Czegléd, 1884 (2. évfolyam, 1-40. szám)

1884-01-06 / 1. szám

Ilik évfolyam, pár nagy tű, meg egy vasaló — aztán vígan készülnek a szarkankók. Nem oda Buda! A kapitányi hivatal nagyon tekintélyes állás, de nagyon nehéz is. Törvény tudás, éles ész és nagy emberismeret kell ahhoz. Minden tanultság nélkül aspirálni ez állásra: arczpirító tolakodás. Nem olyan koncz ez, melyet elzüllöt exiztentiáknak csak azért szoktak odavetni, hogy betömjék vele szájukat. Ez állás helyes betöltésétől városunk békéje, nyugalma , személyi és vagyoni biztonságunk függ. A pitykés gondolatok, sarkantyus ötletek és sujtásos dictiók uralma lejárt. Az igazságot sem pipaszárral osztják többé. Ész és tudomány regulázzák a világot Észt és tudományt keressünk a hivatalnokban is. Ész és tudomány által vezéreltetve nagy kincs azönkormányzat, de annál nagyobb átok a tudatlanok kezében. Ne feledjük ezt ha majd a szavazó urnához járulunk. Hét magyar kertész találkozása Halason. Eddig a mi mesterségünket — a kertészetet — legalább Magyarországon, legtöbbször idegenek művelték ; tulszámot képeztek ezek között a csehek, németek, tótok és újabb időben a konyhakertészet terén lábbadoznak a bolgárok. Mindenki művelte tehát a szép ágat, csak az adott nemzetiségekhez képest legkevésbé a magyar . .! Pedig ha visszatekintünk a nem éppen régi nemes és földesúri életbe — hol a disz — és gyümölcs kertészet élvezetében legtöbbször a magyarok voltak (s elég számmal még most is azok a fogyasztók, hát lakásra gyűl a csudánk, ezen még mindég másra szoruló szegénységünk megmagyarázásánál. Mennyi jobbágy szolgálta pedig az urat akkor, és mennyi szolgálja az új idegen földesurakat még most is és ezek közül néha éppen azok, kik ivadékaik romjait képezik a volt földesúri osztálynak. Azonban a kertészek s főleg a magyar kertészek képeztetésében hiányt kezdett pótolni a 48-as izgalmas idők után az 50-es években dr. Entz képezdéje előbb Pesten, később Rákoson és legkésőbb Budán, vagy ha úgy tetszik Budapesten, a volt — a boldogult — a kertészet átültetnse főleg németből magyarra E közben ezt elősegítették a már meglevő és keletkező felsőbb gazdászati iskolák ; de legfőképen a 70-es években felállított 5 vinczelléri képezde, melynek élén már a szűk egyének nem a beszurkolt német iránynyal, hanem tudományos alapon nyugvó képzettséggel tanítanak és eresztik szárnyra igen sok számmal évenkint a magyar gyümölcsészeket szőlészeket és borászokat. Ezen az 5 vinczellér képezdén (a budait kivéve) egy hatalmas egyén keze látszik meg, ki is ezen csekélységnek látszó iparágat 43 részint szaktantárgy, de legfőképp tudományos ágból műveli illetve élteti és támogatja és így képessé teszi a kilépő egyéneket arra, hogy jelleggel bíró, tudományosan képzett és öntudatosan működő egyéneket szolgáltatnak. Hogy pedig a fent hivatott egyén neve elhalgatva ne legyen és ezen felül nálunk is megtudja a gyümölcs, szőlő és borágat művelő nagy közönség, hogy kiad egy éneket a hármas kincsbánya kiaknázására, hát tisztelettel vegyük le kalapunkat egy Gábor József előtt (Erdiószegen) kinek tántorithatlan elve, kapcsolva a vasszorgalommal és azon nagyadag ügy — és hazaszeretettel melynek ő a tulajdonosa : a képeztetés sokszor előfordult nehéz kérdésein már győzedelmeskedvén ennek méltó elismerését mint győző bírja már eddig is azon koszorúban, melyet számtalan növendékei — mint erre legilletékesebbek — működésükkel mindennap fűznek, dicső és teremtést mutató homlokán ! Ennyire haladva a kertészek képeztetésében az ügy, én nem félek attól, hogy öt év múltán teljesen ki nem lesznek magyarországon szorítva az idegen kezelők; kivéve azonban a dísz- és konyha kertészeket, kiknek rendszeres képeztetésük államilag még tudtommal Magyarországon nem történik. Azok a Halason találkozó kertészek kivétel nélkül Entz és Gábor növendékei voltak és testben, lélekben és meggyőződésben mind magyarok ; tíznek kellett volna megjelenni , és így Budapest, Czegléd, II.Kőrös, Kecskemét, Félegyháza, Kalocsa, Halas, Szabadka, Szeged és Zombort is ide értve majdnem kivétel nélkül a Duna és Tisza közti nagyobb városok mind képviselve lettek volna, de természeti akadályok miatt ez nem történhetett meg. Miért jelentünk meg tehát Halason ? Csak azért, hogy lássuk mint kertészek egymást és megkíséreljük az egyéni ismeretes szeretet után pályánkat közösen szeretni , mert ennek alapos megtudását tartottuk elsőnek azon meggyőződésből kiindulva, hogy aki egymást tiszteli, becsüli és ezzel kapcsolatosan hivatását, iparát is , ott könnyű a második emberi tulajdont a közös ügyi és hazaszeretetei fölébreszteni. Egy varázsütésre jelentünk meg minden előleges intézkedés nélkül egymást nagyrészben soha nem látva, és mintha száz éves lett volna a barátság, és ezer éves a szeretet, melylyel pályánkat tisztelve körülvesszük ! Delejesett volt a föld alattunk és villanyozott a jég köröttünk , mert csak úgy jöhetett létre az új élet, mely igére, hogy jogos álmainkkal ezen túl a valóságban foglalkozunk! És hogy miért kellett találkoznunk éppen Halason ? erre legközelebb megfelelünk. Unghváry László. — úgy látszik ön idegen. Szívesen leszek Ariadnéja az állásomon úgy is mindjárt felvált a 78. — Nem értettem. — De hát kicsoda kegyed ? kérdem. Én városi rendőr vagyok. — Mi-mi-micsoda ? — Ugyan ne ítéljen. — Igen, én és kilenczvenkilencz társam. Százan vagyunk, kik a város területén őrködünk a rend felett. — Kegyed kisértetbe hoz, hogy elfogassam magam. — Szabad tudnom nevét ? — Nekünk nincs nevünk, mi numerizálva vagyunk. — Oh eszem a numerusát, de kedves numera maga. — Aztán melyik a kegyed számja. — A 77. — Úgy? Szent szám, zsidó szám. Aztán az a 99 kollegája is asszony ? — Bocsánat uram, mi mind leányok vagyunk, esküdt hajadonok. — Szent, Taisz Elek és Udvardi Károly ! sóhajtani magamban , eszembe jutott, hogy most szeretne még csak az én kamarásom főkapitány lenni. E szerint kegyetek most a város emberei, vagy némberei. — Igen de itt van társam a 78, a ki fölvált, ha úgy tetszik uram szívesen leszek Ciceronéra. — Oh nagyon köszönöm, tisztelt izé . . . 77. — Elindultunk. Mondja csak kérem, mindig ilyen óriási itt a forgalom, a mulatozás, a csődülés ? — Nem mindig, hanem ma ünnep van. — Ünnep ? hiszen semmiféle szentnek sincs fogantatása. — Ön nagyon ismeretlen a helyi viszonyokkal. Hát tudja meg, hogy ma Sámuel napja van s ezt a napot a város mindig megünnepli tiszteletére egy a múlt században élt polgármesterének, aki regenerátora volt a városnak. Itt van a szobra is mindjárt. — V ugy? — Tudom hebegém megilletődve. Azon közben a szoborhoz értünk. Márvány talapzaton , bronzból öntve díszeleg a nyúlánk alak. Arczán az izgalom kifejezése ül, homlokán mintha megvalósítandó tervek czikáznának keresztül, kuszáti bajusza alatt pozitív mosoly játszik. Az ünnepély alkalmából koszorúkkal van elhalmozva. — Nos, hogy tetszik ? — kérdés 77. — Nagyon pompás, különben én a szobrászatból csak az almahámozáshoz értek. Hát az miféle tábla ott a falba illesztve . — Az is múlt századbeli emlék, az első csinált ut készítésének idejét örökíti- Nézze a felírást: „Ez a csinált ut csinálódott az isten segedelmével Ungvári Antal által 1880-ban.“ — Remélem e városban is kövezett utak vannak . — Hoba kérem, messze vagyunk már attól. A mi utaink benn desztillált kavicsból vannak építve , bevonva szurok, enyv és spanyol viasz keverékkel, a járdák meg öntött ólommal boritvák. A nagykátai utczán, a temető felé is? Nálunk nincs temető, megégetik a halottakat s hamvaikat porczellán vagy más szelenczébe teszik el, ráírják az illető nevét, korát, halála napját s igy mindenkinek a mestergerendán, van a családi sírboltja. De hiszen istenem, ez 50 év óta igy van s ön mégsem tudja ? — Az ám, mennyire elvagyok maradva. De mondja csak az a sokféle alkalmatosság, hova siet úgy kifelé a városból ? — Mike Budára. Ott most népünnep van, így szokott lenni Sámuel napján. — De hiszen az egy sivó homok puszta. — Ohó,olyan lehetett hajdan, de most az nekünk, ami Pestnek a Margit sziget, ami Parisnak Versailles, egy paradicsom- Ám győződjék meg én, menjünk ki. A lóvonatú vasút fél óra alatt ott van, a gőzomnibus tíz percz alatt, a gumilasztikum jó negyed óra alatt, csakhogy ez nagyokat ugrik. — No az utóbbin ne menjünk halálba gyűlölök mindenféle ugró állatot, igen sok bajom van velük, így nyári melegben. Beültünk a gőzomnibuszba s éktelen sebességgel mihamar Mike Budára értünk. Ah mily gyönyörű hely, mintha Sirász rózsa berkes ligeteiből loptak volna ide egy darabot; alant puha gyep terül, felette tiszta kék ég, köröskörül árnyékos fák itt, ott szökő kutak s a tündéri ligetben föl s alá hömpölyg a mulató nép. Maga az ünnepély egy tó parton, kőrisfáktól körül vett tisztáson folyik. Fehérbe öltözött 24 leány, lejt valami múlt századbeli tánczot, nem zavarja oket az a rikácsoló három lóerejü gőzverkli, mely állhatatosan, recsegteti a „Csicsónénak három lánya“ féle ősi magyar nótát. — Oldalt a padokon vidámterécselés hangzik, imitt amott a fa alatt túlontúl ünnepi hangulatba jutott polgártársak neszeinek, azt a sisyphusi munkát végezve, hogy a földreli fölkelést megkísértsék. Ezek zöldnek látják már a fehér leányokat is, mint Kapitány Adónisz a holdvilágot. Végre ritkulnak a városból jövő járművek, annál sűrűbben indulnak hazafelé. A nap lenyugvóban. Az égnek tiszta kékje nyugoton mintegy aranynyá olvad, kelet felé úszó bárányfelhők lepik el. Mi is felpakoltunk egy lóvonatra s megindulunk. Csinos fasorokkal szegélyzett közön vezet az út. A birtokok körül ültetvék, melyek látása a sivatag lehangoló érzete helyett kellemes benyomást tesz a szemlélőre. — Csodálatos, hogy megváltozott a magyar ember, eddig nem becsülte földje szélén az élőfát, azt tartotta, hogy az csak madárnak való, meg arra, hogy a vándorló legény megpihenjen alatta. Hjah másként van most csicsergett az én kalauzom — törvények kötelezik az alföldi gazdákat a földek befásitására. — Elég sajnos, hogy a magyar embert törvénynyel kell kényszeríteni saját jólétének munkálására. (Vége köv.) CZ E G L E D. Levelezés. Tekintetes szerkesztő úr! Mint a czeglédi kisdedóvó egyletnek újonnan választott jegyzője kötelességemnek tartom becses lapját a nevezett egylet deczember 30-án tartott alakuló közgyűlésének lefolyásáról tudósítani. Elnöknek ismét a fáradhatatlan buzgósági volt elnöknő Matolcsy Károlyné ő nagysága választatott meg ; igazgató — Czajlik Kálmán járásbiró ur, gondnok — Fabianek Vilmos, jegyző — Alexy Lajos urak lettek. A választmányi tagok maradtak többnyire a régiek, újonnan választattak: Simon Béláné, Dubraviczky Elekné, Lakos Imréné úrhölgyek, Salamon Dénes, Gubody Ferencz, Mészáros János és Gombos Károly urak. Adja isten, hogy az uj erők uj életet öntsenek az utóbbi időben kissé lankalni kezdő egylet működésébe. Mi lehetne magasztosabb czél, mint kicsinyeinkről gondoskodni s nekik a kedves óvodát még kedvesebbé tenni. Ne panaszkodjunk örökké, hogy az óvoda ilyen, meg olyan. Minden igényeket nem elégíthet ki egyszerre egyletünk. Bízzunk a város atyáinak bölcs belátásába, hogy amire minden városi kerületnek volna szüksége,— legalább ott — ott állítanak fel egy-egy gyermekmenhelyet, melynek felügyeletét szívesen elvállalná majd egyletünk, hisz oly csekélységbekerülne ez, . . . no de nem merem becses lapját annyira igénybe venni, majd talán máskor. Még egyet. Az óvoda bál f. hó 19-kén tartatik a nagy vendéglőben. Jöjjön el oda, ki mulatva is jót akar tenni. A kik tévedésből meghívót talán 180 szám.