Bukaresti Lapok, 1932. augusztus (1. évfolyam, 12-36. szám)

1932-08-01 / 12. szám

2. oldal Az ó-liberálisok, határozatukhoz hí­ven, távoltartották magukat a parlament megnyitásától. Száztagú küldöttség Maniunál A parlament megnyitása csak délelőtt­re hozott nyugalmat abban a kínos va­júdásban, ami a nemzeti­ parasztpártot az új kormány megalakítása kérdésében kínozza. Kora délután már 100 tagú nemzeti-parasztpárti küldöttség kereste fel Maniut bukaresti lakásán. Lelkesen biztosította ez a küldöttség Maniut a régi bizalomról s aztán szívreható han­gon kérte, hogy tér­jen vissza régi poszt­jára és vállalja a párt és az ország ve­zetését úgy, mint régen tette. Természetesen ez a küldöttségjárás is eredménytelen maradt.­­ Az új parlament első rendes ülését délután négy órakor kezdte meg. A tisztikar megalakítása után áttértek az igazolási vitára, ami zajosnak ígérkezik, noha a kormány mindent megtesz, hogy lehetőleg sima és főképpen gyors lefo­lyású legyen. A magyar párt a székelyföldi szená­torválasztások miatt készül erőteljes harcra, az igazolási vita során. DUCA HELYESLI MANIU MAGATARTÁSÁT A­ parlament megnyitásával egyidejű­leg a liberális párt vezetősége ülést tar­tott, hogy ezzel is szembetűnőbbé tegye a megnyitástól való tüntető távolmaradá­sát. Duca nagy expozét tartott, amelyben többek között ezt a feltünést keltő kije­lentést tette: —• Minden ember, ak­i az ország és a korona érdekeit védi s aki ragaszkodni kíván az alkotmány szószerinti és lényeg­beli értelméhez, csak helyeselheti Maniu magatartását. Maniu nem vállalhat el­nökséget egy olyan kormányban, amely­ben nincs meg az alkotmányos rezsimhez és tradícióhoz való ragaszkodás s amely éppen ezért nem is kormányozhat úgy, a­hogyan azt az alkotmány szelleme meg­követeli. A beszéd további részében Duca foga­dalmat tett az alkotmány mellett. Kije­lentette, hogy a liberális pártnak szép feladata lesz küzdeni szakadatlanul az alkotmányos rend győzelméért és véget vetni a veszedelmes kísérletezések rend­szerének. most már hivatalosan is megmondották, hogy a közkórházi specialista, dr. Sabau, nincs Aradon, szabadságon van s így a kórház képtelen segíteni. Viszont a kórház, egyik fiatal orvosa, ami­kor megtudta, hogy az asszony már járt az említett fiatal orvosnál, levelet írt kollégájá­nak, amelyben felszólította, hogy jöjjön be a kórházba s itt részesítse segélyben a kislányt A fiatal orvos válaszolt is, bejön a kórházba, de csak este hat órakor. így múlott el még egy nap s mikor este végre megvizsgálták a gyermeket, azt mondották, hogy jöjjenek is­mét szombaton, majd akkor végrehajtják a műtétet. Szombaton azután fél kettőkor ke­rült sor a műtétre, amely órák hosszat tartott. A helyzet annyira súlyos volt, hogy konzul­tálni kellett még egy orvost, de már ez sem segített:­ a kislány a műtőasztalon meghalt. Ez történt. Szóról-szóra és betűről-betűre, ezt a kálváriát kellett megjárnia egy kilenc­venezer lakosú kulturvárosban egy szegény­ asszonynak, amíg kislánya orvosi segítséget kapott. Azt hinné az ember, hogy roppant egyszerű dolog ez, pedig dehogy. Amikor a gyermek meghalt, az összes érdekelt orvosok azonnal nyilatkoztak. Számos szakvélemény hangzott el abban az irányban, hogy a gyer­mek amúgy is halálra volt ítélve, mert a pénz­nyelésnél a nyelőcső-perforáció elkerülhetet­len, hogy kétéves gyermeknél azért veszedel­mesebb a helyzet, mint más körülmények kö­zött, mert nincs megfelelő vékony műszer. Ilyen és ilyenfajta nyilatkozatok, szakvélemé­nyek hangzottak el a még el sem temetett kislány koporsója felett. Mindenki mosta a kezét. És lehet, hogy ha túlságosan komplikáljuk a kérdést, igazuk is van azoknak, akik mo­­sakszanak. Vajjon kit kell felelőssé tenni azért, hogy Aradon négy napon keresztül nem akadt egyetlen doktor bácsi sem, aki megkísé­relte volna, hogy itt-tartsa, ebben az árnyék­világban azoknak a busán-árván maradt gyer­mekcipőknek, ennek az elárvult kis prémes gyermekkabátnak a tulajdonosát, a kétesz­tendős gyermekpalántát. (b. k.) Pénzkérdés életkérdés FROMMER ÉS A GYILKOS KATÓ EGYLEJES Történet egy szegény ember­palántáról és egy kulturváros közegészségügyi viszonyairól Arad, július 31. A falon egy szegre akasztva kis elárvult ka­bátka pihen. A sarokban, a kályha mellett apró gyermekcipők lapulnak. A szoba pedig megtelik sírással, zokogással: egy fájdalomté­pett anya zokogja el tehetetlen fájdalmát: meghalt a kétesztendős egyetlen gyermeke. A szomorú, fájdalmas történet azonban megszű­­­nik ennek a szegényes négy falnak magán­­lügye lenni. A történetnek, amely a néhány nappal ezelőtt kisz­envedett Fröhner Katóka haláláról szól, van egy pontja, ahol az emberi j­­óérzés „álljt“ paracsol. Semmi egyébről nincs ugyanis szó, mint ar­­ról, hogy Fröhner Katóka kétesztendős aradi prole­tárgyerek, aki az uccán játszadozva, egy egyfejest nyelt le, négy napon keresztül képtelen volt orvosi segítséghez jutni, ha pénztelen, munkanélküli szülők képtelenek voltak orvosi beavatkozást kikönyörögni a szerencsétlen kis gyermekélet megmentésére. A maga megdöbbentő egyszerűségében így esett meg az eset, amelyet száz évvel ezelőtt is szégyenletesnek talált volna minden érezni­tudó ember... Tehát egy szerdai napon történt, hogy a kis Fröhner Katóka, a proletárucca kedvence, egy egylejest kapott valakitől. A kicsilány a pénzt a szájába vette, elesett és a pénzdarabot ijedtében lenyelte. A megrémült anya, aki csak akkor értesült a történtekről, amikor alkalmi munkájából hazatért, — egyébként férj és feleség mun­ka nélkül tengődik már hosszú ideje, — te­hát az anya, amint megtudta, hogy mi történt, felkapta a gyereket és rohant vele a kerületi orvoshoz. Dr. Pop kerületi orvos megvizsgálta a kislányt s specialistához utasította az as­­­szonyt, aki másnap kora reggel, — ez ugyan­is este történt, — elment a gyermekkel az ara­di gyermekkórházba, ahol megröntgenezték Katókát. Mivel azonban a gyermekkórháznak nincs megfelelő szakorvosa, elküldötték őket a közkórházba. Mivel az orvosi beavatkozás egyre késett, az asszony a kórház­ helyett el­sietett egyik, humánus felfogásáról közismert aradi specialistához, aki azonban tehetetlen­nek bizonyult, mert nem volt megfelelően spe­ciális műszere. Az ilyen műtétek a specialisták között is specialistát kívánnak. Az asszonyt tehát egy másik orvoshoz utasította. Az elő­kelő és vagyonos orvos rendelőjében órák hosszat várakozott az anya beteg gyermeké­vel, amikor az orvos kijelentette, hogy még csak megvizsgálni sem hajlandó a gyermeket: menjen a szegény asszony a kórházba. Drága dolog ez, szegény embernek ő nem végezheti el. Este hat óra lehetett, amikor az asszony minden reményét elveszítve, elrohant a gyer­mekkel a kórházba, ahol azzal küldöttek ha­za, hogy jöjjön reggel. Másnap reggel ponto­san ott voltak Fröhnerék a kórházban, de hiá­ba várakoztak, még délben sem került rájuk a sor. Annyit azonban megtudtak, hogy nem tartózkodik Aradon a kórház specialis­tája és így kevés remény van arra, hogy valamit is intézhetnek. A kétségbeesetten síró anyára figyelmes lett a kórház egyik betege, egy aradi uriasszony, aki elmondotta Fröhneréknek, hogy van Ara­don egy fiatal specialista, akinek megfelelő fölszerelése is van s aki az ő fiának 11 nap után kivett egy kétlejest a nyelőcsövéből. Azt a tanácsot adta az anyának, hogy mivel a kór­házban nem sok a remény, menjen el ehhez az orvoshoz. Fröhnerné már futott is a gyer­mekkel az említett orvoshoz, aki azonban ki­­jelentete, hogy 1500 lej feltétlenül szükséges ahhoz, hogy a műtéthez hozzáfoghasson... Hiába volt sírás és könyörgés, Fröhneréknek ismét vissza kellett menniök a kórházba, ahol i Kilószámla kokain egy szatmári gyógyszertárban Orvosok­, akik­ a paHkának Salvarsd­nl ad­nak­ el Állami orvo­sokat és rendőrtisztet gyanúsítanak a szatmári gyógyszer-panamával és kokain-csempészéssel Szatmár, július 31. Hetek óta nagyobbszabású gyógyszer­­panamáról suttognak Szatmáron, ame­lyet ma a hatóságok kipattantottak. A város egyik legelőkelőbb gyógyszertára, a főtéren levő Rednik-féle patika áll a gyógyszerpanama központjában, amelyet azzal is vádolnak, hogy kábítószereket csempészett külföldről és azt nagy mennyiségekben Románia területén forgalomba is hozta.­­ A gyógyszerpanamába magába Szatmár orvosainak egy része is bele van keverve és éppen ezért valószínűleg még a mai nap folyamán a szatmári orvos-társadalom egy né­hány tagja is letartóztatásba kerül. Ma délelőtt a szatmári vámfőnök, egy granicsár ezredes, az egészségügyi főfel­ügyelő és dr. Gal­a Miklós, a szatmári törvényszék ügyésze vizsgálatot és ház­kutatást tartottak a Rednik-féle gyógy­szertárban, ahol is nagymennyiségű kábítóanyagot talál­tak. A gyógyszerészek a hozzájuk befutó gyógyszerekről úgynevezett gyógyszer­könyvet kötelesek vezetni, amelybe min­den gyógyszert amit vásárolnak és min­den gyógyszert, amit kiszolgáltatnak fel kell tüntetni. A gyógyszer­könyv bevé­teleiről számlákat kell produkálniok és a gyógyszerkönyv kiadásairól recepteket kell felmutatniok. Ezek a ma talált ká­bító­szerek egyáltalában nem voltak a Rednik-gyógyszertár gyógyszerkönyvei­be bevezetve. Kilószámra találtak a gyógyszertár­ban morfiumot, ópiumot és kokaint, a­melyek eredetére vonatkozólag a gyógyszerésznek felvilágosítást kell adnia. Ugyancsak rengeteg Salvarsant talál­tak a gyógyszertárban, amely állami monopólium és amelynek igen magas az ára. A Salvarsan mennyiség sem egye­zik azzal a mennyiséggel, amelyet a gyógyszerész az állami monopóliumtól kapott és amely mennyiséget számlákkal igazolni tudna. Rednik István, a gyógyszertár tulajdo­nosa idősebb ember, aki a gyógyszertár vezetését már évekkel ezelőtt átadta ve­jének, Görög Lászlónak. Ezeket a mani­­pulációkat minden bizonnyal nem Red­nik csinálta, hanem Görög. Megállapította a kiszállott bizottság azt is, hogy a Neosalvariant ez a gyógyszer­­tár féláron árusította, és hogy ezt a hi­hetetlen mennyiséget a patika úgy szerezte be, hogy állami és hatósági orvosok abból a Salvarsanból, amelyet azok az állami monopóliumtól kaptak, nagy mennyi­ségeket eladtak ennek a patikának. A gyógyszertár a Salvarsant ezektől az orvosoktól nagyon olcsó áron vásárolta és azt ugyancsak olcsó áron árusította, hogy az így felhalmozódott hatalmas készletet mihamarább eladhassa. Megállapította a kiszállott bizottság azt is, hogy a patika a kábítószereket receptre adta ki, de a recepteket a szatmári orvosok nevére Görög László hamisí­totta. Minden valószínűség szerint ezeket a kábítószereket külföldről csempészték be Szatmárra, ahonnan az ország egész területére elszállították. A kiszállott bizottság a házkutatás be­fejezése után azonnal Magyarországra utazik, ahol is még a mai nap folya­mán meg akarja állapítani, hogy mi­képpen csempészték be a kokaint és az ópiumot Szatmárra. A vizsgálat egyelőre a legnagyobb ti­tokban folyik, de annyit már eddig is sikerült megállapítani, hogy az illegális Salvarsan szállításával előkelő állami szolgálatban levő szat­mári orvosokat gyanúsítanak, továbbá, hogy a kokain és ópium csempészésé­vel a szatmári rendőrség egyik tiszt­viselőjét gyanúsítják. A gyógyszerészeket egyelőre még nem tartóztatták le. A gyógyszertár is nyit­va maradt és azt a kiszállott bizottság bűnügyi zár alá még nem vette. Szatmáron úgy tudják, hogy Görög László, a patika vezetője úgy a titkos Salvarian­okon, mint a kábító­szereken nagyon sokat keresett és hogy az ügy úgy pattant ki, hogy a gyógyszertár va­lamelyik konkurrense az egészségügyi minisztériumhoz névtelen feljelentést adott be. Az ügyben még a mai nap folyamán szenzációs letartóztatások várhatók. h. L r 1932. augusztus 1 VILÁGPOLITIKA A haditervek (...) A vasárnapi német választások kimenete­le és eredménye nem biztos, de egy bizonyos: Németországban nem az történik majd, ami­nek a választások eredményeinek megfele­lően történni kellene. A választások nem hoz­hatnak teljes jobboldali­ többséget, tehát le­gálisan Hitler nem következhetik, de mé­g Hitler és Hugenberg egyesítetten sem igen­ kapja meg a majoritást. Ami az ellentábor szempontjait illeti: Hitler és Hugenberg együtt viszont olyan erőt képviselnek majd, amelyet a középpártoknak kontrakarrirozni kell. Valamit ki kell módolni, hogy a nemzeti szocialisták a választások alapján összeülő új parlamentben döntő jelentőséget azért ne­ kapjanak. És tovább: ezenfelül teljesen le kell törni­ a baloldalt és mindent el kell követni, hogy­­ akárhogyan is végződnek a választások, aj baloldal az új parlamentben szóhoz ne jus­son. Valahogyan így lehetne felvázolni a fron­­­tokat: Nemzeti szocialisták. Az az érdekük, hogy­ abszolút többséget kapjanak és vér nélkül­ átvehessék a hatalmat. Német nemzeti párt. Kívánják a nemzeti, szocialisták döntő győzelmét, de csak abban­ az esetben, ha a nemzeti szocialisták a majo­ritást csakis velük kolaboráltan nyerik el. ^ Kommunista párt. Nem alkuszik senkivel. Egyaránt ellensége a készülő fasiszta terror­nak éppen úgy, mint annak a baloldali meg­­­erősödésnek amely a munkás ügyet eddig­re diszkreditálta. Nemcsak jobbfelé harcol te­­­hát, hanem a közép-bal, a szociáldemokra­­­ták felé is. A centrum. Lehetetlen helyzetben van. A­­ párt egy része Papén mögé sorakozott, másik­ része a nemzeti szocialisták felé eltolódott,­­ de egészen új rétegeket kapott, azokat a pol­­­­gári elemeket, akik már régen félnek a kom­­­munista diktatúrától és éppen ezért a Hitler­ pártjába menekültek, de most a valószínűl­­­ben bekövetkező Hitler-diktatúrától úgy meg­ijedtek, hogy kimenekülnek belőle. A pártok egymással szemben imigyen álla­nak. A pártok tetejében és felett meg ott áll Schleicher a maga kis, de erős és hatal­mas csoportjával, aki éppen úgy le akarja törni a szélsőbalt, mint a szélsőjobbot azért, hogy új pártot alakítva, ténylegessé tegye azt a diktatúrát, amely ma látszólagos csupán, mert hiszen a mai diktatúrában csak az és annyi történhetik, amihez, és amennyihez hallgatólagosan a diktátor a nemzeti szocia­­listáktól engedelmet kapott. Jules Sauermein, a híres francia publicista szerint a baloldali pártokkal Papon könnyű­szerrel végez. Akármilyen szavazattömeget is hoznak vasárnap a baloldaliak. Papennek az a haditerve, hogy az új parlament azon­nal feloszlatja a kommunista pártot és ki­tessékeli a parlamentből a kommunistákat. A kommunista pártot diktatórikus hatalmá­val már akár ma is feloszlathatná, de ez nem volna taktikus, mert ebben az esetben a szociáldemokraták a választások alkalmával nagyon sok szavazatot kapnának. Ez az a haditerv, amellyel Papen biztosítja az új birodalmi gyűlésnek tiszta jobboldali színezetét, mert hiszen Hugenberg-Hitler- Dingeldeg és Kaas pártjaival szemben a megcsonkított és megfogyatkozott szociálde­mokrácia komoly ellenzék már nem lesz. A déli németeknek is megvan a maguk kü­lön haditerve, amely veszedelmes szakadást idézhet elő. A déliek szerint ugyanis, amen­­­nyiben a választások eredményeit további diktatórikus cselekedetekkel a birodalom meghamisítja, nem érdemes a déli államok­nak a birodalom kötelékében maradni. A dé­liek attól félnek, hogy Papen a választások után is megmarad Poroszország diktátora és ebben a pillanatban Poroszország és a biro­dalmi központ „personalimióvá“ emelkedett. Ma Poroszország állam az államtestben. Atom és rész. Ha nagyobb is, mint a többi, de leg­alább jogaiban és lehetőségeiben egyenrangú. Amennyiben azonban állandósul az a hely­zet, hogy a birodalom kancellárja egyben Poroszország diktátora is, úgy ez az állapot azt is jelentheti, hogy­­ Poroszország feje egyben a birodalom diktátora. Amennyiben tehát a porosz befolyás és a porosz ikerség a választások után meg nem szűnik, a déli államok a közösséget tovább nem vállalják. Nem vállalják, hogy a mai mellérendelt­ségi viszony kínjából, az aláren­deltségi viszony hálózottságába zülljenek. Ez esetben ultimátumszerűen közlik a biro­dalommal, hogy amennyiben Poroszország diktatúráját meg nem szüntetik (ami — fur­csa ez­ a politika! — más nyelven azt jelenti, hogy Poroszország felülállását le nem törik), elszakadnak a birodalomtól. A bajorok már a kettészakadt birodalom határát is megállapították: a Majna lesz a határ, amely az északi fasizmust elválasztja a déli­­ fasizmustól. Vannak, akik úgy hi­szik, hogy az északi monarchiát a déli mo­narchiától. A monarchia későbbi haditerv, az már Schleicher terve, az már az utolsó és happy end nélküli felvonás.

Next