12. szám
1923. 12. szám. 178 BUDAPESTI ORVOSI ÚJSÁG diffusa tuberculosára nézve emeli ki, hogy e kórképekben hiányzik a jelentékenyebb tompulat. Tiszta miliarisnál eo ipso nincsen jelen. Erről és más disseminált tüdőg gümőkór-formákról a percussiós kimutathatóság nehézségét, ha percussiós kimutathatóság alatt csak a tompulati lelet konstatálását értjük, különben már Félix v. Niemeyer és Cornet is kiemelték. Mindezen esetekben azonban, minél acutabb a folyamat, annál inkább jelen van a dobos kopogtatási hang, mert ennek egyik fő előidézője a szövetrelaxatio, a tüdő rugalmas vázában normaliter meglevő feszülésnek a lobos beivódás által létrehozott csökkenése. A csúcsok első percutorius elváltozásául a jelzett monographiában a kopogtatási hang mélyebbé válását, majd Korányi Frigyes, Teray, Osler és mások szép fejtegetéseivel egyetértve, annak magasabbá válását írtuk le. E nüansz-változások már a dobos hang előfutói, jobban mondva első megjelenésének jelzői s kifejezik azt a szövetellazulást, mely a csúcsban létrejött kicsiny lobgócz körüli congestiv hyperaemia és szomszédsági lobos oedema folytán szükségképpen támadt és a localizált elváltozások kimutatására egyedül alkalmas halk percussio számára már akkor jelzi a bántalmat, mikor a tompultság még a legfinomabb vizsgálattal is sokszor még csupán sejthető és a Krönig-féle hangzó tér határainak elmosódása is csak kifejlődőben van, kóros zörejek pedig rendesen még egyáltalán hiányoznak. Igen nagy jelentőséggel bír, mint már részben az eddigiekből kitetszik, a dobos kopogtatási hang a tüdőgümőkór korai diagnosisának megállapításában, továbbá a specifikus lábfolyamat felismerésében főleg a kevés tompulatot adó, tehát ez úton fel nem tűnő esetekben és végül mint üreghang. Már Korányi Frigyes hangsúlyozta a supra- és infraclavicularis árkok dobos hangjának fontosságát a korai diagnosis szempontjából. Lévy egy értekezése évek előtt szintén rámutatott arra, hogy a többé-kevésbbé szűkült Krönig-féle hangzó tér dobos kopogtatási hangja kezdődő folyamatoknál gyakori lelet. Az angol Osler is azon a nézeten van, hogy körülírt tüdőrészek dobos mellékhangja többnyire újabb keletű infiltratiós góczok fölött áll elő. 1909-ben megjelent kis tüdőgümőkór-diagnostikámban pedig a hangmagasság, illetve tympanismus megfigyelését a kezdetleges csúcsfolyamat észrevevésére egyik legjobb eszközünknek jeleztem volt, megjegyezve, hogy a szűkült hangzótér dobos színezete mellett csekély elváltozású esetekben legkevésbbé szabad inveterált folyamatra gondolnunk. Minthogy a dobos kopogtatási hang keletkezésének két fő feltétele a relaxált tüdőparenchyma és a kopogtatott szervtömegben csak relatíve csökkent légtartalom, érthető, hogy ezt a symptomát a legtöbb szerző a tüdő tökéletlen lobos tömörülései jeléül írta le. Félix v. Niemeyer az ő 1875-ben megjelent „Pathologie und Therapie“-jában a miliaris tüdőtuberculosisra és lobularis infiltratumokra mondja jellemzőnek. Korányi Frigyes a specifikus tüdőlob kezdeti szakában találta, ahol a később összefolyó gümő-conglomeratumok és bronchopneumoniás góczok még csak kialakulóban vannak. Terray kicsiny bronchopneumoniás lobgóczok egyik jelzőjének írja le. Stern olyan légtartó részek fölött mondja keletkezőnek, melyek consolidált góczok között feküsznek; jelzett diagnostikámban az insularis és disseminált folyamatokra jellemző tünetként állítottam oda, Bandelier és Roepke pedig általában tökéletlen pulmonális tömörülésekre nézve tartják characteristikusnak. Látható már e kis összeállításból, mint gyakran jelez a dobos kopogtatási hang a tüdőben szétszórt, rosszindulatú tuberculosus folyamatot és olyat, amelynél a tompultság tünete többé-kevésbbé kifejezetten, tehát a szokásos középerős percussióval felfedezetlen marad. Mint távolabbi szomszédságbeli relaxatiós tünet (dobos hang a felső lebenyen az alsó lebeny compact infiltratumánál [Terray], vagy mint „soniscodique“ a 2. bordaközben középnagy és nagy exsudatum pleuriticum fölött) az illető tüdőrészre nézve.