Budapesti Szemle. 1926. 202. kötet, 584-586. szám
586. szám - SZÍNHÁZI SZEMLE - Hevesi Sándor: Elzevir – vg-tól
Van azonban a zenetanítónak egy leánya, kibe a szobaúr, egy tornatanár, szerelmes. A fiatal lány regényesebb életről álmodik, olyan valakiről, aki érette valami nagyra képes. Ahol ők föllépnek, egy csodálatos légtornász mutatványát is hirdetik , s ez senki más, mint a tornatanár, így akar sok pénzt szerezni, élete kockáztatásával, a lány kedvéért. Lezuhan. A lányt pedig az igazgató ostromolja, apja operáját is előadatná, ha a lány kedves volna hozzá. Csalódva, megtörten jönnek haza a régi szegénységbe, hol aztán megjelenik a fölgyógyult tornatanár is. A második probléma, az érzelmi, szerencsésen végződik s ennek fontossága a darab tanulsága. Az érzés szépen, meleg hullámokban ömlik át a darabon , azzal, hogy ily polgári környezetbe, egyszerű, sőt részben fájósan humoros alakok közé van helyezve s az artista élet könnyed és zavaros világába, azáltal bizonyos groteszk mellékzöngéje van s ezzel nem mindennapi, szokatlan hatása. Az író nem a dráma szigorú szerkezetére törekszik, de nagy leleményességet árul el, levegőt bír teremteni alakjai körül s tud a szívekre hatni. A két főszerepet Bajor Gizi és Rózsahegyi játszották, akik nagyon tudnak megindulást kelteni. A Kamara Színháznak is volt egy nagysikerű újdonsága : Heveri Sándor Elzevir-je. Egy antiquárius-boltban játszik s e környezet sajátos m ódon levegője érzik az egész darabon; ilyesminek éreztetése nem mindennapi művészet. A boltban él egy öreg úr , a tulajdonos ; a pénztár mellett egy fiatal lány ül ; egy fiatal tanár segít a könyveket rendezgetni, de-bevetődik egy másik, világosabb fiatalember is, megfordul ott néha egy könyvgyűjtő öreg báró, s egyszer betoppan, azután többször is, egy szép özvegyasszony. Mind más és más világból jönnek, más és másképpen élnek, de ez a könyvekkel körülrakott bolt úgy borul rájuk ódon papírszagával, mint egy különös üvegbura s összekapcsolja őket. Az öreg könyvmoly fiatalkorában a vidám szép özvegybe volt szerelmes, most a csöndes pénztárnok-kisasszony tetszik meg neki; de a fiatalok szövetsége öntudatlanul, természetesen félretolja az útból az öreg álmodozót ; a pénztárnokkisasszonyt a fiatal tanár veszi el, a szép özvegyet a másik fiatalember és Andersen János éppen úgy magára marad, mint a fiatal tanár nagynénje, aki őt neveltette, egy vidéki francia nyelvmesternő. A darabban nem gondolati probléma van, hanem érzésbeli : az öregség legyőzetése és az ifjúság joga az élethez, öntudatlan kegyetlensége, a természet útján járása. Van a darabban fájdalom és jókedv, szomorkás és vidám hangulat, komoly, víg és nevetséges alakok, tanulság és tréfa s oly cselekmény, mely egyszerű, világos volta mellett is percről-percre változik, mint a kaleidoskop képe, mindez élénken, mégis diszkrét színekben