Cegléd és Környéke, 1946 (1. évfolyam, 1-8. szám)

1946-11-10 / 1. szám

Cegléd, 1946. november 10. A FÜGGETLEN KISGAZDA-, FÖLDMUNKÁS- ÉS POLGÁRI PÁRT HETILAPJA Bemutatkozás Foglalkozásra és társadalmi ál­lásra való tekintet nélkül szól ez a bemutatkozás Cegléd lakosságához. Új köntösben, de a régi belsővel, nemzetünk és városunk közös érde­keinek támogatásával, minden jó­szándékú, dolgos, munkaszerető em­ber és nő pártkülönbség nélküli megbecsülésével indítjuk útjára újra engedélyezett pártlapunkat, melyet az illetékes miniszter „Cegléd és Környéke“ címen a Független Kis­gazda­párt hetilapjának engedélye­zett. Ezzel a mi kötelességünket megnagyobbította és nekünk ezt a megbízást úgy kell teljesíteni, hogy­­ az itteni politikai pártok is olyan­ koalícióban működjenek egymással, hogy abból ne politikai versengés, hanem a köz javát szolgáló eredmé­nyek származzanak. És ezt várjuk helyi laptársainktól is, hogy a jövő­ben ők is a mi álláspontunkra he­lyezkedjenek, ne kövessék egyes napilapoknak minduntalan ,a Kis­gazda Párt portáján való seprege­­tési szándékát. Majd elvégezzük azt mi, magunk is, annál is inkább, mi­vel a seprőnek valót is mi termeljük. Egyébként az igazmondás politi­káját akarjuk lapunkban bevezetni és tartjuk magunkat ahhoz a köz­mondáshoz, hogy : „ne kívánd a má­sét, ne hagyd a magadét.“ Ez vo­natkozik a politikai felfogásra is. Politikai álláspontunk továbbra is csak magyar lesz, politikai támoga­tást nem várunk és nem kérünk sem nyugatról, sem keletről. Nem fogj­uk­ dicsőíteni, sem okolni mai helyzetünkért sem a nyugatot, sem a keletet, egyedül rövidlátó volt ve­zető politikusainkat, akiknek nagy része már el is nyerte megérdemelt jutalmát. Tehát röviden összefoglalva, a mi szűk körünkben is csak olyan ma­gyar politikát hirdetünk, amely a magántulajdon alapján álló demok­rácia, a címek és rangok mellőzését, a lakosság közötti válaszfalak lebon­tását hirdeti és az emberi, egyéni, szellemi és fizikai munkaképessége arányában kívánja jutalmazni az ar­ra érdemeseket. Egyébként jónéven veszünk gaz­dasági oktatásra alkalmas cikkeket is, amelyek a mi lapunk olvasóinak gazdasági látókörét tágítják. Azzal a reménnyel bocsátjuk út­jára új köntösben megjelenő lapun­kat, hogy pártunkkal együttérző minden ceglédi magyar az ő lapjá­nak fogja tekinteni. Kukla Béni A „Cegléd és Környéke“ Új cím alatt jelenik meg a Füg­getlen Kisgazda Párt ceglédi szerve­zetének hetilapja. Ez a változás sem­miben sem érinti a célkitűzéseket s az eszmények szolgálatát. Az új cím inkább csak tárgyi jelentőségű s arra irányul, hogy Cegléden kívül a kör­nyék társadalmának is fokozottabb mértékben kíván szolgálni ezentúl újságunk. Azt jelenti tehát a válto­zás, hogy a gyermek újságból felnőtt újság lett, érett és erős. Idők, emberek. Változnak az idők, változnak az emberek. — mondja a régi köz­mondás. Ha ezt a tételt alaposab­ban megvizsgáljuk, rájövünk, hogy néha­ nem is annyira az emberek változnak az idővel, — különösen rö­vid idő elmúltával, — mint inkább a módszereik. Néhány szót erről. Ott kezdem, hogy hónapok óta nem volt alkalmunk olvasóink lelkes és hatalmas táborához szólani. Ez a némaság egyrészt fájt úgy nekünk, mint az olvasóknak, másrészt mégis hasznos­­volt. Megmutatta előttünk világosan, hogy milyen sokan van­nak, akik velünk éreznek és velünk egyet akarnak. S ha vissza­gondo­lunk arra a lelkes érdeklődésre, szinte zaklatásra, ahogyan lapunk mielőbbi megjelenését sürgették, úgy érezzük, hogy nem ringatjuk ma­gunkat hiú ábrándokban, amikor azt reméljük, hogy olvasóink tábora a kényszerű némaság után nem hogy csökkenne, sőt, inkább rohamosan növekedni fog. A magunk részéről ezt az érdeklődést­­és ragaszkodást igyekezni fogunk meghálálni és mél­tányolni úgy, hogy a tiszta eszmé­nyekért és tiszta demokráciáért foly­tatott küzdelmünkben még állhata­­tosabbak. Mármost, ami fenti tételünket il­leti, hogy t. i. változnak az idők és emberek, magunkra — úgy érezzük joggal — nem vonatkoztatjuk. An­nál inkább vonatkoztathatjuk má­sokra. Főleg a módszerekre. Ezelőtt egy évvel választotta meg a magyar nemzet demokratikus­ nemzetgyűlési képviseletét. Az akkori, idők mód­szerei még élénken és emlékezetünk­ben élnek. „Szalonnát, kenyeret, kis­gazdának kötelet!“ — ez volt a sza­valókórusuk jelszava. Ablakkeverést és népítélet tartását ígérgették azok, akik úgy találták, hogy az igazság és a meggyőzés fegyverei nem áll­nak kellő mértékben rendelkezésük­re ahhoz, hogy az embereket a ma­guk pártállásának megnyerjék. Hogy ez a hang és ezek a módszerek visz­­szajönnek-e még, azt majd később meglátjuk, de tény az, hogy más módszereket alkalmaznak. Közeledik a községi választások ideje. Ezt nem csupán a kis­gazdapárti sajtó hangoztatja, egyre gyakrabban írnak róla a többi pár­tok lapjai is. Úgy látszik, nem le­het tovább elodázni ezt a kérdést. A Kisgazdapárt és a Baloldali Blokk most folyó tárgyalásainak egyik lé­nyeges kérdése a községi választó­ módszerek... sok idejének a pontos megállapítása. Lényeges eltérések vannak azonban a választások módjának a tekinte­tében. Nagy Ferenc miniszterelnök, a Kisgazdapárt országos elnöke ki­fejtette nézetét, mely szerint a vá­lasztói jogot tovább kell bővíteni. Ezzel szemben a Baloldali Blokk ve­zérei szűkíteni akarják a választói jogot és pedig nem annyira a de­mokrácia, mint inkább pártszem­pontjaik érdekében. Természetes do­log, hogy ebben a kérdésben a Kis­gazdapárt nem engedhet s ragaszko­dik ahhoz, hogy vagy a múltévi vá­lasztói törvény alapján válasszunk, vagy egy új, lehetőleg még demok­ratikusabb törvény alapján." A módszer változott. Ma már nem jó az a választói törvény, amit a múlt évben a munkáspártok uralkodó befolyása mellett szerkesztettek. Pe­dig nem a törvényben volt a hiba. Az akkori választások tiszta és demok­ratikus voltát az egész világ elis­merte. Inkább az eredmény nem volt hízelgő egyesek részére, ezt viszont nem lehet a törvény rovására írni. Meggyőzés helyett erőszakos kizá­rások módszeréhez folyamodni,­­ nem szolgálna a demokrácia javára és dicsőségére. Mi tehát hisszük, hogy demokra­tikus módszerekkel és törvény alap­ján fogunk választani és pedig még ebben az esztendőben. Ebből követ­kezik, hogy föl kell készülnünk a választásokra. Világosan meg kell fogalmazni célkitűzéseinket, össze kell fogni erőinket, hogy meglepe­tések ne érhessenek és a küzdelem­ben legalább úgy megálljuk helyün­ket, mint a nemzetgyűlési választá­sok idején. Szirén hangoktól pedig nem en­gedjük félrevezetni magunkat. A pártokat csak hangjuk, módszereik és cselekedeteik demokratikus össz­hangjában tudjuk koalíciós partne­reinknek elfogadni. Átlátszó trükkök­­nek nem fogunk felülni, látszatigaz­ságokat nem fogadunk el. Mi az új időknek új emberei, megújult gon­dolkozású demokratikus magatar­­tású magyarok kívánunk lenni és azt akarjuk, hogy a községi válasz­tások valóban az igazi demokráciá­hoz, a tiszta, korrupció és protek­ció mentes közigazgatáshoz és köz­élethez segítsenek el bennünket. Olyan világba, amelyben idő és em­berek, pártok és módszerek korsze­rűek lesznek és­­ demokratikusak ! Óramutató Ára 40 fillér I. évfolyam, 1. szám Tanyai közbiztonság Városunk lakosságának jó nagy­­ része kint él a tanyákon. Maga a­­ határ kerek számot véve 50.000 kát.­­ hold területű. S bizony a tanyák­­ elég sűrűn vannak egymás mellett, mert hiszen határunkban nagy bir­tok — az egyetlen vallásalapítványi földet — kivéve nem volt. A föld- s műves pedig szeret földjén élni, hogy mindig a kellő időben tudja megmunkálni az életet adó földet. A ceglédi gazdák igen híresek az országban arról, hogy milyen kitű­nően művelik a földjeiket. S meny­nyi hasznot tudnak kihozni még a kis földből, mert az aprójószág, a kü­lönböző köztes növény s a lábas­jószág, mind olyan jövedelmet biz­­tosíttott, hogy a ceglédi gazdák irigyeltek voltak. A háború azonban ezeket sújtotta legjobban. A tanyásnak elvitték az igáslovát. S ezzel megszűnt számára az élet, a munkalehetőség. Szarvas­­marhája is alig maradt. A sertések hiányát könnyen tudja pótolni, mert ez aránylag elég szapora s nem is kerül olyan sokba, mint az előbbi. A szárnyasokról nem is szólva, ami az egyedüli bevétel most. Azonban a határban való kinntételt és a ta­nyás emberek életét szinte veszé­lyezteti a közbiztonság hiánya. A városból is halljuk a hírt, hogy a lopások napirenden vannak. Be­surranó, betörő tolvajok járják a várost, sokszor még fény­es nappal is kifosztanak egy-egy lakást. Pedig itt a házak egymás mellett vannak s a szomszéd azonnal észreveszi, ha valami történik a szomszédjában. A rendőrség pedig teljesíti a köteles­ségét, de a nagy feladattal, ami most ránehezedik, szinte nem boldogul. Mi a helyzet a határban? Nincs egyetlen kültelki biztonsági szerv sem. Fegyveres őrség nem járja a határt. A tolvajok pedig mindegyre elhatalmasodnak. Újabban már a mezőgazdasági szerszámokat, eké­ket s ami jön, azt viszik el. Hiszen ez jóval többet ér, mint egy pár ba­romfi, vagy süldő. De mivel műveli meg a földműves a földjét? Életlehe­tősége igen korlátozott, a közbizton­sága igen kétes. A tanyát nem hagy­hatja. S még ha kint is van, nem tudja, mire virrad. Tenni kellene valamit. Vissza kell állítani a tanyai rendőrkerületet, ha más nincs. Itt a tél. A kisemberek szőlőjéből elvisz­nek mindent. S nem tudja pótolni. Márpedig a többtermelés és a föld szeretete az,­­amit hirdetünk. Ezt azonban közbiztonság nélkül meg­csinálni nem lehet. ­ Lemondott a kultuszminiszter. Keresztúry Dezső vallás- és közok­tatásügyi miniszter bejelentette a Nemzeti Parasztpárt politikai bizott­ságának, hogy visszaadja megbíza­tását.

Next