Bukaresti Lapok, 1932. október (1. évfolyam, 63-89. szám)
1932-10-01 / 63. szám
I — ’2-° krimm j[|jf pi KÖZGAZDASÁGI LAPOK Addig fufságoztak, amíg ni már nem kapna vetőmagot (Temesvár) Ami megyei hatóságok bürokratikus okva lehetetlen helyzetet teremtett a mag beszerzése körül. Hosszas bizottság után megállapodtak abban, hogy a tőmagért 500 lejt fizetnek és ilyen Azaz vagon vetőmagvat vásárolnak. í ez a határozat megszületett, a búza szinte hatszáz lejre emelkedett. A kedden és sía megtartott árlejtésen a megyei híg nem kapott ajánlatot, mert senki s vállalkozó, aki ötszáz lejért búzájon ugyanakkor, amikor annak ára záz lej körül jár. Erre a bizottság kérte a maga ajánlatát, de még ma nem emelte meg úgy, hogy eladó étkezett volna, így nem maradt egyéítra, minthogy hat bizottságot indítsa útnak, amelyek most a falvakban rják összeszedni a vetőmag céljaira séges búzamennyiséget. Természetes hosszú időt vesz igénybe, amíg szádon búzát ezek a bizottságok összeszik és közben a búza ára ismét sziládat, amely esetben munkájukban lesen elakadnak, mert a meghatározás mellett ismét nem találnak eladó. Mezőgazdasági Kamara, amelynek egyven vagonra van szüksége, ágyaik faluzik, de mert jobb apparátus dolgozik és régebben szedi össze urát, valószínűleg teljes eredményt ér jd el. Az erdélyi úri szesztermelők és kényszerszindikus (Kolozsvár) jelentette hogy a szeszmonopólium vezérigazgatóul 19.376 számú rendeletével életbeléptet a szesztörvénynek azt a rendelkezését, mely az ipari szeszpérolók kényszerszindikába való tömörülését mondja ki. Ez a rtdelkezés sürgősen szükségessé tette, hogy erdélyi főzdék a maguk külön érdekeik yímére még a küszöbön álló ármegállapjok előtt erőteljes akcióba kezdjenek és érteiknek a szindikátusban való kielégítő viseletéről idejében gondoskodjanak. Ezt a célt szolgálja az z értekezlet, amit az erdélyi kazán és lepjló tulajdonosok október harmadikén Kolsváron a Bogsza étteremben, (Cal. Regelerdinand 70) tartanak. Az értekezlet előreláthatólag népes lesz, miután az erdélyi ipa szesztermelők és párosok igen életbevágó kdéseiről lesz szó. ötven évre szólt ruszkabányai koncesszió (Bukarest) Industriile Minere din Banat rt., Bukarest, engedéyt kapott a krassó megyei Ruszkabány község határában levő Caterus-területen található zsirkebányák kiaknázásán. A koncesszió 50 évre szól 1955 január elsejétől kezdődően. Az állami részesedés, amely az iparügyi minisztérium évenkénti döntése szerint természetben, vagy pénzben lesz fizetendő, a bányailletékkel együtt, 5 százalék. A koncesszió lejártáva, vagy felmondása esetén az egész terület és berendezése tehermentesen és minden ellenérték nélkül az állam tulajdonába megy át A szeszmonopólium nem fizet (Bukarest) A szeszmonopólium közlése szerint szeptember 24-én 2 millió 605706 lej, 26-án pedig 3 millió 800 ezer lej folyt be szeszadóból. Ennek ellenére a gyárosok arról panaszkodnak, hogy a már régebben leszállítót szeszért még mindig nem kapták meg a pénzüket. A Fitt cipőgyár újból dolgozik (Temesvár) A temesvári Fitt cipőgyár néhány héttel ezelőtt leállította üzemét. A gyár most nagyobb megrendeléseket kapott Angliából és a skandináv államokból és így szünetelő üzemét ismét felvette. Dr. Chirilla Victor, a Gyümölcsexport Szindikátus egyik vezető tényezője: Klmilliárd criékli gyümölcsünk menthetetlenül elrothad A szindikátus 300 ezer lej tagdíjat egy év alatt eladminisztrált (Kolozsvár) Abban a gazdasági örvényben, amelyben egyformán fuldoklik ma mezőgazda, iparos, kereskedő és az ország tisztviselőtársadalma, milliós értékek pusztulnak el a különböző kormányzatok indolenciája és meggondolatlan rendelkezései miatt. A tizenhárom hónapos hitelkrízis, súlyos szállítási tarifák és a devizakorlátozó intézkedések csírájában fojtanak meg minden exporttörekvést. Ennek az országra nehezedő súlyos válságnak egyik speciálisan erdélyi vonatkozású következménye az erdélyi gyümölcs katasztrófája. Dr. Chirila Viktor bankigazgatót, a Gyümölcsexportőrök Szindikátusának egyik kolozsvári tényezőjét szólaltatjuk meg. A bankigazgató nyilatkozata újabb jellemző bizonyítéka annak a tapasztalati ténynek, hogy bármilyen jószándékú törekvés elbukik az országban dühöngő adminisztráció és bürokratizmus szövevényeiben. millió lejjel emelte az ország gazdasági — Gyümölcskivitelünk évi átlagos 500 mérleget, egészen 1931-ig. Évenkint körülbelül ötezer vagon erdélyi fatalmát, diót és csemegeszöllőt exportáltunk különböző magyar, német és lengyelországi piacokra. Az elmúlt évben ez a tekintetes exportmennyiség éppen a bankok megrendülései miatt 10.000 kgr, csúcsai szamócára korlátozódott. Ma már ez sincsen. Pedig az erdélyi gyümölcstermés — minden jégeső ellenére — teljesen kielégítő volt. Óriási készletek állnak raktáron a kistermelőknél és várják az exportot, persze hiába. Egy kérdést teszünk fel: — És mit tettek a gyülmölcsexportőrök az új gazdasági helyzetben, saját érdekeik megvédésére? — Megalakítottuk, mintegy hatvan résztvevővel a Gyümölcsexportőrök Szindikátusát. A tagdíjakból háromszázezer lej gyűlt be, amit — nem egészen egy év alatt eladminisztráltak. Hogy kik? Azt nem lehet tudni. A Szindikátus egyik tagja, Anghelescu bukaresti mérnök havonta 15 ezer lejes fizetést húzott intervenciós szolgálatokért. Anélkül, hogy vádaskodni akarnék, megállapíthatom, hogy az intervenció eredményei épp oly kevéssé érzékelhető, mint a tagdíjakból befolyt 500 ezer lej. És az egésznek végső eredményeképpen export nincs!— A külföldi felvevőpiacok még állnak? — Természetesen, igen. Sőt nagyon előnyös vételajánlatokkal keresnek minket. Ebben a tekintetben Lengyelország vezet, amelynek erdélyi almára és szellőre kifejezetten szüksége van. Szállítani azonban nem szállíthatunk, miután a devizakorlátozó intézkedések miatt az exportált áru ellenértékének behajtása még hónapok múlva is bizonytalan. • És a kompenzációs pénztárak? Dr. Chirila igazgató mosolyog Mint minden exportőr, akinek ezt az intézményt említik. — A kompenzációs pénztár a legkitűnőbb intézmény — elméletileg. Gyakorlatban a bürokratizmus és hanyagság betegségeiben szenved. Ha nyomtatvány van, akkor a bélyegilleték elégtelensége folytán utasítják vissza az exportőr keresetét. Ez még a jobbik eset. Mert rendesen nincs nyomtatvány. — A teendő tehát? — Semmi. Várni és lassan tönkremenni. Minden vételajánlat ellenére, ötezer vagon áru, azaz 500 milró lej értékű készlet rothad el menthetetlenül, amennyiben kivezető intézkedés nem történik. Vele együtt pusztul Máramaros, Szilágy, Hunyad, Torda és Besztercenaszód megyék kistermelőinek egzisztenciája. Hogy ■valami vigasztalót mond ik. Kolozsvárim a jövő hónapban fejezik be egy hatalmas arányu hűtőház építését. Egyik hús- és tejáru-gyár rezsijében. A hűtőházban esetleg hat vagon gyümölcs elhelyezhető. Ez képviseli majd a hajdani gazdag erdélyi gyümölcstermelés utolsó maradványait. Ványolós István Temesvári bankfiók devizarazziákat tart Az exportőröknek igazolni kell hova tették a devizát (Temesvár) A temesvári Banca Nationala fiókjának három vezetőségi tagja: Pop Valér igazgató, Sarcaciu aligazgató és Bojin főpénztáros valamennyi temesvári banknál vizsgálatot tartanak. A vizsgálat meg akarja állapítani, hogy a pénzintézetek autorizációjuk alapján kiknek és milyen mennyiségű devizát adtak el. Ez a vizsgálat visszamenőleges és a bankfiók vezetősége az összes üzleteket számba veszi, amelyeket a pénzintézetek a deviza-korlátozó intézkedések óta kötöttek. A vizsgálat további lépése az, hogy a bizottság felkérdezi az exportőröket, akiknek igazolniuk kell, hogy a kiutalt deviza-mennyiségeket hová tették, kinek fizették és milyen jogcímen. A deviza kiutalás ezen új rendje érthetően megdöbbenést kelt és ez idő szerint még senki sem tudja, hogy annak milyen kihatásai lesznek. A várisi egyezmény ratifikálása után: A petróleumvállalatok nem tudnak megegyezni sem a termelés korlátozásában, sem az exportkontingens felosztásában, sem a belföldi piac ellátása kérdésében (Bukarest) A romániai petróleumpiacon heves összecsapások jegyében zajlanak a párisi egyezménnyel kapcsolatos tárgyalások. Magát az egyezményt végleg ratifikálták ugyan, a Párisba utazott delegációnak sikerült a nemzetközi kartell hozzájárulását kivívnia az eredeti egyezményben nem foglalt követelésekhez, amelyek egyrészt azokra a területekre vonatkoztak, ahol ma a román petroleumipar nagyobb mennyiséget tud elhelyezni, mint amennyit az egyezmény szerint joga lesz exportálni, másrészt pedig arra az eshetőségre is gondoltak, hogy a romániai export nem tudná elérni a nemzetközi kartell által megállapított árakat. A kérdésnek ez a része tehát rendben volna, annál kevésbé van rendben a termelés korlátozásának, az exportkontingens felosztásának és a belföldi kartell újjáalkotásának kérdése. Hat ellentétes álláspont a termelés korlátozásáról Mint ismeretes, a párisi egyezménnyel összefüggő problémák megoldására a petroleumtermelők bizottságot küldtek ki, amelynek az a feladata, hogy a különböző kategóriájú vállalatok érdekeit összeegyeztesse a párisi egyezmény alkalmazása tekintetében. De ezekben a kérdésekben sokkal nagyobb nehézségek merültek fel, semmint gondolni lehetett volna. A petroleumvállalatok ugyanis több kategóriára oszlanak, amelyeknek az érdekeivel nem mindenben kvadrál a párisi egyezmény alapgondolata. Vannak vállalatok, amelyek kizárólag nyerspetroleum termelésével foglalkoznak, mások viszont csak finomítanak, de nincsen saját termelésük, végül pedig vannak olyan cégek, amelyeknek saját termelésük és finomítójuk is van. A termelés redukciója tekintetében mindegyik vállalat más-más kiindulási alapot akar, aszerint, hogy melyik kategóriába esik és a múltban inkább az exportot forszírozta, vagy pedig a belföldi piacon igyekezett tért hódítani. Vannak cégek, amelyek az utolsó öt évi termelés átlagmennyiségét hajlandók csak csökkenteni, mások azt javasolják, hogy az egyezmény életbeléptetésének napjától visszamenőleg számított egy év termelését vegyék alapul, sőt olyan álláspont is van, hogy a napi termelést csökkentsék az előírt százalékkal minden egyes esetben. A bizott vf ság az egész kérdést az 1930-ban megállapított, de a kartell felbomlása miatt életbe nem léptetett restrukciós tervezet kereteiben szeretné megoldani, azzal, hogy a napi 10 vagonnal nem nagyobb termelésű vállalatok kvótája érintetlen marad. AZ EXPORTKONTINGENS KÖRÜLI NEHÉZSÉGEK Még nagyobbak az ellentétek az exportkontingens elosztása körül. A bizottság ezt a kérdést az 1930. évi kartellmegállapodás kvótái és a párisi egyezmény által megállapított kvalifikáló év alatt (1931. júliustól 1932. június 31-ig) elért eredmények alapján szeretné rendezni. Csakhogy egyes vállalatok, mint például a Credital Minier és a Columbia nem hajlandók ezt a megoldást elfogadni. A Credital Minier arra hivatkozik, hogy időközben a termelés lényegesen megnövekedett és míg régebben a napi termelés csak vagon volt, ma 250 vagon, emiatt azután a megnövekedett termelésnek megfelelő nagyobb exportkvótát követel. Vannak azután olyan vállalatok, amelyek ezelőtt nem csináltak direkt exportüzletet, hanem közvetítőcégeknek adták el a termelésüket és így most az a veszély fenyegeti őket, hogy kvóta nélkül maradnak, mert ha a bizományosuk kap is kvótát, nem biztosak abban, hogy az nem fogja-e a kvótát esetleg más termelőknek eladni, vagy pedig az is előfordulhat, hogy az illető vállalat nem kívánja a jövőben is ugyanazon bizományos cég útján exportálni a termelését. A folyamatban levő tárgyalásokkal kapcsolatban a bukaresti piacon olyan hírek terjedtek el, hogy a létesítendő belföldi kartell fel akarja emelni a benzin, motorinolaj és a pakura árát. Ezek a hírek egyelőre nagyon koraiaknak bizonyultak, mert a legnehezebb dió éppen a belföldi kartell megalakításának kérdése. Igaz ugyan, hogy a vezető vállalatok elképzelése szerint azokat a cégeket, amelyek megrövidítve fogják érezni magukat az exportkvóta megállapításával, úgy akarják rekompenzálni, hogy a belföldi kartellben kapnának nagyobb kontingenst, ennek a megoldásnak azonban még több és nagyobb nehézségei vannak, mint a termelés csökkentésének és az exportkvóták felosztásának Ezt a kérdést a Distribute-csoport zavarja, amely előbb a maga teljes egyeduralmát szeretné biztosítani a belföldi piacon. Amellett, hogy a Distribute csodálatosképpen bírja a horribilis veszteségeket, amelyekkel a már két éve tartó árharc jár, ennek a csoportnak megvan az a nagy előnye is, hogy azok, akik szemben állanak vele, szervezetlenek. Csak így magyarázható meg, hogy a maga 40 százalékával a Distributiv do- f