Budapesti Szemle. 1941. 261. kötet, 764-769. szám
765. szám - LERMONTOV. (II.) — Nagy Ivántól
A Valerik, a Tyerek ajándékai, Tamara, A cserkeszek A halál angyala, A Kaukázus foglya, Az angyal, A vitorlás, Balladák, Három pálma, és sok más költemény, mindannyi gyöngye a költészetnek. Van számos olyan költeménye, amelyek orosz eredetiben sohasem láttak napvilágot, hanem csak a Bodenstedt-féle német fordításban jelentek meg. Bodenstedt fordításai után fordította le magyarra több költeményét Arany László, és ismertette tanulmányban: Nem vagyok én hazámban hitszegő sem. Méltatlanul sem szégyenítem ősöm. Mert hozzátok nem ízről-ízre húzok, S nem idegen mankón, miként ti, csúszók. Elragadó lírájának mélységét, bensőségét és verseinek szépségét sohasem múlták felül, képzeletének lendülete a legmagasabb művészi fokot érte el. Azokban a költeményekben, amelyek a Kaukázusban keletkeztek, olyan ragyogó színpompát fejtett ki, amely nemcsak az orosz irodalomban, hanem a világirodalomban is páratlanul áll. Végül idézem Belinszki szavait Lermontov irodalmi működéséről : «Lermontov nem sokat írt, végtelenül kevesebbet, mint amennyi óriási tehetségétől telt volna. Gondtalan jelleme, lobbanékony fiatalsága, benyomásokat szomjúhozó lelke, életrendje eltérítette őt a békés íróasztalmunkától, gondolatainak koncentrálásától, sőt a szerelmi múzsától is, de izzó, nyugtalan természete már kezdett megállapodni, lelkében felébredt a munka és tevékenység utáni vágy és sastekintete már kezdett bepillantani az élet mélységeibe... Már érlelődtek benne irodalmi nagy tervek; ő maga elmondta nekem, hogy romantikus trilógiát szándékszik írni, három regényt az orosz társadalmi élet három különböző korszakából (II. Katalin, I. Sándor és I. Miklós korából), amelynek némi vonatkozása lenne a Cooper-féle trilógiához, amely Utolsó Mohikánjával kezdődött, a Sivatagi útvezető és Pionnierval folytatódott és a Steppékkel végződött... amikor hirtelen meghalt...» NAGY IVÁN.