Ceglédi Kisgazda, 1922 (3. évfolyam, 1-56. szám)

1922-05-21 / 25. szám

2. oldal tagolni akarnák, mert ezek a nemzet­nek megrontói, nem megoltalmazol! Távozzanak tőlünk a békességron­­tók, mert ezek csak rontanak, de épí­teni mit se tudnak ! Kis ország vagyunk, amelynek szor­galmas, kitartó, egységes munkával kell a poraiból feltámadnia. — Tehát az a férfiú a nemzet hivatott vezére, aki a tisztességes polgári munkát meg­becsüli, istápolja, a munkalehetőséget megteremti. Erőtlen, kifosztott, lefegyverzett or­szág vagyunk. Ha megmozdulunk, „árvízként“ szétgázolhatnak minket. Tehát a magyar jövő érdekében kö­telességünk az erőgyűjtés, a fölépülés, úgy és annyira, amint csak lehet . . . „Mert hiábavaló harcokért kár volna egy patkószeget is feláldozni.“ A jelen kor súlyos helyzete mély bölcsességet kíván a nemzet vezérétől, a mélységes mély hálával vagyunk eltelve az isteni gondviselés iránt, hogy Bethlen Gábor késői utódában ezt a férfiút bírja ez a sorsverte nemzet, akinek családjában még nem volt áruló . . . E hó 21-én ideje közénk. Azért jön, hogy miként szerte az országban, itt is felhívja Czegléd pol­gárságát a nemzetmentő, országépítő munkára. Amely csak úgy lehet, ha segítünk neki abban, hogy egy olyan parla­menti többség jöjjön egybe a közelgő választások eredményeként, amely a magyar erők egyesítését megteremti, élő valóságra váltja. Képviselőjelöltünk, dr. Gombos La­jos ezen eszme mellett tett hitvallást. Nem kételkedünk benne, hogy Czeg­léd város, amely tradícióihoz híven meg szokta találni a helyes utat, a múltjához, nemes hagyományaihoz nem fog hűtlen lenni most sem és dr. Gombos Lajos megválasztásával hozzá fog járulni azon nagy építő, nemzetmentő munkához, amelynek élén elszánt férfiakarattal, magas ál­lamférfim bölcsességgel gróf Bethlen István halad. Mert ennek ellenkezője végzetes tévedés lenne. — Népes pártgyülés a külterületen. Az egységes párt helyi vezetői f. hó 18-án, csütörtökön a XI. és XII. kerületben több helyen népes pártgyülést tartottak. A gyűlé­seken egybegyűltek mindenütt kitörő lelke­sedéssel foglaltak állást dr. Gombos Lajos jelöltsége mellett s a gyűlések végeztével a jelölő iveket valamennyi jelenlevő aláírta. — A Ref. Nőegylet áldozócsütörtökön (május 25-én) d. u. 4 órakor a központi ref. fiúiskola nagytermében, saját otthonában, műsorral egybekötve csokoládé­ délutánt ren­dez a „Kálvineum“ lelkészárvaház javára. Belépődíj 30 K. Szeretettel hívunk mindenkit, segítsünk letörölni az árvák könnyeit! CZEGLÉDI KISGAZDA Régi és új ellenzék. A magyar nemzet egyszer már megmen­tette az osztrák házat a pusztulástól, midőn 1741-ben „életet és vért“ áldozott azért, hogy az osztrák birodalom tovább fenmarad­­hasson. Nádasdyak, Pálffyak, Andrássyak, Feste­­tich-ek szervezték a magyar csapatokat és vezették külföldi harcterekre. A vége az lett, hogy az így megmentett nőkirály, mihelyt a magyar vitézség a háború veszedelmét a fe­jéről elhárította, nem törődött többé a magyar alkotmánnyal és az országgyűlést hosszú élete végéig egyszer sem hívta össze. Fő­urainkat elnémetesitette, hazánk iparát meg­akasztotta s mint nyerstermelő országot az iparűző osztrák tartományok gyarmatává sülyesztette. 1747-ben egy európai koalíció alakult az osztrák birodalom feldarabolására. A ma­gyarok ezt a hatalmi szövetséget fegyverrel legyőzték és az osztrák házat megmentették. Most, 1914. óta ismét egy európai koalíció került szembe az­­osztrák dinasztiával és azt szövetségeseivel együtt teljesen letiporta, bi­rodalmát feldarabolta és az uralomra való visszajutását örökre lehetetlenné igyekszik tenni. Ezen óriás és amellett győztes koalíció szándékával és a magyar kormánynak nyu­galmat és várakozást hirdető akaratával áll szemben a mostani ellenzék, melyet a régitől, a háború előttitől ég és föld távolsága vá­laszt el. A régi ellenzék zászlajára a magyar füg­getlenség jelszava volt írva. Ellenzéke volt az osztrák ház 48. utáni beolvasztó törek­vésének és ellenzéke maradt a tökéletlen és fogyatékos 67-iki kiegyezésnek is, mely a hadügyet és külügyet egészen kikapcsolta és az uralkodó korlátlan rendelkezése alatt hagyta. . Rebellisnek, Kossuthbagázsnak szidalmaz­ták ezt a nyakas ellenzéket az osztrák tisz­tek és beamterek. A világ azonban körülöttünk rettenetesen megváltozott. Az osztrák ház megszűnt ural­kodóház lenni és a magyar kormány nem kénytelen előbb Buda és Bécs közt gyors­vonatozni, ha bármely alárendelt kérdésben nyilatkozni akar. A magyar kormány most egy független ország kormánya és pártja részint a régi ellenzékből, a régi tősgyökeres függetlenségi kerületek népéből áll, részint azokból, kik a 67-es alapon is az uralkodóval való barát­ságos álláspontról is mindig a magyar nem­zeti függetlenség fokozatos megvalósítását tartották szem előtt. Tisza is ilyen volt. A magyar kormánynak ellenzéke a mostani ellenzék pedig, mint a réginek szöges ellentéte, az osztrák háznak a magyar királyi trónushoz való jogáért harcol s meg akarja azt az ural­kodó házat újból menteni, melynek a magyar alkotmány iránti közönyét, sőt ellenséges érzületét a magyar történetnek az előző megmentés utáni lapjai oly megdöbbentő módon bizonyítják. Ennek az uj ellenzéknek magja ugyanazon főúri családok ivadékaiból áll, kiknek családi hagyományai közé tartozik ez a mentőszerep. Vezérük Andrássy és Apponyi, mint főurak; Friedrich és Haller, mint népemberek. Mert a népből való és a népet szóval vezetni tudó segítőtársakra ennél a mentésnél nagy szükség van. Nemzeti királyt akarnak, de csak az osztrák házból valót, a legitimitásra való hivatkozás­sal. Az ő pártjuk végső ellemzésben az osztrák ház pártja, mert mereven elzárkóznak még most is, a koronás király halála után is, minden lehetőség megengedése elől, hogy a nemzet jelenlegi súlyos helyzetéből máskép szabadulhasson, mint az osztrák háznak a magyar királyi trónusra való visszahelyezése által. A nemzet életösztöne pedig minden lehe­tőséget nyitva kiván tartani, nem keresheti boldogulását egyetlen egy után, kivált ha azon már nem egyszer hálátlanságot tapasztalt. A nemzet élni kiván az osztrák ház nélkül is és nem kötözheti jövőjét egy olyan di­nasztiához, mely a magyar királyságot a régi" nagyobb hatalom visszaszerzésének céljából előbb-utóbb kockáztatná. Bethlen és pártja azt akarja, hogy a ma­gyar a maga nemzeti létét mindenek fölé helyezve igyekezzék megállapítani a mai rettenetes forrongásban, e példátlan politikai zűrzavarban. Minden áron magyar és füg­getlen akar maradni, még a legitimitás elle­nére is. Szinte kétségbeejtő feladat a mai politikai pártok áttekintése és jellemzése, de a végén még­sem lehet más eredményre jutni, ha a nemzetköziektől eltekintünk és a többieket rokonságuk szerint két csoportba sűrítjük, mint a két legélesebb ellentét kiemelésére, amint azt fentebb megtettük. Czegléd mához egy hétre választani fog And­­rássyék osztrák házi pártja és Bethlenék minden áron magyar pártja közt. Nem lehet kétséges döntése ennek a vá­rosnak,­­ ha hű akar maradni hagyomá­nyaihoz. 25-ik szám Felelősség a drágaságért. Az egységes kormányzópárttal szemben sorakozó ellenzékiek a közöttük fennáló lé­nyeges elvi ellentét dacára, egységesek a harci eszközöknek válogatás nélkül való al­kalmazásában. Olyan eszközöket vesznek igénybe, melyek már küzdelmüket nem is az októberi forradalom, hanem az ezt követő kommunizmus kitöréséhez teszik hasonlóvá. Szóval és sajtóval a legféktelenebb izga­tást űzik. És ha az érzelmek emez elvadí­­tása, a fékevesztett szenvedélyek felkorbá­csolása ellen óvó, tiltó vagy éppen gátló rendszabályokhoz nyúl a kormány, akkor teletüdővel harsogják a szabadság leigázá­sát. Holott minden szabadság csak addig jogosult, míg a nemzet egyetemének érdekét szolgálja. Mihelyt ezt túllépi, mihelyt akár faji, akár felekezeti, akár osztály- vagy éppen pártpolitikai érdekből ezt szem elől tévesz­tik­: szabadossággá fajul, melyet éppen köz­érdekből minden eszközzel lehetetlenné kell tenni. A büntető törvény is lesújt azokra, kik elvadult egyéni szabadosságukkal az ál­lam és társadalom rendjét veszélyeztetik. Még­sem jut eszébe ép erkölcsű embernek ezért a szabadságjogok korlátozását hány­­torgatni. A féktelen ellenzéki izgatás egyik legve­szedelmesebb eszköze az, mely a már-már elviselhetetlen drágaságért a mai kormányt okolja. Nem kell ahhoz nagy közgazdasági tudomány, az események józan megfigyelé­sével is megállapítható, hogy a mai drágaság a kórtünete, de keletkezése régi időkbe nyúlik vissza. Dr. Gombos Lajos programmbeszédében helyesen mutatott rá a gyógyítás módjára a többtermelésben s hangsúlyozottan az ipari többtermelésben.

Next