Czeglédi Hirlap, 1905. július-december (1. évfolyam, 6-31. szám)
1905-07-02 / 6. szám
Czegléd, 1905. T. évfolyait. — 0-ik szám. Vasárnap, julius 2. TÁRSADALMI ÉS VEGYESTARTA J HETILAP. — MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP. Előfizetési árak: Egész évre 5 k., félévre 2 k. 50 fil. negyedévre 1 k. 25 fil. Egyes szám ára 10 fillér. Szerkesztőség: Sárik Gyula könyvnyomdájában. Kéziratokat, nem adunk vissza. Felelős szerkesztő: Főmunkatárs: Kolofont József, Dobos János. Kiadótulajdonos : SÁRIK GYULA. Előfizetési és hirdetési díjakat, továbbá a lap hirdetéseit a kiadóhivatal, Sárik Gyula könyvnyomdája veszi fel. Nyilttéxt soronként 20 fillér. Nőkről a férfiaknak. Nem bírálatot, hanem csak eszmecserét akarok közölni ahhoz a kérdéshez, amely már másfél éve forogván a ref. egyházban szőnyegen, különböző vitát provokált. E kérdés: ,,megilleti-e a nőtanítókat a földes tanítói állás?“ E több személyi éllel, mint gyakorlati értékkel vitatott kérdés áthullámzott azóta a közvélemény körébe s hallani nyilatkozatokat pro és contra egyformán. Különösen azóta, hogy a ref. egyháztanács ellenző álláspontot foglalt el. Hogy mi indította a ref. egyháztanácsot a dijlevél világos rendelkezése dacára is erre a helytelen állásfoglalásra, nem célunk kutatni, hanem jelenleg csakis véleményünk támogatására hozunk fel érveket az általános nőkérdés keretén belül. És itt megelégedéssel constatálom, hogy nagy azoknak száma, akik velünk egy nézetet vallanak. És ez természetes is: a mai modern gondolkozásmód nem tűri a megkötöttséget és következetlenséget, s ha már most a fejlődött kor szelleme a nők előtt bizonyos pályákat megnyitott, nincs ok arra, hogy e pályákon, amelyek egyenlő képzettséget követelnek nőktől, férfiaktól egyaránt, őket a férfiakkal egyenrangú ésjavadalmazású versenytársaknak el ne fogadjuk. A kérdésnek különben csakis általános oldalait vizsgálva, az kiválóan a nők kenyérkérdésével, illetőleg itt specializer a tanítónők javadalmazásával függ össze. A mai társadalmi felfogás, valamint a törvényalkotás is mind azon az állásponton vannak, hogy gondoskodni kell róla, miként az a nő, aki férjhezmenés útján nem tudja magát kellően ellátni, tisztességes kereset által egyedül is megállhasson az életben. A nőknek tehát azon pályákra indulása, amelyeket a fejlődött kor előttük megnyitott, az ő tisztességes kenyérkereset útáni megélhetésüket célozza. Ez azonban nem azt teszi, hogy mert egy nő, — mondjuk — 1000 korona fizetésből megélhet, ez elég neki és megfoszszuk őt attól, hogy a férfiakkal egyenlő képzettségük és képességük dacára is velük együtt emelkedhessék. Márpedig az igen tisztelt ref. egyháztanács ezt cselekszi akkor, mikor arra az álláspontra helyezkedett, hogy a nőket földes javadalmazásban nem részesíti és ezért semmiféle fizetésbeli kárpótlást nem nyújt nekik. Okul pedig itt azt hozni fel, hogy esetleg férj és nő, kik mindketten tanítók, egyforma javadalmazás mellett éppen két annyit kapnak, mint pl. az a tanító, kinek a felesége nem tanító, nevetséges, mert hiszen a javadalmazás nem családhoz kötött, hanem személyhez. A személy, az egyén munkássága javadalmaztatik, amely családi álláshoz kötve nem lehet. Az efféle érvek csak szánalmas mosolyt érdemelnek. — De még nevetséges az is, hogy a czeglédi ref. egyház mindenáron különböztetni akar javadalmazásban tanitók és tanitónők között, holott ezt az állam sem teszi, s úgy a javadalmazásban, mint a fokozatos előléptetésben egyformán részesíti a nőket a férfiakkal. De az egyenlő képesítés mellett nem is különböztethet, mert ez jogtalanság volna. Azon érvelés, hogy „a mai társadalmi rend, meg a törvény is, a férfit utasítja a család fenntartására, tehát módot kell neki nyújtani, hogy eme teher viselésé reá nézve megkönnyíttessék“ — egészben a mi véleményünket támogatja. Ha az állam a mind nehezebbé váló megélhetési viszonyok között arról gondoskodik, hogy a nők is keresethez jussanak, már segítve van a férfin és meg van könnyítve a családalapítás és családfenntartás. Mert tudvalevő dolog, hogy rendszerint csak ama nők törekszenek önálló keresetre, akiknek anyagi helyzete olyan, hogy kevesebb kilátásuk van a férjhezmenésre. Ha azonban keresetképességre egyszer szert tehetnek, ezzel férjhezmenetelüket is megkönnyítik. Ekként a versenytárssá emelkedett nőből munkatárs is lehet, s a családfenntartás terhe, valamint maga a családalapítás, férfira, nőre egyaránt megkönnyíttetik. — A megélhetési viszonyok nehézségein enyhítve lesz, mert a nő keresetképessége folytán tőkét hoz a férjhez. — Ennek aztán meg van az a morális biztosítéka is, hogy az ily nő nem szükségből fog férjhez menni, hanem csak ha szive vonza. T Á R C Z A. IIIIIIHII»IIIIHllllllUHHHIHIIHllHllllllllllllilHIIHIHIHIIIIHIIIlj«IHIIIIHII|IHIIIIHIIIIIIII»lllllllHIHIIIIIlllllHlllllllllllllHIHIIIIIIl||i A hanyatló félhold. — A „Czeglédi Hírlap“ eredeti tárczája. — Irta: BOZSIK ANDOR. Vége. — Kígyó! — ordított fel erre a szerdár s úgy ellökte magától a nőt, hogy az végig hemperegte a sátort. — Ha te nem vagy, már régen felmentettük volna Budát, vagy dicsőn hullottunk volna el ott s már azóta látnám Allah fényes arcát. Ezúttal másodízben akarsz lebeszélni a támadásról. Óh, a próféta átka sújtsa szegény fejemet, hogy először is hallgattam rád ! Nincs másként: a te szived még most is húz hitetlen véreidhez s azért akarsz lebeszélni a harcról. Hát ezt érdemlettem én, hogy álnokul keblemre csúszsz és orozva csepegtesd szivembe a keserű csalódást. Tudd meg hitvány, hervatag virágszál, hogy első a félhold szent ügye s csak aztán jöhetnek holmi földi dolgok. Ezzel felugrott s kirántotta karját. Néhányszor megsuhogtatta maga körül. Mig a hosszú fényes penge nagyokat villámlott, a háremhölgy jelűit s hirtelen kibontotta mellén könnyű, zöld selyem pruszlikját, aztán vakmerően nézett a halál elébe. A szerdár dühösen rontott neki, de mikor a szép keblet meglátta, füstös, fekete arca elsárgult s a kard lehanyatlott kezéből, aztán halkan dörmögte: — Elmehetsz, ravasz asszonyi állat, mert Szolimán szerdánnak nincsen szive, hogy olyan keblet döfjön át, mely szebb a fehérorgonánál és csábítóbb a Korán szavainál. Néhány pillanat múlva a szerdár maga maradt , de mig kardját hüvelyébe dugta, új vendég érkezett. A nagyerejű Hedajet janicsár aga. Ezüst láncon lógó súlyos szablyáját lecsatolta, turbánját földhöz vágta aztán lekuporodott a földre. Először is egy nagyot köpött ura felé s aztán szólott : Allah juttasson a Morhu (pokol) lángjaira. Csak ne meressz olyan nagy szemeket, méltó helyed lenne ott. Miért nem vezettél minket Buda felmentésére ? Mert nem akaródzott a szép németleány viganója mellől távozni. Tudd meg, hogy árulónk volt a kioja-khadunával együtt. Egy dohányárus budai zsidótól gyakran küldött az ellenség nekik levelet, hogy téved veszteglésre csábítson. Véletlenül jöttem rá. — Óh a kutyák ... Óh az undok teremtések!.. Óh a kigyók! — kiáltotta szerdár. Hát igaz lenne ez, jó. Hedajetaga ? Légy nyugodtan, rögtön elveszik méltó büntetésüket. — Én már megelőztelek. Hallod sátorod hátsó helyiségeiben a dulakodást ? Négy kirgiz harcosnak kiadtam, hogy fojtsák meg őket. Te nagyrangú harcos vagy, de veled is meg merném ezt tenni, hanem tudom, hogy jó katona vagy s Allah őrizzen meg engem attól. Hanem kérlek uram a szent Alkoránra, kérlek a Próféta feleségének kötényére, mely minékünk szent zászlónk, máskor dobj el minden földi dolgot, ha a félhold ügye fegyverre szólit. Jelentem neked, hogy Buda elesett és nincs más hátra, mint gyorsan elvonulni a győztes hitetlenek elől, kikkel nyilt harcba nem állhatunk. Kis idő múlva csauszok futkosták be a tábort, hirdetni az útrakelést. A hátrálásra hívogató kürtök bús hangja völgyet, bércet bejárt szomorú hangokat pendítve meg a moziin szivekben. És csodálatos gyorsasággal el is indult a nagy sereg délre, Sóskút felé. Legelől mentek a basibozsukok fékezhetetlen, vad hordája; utánuk szép rendben a híres janicsárok; középen szerdár a szerecsen testőreivel és az ágyúsokkal; leghátul a daliás, büszke szpáhik lovon. A nap régen leáldozott, de nem borult a menekülőkre hold és csillagsugáros éjszaka. Sötét felhőkből gyászszőnyeget terített Allah az égre haragjának jeléül.