Budapesti Orvosi Újság, 1923. január-június (21. évfolyam, 1-26. szám)

1923-03-22 / 12. szám

1923. 12. szám.________________BUDAPESTI ORVOSI ÚJSÁG____________________________179 a­mely adja, nem kell szükségképpen hogy rosszat jelentsen, bár az eset kórjóslata természetesen a relaxáló durva elváltozás charactere szerint diametrálisan ellenkező lehet. Az, hogy előre nem haladott emphysemánál előfordul, alig zavarhatja a figyelmes physikai vizsgálatot eszközlőt, mert az emphysemának a tüdőgümőkór prognosisát még enyhíteni is képes kórképe nem marad rejtve előtte; valamint az sem zavaró körülmény, hogy megjelenhet a dobos hang mint az atelectasia előfutárja nem speci­fikus capillaris bronchitis esetén és létrejö tüdőoedemánál is (mikor egyszerre levegő és folyadék van a légsejtekben), mert az első esetben az egész klinikai kép más, az utóbbi esetben pedig a fatális helyzet egyébként is nyilvánvaló leszen. Végül előfordul és e téren a legkevésbbé hanyagoltatott el, a dobos hang, mint üreghang. Azért szeretném ez esetekben így nevezni, mert ilyenkor némileg más színezete is van, egy bizonyos más tinibre kellő odafigyelés mellett már eleve sejteti az üregben való képződését. A priori kell is itt különbséget várnunk, mert valóságos paradoxon fekszik abban, hogy fentebb a dobos hang két feltételéül a relaxált szövetet és a légtartalom megfagyását említettük, itt pedig az üregnél szövet nincs, levegő van, sőt kifejezett relaxatio helyett az üreg falának szolid volta kívánatos, hogy a dobos hang létrejöjjön. Mindezeknél fogva helyesebbnek is látnám a két jelenséget elkülö­níteni legalább úgy, hogy parenchymás dobos hangról és dobos üreghangról beszéljünk. A dobos üreghang intra- vagy extrapulmonális légtartó üregek velerezgéséből származik és különböző jelentősége van a szerint, hogy a resonantia a nagyobb bron­­chusokban, illetve tracheában, vagy egy cavernában vagy bronchiektatikus üregben, vagy egy pneumothorax üregében jött létre. Az első eset forog fenn a William-féle „trachealis hang" („Trachealion", szerintünk helyesebben „Bronchotrachealschall") keletkezésénél, a­mely erős percus­­sióval váltható ki az elülső hítustájékon, leggyakrabban a bal 2. bordaközben compact infiltratum vagy induratio fölött és a kopogtatás keltette rezgéseknek a közbefekvő densifikált tüdő által a főbronchus, a nagyobb bronchuságak és felfelé a légcső leve­gőjére való átviteléből származik. Csak annyiban fontos, hogy cavernát ne diagnosti­­záljunk ott, a­hol a mélyben csak a tüdő normális légvezető csatornáinak üregei resonálnak. Az összetévesztést könnyítené két körülmény. Először az (Korányi-Kétly- Bókay: Belgyógyászat), hogy ha a caverna és mellkasfal közt csupán légtelen szövet van, akkor a mélyebben fekvő kisebb caverna is megtarthatja az ő dobos hangját erősebb percussio mellett is, mert nincs közben rugalmas légtartó tüdőszövet, mely­nek éles hangja a dobos színezetet eltakarná; másodszor az, hogy a William-féle bronchus-légcsős hang utánozhatja a „Wintrich“-et is (hangváltozatát ezért „álwin­­trich“-nek is nevezném. Ellenben megkülönbözteti a felszínesebben fekvő cavernától már maga a percussio, mert ha a kopogtatás erejét csökkentem, a William-hang az álwintrich-el együtt azonnal eltűnik; a mély cavernától pedig megkülönbözteti részben az auscultatio, részben a Röntgen, de sokszor már az egész klinikai kép és a cavernás be sputum globosum hiánya is. A tüdőparenchyma kóros üregképződésére, a cavernára egyik legjellemzőbb physicalis tünetünk a dobos üreghang. Kissé bővebben kell vele foglalkoznunk, mert már a percussio sok becses adatot szolgáltat a cavernának az eset prognosisára oly fontos minőségét illetőleg. Hogy a caverna dobos hangot adjon, szolid falának kell lennie (hogy az sajtos infiltratum-e, vagy fibrosus szövet, egyéb tünetekből kell meg­ítélni), legalább részben légtartónak kell lennie és nem nagyon megfeszült fallal bírnia. Ez utóbbi követelmény, a fal bizonyos fokú relaxatiója, az egyedüli makulátlan közös­ség is, mely a parenchymás dobos hang és a dobos üveghang közt fennáll. Fali állás mellett Skoda úgy tanította, hogy diónyi a legkisebb caverna, a­mely kimutatható, újabban, és ez kétségtelenül a terjedő halk percussio érdeme, már a mogyorónyi tüdő­­barlangocska is felfedezhető percutorice (Brugsch és Schittenheim). Szerepel itt az egyén kora is. Terray írta le, hogy fiatal, rugalmas mellkasú egyéneknél kisebb üreg adhat már dobos hangot, mint a rigidebb mellkasú idősebbeknél. A caverna nagyságára a

Next