Bukaresti Lapok, 1932. augusztus (1. évfolyam, 12-36. szám)
1932-08-01 / 12. szám
2. oldal Az ó-liberálisok, határozatukhoz híven, távoltartották magukat a parlament megnyitásától. Száztagú küldöttség Maniunál A parlament megnyitása csak délelőttre hozott nyugalmat abban a kínos vajúdásban, ami a nemzeti parasztpártot az új kormány megalakítása kérdésében kínozza. Kora délután már 100 tagú nemzeti-parasztpárti küldöttség kereste fel Maniut bukaresti lakásán. Lelkesen biztosította ez a küldöttség Maniut a régi bizalomról s aztán szívreható hangon kérte, hogy térjen vissza régi posztjára és vállalja a párt és az ország vezetését úgy, mint régen tette. Természetesen ez a küldöttségjárás is eredménytelen maradt. Az új parlament első rendes ülését délután négy órakor kezdte meg. A tisztikar megalakítása után áttértek az igazolási vitára, ami zajosnak ígérkezik, noha a kormány mindent megtesz, hogy lehetőleg sima és főképpen gyors lefolyású legyen. A magyar párt a székelyföldi szenátorválasztások miatt készül erőteljes harcra, az igazolási vita során. DUCA HELYESLI MANIU MAGATARTÁSÁT A parlament megnyitásával egyidejűleg a liberális párt vezetősége ülést tartott, hogy ezzel is szembetűnőbbé tegye a megnyitástól való tüntető távolmaradását. Duca nagy expozét tartott, amelyben többek között ezt a feltünést keltő kijelentést tette: —• Minden ember, aki az ország és a korona érdekeit védi s aki ragaszkodni kíván az alkotmány szószerinti és lényegbeli értelméhez, csak helyeselheti Maniu magatartását. Maniu nem vállalhat elnökséget egy olyan kormányban, amelyben nincs meg az alkotmányos rezsimhez és tradícióhoz való ragaszkodás s amely éppen ezért nem is kormányozhat úgy, ahogyan azt az alkotmány szelleme megköveteli. A beszéd további részében Duca fogadalmat tett az alkotmány mellett. Kijelentette, hogy a liberális pártnak szép feladata lesz küzdeni szakadatlanul az alkotmányos rend győzelméért és véget vetni a veszedelmes kísérletezések rendszerének. most már hivatalosan is megmondották, hogy a közkórházi specialista, dr. Sabau, nincs Aradon, szabadságon van s így a kórház képtelen segíteni. Viszont a kórház, egyik fiatal orvosa, amikor megtudta, hogy az asszony már járt az említett fiatal orvosnál, levelet írt kollégájának, amelyben felszólította, hogy jöjjön be a kórházba s itt részesítse segélyben a kislányt A fiatal orvos válaszolt is, bejön a kórházba, de csak este hat órakor. így múlott el még egy nap s mikor este végre megvizsgálták a gyermeket, azt mondották, hogy jöjjenek ismét szombaton, majd akkor végrehajtják a műtétet. Szombaton azután fél kettőkor került sor a műtétre, amely órák hosszat tartott. A helyzet annyira súlyos volt, hogy konzultálni kellett még egy orvost, de már ez sem segített: a kislány a műtőasztalon meghalt. Ez történt. Szóról-szóra és betűről-betűre, ezt a kálváriát kellett megjárnia egy kilencvenezer lakosú kulturvárosban egy szegény asszonynak, amíg kislánya orvosi segítséget kapott. Azt hinné az ember, hogy roppant egyszerű dolog ez, pedig dehogy. Amikor a gyermek meghalt, az összes érdekelt orvosok azonnal nyilatkoztak. Számos szakvélemény hangzott el abban az irányban, hogy a gyermek amúgy is halálra volt ítélve, mert a pénznyelésnél a nyelőcső-perforáció elkerülhetetlen, hogy kétéves gyermeknél azért veszedelmesebb a helyzet, mint más körülmények között, mert nincs megfelelő vékony műszer. Ilyen és ilyenfajta nyilatkozatok, szakvélemények hangzottak el a még el sem temetett kislány koporsója felett. Mindenki mosta a kezét. És lehet, hogy ha túlságosan komplikáljuk a kérdést, igazuk is van azoknak, akik mosakszanak. Vajjon kit kell felelőssé tenni azért, hogy Aradon négy napon keresztül nem akadt egyetlen doktor bácsi sem, aki megkísérelte volna, hogy itt-tartsa, ebben az árnyékvilágban azoknak a busán-árván maradt gyermekcipőknek, ennek az elárvult kis prémes gyermekkabátnak a tulajdonosát, a kétesztendős gyermekpalántát. (b. k.) Pénzkérdés életkérdés FROMMER ÉS A GYILKOS KATÓ EGYLEJES Történet egy szegény emberpalántáról és egy kulturváros közegészségügyi viszonyairól Arad, július 31. A falon egy szegre akasztva kis elárvult kabátka pihen. A sarokban, a kályha mellett apró gyermekcipők lapulnak. A szoba pedig megtelik sírással, zokogással: egy fájdalomtépett anya zokogja el tehetetlen fájdalmát: meghalt a kétesztendős egyetlen gyermeke. A szomorú, fájdalmas történet azonban megszűnik ennek a szegényes négy falnak magánlügye lenni. A történetnek, amely a néhány nappal ezelőtt kiszenvedett Fröhner Katóka haláláról szól, van egy pontja, ahol az emberi jóérzés „álljt“ paracsol. Semmi egyébről nincs ugyanis szó, mint arról, hogy Fröhner Katóka kétesztendős aradi proletárgyerek, aki az uccán játszadozva, egy egyfejest nyelt le, négy napon keresztül képtelen volt orvosi segítséghez jutni, ha pénztelen, munkanélküli szülők képtelenek voltak orvosi beavatkozást kikönyörögni a szerencsétlen kis gyermekélet megmentésére. A maga megdöbbentő egyszerűségében így esett meg az eset, amelyet száz évvel ezelőtt is szégyenletesnek talált volna minden éreznitudó ember... Tehát egy szerdai napon történt, hogy a kis Fröhner Katóka, a proletárucca kedvence, egy egylejest kapott valakitől. A kicsilány a pénzt a szájába vette, elesett és a pénzdarabot ijedtében lenyelte. A megrémült anya, aki csak akkor értesült a történtekről, amikor alkalmi munkájából hazatért, — egyébként férj és feleség munka nélkül tengődik már hosszú ideje, — tehát az anya, amint megtudta, hogy mi történt, felkapta a gyereket és rohant vele a kerületi orvoshoz. Dr. Pop kerületi orvos megvizsgálta a kislányt s specialistához utasította az asszonyt, aki másnap kora reggel, — ez ugyanis este történt, — elment a gyermekkel az aradi gyermekkórházba, ahol megröntgenezték Katókát. Mivel azonban a gyermekkórháznak nincs megfelelő szakorvosa, elküldötték őket a közkórházba. Mivel az orvosi beavatkozás egyre késett, az asszony a kórház helyett elsietett egyik, humánus felfogásáról közismert aradi specialistához, aki azonban tehetetlennek bizonyult, mert nem volt megfelelően speciális műszere. Az ilyen műtétek a specialisták között is specialistát kívánnak. Az asszonyt tehát egy másik orvoshoz utasította. Az előkelő és vagyonos orvos rendelőjében órák hosszat várakozott az anya beteg gyermekével, amikor az orvos kijelentette, hogy még csak megvizsgálni sem hajlandó a gyermeket: menjen a szegény asszony a kórházba. Drága dolog ez, szegény embernek ő nem végezheti el. Este hat óra lehetett, amikor az asszony minden reményét elveszítve, elrohant a gyermekkel a kórházba, ahol azzal küldöttek haza, hogy jöjjön reggel. Másnap reggel pontosan ott voltak Fröhnerék a kórházban, de hiába várakoztak, még délben sem került rájuk a sor. Annyit azonban megtudtak, hogy nem tartózkodik Aradon a kórház specialistája és így kevés remény van arra, hogy valamit is intézhetnek. A kétségbeesetten síró anyára figyelmes lett a kórház egyik betege, egy aradi uriasszony, aki elmondotta Fröhneréknek, hogy van Aradon egy fiatal specialista, akinek megfelelő fölszerelése is van s aki az ő fiának 11 nap után kivett egy kétlejest a nyelőcsövéből. Azt a tanácsot adta az anyának, hogy mivel a kórházban nem sok a remény, menjen el ehhez az orvoshoz. Fröhnerné már futott is a gyermekkel az említett orvoshoz, aki azonban kijelentete, hogy 1500 lej feltétlenül szükséges ahhoz, hogy a műtéthez hozzáfoghasson... Hiába volt sírás és könyörgés, Fröhneréknek ismét vissza kellett menniök a kórházba, ahol i Kilószámla kokain egy szatmári gyógyszertárban Orvosok, akik a paHkának Salvarsdnl adnak el Állami orvosokat és rendőrtisztet gyanúsítanak a szatmári gyógyszer-panamával és kokain-csempészéssel Szatmár, július 31. Hetek óta nagyobbszabású gyógyszerpanamáról suttognak Szatmáron, amelyet ma a hatóságok kipattantottak. A város egyik legelőkelőbb gyógyszertára, a főtéren levő Rednik-féle patika áll a gyógyszerpanama központjában, amelyet azzal is vádolnak, hogy kábítószereket csempészett külföldről és azt nagy mennyiségekben Románia területén forgalomba is hozta. A gyógyszerpanamába magába Szatmár orvosainak egy része is bele van keverve és éppen ezért valószínűleg még a mai nap folyamán a szatmári orvos-társadalom egy néhány tagja is letartóztatásba kerül. Ma délelőtt a szatmári vámfőnök, egy granicsár ezredes, az egészségügyi főfelügyelő és dr. Gala Miklós, a szatmári törvényszék ügyésze vizsgálatot és házkutatást tartottak a Rednik-féle gyógyszertárban, ahol is nagymennyiségű kábítóanyagot találtak. A gyógyszerészek a hozzájuk befutó gyógyszerekről úgynevezett gyógyszerkönyvet kötelesek vezetni, amelybe minden gyógyszert amit vásárolnak és minden gyógyszert, amit kiszolgáltatnak fel kell tüntetni. A gyógyszerkönyv bevételeiről számlákat kell produkálniok és a gyógyszerkönyv kiadásairól recepteket kell felmutatniok. Ezek a ma talált kábítószerek egyáltalában nem voltak a Rednik-gyógyszertár gyógyszerkönyveibe bevezetve. Kilószámra találtak a gyógyszertárban morfiumot, ópiumot és kokaint, amelyek eredetére vonatkozólag a gyógyszerésznek felvilágosítást kell adnia. Ugyancsak rengeteg Salvarsant találtak a gyógyszertárban, amely állami monopólium és amelynek igen magas az ára. A Salvarsan mennyiség sem egyezik azzal a mennyiséggel, amelyet a gyógyszerész az állami monopóliumtól kapott és amely mennyiséget számlákkal igazolni tudna. Rednik István, a gyógyszertár tulajdonosa idősebb ember, aki a gyógyszertár vezetését már évekkel ezelőtt átadta vejének, Görög Lászlónak. Ezeket a manipulációkat minden bizonnyal nem Rednik csinálta, hanem Görög. Megállapította a kiszállott bizottság azt is, hogy a Neosalvariant ez a gyógyszertár féláron árusította, és hogy ezt a hihetetlen mennyiséget a patika úgy szerezte be, hogy állami és hatósági orvosok abból a Salvarsanból, amelyet azok az állami monopóliumtól kaptak, nagy mennyiségeket eladtak ennek a patikának. A gyógyszertár a Salvarsant ezektől az orvosoktól nagyon olcsó áron vásárolta és azt ugyancsak olcsó áron árusította, hogy az így felhalmozódott hatalmas készletet mihamarább eladhassa. Megállapította a kiszállott bizottság azt is, hogy a patika a kábítószereket receptre adta ki, de a recepteket a szatmári orvosok nevére Görög László hamisította. Minden valószínűség szerint ezeket a kábítószereket külföldről csempészték be Szatmárra, ahonnan az ország egész területére elszállították. A kiszállott bizottság a házkutatás befejezése után azonnal Magyarországra utazik, ahol is még a mai nap folyamán meg akarja állapítani, hogy miképpen csempészték be a kokaint és az ópiumot Szatmárra. A vizsgálat egyelőre a legnagyobb titokban folyik, de annyit már eddig is sikerült megállapítani, hogy az illegális Salvarsan szállításával előkelő állami szolgálatban levő szatmári orvosokat gyanúsítanak, továbbá, hogy a kokain és ópium csempészésével a szatmári rendőrség egyik tisztviselőjét gyanúsítják. A gyógyszerészeket egyelőre még nem tartóztatták le. A gyógyszertár is nyitva maradt és azt a kiszállott bizottság bűnügyi zár alá még nem vette. Szatmáron úgy tudják, hogy Görög László, a patika vezetője úgy a titkos Salvarianokon, mint a kábítószereken nagyon sokat keresett és hogy az ügy úgy pattant ki, hogy a gyógyszertár valamelyik konkurrense az egészségügyi minisztériumhoz névtelen feljelentést adott be. Az ügyben még a mai nap folyamán szenzációs letartóztatások várhatók. h. L r 1932. augusztus 1 VILÁGPOLITIKA A haditervek (...) A vasárnapi német választások kimenetele és eredménye nem biztos, de egy bizonyos: Németországban nem az történik majd, aminek a választások eredményeinek megfelelően történni kellene. A választások nem hozhatnak teljes jobboldali többséget, tehát legálisan Hitler nem következhetik, de még Hitler és Hugenberg egyesítetten sem igen kapja meg a majoritást. Ami az ellentábor szempontjait illeti: Hitler és Hugenberg együtt viszont olyan erőt képviselnek majd, amelyet a középpártoknak kontrakarrirozni kell. Valamit ki kell módolni, hogy a nemzeti szocialisták a választások alapján összeülő új parlamentben döntő jelentőséget azért ne kapjanak. És tovább: ezenfelül teljesen le kell törni a baloldalt és mindent el kell követni, hogy akárhogyan is végződnek a választások, aj baloldal az új parlamentben szóhoz ne jusson. Valahogyan így lehetne felvázolni a frontokat: Nemzeti szocialisták. Az az érdekük, hogy abszolút többséget kapjanak és vér nélkül átvehessék a hatalmat. Német nemzeti párt. Kívánják a nemzeti, szocialisták döntő győzelmét, de csak abban az esetben, ha a nemzeti szocialisták a majoritást csakis velük kolaboráltan nyerik el. ^ Kommunista párt. Nem alkuszik senkivel. Egyaránt ellensége a készülő fasiszta terrornak éppen úgy, mint annak a baloldali megerősödésnek amely a munkás ügyet eddigre diszkreditálta. Nemcsak jobbfelé harcol tehát, hanem a közép-bal, a szociáldemokraták felé is. A centrum. Lehetetlen helyzetben van. A párt egy része Papén mögé sorakozott, másik része a nemzeti szocialisták felé eltolódott, de egészen új rétegeket kapott, azokat a polgári elemeket, akik már régen félnek a kommunista diktatúrától és éppen ezért a Hitler pártjába menekültek, de most a valószínűlben bekövetkező Hitler-diktatúrától úgy megijedtek, hogy kimenekülnek belőle. A pártok egymással szemben imigyen állanak. A pártok tetejében és felett meg ott áll Schleicher a maga kis, de erős és hatalmas csoportjával, aki éppen úgy le akarja törni a szélsőbalt, mint a szélsőjobbot azért, hogy új pártot alakítva, ténylegessé tegye azt a diktatúrát, amely ma látszólagos csupán, mert hiszen a mai diktatúrában csak az és annyi történhetik, amihez, és amennyihez hallgatólagosan a diktátor a nemzeti szocialistáktól engedelmet kapott. Jules Sauermein, a híres francia publicista szerint a baloldali pártokkal Papon könnyűszerrel végez. Akármilyen szavazattömeget is hoznak vasárnap a baloldaliak. Papennek az a haditerve, hogy az új parlament azonnal feloszlatja a kommunista pártot és kitessékeli a parlamentből a kommunistákat. A kommunista pártot diktatórikus hatalmával már akár ma is feloszlathatná, de ez nem volna taktikus, mert ebben az esetben a szociáldemokraták a választások alkalmával nagyon sok szavazatot kapnának. Ez az a haditerv, amellyel Papen biztosítja az új birodalmi gyűlésnek tiszta jobboldali színezetét, mert hiszen Hugenberg-Hitler- Dingeldeg és Kaas pártjaival szemben a megcsonkított és megfogyatkozott szociáldemokrácia komoly ellenzék már nem lesz. A déli németeknek is megvan a maguk külön haditerve, amely veszedelmes szakadást idézhet elő. A déliek szerint ugyanis, amennyiben a választások eredményeit további diktatórikus cselekedetekkel a birodalom meghamisítja, nem érdemes a déli államoknak a birodalom kötelékében maradni. A déliek attól félnek, hogy Papen a választások után is megmarad Poroszország diktátora és ebben a pillanatban Poroszország és a birodalmi központ „personalimióvá“ emelkedett. Ma Poroszország állam az államtestben. Atom és rész. Ha nagyobb is, mint a többi, de legalább jogaiban és lehetőségeiben egyenrangú. Amennyiben azonban állandósul az a helyzet, hogy a birodalom kancellárja egyben Poroszország diktátora is, úgy ez az állapot azt is jelentheti, hogy Poroszország feje egyben a birodalom diktátora. Amennyiben tehát a porosz befolyás és a porosz ikerség a választások után meg nem szűnik, a déli államok a közösséget tovább nem vállalják. Nem vállalják, hogy a mai mellérendeltségi viszony kínjából, az alárendeltségi viszony hálózottságába zülljenek. Ez esetben ultimátumszerűen közlik a birodalommal, hogy amennyiben Poroszország diktatúráját meg nem szüntetik (ami — furcsa ez a politika! — más nyelven azt jelenti, hogy Poroszország felülállását le nem törik), elszakadnak a birodalomtól. A bajorok már a kettészakadt birodalom határát is megállapították: a Majna lesz a határ, amely az északi fasizmust elválasztja a déli fasizmustól. Vannak, akik úgy hiszik, hogy az északi monarchiát a déli monarchiától. A monarchia későbbi haditerv, az már Schleicher terve, az már az utolsó és happy end nélküli felvonás.