Californiai Magyarság, 2001 (79. évfolyam, 9-49. szám)
2001-03-02 / 9. szám
** "" 660iooavyodnv***omvL" ' ' i IV***UJJ IV*************** u* -io 3 2 r oo V MAILMAN ATTENTION: WEEKLY NEWSPAPER! CALIFORNIA! g MAGYARSÁG (CALIFORNIA HUNGARIANS) VOLUME-78-No.-9. * March 2, 2001 Phone: (818) 996-7685 An American Newspaper in Hungarian Language, 18349 Sherman Way, Reseda, CA 91335 Fax: (818) 996-5306 LOS ANGELES, SAN FRANCISCO, SAN DIEGO, CALIFORNIA, PHOENIX, ARIZONA Single copy in the US 60 cents in Canada 1 dollar Apróhirdetéseinket az INTERNET-en is megtalálhatjuk: " www.magyarsajto.com" ESTABLISHED in 1922 THE OLDEST Hungarian Weekly Newspaper in the United States West of the Mississippi A legnagyobb emigrációt magyar sajtóorgánum az Egyesült Államokban a Mississippitól nyugatra 79. ÉVFOLYAM -O —O —CO • Talán még csak ötödik éve éltem Amerikában, amikor először találkoztunk. Istenem, van annak már vagy 25 éve is! A clevelandi Magyar Kongresszus forgatagában mutatott be minket egymásnak egy Kaliforniában élő jóbarátom. - Meg kell ismerned! - mondta írónő és ő szerkeszti a Kaliforniai Magyarságot! Nagyszerű asszony! Mindenhez hozzá tud szólni, mindenről van véleménye! Barátom nem túlzott! Pompásan elbeszélgettünk, hiszen ha két szakmabeli összekerül, se vége se hossza a témáknak. Csodáltam, hogy milyen kitűnően tájékozott és bár sokkal régebben került el Magyarországról mint én, jól ismerte a hazai viszonyokat is. De az újságírói kíváncsiság mindig újabb és újabb kérdésekre sarkallta, mindent akart tudni az otthoni életről. Közben adott egy példányt a lapjából is és érdeklődéssel forgattam a jól szerkesztett, színes újságot. Akkor már voltak fogalmaim arról, hogy mit jelent az emigrációban lapot csinálni és tisztelettel néztem az elegáns, őszhajú dámát, aki ilyenre vállalkozott messze a hazától, és ő lelkesen beszélt a lapról, amelyik már sok évtizedes múltra tekint vissza és a nyugati magyarság egyik legrégibb újságja. Aztán kiderült, hogy nemcsak a világ eseményei és a hírek érdeklik, de szívügyének tartja a magyar irodalom, a magyar nyelv ápolását is és Napnyugat írói Kör néven irodalompártoló kört tart fönn, amely rendszeres kiadványokkal örvendezteti meg az olvasókat. Aztán a tömeg elsodort bennünket egymástól, hogy aztán később az egyik előadáson újra találkozzunk. Emlékszem, az emigrációban működő magyar iskolákról volt szó és megint csak meglepett, hogy milyen konstruktívan szól hozzá a témához. A Kongresszus záróülésén egyszer még összefutottunk, aztán ő repült vissza Los Angelesbe, az én utam meg Washington felé vezetett. Ennek már negyedszázada, de megismerkedésünk részletei még frissen élnek bennem. Talán azért, mert annyi közös témánk volt és oly sok mindenről egyezett a véleményünk. Vannak, akikkel az ember az első tíz perc után úgy érzi, már évek óta ismerik egymást. Fényes Mária is ilyen volt. És most, amikor elért a szörnyű hír, hogy ő már nincs többé, úgy tudok mindenre visszaemlékezni, mintha tegnap lett volna. Mily nehéz elhinni, hogy soha többet nem fogjuk már látnihallani ezt a fess, okos, életvidám asszonyt! Évek teltek el az első találkozás óta, aztán egy napon csöngött a telefonom Washingtonban. - Itt Fényes Mária beszél Los Angelesből - hallatszott a vonal másik végéről. Megörültem a hívásnak. - Mi újság a napsütéses Kaliforniában? De Mária ezúttal nem diskurálni akart, hanem jó üzletasszony módjára rögtön a tárgyra tért: - Nem volna kedve dolgozni a Kaliforniai Magyarságnak? Nánay Bandi nyugdíjba ment és a heti Világhelyzetet kellene írni. Magára gondoltam. És persze maga lenne a külpolitikai szerkesztő is - tette hozzá. Minden újságíró hiú, így hát örömmel fogadtam a megtisztelő ajánlatot és a következő pénteken már az én vezércikkemmel jelent meg a lap. És ettől kezdve kevés híján két évtizeden át dolgoztam Máriának. Nem hiszem, hogy el lehet képzelni harmonikusabb főszerkesztő-munkatárs viszonyt, mint amilyen kettőnk közt volt. Teljesen szabad kezet adott, hogy miről írjak és kivéve egy-két esetet, amikor elkapott a hév és túl erősen találtam kritikát mondani valamiről, nem szólt bele a dolgomba. - Tudja, mi konzervatív családi lap vagyunk és meg kell őriznünk a higgadt, tárgyilagos hangot. Igazat adtam neki és ráléptem a fékre. Úgy tűnt, eltaláltam az ízlését, mert esztendőkön át nem volt semmi probléma. Csak egy-két évvel ezelőtt, miután hazatelepültem Magyarországra, tette szóvá, hogy ne foglalkozzak sokat az itthoni hibákkal és visszásságokkal, mert az előfizetők nem szeretnek rosszat olvasni a hazai állapotokról. Igazat adtam neki - hiszen én is több, mint 25 évig éltem Amerikában és ismerem az emigránsok lelki beállítottságát - és attól kezdve tompítottam a stílusomat, ha a hazai életről írtam. Megértettem, hogy más benne élni valamiben és más arra a mindent megszépítő messzeségből gondolni. Megfogadtam a tanácsát, mert igaz, hogy ma még van hiba és hiányosság bőven, hiszen máról-holnapra nem lehet mindent kijavítani, de minek felemlegetni a rosszat, amikor az ország a javulás és a felemelkedés útján van. Az újság jelentette az életét és a szerkesztés a vérében volt. Minden előfizetőhöz, minden olvasóhoz szinte személyes szálak fűzték - mindenki Máriának szólította - és külön képessége volt a kapcsolatteremtésre. Nagy ambícióval szervezte évente a magyar bált és a sajtónapot, mert tudta, hogy ezek közelebb hozzák a magyarokat a laphoz, s ezzel is hozzájárul a magyarság összetartásához. Ugyanígy kötelességének érezte a törődést a magyar nyelvvel és irodalommal: nemcsak ő maga írt több könyvet is - négy kötettel gazdagította az emigrációs könyvtermést, hanem a lap köré gyűjtötte mindazokat, akik tehetséges tollforgatók voltak és lehetőséget adott nekik arra, hogy publikáljanak, hogy megjelentethessék műveiket, verset és prózát egyaránt. 1970-től tíz esztendőn át kéthavonta Napnyugat címen irodalmi mellékletet adott a lap mellé és később ebből fejlődött ki a Kaliforniai Magyar Írók Körének önálló folyóirata. E lap égisze alatt pedig egy magyar irodalmi antológia és több vers- és szépprózai kötet is megjelent. 1970-től kezdve, amikor Fényes Mária lett a főszerkesztő, a Kaliforniai Magyarság körül nemcsak irodalmi kör alakult ki, hanem a szerkesztőség lett a Los Angeles és környéki magyarok találkozóhelye, összetartó szellemi központja. És ennek most vége Mióta Mária betegeskedett, egyre kevesebbet tudott foglalkozni a lappal, a szerkesztéssel, mert régi energiája, munkabírása megfogyatkozott. A két végén égette a gyertyát és ezt sokáig nem lehet büntetlenül csinálni, élete mécsese kialudt és mi, régi munkatársak, akik éveken, évtizedeken át dolgoztunk vele együtt, most megrendült szívvel állunk a sírja előtt. Egy kiváló újságíróval, egy nagyszerű magyarral lettünk szegényebbek, egy olyan emberrel, aki az idegenben töltött hosszú évek után is híven megőrizte magyarságát és a magyar betű, a magyar írás szolgálatában élte le életét. Nagy űrt hagyott maga után: a veszteség mindannyiunké, az egész magyar közösségé. Hiányát pótolhatatlannak érezzük és emlékét mindig szívünkben fogjuk őrizni. Búcsúzunk Mária, nyugodjék békében! STIRLING GYÖRGY Emlékezzünk elhunyt Szerkesztőnőnkre, ___________Fényes Máriára_________ II. János Pál pápa utódjának kijelölésére készül? A nyilvánosság előtt megjelenő pápáról készült televíziós felvételeken nem lehet nem észrevenni, hogy a Szentatya beteg. Szívfájdító látni, hogy a pár évvel ezelőtt még egyenestartású egyházfő nyolcvanesztendős korára mennyire megtört és sportolásban edzett teste hogy megrokkant. Hajlottan jár, bizonytalanul mozog és halk beszédét alig lehet érteni. Betegségét sokáig titkolták, de ez év elején a Vatikánban hivatalosan is bejelentették: a pápa Parkinson kórban szenved, amit egyébként a keze reszketése is elárul. (Egészségi állapota már az ellene elkövetett merénylet óta megromlott és felgyógyulása után több kisebb műtéten is átesett, de a betegség igazán csak nemrégiben hatalmasodott el rajta.) Orvosai és környezetéből többen is jónak látnák, ha nyugalomba vonulna és abbahagyná a munkát, így merült fel annak gondolata, hogy le kellene mondania tisztéről, s ennek többen is hangot adtak a Vatikánban. A Szentatya azonban erről hallani sem akar. Bár orvosai szerint mindenképp több pihenésre lenne szüksége, nem hajlandó változtatni a munkatempóján és missziós útjait is tovább akarja folytatni. A fizikailag gyönge és beteges II. János Pál, a "repülő pápa", aki minden elődjénél többet utazik, lélekben hallatlanul erős és töretlen energiával végzi a dolgát. (Az idei első félévre is már négy ország - Görögország, Málta, Szíria és Ukrajna - meglátogatása szerepel a terveiben.) Most úgy tűnik, mégis foglalkoztatja a gondolat, hogy megnyugtatóan rendezni kell a pápai trónutódlás kérdését, s ezért új kinevezésekkel kiegészítette, illetve megemelte a bíborosi kollégium létszámát. Mint tudjuk, az új pápa megválasztására a Bíborosok Testülete hivatott, amelynek tagjait a mindenkori pápa nevezi ki és hogy kit tart erre méltónak, annak eldöntése az ő privilégiuma. A halálozások miatt megüresedett helyek betöltésére általában háromévenként kerül sor és ez most vált időszerűvé. A Vatikánban sok találgatás előzte meg, hogy vajon II. János Pál kit tart érdemesnek a bíborosi kalapra. Döntése nagyon fontos, mert az új nevekkel befolyásolhatja a pápaválasztás eredményét. Ugyanakkor kötelessége gondoskodni arról is, hogy az utódlás lehetőség szerint zökkenőmentesen történjék. Ennek jegyében jelentette be a Szentatya január 21-én vasárnap 37 új bíboros kinevezését, majd egy hétre rá még további 7 új kardinális nevét közölte. A Bíborosi Kollégium létszáma ezzel 185-re emelkedett, s közülük 132-en 80 év alattiak, tehát jogosultak részt venni a legközelebbi pápaválasztó konklávén. Ezzel a létszám jóval túlhaladja még a VI. Pál pápa által 1975-ben meghatározott maximális 120-at is, amennyi bíborosi szavazat szükséges a pápaválasztáshoz, de egy-két éven belül többen el fogják érni a 80-ik életévüket, azaz a nyugdíjkorhatárt. A mostani kinevezésekkel a bíborosi testű- Folytatás a 6. oldalon