Bukaresti Lapok, 1932. április (38. évfolyam, 75-99. szám)

1932-04-01 / 75. szám

MÉG MINDIG REJTÉLY... Az öngyilkos Dreskovits-családot tízezres tömeg részvételével temették el „Jobb így mindnyájunknak“, — írta búcsúlevelében a családirta rendőrkapitány Marosvásárhely, március 30. Marosvásárhely lakossága még mindig hatása alatt van annak a borzalmas és megrendítő családirtásnak, mely Dresko­­vits Jenő volt rendőrkapitány Hold­ utca 6 sz. házában játszódott le húsvét hétfő­jének reggelén. Annál mélyebb és őszin­tébb a részvét, amely a szerencsétlen csa­lád sorstragédiája iránt megnyivánult, mert újabban olyan jelek bukkantak fel, amelyek azt árulják el, hogy az Oreskovits-család mind a három tagja készült a közös halálra. AZ ELSŐ TRAGÉDIA Oreskovits Jenőt mindenki ismerte Ma­rosvásárhelyen. Fiatal korában aktív ka­tonatisztiként szolgált a székely főváros­ban. A snájdig és jómódú főhadnagy ak­koriban közismert és dédelgetett kedven­ce volt a legelőkelőbb társaságoknak. Kü­lönösen szívesen látták leányos házaknál. Dreskovits Jenő ekkor nősült meg először és egy vezértörzsorvos leányát vette fele­ségül. A fiatal asszony azonban visszaélt férje jóságával és bizalmával. Egy éjsza­ka, amikor Oreskovits váratlanul haza­tért a szolgálatból, felesége társaságában egyik tiszttársát találta, aki megjelenésé­re az ablakon át menekült. Oreskovits re­volverével utána lőtt, de visszatüzelt a szerencsés vetélytárs is és Oreskovi­tsot olyan súlyosan megsebesítette, hogy hó­napokig feküdt élet-halál között. Dreskovits Jenő a válóper lefolytatá­sa után újra megnősült 1909-ben s azóta a legpéldásabb családi boldogságban élt feleségével, Dőry Alizzal. Elég zárkó­zott és visszavonult életet folytatott, úgy, hogy a húsvét másodnapjának reggelén megtörtént véres dráma hirtelen és meg­döbbentő váratlansággal érte a város kö­zönségét. Dreskovits Jenő későbben átlépett a rendőrség szolgálatába, lemondta az ak­tív katonai szolgálatról és 1911-ben hos­­­szabb ideig Marosvásárhely rendőrkapi­tánya volt és ebben a funkcióban­­­ a legkorrektebb és kötelességtudó ember benyomását keltette. Az impérium átvételekor Dreskovits Jenő nem tett esküt és így kilépett a rendőrség szolgálatából és egy ingatlan­közvetítő irodát nyitott. Azóta ezzel tar­totta fenn tisztességesen családját, kis háza volt, amelyben egy lakó lakott és így nem érezte nagyon a családi nyo­masztó gondokat. Az általános gazdasági krízis beálltá­val azonban az ő helyzete is súlyosbodott házára mind gyakrabban kellett kölcsön­­nöket felvennie és igy — miután c­sak kevés nyugdíja volt, így érlelődött meg benne az az elhatározás, hogy véget vet életének. Sógorának hátrahagyott levelében is anyagi­ viszonyaival indokolja végzetes tettét és utal élete első nagy tragédiájá­ra, mondván: nem akarja, hogy leánya a változott viszonyok következtében rossz útra térjen és ezért öli meg őt is Az általános hit az, hogy Oreskovits Jenő hirtelen elmezavará­ban követte el tettét, mert másképpen nem lehet elképzelni a tragédia szörnyű lefolyását. VA­JON NEM KÖZÖS AKA­RAT? A B. L. munkatársa, aki a helyszínen beszélt a szomszédokkal és az Oreskovits­­család ismerőseivel, a következő megál­­lapí­tásokat teheti: Ahogy a házaspár fiatal cselédje, a megijedt Aprica Mari elmondja, már a tragédiát megelőző este el akarta őt tá­volítani Oreskovits azzal, hogy valahol a szomszédoktól aszpirint­­ erezzen fele­sége fejfájása ellen és a cselédleány éj­jel 11 órakor fel is költötte az összes szomszédokat, minthogy azonban aszpi­rint sehol sem kapott, rövid idő alatt visszatért. Talán már ezt az időt akarta Oreskovits felhasználni arra, hogy maga­egy héttel ezelőtt Oreskovitsné, aki mindig jókedvű volt és énekelt, különö­sen jókedvűen járkált egész nap a ház­ban, úgy, hogy a cselédleánynak is fel­tűnt, akinek kérdésére a következőket mondotta asszonya: — Hogyne lenne jókedvem fiam, ami­kor most már minden rendbe jön. Beszéltünk Oreekovits sógorával, Dőry Viktorral is, aki mélyen megrendülve mondotta el, hogy a tragédiát megelőző estén mintegy 11 óráig volt a legjobb hangulatban együtt a családdal és sem sógorán, sem nővérén nem fedezett fel semmit, amely a borzalmas tragédiára következtetni engedett volna. Dreskovits utolsó kívánsága az volt, hogy ne boncolják fel a család egyik tag­ját sem. Az ügyészség kívánságát tel­jesítette i6, a holttesteiket egyenesen a kórház hullakamarájába szállíttatta. A rendőrség a törvényes lépéseket is val és családjával végezze. Felmerült azonban az a feltevés is, hogy a család közös akarattal ment a ha­lálba, mert, amikor a reggeli felszolgálá­sa után a cselédleány a cipőket kereste a szobában, hogy kivigye őket kitakarí­tani, a fiatal Aliz, furcsa mosollyal ezek­kel a szavakkal fordult hozzá: — Ne Didd ki őket, Mari, se fáradj hiába, mert úgy­se lesz már szükség rá­juk! Feltűnő az is, bár a család a cselédle­ány állítása szerint, mindenkor a leg­eri­vélyesebben bánt vele, hogy a reggeli alkalmával a sütemények és befőttek egész halmazát tukmálták a szabadkozó falusi leányra, megtette s az árván maradt lakást a fa­lon levő képekkel, amelyek a boldog csa­ládot több pozitúrában ábrázolták és a borzalmas vértócsák nyomaival együtt Dőry Viktor jelenlétében lepecsételte. Csak az Oreskovits-család ke­dvence, a 15 éve a házban levő Mady-kutya maradt árván, aki mintha megérezné a lakásban lefolyt tragédiát, nem a régi viháncoló jókedvű, mint eddig, hanem halkan, vi­­nyogva sehol sem találja az udvarban a helyét. És a rendőrség összeszedte a két kari­kagyűrűt, amely 1908. november 16-ot jelölt meg a boldog esküvő dátumául, a kisleány fülbevalóit és együvé csomagol­ta a tragédia borzalmas eszközeivel: a véres borotvával és a két revolverrel. Három­ élet befejeződött és mint min­den szenzációt, ezt is el fogják három nap múlva felejteni... Benczel Béla ...Most már minden rendbe jön 4: B: C: ABC utasok részére Ha Budapestre jön, szálljon meg a dunaparti elsőrangú „B­RIS­T 0 [“-szállodában, mert olcsó áron nyújt min­dent : szép szobát, kitűnő el­látást és szórakozást, hisz úgy a délutáni teánál, mint az esti vacsoránál tánc van. Mindezt (szobát teljes kitű­nő ellátással) — a szoba fek­vésétől függőleg — már napi 12 pengőért kaphatja. B. L 4. OLDAL Megrázó temetés Oreskovits nyugalmazott rendőrkapitány családirtása felett még most sem tud napi­rendre térni Marosvásárhely lakossága. Az újabban nyilvánosságra került adatok éppen­séggel amellett szólanak, hogy Oreskovitséknak nem igen volt anyagi ter­mészetű okuk arra, hogy véget vessenek életüknek.­­ Volt egy házuk, amelynek egyik lakója 1600 lej bért fizetett havonta, ezenkívül Ores­kovits nyugdíja is havonta több, mint két­ezer lejt tett ki, ingatlanforgalmi irodája is jövedelmezett és végül a felesége kosztot is adott, ami szintén hozott valami pénzt. Talán az lehetett a családirtás oka, hogy Oreskovits kölcsönkihelyezésekkel is foglalko­zott és a nem egészen biztos helyre adott pénzekért az utóbbi időben szorongatni kezd­ték a hitelezők. Lehetséges, hogy Oreskovits ebből kifolyólag bűnvádi feljelentésektől félt és, hogy talán ezért határozta el magát az öngyilkosságra, illetve felesége és leánya meggyilkolására. A borzalmas dráma három áldozatát egyéb­ként szerdán délben temették el, közel tízezer főnyi tömeg részvételével. Már a kora reggeli órákban rengeteg ember tartott a halottas­kamara felé, amelyet tíz rendőr őrzött, akik azonban nem tudták megakadályozni, hogy a tömeg át ne törje a kerítést és közvetlenül az áldozatok közelébe ne kerüljön. A Farkas—Kellér—Dreskovits-féle többszö­rös öngyilkosságok már valóságos tömegpszi­­chózist váltottak ki a város lakosságából. Lép­­ten-nyomon újabb öngyilkossági híreket kol­­portálnak, ismert emberekről, akik azután öt­­tíz perc múlva feltűnnek a város valamelyik pontján. Az ügyészség ma egyébként felbontotta Oreskovitsnak sógorához, Dőry Viktorhoz in­tézett búcsúlevelét, amelyben anyagi ügyei­nek elrendezésére kéri, majd bejelenti, hogy mindhárman távoznak az életből. A levél így végződik: „Jobb igy mindnyájunknak...“ Elfogató parancsot adtak ki az aradi feketeszeszügyek koronatanúi­ ellen A feketeszesx-ügy új vádlottjai mind betegek­ s exért nem lehet őket egyelőre letart­óztatni Arad, március 30. Megírtuk, hogy az aradi feketeszesz­­ügyekben indított bűnvádi eljárás ismét új fejezethez érkezett és az aradi tör­vényszék ügyészsége újból 5 érdekelt le­­letartóztatását rendelte el. Ezek közül Jánosi perceptort, aki súlyos betegen feküdt lakásán, mentőkocsi szállította be az ügyészségre. Nagyváradról Ullmann, Fellner és Gotfried likőrgyári igazgató­kat kellett volna beszállítani. Az aradi ügyészség azonban azt az értesítést kap­ta, hogy Ullmann és Fellner igazgatók súlyos betegen feküsznek, Gutfried igaz­gató pedig üzleti körútra indult és való­színűleg beteg lett valahol útközben. Az arad megyei Ternaváról pedig Ardelean Miklós pénzügyi ellenőr letartóztatását rendelte el az aradi törvényszék . Érdekes fordulata az ügynek az, hogy az arad megyei feketeszeszügyek eddi­gi koronatanúja, Kozma Albert radnai szesznagykereskedő ellen az aradi ügyészség legújabban elfogató paran­csot adott ki. Kozma ellen ugyanis régóta folyik az el­járás és másfél évvel ezelőtt a törvény­szék 39 millió lej bírságot rótt rája, s ma lett volna újabb tárgyalás az ügyben. A tárgyaláson a bíróság azt a határozatot hozta, hogy az ügy aktáit tegyék vissza a vizsgálóbíróhoz, Mandru ügyész pedig azt indítványozta, hogy Kozmát tartóz­tassák le. A vizsgálóbíró azonban az in­dítványt ellenezte. Kozma letartóztatása felől most már a temesvári Ítélőtábla dönt, amely eddig már több alkalommal hozott letartóztatási végzéseket fekete­­szeszügyekben. HASHAJTÓ? IGEN, DE MIM ■ [UNK] JOSZU, hatásos, gazdaságos Sem lesz választás Magyar­országon Budapest, március 30. Almássy házelnök ma nyilatkozott a sajtó­nak és bejelentette, hogy a képviselőház csü­törtökön megkezdi rendszeres munkáját . A Ház elé számos törvényjavaslat és a költség­­vetési tervezet kerül. Az újságíróknak arra a kérdésére, hogy várhatók-e új választások a jövőben, Almássy a leghatározottabban kije­lentette, hogy erről szó sincsen, a kormány egyáltalában nem gondol a Ház feloszlatá­sára. Meghalt Túránt, az emigráns olasz szocialisták vezére Paris, március 50. Túráéi volt képviselő, az emigrációban élő olasz szocialisták vezére, szerdán haj­nalban párisi lakásán, tüdővérzés követ­keztében meghalt. „ „ Az elhunyt szocialista vezér jelentős szerepet játszott Olaszország munkásmoz­galmaiban és több éven át tagja volt a római törvényhozásnak. Mussolini ura­­lomra jutásakor szocialista társaival együtt emigrációba vonult és azóta főleg haris­ban fejtett ki tevékenységet a fasizmus uralmának megdöntéséért. Halálát az olasz szociáldemokrácián kívül a világ egész baloldali munkásmoz­galma gyászola. Horvátország — el­szakadás előtt? Zágráb, március 30. A horvát elszakadási mozgalom várat­lanul újra felélénkült. Macsek horvát ve­zér húsvéti nyilatkozatában kijelentette, hogy a passzivitásnak nemsokára vége szakad és bekövetkezik a horvát függetlenség kikiáltása. Érdekesen világítja meg a horvát cél­kitűzéseket Frank Ivó volt horvát képvi­selő is, aki legutóbb Budapesten járt és ott az Erdélyi Férfiak Egyesületében előadást tartott a horvát szabadságmoz­galomról. Hangsúlyozta, hogy a horvát nép mindenre el van szánva és remélik, hogy a magyarok támogatni fogják a horvátokat önállóságuk kivívásában. ÁPRILIS |

Next