Bukaresti Lapok, 1932. június (38. évfolyam, 123-146. szám)

1932-06-01 / 123. szám

’ V • '­­ ' . ■: a „Justice for Hungary** ? Mi okozta Endreszék­ tragédiáját Budapest, május 30. Endresz és Bitai elhantolása után a köz­vélemény most már arra vár feleletet, hogy hogyan történt ez a borzalmas sze­rencsétlenség, mi okozta a „Justice for Hungary“ katasztrófáját. Azok a hivata­los és nem hivatalos közlések, amelyek erről eddig olasz és magyar részről el­hangzottak, nem nyugtatták meg a közön­séget, már csak azért sem, mert a repülő­gép lezuhanásának okát nem precizíroz­­ták és meglehetősen tapogatózóak voltak. Magyar pilótakörökben az a nézet ter­jedt el, hogy a katasztrófát egy végze­tes könnyelműség és felületesség idéz­te elő, amit azok követtek el,­ akik az óceán átrepülése után a Gödöllő táján végzett kényszerleszálláskor megsérült gép kijavításával voltak megbízva. Emlékezetes, hogy a diadalmas óceánre­pülés után a „Justice for Hungary“ nem érkezett el egészen a mátyásföldi repülő­térig, hanem néhány kilométerrel előbb volt kénytelen földre ereszedni, miután a gép egyik szárnyán törés történt. A gép akár ott is maradt és Endresz és Magyar autón jöttek be Budapestre. A megsérült gép kijavításával a műegyetemi repülőket bízták meg, akik el is végezték feladatu­kat és jelentették, hogy a gép most már rendben van és használható. Most azután pilótakörökben arról be­szélnek, hogy a műegyetemi repülők nem javították jól ki a „Justice for Hungary“ sérülé­sét és a római útnál ismét azon a he­lyen tört el a gép, ahol az óceánrepülés után összeforrasztották. A műegyetemi repülők már­is tudomást szereztek arról a súlyos vádról, amellyel őket illetik és nyilatkozatot adtak ki, amelyben ezt a feltevést a leghatározot­tabban visszautasítják azt állítván, hogy ők a gépet kifogástalan állapotban helyez­ték és kizárt dolognak tartják, hogy az a törés ismétlődött volna meg, amely a „Justice for Hungary“-t annak idején a Budapest előtt való leszállásra kénysze­­rítette. Egyidejűleg felszólítják azokat, akik ezt a vádat hangoztatják, hogy ad­janak be ellenük feljelentést az ügyész­ségnél, mert a nyilvánosság előtt akar­ják tisztázni ennek a súlyos vádnak az alaptalanságát. Az ügy különben interpelláció formá­jában a parlament elé kerül. A nyomorúság a vonat kerekei alá kényszerítette Holtmaros község református papját Székely Viktor nagytiszteletű úr megrázó tragédiája Marosvásárhely, május 30. Az erdélyi kisebbségi nyomor­frontról érkezik ez az újabb megdöbbentő híradás. A Szászrégen mellett fekvő Holtmaros község református lelkésze, a 46 éves Székely Viktor, tragikus módon tett pon­tott hányatott életére. Fiatalon, tehetsége­sen került a kis község református egy­házának élére. A községben csakhamar mindenki megszerette a halkszavú, türel­mes papot, aki feleségével és három gyer­mekével a legideálisabb családi életet élte. A súlyos gazdasági viszonyok azonban nem kerülték el a vidéki paplakot sem és a nyomor mind követelődzőbben ko­pogtatott a kis család ajtaján. Az utolsó időben már a legszűkösebb falatokat is megvonta a lelkész­pár a szájától, hogy szűkösen biztosítani tudják három fiuk taníttatását. Csakhogy: minden önfeláldozó erőfeszí­tés hiábavalónak bizonyult. Székely Viktor nyolc hónap óta nem kapott fizetést. Honnan szerezze meg azt az összeget, amit fiai tan­díjába kellene fizetnie a nyugtalankodó iskolának? És az annyira tragikus kérdés érlelte meg benne azt az elhatározást, hogy véget vet életének. Tegnap délután, amikor már minden lehetőt elkövetett, eredménytele­nül, hogy egy utolsó kölcsönt felhajtson, kiment a holtmarosi állomásra és be­várta a közeledő gyorsvonatot. Senki­­se vette észre, amikor az állomáson át­robogó vonat elé, a sínekre vetette ma­gát. Borzalmasan összeroncsolt testét és törzsétől elválasztott fejét csak a gyors elrobogása után találták meg. A holtmarosi lelkész tragédiája egész Maros megyében nagy visszhangot keltett. B. L. 2. OLDAL M erdélyi és bánsági zsidó hitközségek brassói kongresszusa A Jor­ga-rezsim „sárga­ folt“ rendszere Brassó, május 30. Vasárnap kezdődött Brassóban az Er­délyi és Bánsági Zsidó Hitközségek Szö­vetségének k­ét napon keresztül tartó or­szágos kongresszusa, amelyen 47 zsidó hitközség küldöttei vettek részt, azonkí­vül rengetegen táviratilag jelentették be hozzájárulásukat a kongresszus határoza­taihoz.­­ A kongresszus vasárnap délután ünnepi istentisztelettel vette kezdetét, amelyen dr. Deutsch Ernő brassói főrabbi ünnepi beszédet mondott. A tényleges kongres­­­szus délután hat órakor nyílt meg dr. Schütz Henrik (Arad) elnöki megnyitó­jával. Ezután dr. Vértes Adolfról emlék­beszédet mondott Drechsler Miksa dr. te­mesvári főrabbi, Fischer József dr. or­szággyűlési képviselő pedig Eisler Má­tyás volt kolozsvári főrabbiról emlékezett meg. A hitközségi kongresszus első napja bankettel ért véget, amit a brassói zsidó hitközség adott a vendégek tiszteletére. Az első napi ülés bezárása előtt a kon­gresszus üdvözlő táviratokat küldött Ká­roly királynak, valamint Jorga miniszter­­elnöknek. Hétfőn reggel a kongresszus második napjának ülései a kereskedelmi és ipar­kamarában folyt le. A tárgysorozat leg­fontosabb pontja az államsegély kérdése volt. A felszólalók egyöntetűen tiltakoztak az ellen, hogy a kormány a törvények­ben biztosított államsegélytől megfos­­­sza a kisebbségi iskolákat, ha nem is teljesen, de olyan redukciókkal, mint amilyeneket a kormány legutóbb esz­közölt. Ezzel kapcsolatban a képzőtanfolyamok­ról is szó volt és számos felszólalás után a kongresszus kimondotta, hogy a köz­ponti irodától a rabbiképző tanfolyamok­nak előirányzott segélyek emelését fog­ják kérni. Ezután sor került a szövetség által kitűzött tankönyv pályázatra beér­kezett elemi iskolai könyvek felülvizsgá­lására. Fischer József dr., képviselő kérte, hogy a kongresszus határozati javaslat­ban tiltakozzék az ellen a kísérlet ellen, amelyel a kormány speciális felügyelet alá akarja helyezni a zsidó felekezetű tanító­kat és tanítónőket. Egy tanítónőnek az esetét említi fel, akinek szabályszerűen kiállított román oklevele van Miután a tanítónő állást kapott, váratlanul egy leiratot kapott a közoktatásügyi minisz­tériumból, amely felszólítja, hogy azonnal nyújtsa be oklevelét „láttamozás“ végett. Ilyen eljárás a román törvények szerint nem létezik. A rendeletből az tűnt ki, hogy a minisztérium a diplomára rá akarja vezetni: „Csak zsidó iskolában ta­níthat.“ Ez a megkülönböztetés alkotmányelle­ nes, mert a törvények értelmében nem lehet diplomát kiadni oly klauzával, hogy milyen iskolában taníthat. A képviselő beszéde végén leszögezte, hogy a kormány az ehez hasonló intézke­désekkel be akarja vezetni az inkvizíció korából visszamaradt sárga-folt rendszert és a kisebbségi tanítókat intenáris hely­zetbe akarja juttatni a többségi taniok­­kal szemben. A feltünést keltő határozati javaslatot a kongresszus egyhangúlag elfogadta. A kongresszus tárgysorozatának további pontjain szerepeltek a pénztári jelentés, zárszámadás valamint a költségvetés meg­vitatása, amit Lux Salvator az országos iroda titkára vezetett be magyarázó sza­vaival. Az új tisztikar megválasztása után a kétnapos hitközségi kongresszus hétfőn délután ért véget. Legyen vége az interimárok törvénytelen uralmának! A Patria szenzációs felhívása az ország lakosságához Bukarest, május 30. A nemzeti­ parasztpárt kolozsvári hiva­talos lapja, a Pátria, „1932. június 13“ cím alatt cikket közölt, amely nagyon al­kalmas arra, hogy izgalomba hozza a po­litikai köröket és a kormányt. A Pátria felhívja az ország lakosságát, hogy június 15 után polgári ellenállás­sal harcoljon az interimár bizottságok törvénytelen uralma ellen, miután a kormány mindezideig egyetlen lépést sem tett arra, hogy az interimárok le­járt mandátumát legalább törvényes parlamenti formák között hosszabbítsa meg, ha már az új és alkotmány sze­rinti választásokat nem íratta ki. Az interimár bizottságokat annak idején a parlament megkerülésével, királyi dek­rétummal ültették a városok, községek és vármegyék nyakára. Ezt a királyi dekré­tumot később a parlament tudomásul vet­te s így az interimárok uralmát a pártok­nak i­s el kellett ismerniük. A királyi dek­rétum hatálya azonban lejár junius 15- én. Az ellenzéki pártok bíztak abban, hogy a kormány kiírja a választásokat, de Argetoianu azt mondotta, hogy úgyis hamarosan új közigazgatási törvény lesz, másrészt a választások rengeteg pénzbe kerülnének s így a kormány úgy látja jónak, ha királyi dekrétummal meghosz­­­szabbitja az interimárok mandátumát. Az ellenzéki pártok felelete erre az volt, hogy bejelentést tettek a kormány­nál: június 15 után az interimár bizottságok összes ténykedését semmisnek és tör­vénytelennek tekintik. Ezt annál könnyebben megtehetik, miután a várt királyi dekrétum sem jelent meg ezideig. A Pátria éles állásfoglalása és az ellen­zéki pártok közös bejelentése azt mutat­ja, hogy a kormánynak — ha addig még tartani tudja a pozícióját, — június 15 után az interimárok kérdése miatt fog nagyon meggyűlni a baja. Öreg férj és fiatal asszony sorstragédiája Ol2sz János féhér gazda előbb a feleségével végzett, majd a saját életét oltotta ki Marosvásárhely, május 30. A maros megyei Teke községben borzal­mas családi dráma játszódott le és hozta izgalomba az egész vidéket, annál is in­kább, mert a dráma szereplőit széles kör­ben jól ismerik. Zlusz János tőkei gazdálkodó valaha a falu legmódosabb gazdája volt és közis­merten szép családi életet élt. Szép fiatal felesége és két gyermeke volt és a ritka családi boldogságot sokáig semmi sem za­varta meg. A zavartalan boldogság egén azonban pár évvel ezelőtt megjelentek az első felhők. A faluba egy fiatal gazdál­kodó került, aki csakhamar udvarolni kezdett az öregedő Rusz fiatal feleségé­nek és a fiatal asszony viszonozta is az udvarló vonzalmát. Először csak titokban találkozott a két szerelmes, később már az óvatosságról is megfeledkeztek és a falu szája csakha­mar kikezdte őket. Ekkor már Rusznak is tudomására ju­tott a tiltott viszony. A féltékenykedés és az ebből származó viszálykodás napirend­re kerültek. Végül is az asszony megunta az örökös perpatvart és egy napon meg­szökött férje házától. Szüleihez költözött vissza. Rusz Jánost felesége szökése erősen megviselte. Álandóan a legsötétebb tervek­kel foglalkozott és többször hangoztatta a faluban, hogy végez magával és felesé­gével. Tegnap felkereste feleségét s kér­te, hogy térjen vissza gyermekeihez. Az asszony nem is akart hallani arról, hogy ismét visszatérjen férjéhez és erélyes sza­vakkal utasította ki a gazdálkodót szülei házából. Rusz János ekkor végső elkeseredésé­ben előrántotta revolverét és három lö­vést adott le a szerencsétlen asszonyra. A golyók mellén, combján és lábán se­bezték meg az asszonyt, akit súlyos álla­­ptban beszállítottak a szászrégeni kór­­ázba. Állapota mára válságosra fordult. Fel­épüléséhez nics semmi remény. Rusz János a véres merénylet után el­bujdosott. Ma reggel aztán átlőtt aggyal holtan találták meg a tekei szöllőhegy aljában. JUNIUS • Szenzációs fordulat készül az öngyilkos Ruttkay százados ügyében Rövidesen tisztázódik a titokzatos öngyilkosság háttere Budapest, május 30. Különösen a magyar tiszti köröket még mindig rendkívül élénken foglalkoztatja Ruttkay százados titokzatos körülmények között bekövetkezett öngyilkossága. Em­lékezetes, hogy a századost Littke Kál­mánná, egy szép budapesti özvegyasszony lakásán holtan találták, mellette feküdt a revolver, amelynek egyik golyója ha­lántékába fúródott. A vizsgálat megálla­pította, hogy a revolver a Littke Kálmán­­néé, miután azonban egyéb terhelő adat a szép özvegy ellen nem merült fel, a rendőrség megelégedett egyelőre többszö­ri kihallgatásával, amelyek sokáig nem hozták közelebb a rejtélyes ügyet a meg­oldáshoz. Talán az egész ügyre világossá­got derített volna az a sűrűn teleírt név­jegy, amely az öngyilkosság pillanatában Littkéné szobájának asztalán hevert, amely azonban eltűnt onnan. Később kitudódott, hogy a név­jegyet a százados egyik ezredes-barátja vette magához, akihez az címezve is volt, ez az ezredes azonban, a kötelező titoktar­tásra hivatkozva, a névjegy tartalmá­ról minden felvilágosítást megtagadott. Úgy látszik most azután döntő fordulat­hoz érkezett el a Ruttkay-ügy, amennyi­ben, a rendőrség köréből szerzett értesü­lés szerint, a közeli napokban a szerencsétlen százados halálával kap­csolatban szenzációs letartóztatások várhatók. Hogy kik fognak ülni, azt egyelőre, a to­vábbi nyomozás érdekében, a hatóságok nem árulják el, annyi azonban kiszivár­gott, hogy Littke Kálmánné ellen is újabb gyanúokok merültek fel és az ő szerepe sincs tisztázva.

Next