Bukaresti Lapok, 1933. április (2. évfolyam, 75-99. szám)
1933-04-01 / 75. szám
4. oldal Bomba a sínen Nagyvárad, március 31. Heveseii Dumitru földműves a cséfai állomástól 3 kilométernyire a síneken, bombát talált, amelyet azonnal bevitt a községházára. Az ekrazittal töltött, primitív kivitelű pokolgépre Deveselu tíz perccel a vonat elhaladása előtt talált rá. A vizsgálat megindult. Magyar tanítóképzőt állítanak fel Jugoszláviában Belgrád, március 3. Sztankovics közoktatásügyi miniszter a belgrádi szkupstina mai ülésén bejelentette, hogy szeptember elsejétől kezdve Jugoszlávia magyar tanítóképezdét állít fel Ugyanezen az ülésen Gyrrics képviselő támadta a belügyminisztert. Elmondotta a képviselő, hogy az észak-dalmátiai parasztokat százával letartóztatják. A rendőri hatóságok azzal indokolják a letartóztatásokat, hogy a parasztok forradalmi szervezeteket létesítenek. A képviselő szerint ez a dalmáciai parasztok ellen koholt vád és éppen ezért azt követeli, hogy a letartóztatottakat, azonnal engedjék szabadlábra. Eljárás indult a szász hitleristák ellen Brassó, március 31 Hétfőn délután Meckel Konrád dr., az új brassói szász főpap beiktatása alkalmával a kékinges szász hitlerista egyesületek, egyik csoportja lovon, másik pedig gyalog, egyenruhában vonultak fel, hogy az ünnepély fényét emeljék. Emiatt a brassói hatóságok eljárást akartak indítani, mert a Marzescu-törvény módosítása eltiltja a az egyenrhaviselést. Gust Valdemár dr., a hitleristák elnöke kijelentette a hatóságok előtt, hogy az egyenruhában elvonuló csoport a szellem vezetés alatt álló szász segélyegylet tagjai , az egyletnek engedélye van a kék inges formaruha viselésére. .A brassói hatóságok most érdeklődnek Szebenben, hogy tényleg felhatalmazást ad-e a formaruhára az egylet működési engedélye? Szitszerűllen tisztelgés Róma, március 31. Az angol haditengerészet egy nehány csatahajója április elsején tisztelgő látogatást tesz az olasz hambrni livornói kikötőjében. Ez a tisztelgő látogatás MacDonald római látogatásának utójátéka. A látogatás alkalmából Olaszországban nagy ünnepségek lesznek. Megszüntették a nagyváradi jogakadémiát Nagyvárad, március 31. Bukarestből rendelet érkezett a nagyváradi jogakadémiához, amely az akadémia megszüntetéséről intézkedik. Sofronie tanár azonnal Bukarestbe utazott, hogy az illetékeseket elhatározásuk megmásítására bírja. Kállay magyar földmivelésügyi miniszter a román — magyar egyezményről Budapest, március 31 Kállay földmivelésügyi miniszter a magyar felsőház, csütörtöki ülésén az osztrák magyar kereskedelmi kapcsolatokról beszélt és annak a reményének adott kifejezést, hogy Magyarországnak Ausztriával való kereskedelmi kapcsolata mielőbb kibővül. A földmivelésügyi miniszter szerint remény van arra is, hogy még a csehekkel is sikerül a tárgyalások fonalát felvenni. A román-magyar megkötött kereskedelmi egyezményről is nyilatkozott a magyar földmivelésügyi miniszter és megállapította, hogy ez az egyezmény Magyarországra nézve különösen előnyös. Magyarországnak Romániába szóló ekszportja egyre inkább fokozódik és a romániai kereskedelmi mérleg egyre bizakodóbb képet mutat. Beterjesztették az új lakbértörvényt A javaslat érdeHesebb pontjai Bukarest, március 31 Az új lakbértörvény-javaslat most már véglegesen elkészült s a törvény véleményező tanács hozzájárulása után csütörtökön délután már be is terjesztették a parlamentben sürgős letárgyalás végett. Hacsak a vita során nem módosítják, ebben a formájában lép majd életbe. A törvényjavaslat lényegesebb pontjai a következők: 1. Az 1932 április 7-iki törvény rendelkezései a háziurak és lakók közti viszony különleges szabályozását illetőleg a jelen törvény által meghosszabbítást nyernek 1934 április 23-ig, az alábbiak tekintetbevételével: 2. Az 1932 április 1-iki törvény 1. fejezetének meghosszabbítását csak a következők élvezik: a) azon köztisztviselők, vagy nyugdíjasok, akik írott vagy szóbeli megállapodásuk alapján eddig is élvezték a törvényszerű meghosszabbítást s akiknek évi jövedelme nem haladja felül a 150 ezer lejt. b) az írott, vagy szóbeli szerződések, vagy az 1929 április 17-iki törvény 3. és 6. szakasza alapján eszközölt bérletek, amelyeknél a bérbeadott helyiségeket bármilyen célra az állam, megyék, vagy városok, avagy ezeknek különféle intézményei, iskolái, internátusai stb. foglalják el. c) bármely lakó szerződése, ha az illető lakó évi jövedelme nem haladja meg a 60 ezer lejt. 3. Az egy évi meghosszabbítási időre érvényes bér az 1930 április 15-iki törvény szerint állapítandó meg 4. A háztulajdonos, jogai elvesztésének terhe alatt, köteles a jelen törvény közlésétől számított 40 napon belül bejelenteni az illetékes pénzügyigazgatóság útján a pénzügyminisztériumnak, hogy 1931—32 évben az állam a törvény szerint járó bérből milyen összeget jósért, azon lakásért, amelynek lakbérszerződése meg van hosszabbítva. Meg kell adni a vonatkozó bírói határozat számát és heltét is. 5. Az állam 1954 április—június 30. közti időben ki fogja egyenlíteni a megfelelő összegeket. 8. A bérlők, még ha a lakbérszerződés szabad megegyezés alapján van is megkötve, az áprilisban kezdődő lakbérnegyedre jogosan fizethetik a lakbért 1933 április 23-tól kezdve május 6-ig bezárólag. 11. Ha a háztulajdonos jelen törvény kihirdetése után jogot nyerne a bérlők kilakoltatására, a törvény 8. 9. és 10. szakasza alapján, a kilakoltatás ténylegesen nem történhetik meg előbb, mint 1933 október 26-án. Ugyanezen kegyelmi határidőt élvezik azon bérlők is, akiknek lakbérszerződése nem tölti be a jelen törvény 2. szakaszának feltételeit s ennélfogva nem részesültek a különleges lakásvédelmi rendszerben, hanem a magánjogi előírások szerint bírálandók el. 1933. április í TOMCSA SÁNDOR / RIPORTJA: / HÁROM ÓRÁIG ÜGYVÉD VOLTAM Ikszedik fejezet ebből az életből, óh Székelyudvarhely, március 31 Ez a beteg kacagás, ez a szétmállásiminta, ez az Ízelítő a reménytelenségnek ebből az intellektuel formájából, a zuhanásnak ez a pár méteres filmje azzal kezdődött, hogy a barátom, az ügyvéd, ma délelőtt bejött hozzám és azt mondta: — Kedves öregem, megkérnélek valamire. Neked teljesen mindegy, hogy itt firkálsz, vagy nálam az irodában. Máma, amint tudod, országos vásár van, nekem pedig tárgyalásom a törvényszéken. Egyedül vagyok és nem hagyhatom zárva az irodát akkor, amikor a vásárra bejött a vidék. Megkérnélek, ülj be az irodába, jó meleg van, aztán, ha pénzt hoznának, nyugtázd — a pecsét ott van a bal fiókban — ha pedig üggyel jönne valaki, vedd fel és kérj előleget a költségekre. — Kérlek — mondtam — ha szívességet tehetek, a legnagyobb örömmel. — Aztán — folytattam — tudod, hogy egyidőben az ügyvédséggel kacérkodtam. Független pálya, beláthatatlan perspektíva, fantáziát igényel és az a bizonyos magyar természet — most legalább meglátom, hogy mit vesztettem. Egy szó mint száz, pár perc múlva bent ültem az irodában. A hatalmas íróasztalon pedáns rendben minden. De mit törődtem ezzel. Leültem az íróasztal mellé és egy ív papíron aláírásokat terveztem, nevem után ezzel a foglalkozási ág jelzéssel: ügyvéd. Szórakoztam. Szóval ültem és vártam, hogy adjak nyugtákat, vegyem fel az ügyeket és fontosabb esetben mondjam azt: „tessék helyet foglalni, az ügyvéd úr pár perc múlva itt lesz“. De hallga, kopogás! Gyorsan lapozni kezdtem az ügyvédi határidő-naplóban, aztán egy ,,szabad“-ot hallattam. Két hölgy, idősek, kicsit zavarban. Aha — gondoltam: válóper, egy egész tömeg válóper. Az egyik hölgy valami papírt húzott elő. Én, magamban: a bizonyítékok! Közelebb jönnek, bátorító pillantást vetek feléjük. Erre az egyik hölgy: — Ügyvéd úr kérem, a... a városi kórház szegényei javára gyűjtenénk. — Kérem — mondom és haragszom, hogy az ügyvéd nem világosított fel arról, hogy hol áll a kézi kassza. Zsebemből előkotorásztam húsz lejt és az ügyvéd utólagos jóváhagyására gondolva, a nehéz helyzetről mormogtam valamit. Aztán aláírtam az ívet. — „Pecsétet parancsolnak? — kérdeztem előzékenyen; — a hölgyek nem parancsoltak és távoztak. Én pedig — mert ha nem a magam dolgáról van szó, elég pontos vagyok — egy papírra felírtam: „Bevétel“, ,,Kiadás ", aztán a kiadási rubrikába ezt: „kórházi szegények 20 lej. Ebben a pillanatban megint kopogtak. Nana, megindul az üzlet, dörzsöltem kezeimet és ezúttal egy „igen‘-t mondtam, mert szeretem a változatosságot. Egy törvényszéki szolga lépett be. Szétnéz: „az ügyvéd urat keresem“. Mondom, hogy tárgyal. — „Milyen ügy?“ — így én, könnyedén, fölényesen, a szaktudás lendületével. — „Nem ügy — mondja a szolga — a kamarai tagsági díjért jöttem volna. Azt üzente az elnök úr, legalább a tavalyit...“ Jó, hogy nem volt nálam annyi pénz. Azért nem hagytam magamat, amint a válasz megfogalmazásából kitűnik: „Ez ügyben nem tudok az ügyvéd úr nélkül intézkedni“. A szolga intézkedett, a nyugtákat zsebébe dugván, szólt: ,,Az ügyvéd úr ilyenkor mindig hétfőt szokott mondani“. Nem tűrhettem ezt a direktívát, azért letromfoltam: „Oh, kérem, jöhet esetleg már — szerdán“. A szolga el, én pedig — bár nem vagyok kicsinyes — a kiadás rovatba bevezettem: „Szolgának két cigaretta.“ Aztán megint csend, csak kivülről halllatszott be az országos Vásár zsivaja. Gondoltam, a falusi kliensek egyszerre fogják megrohanni az irodát, egy pár széket elraktam az útból. Tényleg csoszogás, aztán az ajtón bepréselődik egy sunyiképű atyafi. Leülök a székbe, munkát markírozok, az atyafi köhög. Végül leteszem a tollat és az ujjaimat összekulcsolom, ott, ahol a hasamnak kéne legyen. — Na, mi jóban jár bácsi? — A bácsi kábécsel, csoszog, aztán: — Megkérném a naccságos ügyvéd urat__ Belepirulok ebbe a címbitorlásba, a lelkiismeretem megszólal: — Csak tekintetes vagyok. •— Hét akkor a tekéntetes urai, hogy még a jó ősszel azt monda Kis Gergő komám a felszegből, ott ahol bészülünk a Közbe, hogy nézze meg Vangolos Están — met ez a becsületes nevem — mondom aszongya, nézze meg Están koma, magát még megcsufolja az a Tókos Mózsi. Mondom: eiggy menny el Gegő, engénx mért? Azért — agyongya —, met avval a csepegővel még bajt csinál klednek. Met az úgy vót, hogy tizbe-é, kilencbe-é, tuggya a suj, hazajő Kanadából Só Pisti. De még előbb, hogy szavamat ös*ze ne keverjem... — Nézze bátyám — vágok közbe —» rövidebben nem tudná elmondani? — Me’ginstálom az ügyvéd urat, az éppen úgy vót, hogy mondom, ahogy Só Pisti hazajőve, aszongya az én asszonyom hallá-é, azt a házat mégis fékéne rakni... — Nézze bácsi, arról beszéljen, hogy mi a jogsérelme? — Egy kicsit türelmetlen voltam, de határozottan büszke erre a „jogsérelemre“. A bácsi rámnéz, talán most először, aztán megtörli a homlokát: — Há‘ ‘szé éppen azt mondanám el, met hogy Só Pisti hazajőve... — Mondja, Só Pisti ellen van panasza?— Dehogy kérem, ‘szó szegen ott maradt a háborúba'. Dehogy kérem — tiltakozik. — Hát akkor mit akar? Röviden, mert nincs időm. — Hinnye, ha az úr nem hagy kibeszélni ... Na beszélj, gondoltam. De csak egy óráig bírtam ki. Só Pisti éppen akkor készülődött a háborúba. Akkor az öregnek azt mondtam, jöjjön vissza egy óra múlva. Mire azt mondta, hogy ő akkor már menne hazafelé s néki most kéne a pénz. — Miféle pénz bácsi? — Most tessék idefigyelni. — Hát az, amit a náccságos ügyvéd ur adna előlegül erre a perre. Egy kis árpát kéne szokatoljak... Hogy az én ügyvéd barátom erre mit mondott volna, ennek az én emberemnek, nem tudom. Én jót mosolyogtam rajta, mert inkább írással foglalkozom, mint ügyvédséggel. Az öreget aztán eligazítottam egy másik ügyvédhez. Aztán? Aztán ügyvédségem rövid ideje alatt kiadtam még a következőket: Valami templomra 5 lej. A diákok hordoztak valami meghívót, 10 lej. A Népújság — „mert az ügyvéd itt mindig vesz“ — 1 lej. Nyolc koldus — tekintettel az országos vásárra — ál lej, összesen 8 lej. Hogy mikre kellett volna még fizetni, az nem tartozik ide, az kari titok. A „bevétel“-rovat alatt persze semmi sem szerepelt. Az én ügyvéd-barátom megfelelő dúltan és fáradtan jött haza. Első szava az volt, hogy keresték? — Igen — mondtam — és felsoroltam, hogy kik. legyintett, nem nagyon izgatta. Minek is?! — És pénzt? Mennyit? — Semennyit — mondtam, hogy essünk túl rajta. Erre az én ügyvéd-barátom egy olyan karikást mondott, hogy menten elálltam a költségszámlám bemutatásától. És most azt igyekszem kiszámítani, hogy ha nekem három óra belekerült negyvennégy lejbe, akkor mibe kerül az ügyvédségoknak, akik hivatásszerűen folytatják. Mert ez, még egy elég jómenetelű iroda.