Budapesti Szemle. 1898. 95. kötet, 259-261. szám
259. szám - A BOR MEG A CZÉGÉR. – Költemény.– Kozma Andortól
A BOR MEG A CZÉGÉR. A kis magyar nemest szeretem én, Nincs jobb ízű nép a föld kerekén. Nem sokja van, alig néhány száz holdja, Azt is fogyasztja inkább, mintsem toldja. Az ősi háza sem sok érő — Már szebbet épít a regále-bérlő — De százados fák árnyalják e házat S van oszlopos tornácza is elül ; Ki itt a nagy világtól félre ül, Kvaterka mellett bölcsen elpipázhat. Otthon vagyok én vendégül is itt, Kis magyar úrral veszekszem kicsit. Szidom, hogy ósdi, lomha, élhetetlen — S bizony, azok vagyunk mi mind a ketten. De én azért a haladót adom S ami modern, dicsérem azt nagyon. Amíg nem túlfeszül a húr, Felcsattan a kis magyar úr S káromkodik, hogy: ezer milliom átok, Hűhó, csalárdság egész uj világtok! Kevés a lángja, annál több a füstje, Aranya talmi, kína az ezüstje — De úgy tündöklik ez uj módi, Hogy semmi ahhoz a valódi. Mi itt falun csak törköly alja, Világtok csillagos cognacnak vallja. Igaz nevén jóformán ára sincs, Álnév alatt, csillaggal — drága kincs.