Budapesti Szemle. 1941. 260. kötet, 758-763. szám

762. szám - IRODALOM - 2. Justh Zsigmond naplója. — (Halász Gábor: Justh Zsigmond naplója.) — V-től.

látogatásaira, próbákra. Végül belőle is kiábrándul. Huysmans idejét múlta művészetnek tartja a színházat, ebbe Saraht is beleérti é­s Justh igazat ad neki. A napló a folytonos szalonjárás, látás-futás ideges módján van írva, töredékes mondatokban, az őszinteség pose­ával, csakhogy az író őszintébb másokkal, mint önmagával szemben. Búcsúja Párizstól néhány sorban megható és költői. Később itthon folytatja a naplóírást. Itt jobban ismeri az embereket, ezért néhány vonással biztosabban és mélyebben rajzolja. Több rövid leírást vet papírra, melyekből egy-egy jó mellékalak telnék, regényben, írókról, művészekről is ír, inkább személyes benyomásból, mint műveik ismerete alapján. A fiatal új irodalom köz­pontjának érzi magát, keresi ismeretségöket, s egy-két szóval találón jellemzi legtöbbjüket : Kiss Józsefet, Gozsdut, Bródy Sándort, Szanát. Finom idegrendszere jól érzi meg egyéniségöket. Őt magát a társa­dalmi élet forgatagában bizonyos morbidezza jellemzi, különös, hogy legjobb barátai, kikhez egész szívvel vonzódik, nagyobbrészt szintén fáradt idegű, finom, de magukba roskadó lelkek, a korai halál eljegy­zettjei, mint ő. Alighanem ez előérzetet kívánta magától elhessegetni, mikor némi tevékenységre sarkalta magát, mint a Műbarátok Köré­nek kezdeményével. Szinte azt mondhatni, önmagán érzi, hogy a kiélt társadalmi osztálynak a népből kell felfrissülnie ; a testi-lelki egészség látványa vonzza őt faluja népéhez, akikkel próbát állat a művészkedésben is, midőn színdarabokat adat elő velük. Az itthoni napló mélyebb és tartalmasabb a párizsinál, mely jobbára csak nevek gyűjteménye és külsőségek följegyzése. Mégsem nyomhatunk el egy észrevételt. Néhány évtizeddel ezelőtt e naplót nem nyomtatták volna ki, csak megőrizték volna, hogy aki Justhról ír, felhasználhassa, s kivegye belőle, ami írójának megértéséhez szükséges, vagy a kort jellemzi és sokakat érdekelhet. Ma nem győzik kézirattal a nyomtató gépek Moloch­át. Ugyanez áll Kassai Vidor semmitmondó, bőbeszédű, alacsonyan járó feljegyzéseire is, melyek­ből legfölebb az új adatokat lehetett volna közölni. Az irodalom fogalma helyébe a könyvtermelés lép. Justh naplóiból is elég lett volna, hogyha tartalmukat bővebben ismerteti Halász Gábor, aki a kötethez két magvas és szép jellemző tanulmányt írt, s a szöveget gondos jegyzetekkel kísérte.

Next