Ceglédi Kisgazda, 1922 (3. évfolyam, 1-56. szám)
1922-05-21 / 25. szám
2. oldal tagolni akarnák, mert ezek a nemzetnek megrontói, nem megoltalmazol! Távozzanak tőlünk a békességrontók, mert ezek csak rontanak, de építeni mit se tudnak ! Kis ország vagyunk, amelynek szorgalmas, kitartó, egységes munkával kell a poraiból feltámadnia. — Tehát az a férfiú a nemzet hivatott vezére, aki a tisztességes polgári munkát megbecsüli, istápolja, a munkalehetőséget megteremti. Erőtlen, kifosztott, lefegyverzett ország vagyunk. Ha megmozdulunk, „árvízként“ szétgázolhatnak minket. Tehát a magyar jövő érdekében kötelességünk az erőgyűjtés, a fölépülés, úgy és annyira, amint csak lehet . . . „Mert hiábavaló harcokért kár volna egy patkószeget is feláldozni.“ A jelen kor súlyos helyzete mély bölcsességet kíván a nemzet vezérétől, a mélységes mély hálával vagyunk eltelve az isteni gondviselés iránt, hogy Bethlen Gábor késői utódában ezt a férfiút bírja ez a sorsverte nemzet, akinek családjában még nem volt áruló . . . E hó 21-én ideje közénk. Azért jön, hogy miként szerte az országban, itt is felhívja Czegléd polgárságát a nemzetmentő, országépítő munkára. Amely csak úgy lehet, ha segítünk neki abban, hogy egy olyan parlamenti többség jöjjön egybe a közelgő választások eredményeként, amely a magyar erők egyesítését megteremti, élő valóságra váltja. Képviselőjelöltünk, dr. Gombos Lajos ezen eszme mellett tett hitvallást. Nem kételkedünk benne, hogy Czegléd város, amely tradícióihoz híven meg szokta találni a helyes utat, a múltjához, nemes hagyományaihoz nem fog hűtlen lenni most sem és dr. Gombos Lajos megválasztásával hozzá fog járulni azon nagy építő, nemzetmentő munkához, amelynek élén elszánt férfiakarattal, magas államférfim bölcsességgel gróf Bethlen István halad. Mert ennek ellenkezője végzetes tévedés lenne. — Népes pártgyülés a külterületen. Az egységes párt helyi vezetői f. hó 18-án, csütörtökön a XI. és XII. kerületben több helyen népes pártgyülést tartottak. A gyűléseken egybegyűltek mindenütt kitörő lelkesedéssel foglaltak állást dr. Gombos Lajos jelöltsége mellett s a gyűlések végeztével a jelölő iveket valamennyi jelenlevő aláírta. — A Ref. Nőegylet áldozócsütörtökön (május 25-én) d. u. 4 órakor a központi ref. fiúiskola nagytermében, saját otthonában, műsorral egybekötve csokoládé délutánt rendez a „Kálvineum“ lelkészárvaház javára. Belépődíj 30 K. Szeretettel hívunk mindenkit, segítsünk letörölni az árvák könnyeit! CZEGLÉDI KISGAZDA Régi és új ellenzék. A magyar nemzet egyszer már megmentette az osztrák házat a pusztulástól, midőn 1741-ben „életet és vért“ áldozott azért, hogy az osztrák birodalom tovább fenmaradhasson. Nádasdyak, Pálffyak, Andrássyak, Festetich-ek szervezték a magyar csapatokat és vezették külföldi harcterekre. A vége az lett, hogy az így megmentett nőkirály, mihelyt a magyar vitézség a háború veszedelmét a fejéről elhárította, nem törődött többé a magyar alkotmánnyal és az országgyűlést hosszú élete végéig egyszer sem hívta össze. Főurainkat elnémetesitette, hazánk iparát megakasztotta s mint nyerstermelő országot az iparűző osztrák tartományok gyarmatává sülyesztette. 1747-ben egy európai koalíció alakult az osztrák birodalom feldarabolására. A magyarok ezt a hatalmi szövetséget fegyverrel legyőzték és az osztrák házat megmentették. Most, 1914. óta ismét egy európai koalíció került szembe azosztrák dinasztiával és azt szövetségeseivel együtt teljesen letiporta, birodalmát feldarabolta és az uralomra való visszajutását örökre lehetetlenné igyekszik tenni. Ezen óriás és amellett győztes koalíció szándékával és a magyar kormánynak nyugalmat és várakozást hirdető akaratával áll szemben a mostani ellenzék, melyet a régitől, a háború előttitől ég és föld távolsága választ el. A régi ellenzék zászlajára a magyar függetlenség jelszava volt írva. Ellenzéke volt az osztrák ház 48. utáni beolvasztó törekvésének és ellenzéke maradt a tökéletlen és fogyatékos 67-iki kiegyezésnek is, mely a hadügyet és külügyet egészen kikapcsolta és az uralkodó korlátlan rendelkezése alatt hagyta. . Rebellisnek, Kossuthbagázsnak szidalmazták ezt a nyakas ellenzéket az osztrák tisztek és beamterek. A világ azonban körülöttünk rettenetesen megváltozott. Az osztrák ház megszűnt uralkodóház lenni és a magyar kormány nem kénytelen előbb Buda és Bécs közt gyorsvonatozni, ha bármely alárendelt kérdésben nyilatkozni akar. A magyar kormány most egy független ország kormánya és pártja részint a régi ellenzékből, a régi tősgyökeres függetlenségi kerületek népéből áll, részint azokból, kik a 67-es alapon is az uralkodóval való barátságos álláspontról is mindig a magyar nemzeti függetlenség fokozatos megvalósítását tartották szem előtt. Tisza is ilyen volt. A magyar kormánynak ellenzéke a mostani ellenzék pedig, mint a réginek szöges ellentéte, az osztrák háznak a magyar királyi trónushoz való jogáért harcol s meg akarja azt az uralkodó házat újból menteni, melynek a magyar alkotmány iránti közönyét, sőt ellenséges érzületét a magyar történetnek az előző megmentés utáni lapjai oly megdöbbentő módon bizonyítják. Ennek az uj ellenzéknek magja ugyanazon főúri családok ivadékaiból áll, kiknek családi hagyományai közé tartozik ez a mentőszerep. Vezérük Andrássy és Apponyi, mint főurak; Friedrich és Haller, mint népemberek. Mert a népből való és a népet szóval vezetni tudó segítőtársakra ennél a mentésnél nagy szükség van. Nemzeti királyt akarnak, de csak az osztrák házból valót, a legitimitásra való hivatkozással. Az ő pártjuk végső ellemzésben az osztrák ház pártja, mert mereven elzárkóznak még most is, a koronás király halála után is, minden lehetőség megengedése elől, hogy a nemzet jelenlegi súlyos helyzetéből máskép szabadulhasson, mint az osztrák háznak a magyar királyi trónusra való visszahelyezése által. A nemzet életösztöne pedig minden lehetőséget nyitva kiván tartani, nem keresheti boldogulását egyetlen egy után, kivált ha azon már nem egyszer hálátlanságot tapasztalt. A nemzet élni kiván az osztrák ház nélkül is és nem kötözheti jövőjét egy olyan dinasztiához, mely a magyar királyságot a régi" nagyobb hatalom visszaszerzésének céljából előbb-utóbb kockáztatná. Bethlen és pártja azt akarja, hogy a magyar a maga nemzeti létét mindenek fölé helyezve igyekezzék megállapítani a mai rettenetes forrongásban, e példátlan politikai zűrzavarban. Minden áron magyar és független akar maradni, még a legitimitás ellenére is. Szinte kétségbeejtő feladat a mai politikai pártok áttekintése és jellemzése, de a végén mégsem lehet más eredményre jutni, ha a nemzetköziektől eltekintünk és a többieket rokonságuk szerint két csoportba sűrítjük, mint a két legélesebb ellentét kiemelésére, amint azt fentebb megtettük. Czegléd mához egy hétre választani fog Andrássyék osztrák házi pártja és Bethlenék minden áron magyar pártja közt. Nem lehet kétséges döntése ennek a városnak, ha hű akar maradni hagyományaihoz. 25-ik szám Felelősség a drágaságért. Az egységes kormányzópárttal szemben sorakozó ellenzékiek a közöttük fennáló lényeges elvi ellentét dacára, egységesek a harci eszközöknek válogatás nélkül való alkalmazásában. Olyan eszközöket vesznek igénybe, melyek már küzdelmüket nem is az októberi forradalom, hanem az ezt követő kommunizmus kitöréséhez teszik hasonlóvá. Szóval és sajtóval a legféktelenebb izgatást űzik. És ha az érzelmek emez elvadítása, a fékevesztett szenvedélyek felkorbácsolása ellen óvó, tiltó vagy éppen gátló rendszabályokhoz nyúl a kormány, akkor teletüdővel harsogják a szabadság leigázását. Holott minden szabadság csak addig jogosult, míg a nemzet egyetemének érdekét szolgálja. Mihelyt ezt túllépi, mihelyt akár faji, akár felekezeti, akár osztály- vagy éppen pártpolitikai érdekből ezt szem elől tévesztik: szabadossággá fajul, melyet éppen közérdekből minden eszközzel lehetetlenné kell tenni. A büntető törvény is lesújt azokra, kik elvadult egyéni szabadosságukkal az állam és társadalom rendjét veszélyeztetik. Mégsem jut eszébe ép erkölcsű embernek ezért a szabadságjogok korlátozását hánytorgatni. A féktelen ellenzéki izgatás egyik legveszedelmesebb eszköze az, mely a már-már elviselhetetlen drágaságért a mai kormányt okolja. Nem kell ahhoz nagy közgazdasági tudomány, az események józan megfigyelésével is megállapítható, hogy a mai drágaság a kórtünete, de keletkezése régi időkbe nyúlik vissza. Dr. Gombos Lajos programmbeszédében helyesen mutatott rá a gyógyítás módjára a többtermelésben s hangsúlyozottan az ipari többtermelésben.