Bukaresti Lapok, 1933. április (2. évfolyam, 75-99. szám)

1933-04-01 / 75. szám

4. oldal Bomba a sínen Nagyvárad, március 31. Heveseii Dumitru földműves a cséfai állomástól 3 kilométernyire a síneken, bombát talált, amelyet azonnal bevitt a községházára. Az ekrazittal töltött, pri­mitív kivitelű pokolgépre Deveselu tíz perccel a vonat elhaladása előtt talált rá. A vizsgálat megindult. Magyar tanítóképzőt állí­tanak fel Jugoszláviában Belgrád, március 3­. Sztankovics közoktatásügyi miniszter a belgrádi szkupstina mai ülésén bejelen­tette, hogy szeptember elsejétől kezdve Jugoszlávia magyar tanítóképezdét állít fel Ugyanezen az ülésen Gyrrics képviselő támadta a belügyminisztert. Elmondotta a képviselő, hogy az észak-dalmát­iai pa­rasztokat százával letartóztatják. A rend­őri hatóságok azzal indokolják a letar­tóztatásokat, hogy a parasztok forradal­mi szervezeteket létesítenek. A képviselő szerint ez a dalmáciai parasztok ellen koholt vád és éppen ezért azt követeli, hogy a letartóztatottakat, azonnal enged­jék szabadlábra. Eljárás indult a szász hitleristák ellen Brassó, március 31 Hétfőn délután Meckel Konrád dr., az új brassói szász főpap beiktatása alkalmá­val a kékinges szász hitlerista egyesületek, egyik csoportja lovon, másik pedig gya­log, egyenruhában vonultak fel, hogy az ünnepély fényét emeljék. Emiatt a bras­sói hatóságok eljárást akartak indítani, mert a Marzescu-törvény módosítása el­tilt­ja a az egyenrhaviselést. Gust Valdemár dr., a hitleristák elnö­ke kijelentette a hatóságok előtt, hogy az egyenruhában­­ elvonuló csoport a sze­llem vezetés alatt álló szász segélyegylet tagjai , az egyletnek engedélye van a kék inges formaruha viselésére. .A bras­sói hatóságok most érdeklődnek Szeben­­ben, hogy tényleg felhatalmazást ad-e a formaruhára az egylet működési engedé­lye? Szitszerű­llen tisztelgés Róma, március 31. Az angol haditengerészet egy nehány csatahajója április elsején tisztelgő lá­togatást tesz az olasz ha­mbrni livornói kikötőjében. Ez a tisztelgő látogatás MacDonald ró­mai látogatásának utójátéka. A látogatás alkalmából Olaszországban nagy ünnepségek lesznek. Megszüntették a nagyváradi jogakadémiát Nagyvárad, március 31. Bukarestből rendelet érkezett a nagy­váradi jogakadémiához, amely az akadé­mia megszüntetéséről intézkedik. Sofro­­nie tanár azonnal Bukarestbe utazott, hogy az illetékeseket elhatározásuk meg­­m­ásítására bírja. Kállay magyar föld­­m­ivelésü­gyi miniszter a román — magyar egyezményről Budapest, március 31 Kállay földmivelésügyi miniszter a ma­gyar felsőház, csütörtöki ülésén az osztrák magyar kereskedelmi kapcsolatokról be­szélt és annak a reményének adott kife­jezést, hogy Magyarországnak Ausztriá­val való kereskedelmi kapcsolata mielőbb kibővül. A földmivelésügyi miniszter sze­rint remény van arra is, hogy még a cse­hekkel is sikerül a tárgyalások fonalát felvenni. A román-magyar megkötött kereskedel­mi egyezményről is nyilatkozott a ma­gyar földmivelésügyi miniszter és megál­lapította, hogy ez az egyezmény Magyar­­országra nézve különösen előnyös. Ma­gyarországnak Romániába szóló ekszport­­ja egyre inkább fokozódik és a romániai kereskedelmi mérleg egyre bizakodóbb képet mutat. Beterjesztették az új lakbértörvényt A javaslat ér­deHesebb pontjai Bukarest, március 31 Az új l­akbértörvény-javaslat most már véglegesen elkészült s a tör­vény véle­ményező tanács hozzájárulása után csü­törtökön délután már be is terjesztették a parlamentben sürgős letárgyalás végett. Hacsak a vita során nem módosítják, ebben a formájában lép majd életbe. A törvényjavaslat lényegesebb pontjai a következők: 1. Az 1932 április 7-iki törvény rendel­kezései a háziurak és lakók közti vi­szony különleges szabályozását illetőleg a jelen törvény által meghosszabbítást nyernek 1934 április 23-ig, az alábbiak tekintetbevételével: 2. Az 1932 április 1-iki törvény 1. fe­jezetének meghosszabbítását csak a kö­vetkezők élvezik: a) azon köztisztviselők, vagy nyugdí­jasok, akik írott vagy szóbeli megálla­podásuk alapján eddig is élvezték a tör­vényszerű meghosszabbítást s a­kiknek évi jövedelme nem haladja felül a 150 ezer lejt. b) az írott, vagy szóbeli szerződések, vagy az 1929 április 17-iki törvény 3. és 6. szakasza alapján eszközölt bérletek, a­melyeknél a bérbeadott helyiségeket bár­milyen célra az állam, megyék, vagy vá­rosok, avagy ezeknek különféle intéz­ményei, iskolái, internátusai stb. foglal­ják el. c) bármely lakó szerződése, ha az illető lakó évi jövedelme nem haladja meg a 60 ezer lejt. 3. Az egy évi meghosszabbítási időre érvényes bér az 1930 április 15-iki tör­vény szerint állapítandó meg 4. A háztulajdonos, jogai elvesztésének terhe alatt, köteles a jelen törvény köz­lésétől számított 40 napon belül bejelen­teni az illetékes pénzügyigazgatóság út­ján a pénzügyminisztériumnak, hogy 1931—32 évben az állam a törvény sze­rint járó bérből milyen összeget jósért, azon lakásért, amelynek lakbérszerződé­se meg van hosszabbítva. Meg kell adni a vonatkozó bírói határozat számát és heltét is. 5. Az állam 1954 április—június 30. közti időben ki fogja egyenlíteni a meg­felelő összegeket. 8. A bérlők, még ha a lakbérszerződés szabad megegyezés alapján van is meg­kötve, az áprilisban kezdődő lakbérne­gyedre jogosan fizethetik a lakbért 1933 április 23-tól kezdve május 6-ig bezáró­lag. 11. Ha a háztulajdonos jelen törvény kihirdetése után jogot nyerne a bérlők kilakoltatására, a törvény 8. 9. és 10. sza­kasza alapján, a kilakoltatás ténylegesen nem történhetik meg előbb, mint 1933 ok­tóber 26-án. Ugyanezen kegyelmi határ­időt élvezik azon bérlők is, akiknek lak­­bérszerződése nem tölti be a jelen tör­vény 2. szakaszának feltételeit s ennél­fogva nem részesültek a különleges la­­kásvédelmi rendszerben, hanem a ma­gánjogi előírások szerint bírálandók el. 1933. április í TOMCSA SÁNDOR / RIPORTJA: / HÁROM ÓRÁIG ÜGYVÉD VOLTAM Ikszedik fejezet ebből az életből, óh Székelyudvarhely, március 31 Ez a beteg kacagás, ez a szétmállási­­minta, ez az Ízelítő a reménytelenségnek ebből az intellektuel formájából, a zu­hanásnak ez a pár méteres filmje azzal kezdődött, hogy a barátom, az ügyvéd, ma délelőtt bejött hozzám és azt mondta: — Kedves öregem, megkérnélek vala­mire. Neked teljesen mindegy, hogy itt firkálsz, vagy nálam az irodában. Máma, amint tudod, országos vásár van, nekem pedig tárgyalásom a törvényszéken. Egyedül vagyok és nem hagyhatom zár­va az irodát akkor, amikor a vásárra bejött a vidék. Megkérnélek, ülj be az irodába, jó meleg van, aztán, ha pénzt hoznának, nyugtázd — a pecsét ott van a bal fiókban — ha pedig üggyel jönne valaki, vedd fel és kérj előleget a költ­ségekre. — Kérlek­ — mondtam — ha szívessé­get tehetek, a legnagyobb örömmel. — Aztán — folytattam — tudod, hogy egyidőben az ügyvédséggel kacérkodtam. Független pálya, beláthatatlan perspek­tíva, fantáziát igényel és az a bizonyos magyar természet — most legalább meg­látom, hogy mit vesztettem. Egy szó mint száz, pár perc múlva bent ültem az irodában. A hatalmas író­asztalon pedáns rendben minden. De mit törődtem ezzel. Leültem az íróasztal mellé és egy ív papíron aláírá­sokat terveztem, nevem után ezzel a fog­lalkozási ág jelzéssel: ügyvéd. Szórakoz­tam. Szóval ültem és vártam, hogy adjak nyugtákat, vegyem fel az ügyeket és fon­tosabb esetben mondjam azt: „tessék he­lyet foglalni, az ügyvéd úr pár perc múlva itt lesz“. De hallga, kopogás! Gyorsan lapozni kezdtem az ügyvédi határidő-naplóban, aztán egy ,,szabad“-ot hallattam. Két hölgy, idősek, kicsit zavarban. Aha — gondoltam: válóper, egy egész tömeg vá­lóper. Az egyik hölgy valami papírt hú­zott elő. Én, magamban: a bizonyítékok! Közelebb jönnek, bátorító pillantást ve­tek feléjük. Erre az egyik hölgy: — Ügyvéd úr kérem, a... a városi kórház szegényei javára gyűjtenénk. — Kérem — mondom és haragszom, hogy az ügyvéd nem világosított fel ar­ról, hogy hol áll a kézi kassza. Zsebem­ből előkotorásztam húsz lejt és az ügy­véd utólagos jóváhagyására gondolva, a nehéz helyzetről mormogtam valamit. Az­tán aláírtam az ívet. — „Pecsétet paran­csolnak? — kérdeztem előzékenyen; — a hölgyek nem parancsoltak és távoztak. Én pedig — mert ha nem a magam dol­gáról van szó, elég pontos vagyok — egy papírra felírtam: „Bevétel“, ,,Kiadás ", aztán a kiadási rubrikába ezt: „kórházi szegények 20 lej. Ebben a pillanatban megint kopog­tak. Nana, megindul az üzlet, dörzsöl­tem kezeimet és ezúttal egy „igen‘-t mondtam, mert szeretem a változatossá­got. Egy törvényszéki szolga lépett be. Szétnéz: „az ügyvéd urat keresem“. Mon­dom, hogy tárgyal. — „Milyen ügy?“ — így én, könnyedén, fölényesen, a szak­tudás lendületével. — „Nem ügy — mondja a szolga — a kamarai tagsági díjért jöttem volna. Azt üzente az elnök úr, legalább a tavalyit...“ Jó, hogy nem volt nálam annyi pénz. Azért nem hagy­tam magamat, amint a válasz megfogal­mazásából kitűnik: „Ez ügyben nem tu­dok az ügyvéd úr nélkül intézkedni“. A szolga intézkedett, a nyugtákat zsebébe dugván, szólt: ,,Az ügyvéd úr ilyenkor mindig hétfőt szokott mondani“. Nem tűrhettem ezt a direktívát, azért letrom­­foltam­: „Oh, kérem, jöhet esetleg már — szerdán“. A szolga el, én pedig — bár nem vagyok kicsinyes — a kiadás ro­vatba bevezettem: „Szolgának két ciga­retta.“ Aztán megint csend, csak kivülről hall­­latszott be az országos Vásár zsivaja. Gondoltam, a falusi kliensek egyszerre fogják megrohanni az irodát, egy pár széket elraktam az útból. Tényleg csoszogás, aztán az ajtón be­­préselődik egy sunyiképű atyafi. Leülök a székbe, munkát markírozok, az atyafi köhög. Végül leteszem a tollat és az uj­jaimat összekulcsolom, ott, ahol a hasam­nak kéne legyen. — Na, mi jóban jár bácsi? — A bácsi kábécsel, csoszog, aztán: — Megkérném a naccságos ügyvéd urat__ Belepirulok ebbe a címbitorlásba, a lel­kiismeretem megszólal: — Csak tekintetes vagyok. •— Hét akkor a tekéntetes urai, hogy még a jó ősszel azt monda Kis Gergő komám a felszegből, ott ahol bész­ülünk a Közbe, hogy nézze meg Vangolos Están — met ez a becsületes nevem — mon­dom aszongya, nézze meg Están koma, magát még megcsufolja az a Tókos Mó­­zsi. Mondom: eiggy menny el Gegő, en­­génx mért? Azért — agyongya —, met avval a csepegővel még bajt csinál kl­ednek. Met az úgy vót, hogy tizbe-é, ki­­lencbe-é, tuggya a suj, hazajő Kanadából Só Pisti. De még előbb, hogy szavamat ös*ze ne keverjem... — Nézze bátyám — vágok közbe —» rövidebben nem tudná elmondani? — Me’ginstálom az ügyvéd urat, az éppen úgy vót, hogy mondom, ahogy Só Pisti hazajőve, aszongya az én asszonyom hallá-é, azt a házat mégis fékéne rakni... — Nézze bácsi, arról beszéljen, hogy mi a jogsérelme? — Egy kicsit türelmet­len voltam, de határozottan büszke erre a „jogsérelemre“. A bácsi rámnéz, talán most először, aztán megtörli a homlokát: — Há‘ ‘szé éppen azt mondanám el, met hogy Só Pisti hazajőve... — Mondja, Só Pisti ellen van panasza?­­— Dehogy kérem, ‘szó szegen ott ma­radt a háborúba'. Dehogy kérem — til­takozik. — Hát akkor mit akar? Röviden, mert nincs időm. — Hinnye, ha az úr nem hagy kibe­szélni ... Na beszélj, gondoltam. De csak egy óráig bírtam ki. Só Pisti éppen akkor ké­szülődött a háborúba. Akkor az öregnek azt mondtam, jöjjön vissza egy óra múl­va. Mire azt mondta, hogy ő akkor már menne hazafelé s néki most kéne a pénz. —­ Miféle pénz bácsi? — Most tessék idefigyelni. — Hát az, amit a náccságos ügyvéd ur adna előlegül erre a perre. Egy kis ár­pát kéne szokatoljak... Hogy az én ügyvéd barátom erre mit mondott volna, ennek az én emberemnek, nem tudom. Én jót mosolyogtam rajta, mert inkább írással foglalkozom, mint ügyvédséggel. Az öreget aztán eligazítottam egy má­sik ügyvédhez. Aztán? Aztán ügyvédségem rövid ideje alatt kiadtam még a következőket: Valami templomra 5 lej. A diákok hordoztak valami meghívót, 10 lej. A Népújság — „mert az ügyvéd itt mindig vesz“ — 1 lej. Nyolc koldus — tekintettel az országos vásárra — ál lej, összesen 8 lej. Hogy mikre kellett volna még fizetni, az nem tartozik ide, az kari titok. A „bevétel“-rovat alatt persze semmi sem szerepelt. Az én ügyvéd-barátom megfelelő dúl­­tan és fáradtan jött haza. Első szava az volt, hogy keresték? — Igen — mondtam — és felsoroltam, hogy kik. l­egyintett, nem nagyon izgatta. Minek is?! — És pénzt? Mennyit? — Semennyit — mondtam, hogy es­sünk túl rajta. Erre az én ügyvéd-barátom egy olyan karikást mondott, hogy menten elálltam a költség­számlám bemutatásától. És most azt igyekszem kiszámítani, hogy ha nekem három óra belekerült negyvennégy lejbe, akkor mibe kerül az ügyvédség­­oknak, akik hivatásszerűen folytatják. Mert ez, még egy elég jómenetelű iroda.

Next