Cegléd és Környéke, 1948 (3. évfolyam, 1-52. szám)
1948-01-04 / 1. szám
Köszöntünk negyvennyolc! írté : Dobi István a Független Kisgazdapárt elnöke Az újévi harangok fenséges szava ! ünnepi esztendő beköszöntét jelzi, 1848 nagy évének századik forduló-jját üljük és a történelemhez méltó ünneplésre készül most az egész ország. Nagy dolgokra emlékezünk, dicső hősök emlékének áldozunk. Helye van-e most az ünneplésnek? Nem lesz-e sok egy egész eszkeryő az ünneplésre? — kérdezhetné valaki a magyarok közül, akik szeretnek mindent meggondolni és akik munkás hétköznapjaink sok fáradtságos gondját forgatják eszükbe. Az ilyen kételkedőknek bátran felelhetem: Nem! Egy esztendő sem lesz sok az ünneplésre. 1848 .olyan sokat jelent minden magyarnak, hogy nem lehet eléggé ünnepelni, visszaidézni, érnünk elé állítani. Mert 1848 több volt, mint a forradalom éve; több volt, mint dicső csaták kora, több volt, mint mindennapos magyar hősiesség bizonysága. 1848 a magyar szabadság beteljesedése volt, amikor a paraszt ember szabadságot és minden magyar teljes jogot kapott. Nemzedékek hősiágyát valósította meg és amiért emberöltők hiába csengtek, most egy csapással a nemzet közkincsévé vált. Ezt a szabadságot akarjuk ünnepelni, hogy példájának felidézésétől megerősödjünk. Mert az új demokratikus Magyarország most kivívott szabadsága még friss és gyenge hajtás. Szüksége van Kossuth, Petőfi, Táncsics nagy példaképeinek felidézésre, hogy tanuljon tőlük, bátorságot merítsen belőlük és rajtuk izduljon további tettekre. Mert tettekről van szó rrost is: tettekkel akarunk ünnepelni! A mi nagy centenáris évünk abban különbözik az elmúlt idők szokványos ünnepségeitől, hogy nem üres szavakkal, hanem maradandó tettekkel akarunk ünnepséget ülni. A hatalmas él itt áll előttünk: a háborúban elpusztult, rosszemlékű korszakoktól szegénnyé tett országunkat kell újjáépíteni. Úgy akarunk ünnepelni, hogy mindennapos munkokkal, minden tettünkkel az új demokratikus Magyarországot építsük fel. És ebből a munkából nagy rész vár reánk, a Független Kisgazda Pártra. Mert hiszen mi vagyunk utódai azoknak az egykori jobbágyoknak, akiket évszázadok szolgasága után843 ajándékozott meg emberi szabadsággal. A szabadság munkára kötelez és mi jól átgondolt, az egész parasztság, az egész magyarság érdekét szolgáló munkával áldozunk 48 emlékének. Amikor most a mindnyájunktól régóta óhajtott békekorszakot 48 ünneplésével kezdjük, nemcsak a hősök emlékének akarunk áldozni. A tettek szellemében többet akarunk, azt, hogy a mi országunk egyenes folytatása legyen az övékének. Politikánkat bele akarjuk fűzni az övékébe, hogy az vigye és vezesse tovább a boldog új magyar esztendők felé. Ilyen gondolattal köszöntöm a centenáriumi új esztendőt és kívánon, hogy az ünnepi évben a magyar felvegye és lobogtassa azt a zászlót, amit a reakció 49-ben kicsavart Kos- suth kezéből. Kossuth zászlajával és az ő nevével kívánok boldog, békés, szép új esztendőt minden magyar- nak! - „Mit rejt ez év...“ Száz esztendővel ezelőtt a magyarhoni, katolikusok használatára az 1848-i szökőévre készült „Keresztény Naptár“ ezzel a sejtelmes, baljós rigmussal üdvözölte az újesztendőt: Mit rejt ez év sötét ölében? Ki mondja meg nekünk? Fog-e öröm, vagy fájdalomban lefolyni életünk? Ha tudni ezt nincs is hatalmunk, Miért zavarná meg nyugalmunk, Ki Istent hisz -s erényt szeret, Rossz dolga annak nem lehet. Moll és jövő Járusz orcával áll a magyar nép s az évforduló küszöbén. Ez az ó-római istenség egyik orcájával a múltba, a másikkal a jövendőbe tekint. Jelképezte azt a történelmi folyamatosságot, amelyből az ember és az élet nem szakítható ki.Az idő mérhetetlen folyama hordoz bennünket. Különböző egységei, a másodpercek és az évek egyformán mérik életünket és hoz- zák számunkra a bánatot és az örö-met, a csalódást és a beteljesülést. Mi is készítsünk számadást, ami-kor elbúcsúzunk az 1947-es évtől Egyénileg ezzel is közelebb jutottunk az elmúláshoz, a sírhoz. Gazdasági tekintetben nem hozta megazt a javulást, amit vártunk tőle. A keserves vetés, amikor szinte szájunktól kellett megvonni a vetőmagot, igen szűkös aratást hozott csupán. És mert kevés a kenyér, szűken van mindenünk. Lassan, de biztosan rongyolódunk s az erőfeszítés, amellyel az életért s a ruházatért szembeszállunk a mostoha sorssal, egyre jobban kimerít, mindnyájunkat. Mindenki maga érzi bánatát, csalódottságát, amikor visszatekint az elmúló évre , vele együtt eltemeti azokat a reményeket, amelyekkel egy évvel ezelőtt tekintett az eljövendő esztendőre. Láttunk azért néha örömet is. Számosan jöttek, haza foglyaink, voltak menyegzők és keresztelők, ahol az élet és a Szeretet feje vigasztalta és bátorította az emberi szíveket. De bánkódni ennek az évnek elmúlásán még sincs okunk. Bánkódunk önmagunk miatt szükséges, hogy ismét elmúlt egy keserves év s mi nem lettünk jobbak. Mert a szükséges nyomorésság, ami körülvesz bennünket, csak kísérő jelensége annak a belső nyomorúságnak, amelyben élünk. A legmélyebb bánatot s a legfájdalmasabb csalódást nem a szűken termő föld, a gyéren hulló eső, a foltos ruha, tehát a természeti élet mostohasága okozta, hanem az a mélységes kiábrándulás, amellyel önmagunkban és az emberekben csalódunk, és a megromlott emberi természet. Baj, hogy üresek a kamrák, de nagyobb baj, hogy üresek az emberi szívek. Ennek azévnek, amelyik elmúlott fölöttünk, közös nyomorúságával közelebb kellett volna hoznia bennünket egymáshoz. Ehelyett azt látjuk, hogy idegenül, sőt ellenségként állanak egymással szemben az emberek, a magyarok. Káröröm, irigység, boszszúállás, csalás, hazugság, rágalom, erkölcstelenség pusztít közöttünk. Rontja, zülleszti ezt a szegény, maroknyi népet, amelyiknek úgy látszik még mindég nem volt elég a szenvedés iskolájából, de nagy istenverése lenne rajtunk, ha az ezeréves történelmi leckét, amelyet pedig mindég a magunk kárán mutatott fel az Isten, még ma sem tudnánk megtanulni. Hogy nekünk, árva kis testvértelen nép fiainak szeretnünk, becsülnünk és segítenünk kell egymást, mert különben elpusztulunk. Köszöntsük az új évet felgyógyuló reménységgel. Ne csodákban reménykedjünk, mintha a történelem fordulásai hozhatnának számunkra valami különlegesen jót. Az élet az emberek és népek számára küzdelmet jelent és a boldog, a győzelmes élet sok apró győzelemnek az eredménye. Küzdenünk kell önmagunk és a mások hibáival és gyarlóságaival. Küzdenünk a földdel, hogy teremjen, a gépekkel, hogy termeljenek. Az erőt, a kitartást, a hitet önmagunkban kell megtalálnunk és nem másoktól várnunk. Az az év, amelyiknek a küszöbét most átléptük, kiválóan alkalmas arra, hogy erőt és hitet adjon. 100 esztendő távlatából ránk ragyognak történelmünk legszebb lapjai, fényes alakjai. Ha volt valaha sorsdöntő jelentősége egy nemzet életében az emlékezésnek, úgy az 1948-as centenáris évnek annak kell lennie. A szabadság, testvériség és egyenlőség gondolata 1848-ban kezdett nálunk társadalmi, nemzeti és nemzetközi vonatkozásban kiteljesedni és testet ölteni. Nem a magyar népen múlott, hogy akkor elbukott a szabadságharc, mielőtt ezek az eszmék maradéktalanul megvalósulhattak volna. Most, amikor szabad és független életünket akarjuk kiépíteni az egyén és a nemzet számára, a száz esztendős világító példa, a nagyszerű események és hősök kimeríthetetlen erőforrást jelentenek számunkra. A fontos csak az, hogy tudjuk mit akarunk és legyen őszinte a szándék és legyenek őszinték a cselekedetek. Mert nagyszerűt és maradandót alkotni csak az igazság jegyében lehet. Reménységgel és hittel induljunk az 1948-as évnek. Mit rejteget számunkra méhében, nem tudjuk. De ha remiényeink, vágyaink, céljaink emberségesek, méltányosak és Istennek tetszők, nem kell félnünk tőle. Mert aki az igazságot szereti és Istenre bízza sorsát, annak minden javára van. Ahogyan a nagy erdélyi fejedelem, Bethlen Gábor vallotta: „Ha Isten velünk, kicsoda, ellenünk?“ . III. évfolyam, 1. szám, Cegléd, 1948. január 4. .------------------gfr*- ---------A FÜGGETLEN KISGÁZD A FÖLDMUNKÁS- ÉS POLGÁRI PÁRT HETILAPJA A szabadművelődés ünnepi éve Cegléd megyei város Szabadművelődési Tanácsa közli, hogy az 1948-as centenáris évben a következő programot állította be: Január 24-én: Turini százas ünnepség, 25-én: Petőfi műsoros est. Március 15-én: Szabadság ünnepe és a Múzeum Kossuth kiállításának megnyitása, 20-án: Kossuth halálának évfordulója. A helybeli nőegyeletek megkoszorúzzák a Kossuth- szobrot. Május 17-én: Dózsa-ünnep. ■ Augusztus 25-én: A pártok, és körök megünneplik Kossuth Lajos névnapját. Szept. 19—26-ig ceglédi napok. Kiállítások, népünnepélyek, sport és lóverseny. Október 3-án: Kossuth- nóta megünneplése. A helybeli ének- s karok közreműködésével. November 11-én: A Tanács megkoszorúzza a helybeli 48-as hősök sírját. A sajtószabadságot ne használjuk személyeskedési célokra, legyen előttünk szent és isteni mindaz, minek neve szabadság. Mi egyéb ellenséget nem ismerünk, mint akik kitűzött jelszavainkat tiszteletben nem tartják. Ezen jelszavak: béke, egyenlőség és szabadság. Jókai Mór