Cegléd és Környéke, 1928 (4. évfolyam, 1-53. szám)

1928-01-01 / 1. szám

Dr. Hübner Emil úr Pesti­ út 56. Cegléd, 1928. jan. 1. Ára 16 fillér. IV. évfolyam, 1 Politikai és társadalmi hetilap * Megjelenik hetenként egyszer Szerkesztőség és kiadóhivatal, I. kerület,­­ Felelős szerkesztő: SCHWEIGER GÁBOR Előfizetési díj: negyedévre 1 Pengő 60 fill. , róm. kath. központi iskola =3 Főmunkatárs: Dr. HALÁSZ KÁLMÁN c=sc=3 Nyikttér garmond sora 40 fillér cr-ic=3 Az idők határán Homályos estéken és sötét éjsza­kákon nagyon hangulatos dolog fel­tekinteni kivilágított toronyóránkra. Lecsapódó fénykéréje a városba igyek­vőnek biztos útbaigazítást nyújt, a város belsejében növeli a biztonság érzetét. Szilveszter estéjén és éjsza­káján még különösebb érzéssel akad meg szemünk a fényes mezőben ha­ladó óramutatókon. Máskor is meg­rándul minden percben, tovább siklik egy fokkal, mert az idő egy percet sem vár. Most azonban, mintha per­cenként is félénkebben rezdülne meg. Mintha ezt kiáltaná le: emberek, ti azt gondoljátok, hogy nekem hatalmam van az idő felett. Most reszketve val­lom be, hogy nincs ! Az időt én csak mérem. Úgy szeretnék néha megállani. Pihenni. Az időt marasztalni. Ma éj­félkor is szívesen megvetném lábam, útjába állnék az időnek. Bevallom, nem tudom. Az idő sebes suhanása nekem támad és tovább taszítja hosszú ujja­mat. Ma éjfélkor egy perc alatt öre­gebbek lesztek egy évvel. Most az eltűnt év mesgyéjén úgy szeretnék visszamutatni a múltba. Hiá­ba ! Nekem csak előre szabad mutat­nom. De tinektek, óh emberek, van gondolkodó elmétek, ti tekinthettek visszafelé is. Tekintsetek is és a szo­morú múlt tanítson meg benneteket küzdeni örvendetesebb jövőért. Esz­méljetek csak a múltra s rájöttök, hogy abban legnagyobb ellenségiek volt önveretek. Emlékeztek-e még arra a néhány mámoros , mely köny­­nyelműen prédára vetette nagy hábo­rútok több esztendejének véres, de glóriás sikerét ? Emlékeztek-e arra, hogy idegen földön, több ezer kilomé­terre húzódó lövészárkot ástatok, de a honi föld védelmére egy puskalövést sem tettetek ! ? Visszagondoltok-e arra, hogy idegen érdekekért milliós sereg­ben szálltatok síkra, de a magyar haza védelmére a döntő órában a belső ellenség ellen nem jutott egy ezred katona ! ? Így történt, hogy sok­nak a faluja, soknak a temetője szen­ved idegen járom alatt. Sarkukban kémek járnak, ajtajuknál rendőrök leselkednek. Ha jussukat perük, pert vesztenek, a mi csonka országunkon pedig sarcot szednek. Visszagondol­tok-e ezekre ? S ha igen, okultok-e ezeken ? ! S a toronyóra tovább beszél. Kér­ditek milyennek látom a jelent ? Meg­mondom nyíltan, hogy amikor szent Szilveszter éjszakáján a családokhoz betekintek, nem sok vigasztalót látok. Van jó egynéhány család, mely nem régen jött haza a szilveszteri hála­adásról. Lelkük zsolozsmás, hangu­latos. Kedvesen töltik el az időt éjfélig s Jézus nevének említésével lépnek át az újévbe. Benézek sok zárdatem­plomba és kápolnába is. Felhangzik Búcsú lesz nemsokára Sokan megírták már a maguk faluját. Persze kiki szebbnek, jobbnak látja a magáét, mint a másét. No hisz ez természetes is. Mert ott a katica­bogarak is szebbek, a szentjánosbogarak is fényesebbek, a madarak éneklése meg egy­szerűen mesés. Ez a „mesés“ szó különben nagyon diva­tos ma. Hiszen jó is az, különösen, ha valaki nem tud mit mondani. De hogy a kocsirudra is azt mondja valaki — mesés, az már mégis sok. Mikor hallottam, eszembe jutott az a másik, aki azt mondja magáról — hogy — döglik a népdalért. De im vissza a tárgyhoz, mert úgy járok, mint az a jegyző, aki az átkövetésről akart beszélni és állandóan a selyembogarakról beszélt. Szóval mindenki dicséri a maga faluját. Itt is erősödik a magyar közmondás igazsága, mely a cigányt és lovát példázza. Most az egyszer eltérek ezen jólelkű szo­kástól s elmondom az én falum tulajdonságait. A nevét nem mondom meg, mert lehúznák rólam a ruhát, így is szemmel tartanak, ami­óta megkérdeztem az egyiktől, hogy izlik-e a csempész­dohány ? S ezzel el is árultam, miről akarok én írni. Ha a szomszéd faluba megy valaki, nem azt kérdezik tőle — hogy van az egészsége ? hogy vannak az otthoniak ? — hanem azt, hogy történte a múlt éjszaka lopás? Persze hogy történt. Ez épen olyan fölösleges kérdés, mint a kántor kérdése a kapuban álló paphoz. • — Ki tetszett állni ? Kocsi, hízott disznó, szerszámok, ló, kul­­ostor, szalonna és egyéb apróságok, vasvilla, sártisztító, suba és minden, ami az emberhez, az élethez tartozik, bizony, lába kel és míg az őrsvezető vagy a községi hadnagy — a rend őre — a nyomozást megejti, a másik részen azalatt már új vizsgálat megindítását készíti elő a legfrissebb éjjeli esemény. A borlopás különösen Imre herceg táján kap lábra, mert akkor van a búcsú. De a tyúk- és búzalopás tekintet nélkül időre és alkalomra, mindig szokásos volt, most is az és lesz, amíg a búza terem a határban és a szárnyasvilágnak ez a faja ki nem pusztul. Csikós Kati néni is búcsúra készül. Sütni, főzni kell arra a nagy napra. De mi­ből ? Jó foszlós kalácsnak jó liszt kell, ahol meg jó búza. Malom úgyis van kettő. Az egyik gőzre, a másik szélre hallgat, vagyis hogy indul. De mintha Aeolus megkötötte volna magát, illetve a zsák száját, két hónapja alig fújt egy kis valamire való szellő. Az csak a pelyhet kapná fel, de a vitorlát még csak meg se billentené, így hát a gőzmalomhoz kellett folyamodni. Négy zsák búzát raktak fel a kocsira. Kati néni jelölte ki mind a négyet. S a kamrától a kocsiig az ő gondos felügyelete alatt történt a cipekedés. Nehogy lába keljen, mert nem lehet hinni senkinek a mai időben. Egyik szemével a zsákot vigyázta, a má­sikkal pedig a gyerekeket őrizte, akik a konyha földjén majszoltak vajmi puha eledelt. Mily örömmel hasonlítgatta össze férje­ urát, Busa János bácsit, az ő legdrágább fiával, Pistával, akinél nincs különb legény nemcsak a faluban, de talán még az egész vármegyé­ben sem. János bácsi — aki különben csak bitorolja a férj nevet, mert a kormánypálca Kati néni kezében van — bizony már roskadozik a zsák búza alatt is. Ellenben Pista — nem­hiába az anyjára ütött — úgy emelte a duz­zadó teli zsákot, mintha csak pehely lett volna benne. S az ilyen nyilvánvaló különbségek folytán szerzett tapasztalatait Kati néni nem szokta magában tartogatni, hanem nyelvével jókat vágott a nehéz zsák alatt görnyedő emberen. No, végre aztán ki a gőzmalomba !

Next