Ceglédi Függetlenség, 1935 (18. évfolyam, 1-52. szám)

1935-01-06 / 1. szám

1935. január 6. XVIII. évfolyam 1. szám-6 oldal 10 fill. Szerkesztőség és kiadóhivatal Cegléd, Batthyány­ ut 8. Szerkeszti a szerkesztőbizattsá Telefon , 57. szám. ^ El­fizetési díj : negyedévre 120 pengő Apróhirdetés 10 szóig 50 fillér Nyilt­ér soronként 40 fillér Újévi gondolatok írta: vitéz Marton Béla országgyűlési képviselő­ A nagy görög bölcs és tudós politikus sza­­vaival élve »ha az ember elmúlt dolgokról gondolkodik, rendesen a földre tekint le, ha pedig a jövőről,­ az egekbe néz fel.« Eb­ből a szemszögből tartsunk seregszemlét a múlt bajainak végső okai s a jövendő re­ményei és teendői felett. Egy szörnyű kettősség vezetett az Ember válságához, és az emberi intézmények eltor­zulásához, mely intézmények végeredmény­ben mindannyian csak az emberi szellem »meghosszabbított árnyai« A fehér ember er­kölcsi, jogi és politikai berendezkedései a maguk kulturális összességében a krisztusi alapokon nyugszanak közel kétezer év óta, de ugyanakkor a gazdasági berendezkedésnek és technikai civilizáció ezekkel az alapok­kal homlokegyenest ellenkező vonalon fej­lődtek. Nem a kultúra, nem is a civilizáció van a válságban, hanem a kettőnek össze nem hangolható struktúrája vitte mindkettőnek hordozóját az Embert oly lelki válságba, a­­melynek romboló hatását világrengető meg­rázkódtatások alakjában két évtizede szenved­jük. Az egész »emberiséget« említettem, mert a háborúnak kizárólag csak legyőzöttjei vol­tak és vannak mind a mai napig , mert nincs nemzet, mely meg ne érezte volna az ezzel járó súlyos megrázkódtatásokat. Egyébként ha meg akarjuk érteni a mai káoszból kive­zető lehetőségeket, szem előtt kell tartani, hogy a Teremtőnek bizonyára módjában állott volna egyfaju, egynyelvű és egyvérű ember­típussal megkoronázni a föld teremtményeit és ha nem ez történt, akkor ezzel­ bizonyára meg voltak a céljai. Soha még az emberiség történelmének folyamán nem mutatkozott meg oly világosan ez a szó »emberiség«, lehet nyelvtani kifejezés, lehet embertani fo­galom, de a történelem csak nyelvükben, kul­túrájukban, céljaikban, és ideáljaikban kü­lönálló életet élő ,és egymással való nemes versenyre hivatott nemzeteket ismer. Csak a nemzetek azok a valóban létező és önma­gukban zárt egészet képező, saját kultúrá­jukban megcsiszolt darabok, amelyekből az »emberiség« óriási mozaikja adódik. Innen van az, hogy a nagy társadalmi és poli­tikai mozgalmak alapját mindenütt a nem­zeti öntudatra­ ébredésben kell keresnünk. Ha ezek a mozgalmak még nem tudtak minden­ütt oly légkört teremteni, mely a válságba jutott emberiségnek vissza tudta volna adni lelki egyensúlyát, akkor az onnan van, mert a keresztény kultúra és az anyanyelvű civi­lizáció diszharmóniájából keletkező bajok tö­mege túlságosan nagy volt ahhoz, hogy arány­lag rövid idő alatt győzelemre lehessen vin­ni, egy korszerű, minden tekintetben tisz­tult idealizmus zászlóalját. Mindenütt, ahol a nemzeti mozgalmak megindultak, egyetlen egy világos és egyszerű tételre vezethetők vissza célkitűzéseik: minden nemzet teremtse meg a maga sajátosságához illő, krisztusi alapra helyezett szociális életét; ez az a gondolat, mely körül a nemzeti mozgalmak elméleti formulái és gyakorlati megnyilvánu­lásai kikristályosodtak. A magyar nemzetre nézve, mely ma me­gint a történelem válaszútján áll, inkább élet­kérdés az, hogy meg tudja-e találni a helyes utat, mint bármelyik más, nagyobb nemzet­­re nézve. Ha itt sikerül minden rendelkezésre álló erkölcsi és anyagi erőnek maradéktalan összefogása, vagyis sikerül a nemzet egysé­gének olyan megalapozása, mely minden vár­ható veszedelemmel szemben biztosítja a nemzet ellenállóképességét, akkor a nemzet megtette kötelességét önmagával — és u­­gyanakkor Isten és a keresztény kultúra szel­lemével szemben is. A magyarság keresztény mivoltának ősi je­le, melyben győznie kell: az apostoli ket­tőskereszt, éppen úgy szimbóluma a magyar lélek Krisztus követésének, mint a Nemzeti Egység Mozgalmának. Ezer éven át kettős volt a kereszt, amelyet a magyarság a tör­ténelem legtöbbször kálváriás útján hordani kényszerült, mert ezer esztendőn át kellett küzdenie azért, hogy védelmezze a Nyugat és az önmaga keresztény mivoltát és ugyan­annyi ideig azért, hogy az maradhasson, ami öncélúságát igazolja és örök életét biztosítja: sajátos kultúrájú magyar. Személyi harc a ceglédi „független" kisgazdáknál Amint halljuk, a Független Kisgazdapárt­nál elnöki válság van. A ceglédi kisgazdák­nak túlnyomó része nincs megelégedve Kukla Béni elnökségével Sokan azt mondják, hogy ő nagyon jó volt kom­menciós cselédjüknek, vagy arató munkásuknak, de egyáltalán nem felel meg, hogy az ő vezetőjük legyen- Má­sok azt mondják, kik ilyen szerződéses vi­szonyban nem voltak vele, hogyha már arról van szó, hogy a gazdák vezért válasszanak, mégis csak Dobos László az első ember Ceg­léden, a második meg kétségen kívül Kádas Mihály lehet, a harmadik pedig Tóth Károly, Kukla Béni pedig ott állana ennek a legvégén. Nem volt ő sem a tudomány terén, sem a munkában az első eddig sem- Állítólag Molnár Géza pennája helyezte őt az előtérbe. Tudjuk azt nagyon jól, hogy őnálánál nagyon sokkal különb ember Tóth András a szövetkezeti el­nök, hogy ne is szóljunk Csala Istvánról, aki derék, rendes, jó magyar ember. Tudjuk jól, hogy Kukla Béni szerény ember, nem is akar ő kisgazdapárti elnök lenni- Van ő nálánál ebben a városban sokkal több értékes em­ber. Nem akarjuk itt előtérbe helyezni Vá­­róczi Mihálynak a személyét, bár ő mind­annyiunk rokonszenvét bírja. Komoly értékes, intelligens, jó gazda, kivel beszélni öröm­, kivel együtt társalogni gazdasági kérdésben maga a tudás. Úgy halljuk, hogy a ceglédi gazdaközönség őt kívánja a gazdák vezető­jének, de nem külön ám, hanem a Nemzeti Egységben. Váróczi Mihály régi sarja e város­nak, nem hallgat idegen névre, becsülettel őrzi e városnak régi hírnevét és összes tra­díciót. Mellette is ezért. Ne vegye rossz né­ven Kukla Béni, kit becsülünk és szeretünk, de vele egyet nem érthetünk. Nem érthetünk vele együtt, mert hiszen nevében sem ma­gyar, a neve alighanem tót eredetre mutat és mondják a régi ceglédiek, az ő nagyapja a magyar szót sokkal jobban törte, mint az dédunokája a magyar. Ne vegyük rossz néven Kukla Bénitől, hogy ő annyira előtör, hogy ő elől ak­ar lenni mindenütt, mert ő nem­ ön­magáért teszi, hanem használni akar nem­ saját fajtájának, hanem legegyénibb módon, — saját magának. — Kukla Béni rendes, jó, magyar ember. Hibája nincs is más, — csak hogy a neve nem magyar- Ne vegyük rossz néven senki, csak ő maga nem. Ő hirdeti, hogy képviseli a ceglédi kisgazdákat, a hiba csak ott van, hogy a ceglédi kisgazdák ezt a kép­viseletet kétségbe vonják. Őszintén fáj ne­künk, hogy nem soká el kell búcsúznunk a nagy Bénitől, őszintén fáj nekünk, hogy nem tudunk vele Molnár-féle hírlapi polémiákat folytatni, mert"­hangoztatjuk, hogy őt a ceg­lédi kisgazdák félreismerik. Állítjuk azt, hogy ő izzig-vérig igazi kisgazda, már másnak a földjén, de meghalni kész a saját becsületes érdekéért. Kérdezzük, nem elég-e ez Nek­tek, Ceglédi kisgazdák? Hisszük azt, hogy nem ülnek fel nekünk a ceglédi kisgazdák és követik Kukla Bénit, ki előmozdította az ő javaikat, ki mindent elkövetett az ő érde-

Next

/
Thumbnails
Contents