Ceglédi Kisgazda, 1922 (3. évfolyam, 1-56. szám)
1922-05-21 / 25. szám
Czegléd, 1922. 25-ik szám. Vasárnap, május 21 Megjelenik csütörtökön és vasárnap Ara Megjelenik csütörtökön és vasárnap Ara Kér. politikai és közgazdasági hetilap A „Czeglédi Gazdasági Egyesület“ □gd és a „Kér. Kisgazda-, Földmives- és Polgári Párt“ hivatalos lapja cz. Laptulajdonos : CZEGLÉDI GAZDASÁGI EGYESÜLET Főszerkesztő : Felelős szerkesztő : Dr. DOBOS SÁNDOR Dr. ANTAL ISTVÁN ELŐFIZETÉSI Dr]: Egész évre 120 K, egyesületi tagoknak 100 K, egyes számára 2 K Hirdetések felvétetnek SIMON és G A RAB könyvnyomdájában, Eötvös-tér — (régi járásbírósági épület) SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL: A „Czeglédi Gazdasági Egyesület“ (Evang. bazár), hova a lap szellemi részét illető minden közlemény, — nemkülönben az előfizetési dijak — beküldendők Gróf Bethlen István. 1922. évi május 21-ike nevezetes nap Czegléd város politikai történetében. Magyarország miniszterelnöke, gróf Bethlen István ezúttal jő először városunkba. Abba a városba, amelyet sohasem kerültek el a nagyok, amely helyet mindig méltónak tartottak arra, hogy nagyjelentőségű politikai megnyilatkozások színhelye legyen. És a történelmi nevezetességű Kossuth-térről szólni fog Czegléd város választó közönségéhez, hogy személyesen is kifejtse és meggyőzze polgártársainkat az általa követett út helyességéről. Mert nincs, nem lehet kétség az iránt, hogy gr. Bethlen útja az egyedüli helyes, okos és célravezető. Mi képezi Bethlen politikájának a gerincét ? A minden jó magyar, keresztény erőknek az egyesítése. Magyarnak a magyarral való egybeforrasztása. — És ekként az egyesitett magyar erőkre támaszkodva, felülemelkedni minden egyéni és osztályérdeken, puritán erkölccsel egyedül a köznek, az összességnek, kizárólag a hazának érdekét szolgálni. Amidőn ezeréves országunkat szétdarabolták és értékes területeink idegen rablók kezébe jutottak — süvöltő kiáltásképen hangzott e csonka országon át: Nem, nem, soha ! A nemzeti fájdalom nyomában a Szózatunk, a Himnuszunk mellé megszületett a harmadik szent imádságunk : a magyar Hiszekegy. Hát, Barátaim ! Hogyan tudjunk mi szörnyű bajainkban magunkon segíteni, hogyan tudjuk elrabolt területeinket visszaszerezni, idegen járom alatt nyögő és tőlünk segítséget váró magyar testvéreinken segíteni, hogy ha még az a csekély nyolcmillió magyarság sem fog össze, amely e csonka országban megmaradt, ha még mi is itt egymással marakszunk és ahelyett, hogy erőinket a megromlott haza állapotának javítására egybeforrasztanánk , szétválunk és veszekedünk egymással ? ! Ilyeténképen, mint ma vagyon, az a nemes jelszó — a Nem, nem, soha! — amely pedig mindent kellene, hogy jelentsen, az egész magyar jövőt----egy szatirikus, üres frázissá sülyed le. És az a gyönyörű uj imádság, a magyarok Hiszekegyre, puszta ködkép, szomorú önámítás. Az igét nem elég hirdetni, hanem annak jegyében megfelelően : cselekedni is kell. A legnagyobb igazságok megismerésük után mindig oly egyszerűen hangzanak, hogy szinte nem érti meg az ember, hogy miért volt annak a felismerése olyan nehéz. Országunk szomorú, csonkított, a koldus állapotján segíteni csak a munkás magyar erők egyesítésével lehet. Oly egyszerű igazság, megtámadhatatlan. Hogy sokan nem hódolnak neki, érthető. Mert szomorú tanulság, hogy mindig voltak, vannak és lesznek, akik az egyéni, az osztályérdeket nem tudták alárendelni a köz, a Haza érdekének. De azért az igazság mindig igazság maradt és marad, ha keresztrefeszítették vagy megkövezték is annak hirdető apostolát a demagógok. Gr. Bethlen István felismerte, megtalálta a magyar bajoknak orvosságát, — hirdeti tántoríthatatlan apostoli meggyőződéssel az igazságot és ez neki elévülhetetlen érdeme lesz egyszer s mindenkorra. De mint mondánk, nem elég az igazságot hirdetni, hanem annak megfelelően cselekedni is kell. Cselekedni pedig most Te rajtad a sor, én Nemzetem ! Hiába hirdette bárki és bármikor a legnagyobb igazságokat, ha annak megfelelően nem következett el a tett. Vezérünknek, gróf Bethlennek — akinek családjában még nem volt soha áruló! — egyik legnagyobb elődje valamikor, régen, ekként oktatá ki Erdély fejedelmét az országlás művészetében : „Ezen kisded országocskának tudnia kell magáról, hogy szűkek a határai, igaz, való kincsekkel lakott az ország, de mennél aranyosabb a kapca, annál jobban szőrű, ha kicsi a saru . . . Okosan kell lépjen, aki viselje, mert avagy a saru megyen szerte, avagy a láb nyomorodik el.“ Majd pedig: „Bölcsességet vár e kisded ország, jól tudván, hogy embernek hazájáért úgy méltóságos állapotban, mint barompásztori alacsonyságában egyformán jól kell szolgálnia , tehát nemcsak teherviseléssel és élete fogyásával, hanem főként emberséges emberi munkával . . .“ Továbbá: „Polgáraitól két kar s egész lélek szorgalmas munkáját kívánja a haza s fejedelmétől, tudván hogy minden hivatal istentől van , bölcsességet kíván s békességet s munkára való lehetőséget . . . Mert kész a nemzet mind vérét s mind életét kiontani a hazáért migrációja vagyon, de sajnálná ócska bocskorát is elnyüttetni hiábavaló herce- harcokon ..." Aztán . . . „Kis országot az erősek egy szeszélyért, egy rossz percért árvízként gázolhatnak keresztül . . . Kis és gyenge országnak más politikája nem lehet, mint helyben maradni s gyarapodni polgári mesterséggel, amiben lehet . . . Kis országnak csak egy fő gondja lehet, az, hogy az ellenséget a határain be ne engedje . . . Kis országnak különösen meg kell becsülni a mestereket, kalmárokat, mert kicsiny ország kardjának csak akkor van ereje, ha mögötte a polgárság rakott szószékja i s rakott erszényei állanak . . .“ — „mert vajmi könnyű megrendíteni a békességnek fundusát, de azt újra felépíteni nehéz . . .“ „Jaj az országnak, ha mint a pusztában maradott kéve, a varjak és seregélyek serege lepi meg s nem lesz őrizője és oltalmazója !..“ — El tehát közülünk és éleinkről a seregélyekkel és varjakkal, a kis vezérecskékkel, akik oldott kéveként széthult nemzetünket még jobban szét-