Budapesti Viszhang, 1855. január-június (2. évfolyam 1. félév, 1-25. szám)
1855-06-10 / 23. szám
BUDAPESTI VISSHANG. 23-dik szám. Junius 10-én 1855. BUDAPESTI VISZHANG. BALOGH ZOLTÁNNAK. Híven kikisértél a város széléig, Ottan búcsúztunk el mint édes testvérek. Rövid volt a búcsú, mindketten siettünk: Mert már szemeinkben a köny tüze égett. És rohant a szekér . . . vissza-visszanéztem: Nem lobogtatod-e keszkenőd utánam ? Este volt már, téged többé nem láttalak, De az égre néztem — s egy csillagot láttam. Ezt néztem én folyvást, ezt néztem helyetted, Hogy a felhők között milyen szépen ragyog. S hogy, hogy nem —— de azon gondolatra jöttem : Hátha azon csillag kisérő lelked ott ! Megviradt. És ime a Tisza előttem ! A Tisza, a Tisza ... de tengerré nőve. Akár merre nézek, mindenütt őt látom, Egy-egy fűzfa áll csak néhol ki belőle. Hanem végre mégis valahogy átkeltem, S ha elérhettem egy felém hajló ágat, Jót rántottam rajta, azt képzelvén hogy kéz, kinyújtott keze az elmerült rónának. Pusztuló csárdák közt hozott aztán utam, Egyikben sem iszik mostan senki, senki. Ijesztő csendesség lakik e vidéken, Egy-egy sas meri csak a jéget verdesni. 45