Ceglédi Függetlenség, 1935 (18. évfolyam, 1-52. szám)
1935-01-06 / 1. szám
1935. január 6. XVIII. évfolyam 1. szám-6 oldal 10 fill. Szerkesztőség és kiadóhivatal Cegléd, Batthyány ut 8. Szerkeszti a szerkesztőbizattsá Telefon , 57. szám. ^ Elfizetési díj : negyedévre 120 pengő Apróhirdetés 10 szóig 50 fillér Nyiltér soronként 40 fillér Újévi gondolatok írta: vitéz Marton Béla országgyűlési képviselő A nagy görög bölcs és tudós politikus szavaival élve »ha az ember elmúlt dolgokról gondolkodik, rendesen a földre tekint le, ha pedig a jövőről, az egekbe néz fel.« Ebből a szemszögből tartsunk seregszemlét a múlt bajainak végső okai s a jövendő reményei és teendői felett. Egy szörnyű kettősség vezetett az Ember válságához, és az emberi intézmények eltorzulásához, mely intézmények végeredményben mindannyian csak az emberi szellem »meghosszabbított árnyai« A fehér ember erkölcsi, jogi és politikai berendezkedései a maguk kulturális összességében a krisztusi alapokon nyugszanak közel kétezer év óta, de ugyanakkor a gazdasági berendezkedésnek és technikai civilizáció ezekkel az alapokkal homlokegyenest ellenkező vonalon fejlődtek. Nem a kultúra, nem is a civilizáció van a válságban, hanem a kettőnek össze nem hangolható struktúrája vitte mindkettőnek hordozóját az Embert oly lelki válságba, amelynek romboló hatását világrengető megrázkódtatások alakjában két évtizede szenvedjük. Az egész »emberiséget« említettem, mert a háborúnak kizárólag csak legyőzöttjei voltak és vannak mind a mai napig , mert nincs nemzet, mely meg ne érezte volna az ezzel járó súlyos megrázkódtatásokat. Egyébként ha meg akarjuk érteni a mai káoszból kivezető lehetőségeket, szem előtt kell tartani, hogy a Teremtőnek bizonyára módjában állott volna egyfaju, egynyelvű és egyvérű embertípussal megkoronázni a föld teremtményeit és ha nem ez történt, akkor ezzel bizonyára meg voltak a céljai. Soha még az emberiség történelmének folyamán nem mutatkozott meg oly világosan ez a szó »emberiség«, lehet nyelvtani kifejezés, lehet embertani fogalom, de a történelem csak nyelvükben, kultúrájukban, céljaikban, és ideáljaikban különálló életet élő ,és egymással való nemes versenyre hivatott nemzeteket ismer. Csak a nemzetek azok a valóban létező és önmagukban zárt egészet képező, saját kultúrájukban megcsiszolt darabok, amelyekből az »emberiség« óriási mozaikja adódik. Innen van az, hogy a nagy társadalmi és politikai mozgalmak alapját mindenütt a nemzeti öntudatra ébredésben kell keresnünk. Ha ezek a mozgalmak még nem tudtak mindenütt oly légkört teremteni, mely a válságba jutott emberiségnek vissza tudta volna adni lelki egyensúlyát, akkor az onnan van, mert a keresztény kultúra és az anyanyelvű civilizáció diszharmóniájából keletkező bajok tömege túlságosan nagy volt ahhoz, hogy aránylag rövid idő alatt győzelemre lehessen vinni, egy korszerű, minden tekintetben tisztult idealizmus zászlóalját. Mindenütt, ahol a nemzeti mozgalmak megindultak, egyetlen egy világos és egyszerű tételre vezethetők vissza célkitűzéseik: minden nemzet teremtse meg a maga sajátosságához illő, krisztusi alapra helyezett szociális életét; ez az a gondolat, mely körül a nemzeti mozgalmak elméleti formulái és gyakorlati megnyilvánulásai kikristályosodtak. A magyar nemzetre nézve, mely ma megint a történelem válaszútján áll, inkább életkérdés az, hogy meg tudja-e találni a helyes utat, mint bármelyik más, nagyobb nemzetre nézve. Ha itt sikerül minden rendelkezésre álló erkölcsi és anyagi erőnek maradéktalan összefogása, vagyis sikerül a nemzet egységének olyan megalapozása, mely minden várható veszedelemmel szemben biztosítja a nemzet ellenállóképességét, akkor a nemzet megtette kötelességét önmagával — és ugyanakkor Isten és a keresztény kultúra szellemével szemben is. A magyarság keresztény mivoltának ősi jele, melyben győznie kell: az apostoli kettőskereszt, éppen úgy szimbóluma a magyar lélek Krisztus követésének, mint a Nemzeti Egység Mozgalmának. Ezer éven át kettős volt a kereszt, amelyet a magyarság a történelem legtöbbször kálváriás útján hordani kényszerült, mert ezer esztendőn át kellett küzdenie azért, hogy védelmezze a Nyugat és az önmaga keresztény mivoltát és ugyanannyi ideig azért, hogy az maradhasson, ami öncélúságát igazolja és örök életét biztosítja: sajátos kultúrájú magyar. Személyi harc a ceglédi „független" kisgazdáknál Amint halljuk, a Független Kisgazdapártnál elnöki válság van. A ceglédi kisgazdáknak túlnyomó része nincs megelégedve Kukla Béni elnökségével Sokan azt mondják, hogy ő nagyon jó volt kommenciós cselédjüknek, vagy arató munkásuknak, de egyáltalán nem felel meg, hogy az ő vezetőjük legyen- Mások azt mondják, kik ilyen szerződéses viszonyban nem voltak vele, hogyha már arról van szó, hogy a gazdák vezért válasszanak, mégis csak Dobos László az első ember Cegléden, a második meg kétségen kívül Kádas Mihály lehet, a harmadik pedig Tóth Károly, Kukla Béni pedig ott állana ennek a legvégén. Nem volt ő sem a tudomány terén, sem a munkában az első eddig sem- Állítólag Molnár Géza pennája helyezte őt az előtérbe. Tudjuk azt nagyon jól, hogy őnálánál nagyon sokkal különb ember Tóth András a szövetkezeti elnök, hogy ne is szóljunk Csala Istvánról, aki derék, rendes, jó magyar ember. Tudjuk jól, hogy Kukla Béni szerény ember, nem is akar ő kisgazdapárti elnök lenni- Van ő nálánál ebben a városban sokkal több értékes ember. Nem akarjuk itt előtérbe helyezni Váróczi Mihálynak a személyét, bár ő mindannyiunk rokonszenvét bírja. Komoly értékes, intelligens, jó gazda, kivel beszélni öröm, kivel együtt társalogni gazdasági kérdésben maga a tudás. Úgy halljuk, hogy a ceglédi gazdaközönség őt kívánja a gazdák vezetőjének, de nem külön ám, hanem a Nemzeti Egységben. Váróczi Mihály régi sarja e városnak, nem hallgat idegen névre, becsülettel őrzi e városnak régi hírnevét és összes tradíciót. Mellette is ezért. Ne vegye rossz néven Kukla Béni, kit becsülünk és szeretünk, de vele egyet nem érthetünk. Nem érthetünk vele együtt, mert hiszen nevében sem magyar, a neve alighanem tót eredetre mutat és mondják a régi ceglédiek, az ő nagyapja a magyar szót sokkal jobban törte, mint az dédunokája a magyar. Ne vegyük rossz néven Kukla Bénitől, hogy ő annyira előtör, hogy ő elől akar lenni mindenütt, mert ő nem önmagáért teszi, hanem használni akar nem saját fajtájának, hanem legegyénibb módon, — saját magának. — Kukla Béni rendes, jó, magyar ember. Hibája nincs is más, — csak hogy a neve nem magyar- Ne vegyük rossz néven senki, csak ő maga nem. Ő hirdeti, hogy képviseli a ceglédi kisgazdákat, a hiba csak ott van, hogy a ceglédi kisgazdák ezt a képviseletet kétségbe vonják. Őszintén fáj nekünk, hogy nem soká el kell búcsúznunk a nagy Bénitől, őszintén fáj nekünk, hogy nem tudunk vele Molnár-féle hírlapi polémiákat folytatni, mert"hangoztatjuk, hogy őt a ceglédi kisgazdák félreismerik. Állítjuk azt, hogy ő izzig-vérig igazi kisgazda, már másnak a földjén, de meghalni kész a saját becsületes érdekéért. Kérdezzük, nem elég-e ez Nektek, Ceglédi kisgazdák? Hisszük azt, hogy nem ülnek fel nekünk a ceglédi kisgazdák és követik Kukla Bénit, ki előmozdította az ő javaikat, ki mindent elkövetett az ő érde-