Budapesti Szemle. 1941. 260. kötet, 758-763. szám

761. szám - TUDOMÁNY ÉS NEMZET. (I.) - Kornis Gyulától

TUDOMÁNY ÉS NEMZET. — Első közlemény. — 1. A renaissance-ig az európai keresztény tudományos kul­túra mind tartalmi törzsanyagában, mind gondolkodásának formai eljárásaiban és nyelvében egyetemes és nemzetfölötti. A transzcendens világnézetnek azonos tartalma az egyforma­ság bizonyos mértékét biztosítja, noha árnyalati különbsé­gek nemzetek szerint már ekkor jelentkeznek : az oxfordi egyetem franciskánus tudósai tipikusan nominalisták, egye­sek már határozott empiristák, míg a párizsi egyetem francia és olasz dominikánusai realisták és inkább racionalisták. A renaissance erjedő korszakában a nemzeti jelleg a tudomá­nyos gondolkodásban is jobban előtérbe kezd lépni, s az újkor folyamán a nemzetek tipikus szellemi egyénisége mind haté­konyabban munkálódik nemcsak a politikai és gazdasági életformáknak és szervezetnek, hanem a tudománynak és a filozófiának területén is. Az olasz Lionardo, Machiavelli, Car­danus, G. Bruno, Galilei, Campanella műveiből más szellemi habitus sugárzik ki, mint a francia Bodin, Montaigne, Charron gondolkodási stílusából, vagy a középkori nominalista-empi­rista angol gondolkodás útját járó Bacon eszmevilágából és észjárásából. A renaissance, bár a humanizmus egyetemes kötelékével akarja egybefűzni az európai népeket, akaratla­nul is előkészíti a talajt a nemzetek tudományos elmejárásá­nak szétválasztására és individualizálására. A társadalmi közösség nemzeti formája és ereje mikép hatá­rozza meg a tudományos gondolkodásmódot ? Ez a kérdés azon­ban eleve fölteszi a másikat : vájjon miben áll a nemzeti jel­leg? hogyan jutunk a nemzeti jelleg fölismerésére? melyek ennek ismertetőjegyei ? Budapesti Szemle. 201. kötet. 1941. április. 1

Next

/
Thumbnails
Contents