Chicago és Környéke, 1984 (1-52. szám)
1984-04-07 / 14. szám
2. oldal A korrektség nevében... Fekete István Az emigrációban élő és magyar újságokat olvasó honfitársaink előtt ismeretes, hogy a hazai rendszer — egyesek szerint ma már nem létező — politikai cenzorai „fekete listára” tették Csoóri Sándort, vagyis különböző közlési tilalmat foganatosítottak vele szemben. A legnagyobb otthon élő költőnek az volt a szörnyű bűne, hogy „Megkapaszkodás a megmaradásért” címmel előszót írt Duray Miklós „Kutyaszorító” című könyvéhez. (A New Yorkban — Püski—Corvin Kiadó — megjelentette önéletrajz, a csehszlovákiai kisebbségben élő magyarság elnyomásáról, jogfosztottságáról és megfélemlítéséről számol be megrázó történeteken keresztül.) • Duray Miklós kétségbeesett segélykiáltásával vállalt szolidaritást Csoóri Sándor, mert emberi és honfitársi becsülete erősebb volt, mint a következményektől való félelme. És erősebb volt, mint baloldali múltja és világnézete, mert Csoóri Sándor — a hazai rendszer hitvány „hajdúival” ellentétben, — nem ismer jobb és baloldali igazságot és humanitást! Lapunkban és az emigrációban kiadott Nemzeti Emigrációs nézeteket valló és propagáló újságokban természetesen sok szó esett a hazai — egyesek szerint ma már liberális és szalonképes rendszer — Csoóri Sándorral kapcsolatos büntetéséről és megtorlásáról. Sokan támadták az Anyanyelvi Konferenciás lángelméket és egyéb hídépítő csoportokat, (Magyar Baráti Közösség, Itt-Ott folyóirat etc...) hogy nem emelték fel tiltakozó hangjukat Csoóri Sándor védelmében. A fair zsurnalisztika és az ellentábor által gyakran megkérdésezett emberi tisztességünk megköveteli, hogy számot adjunk dr. Éltető J. Lajos egyetemi tanár Itt-Ott-ban megjelent írásáról. A Magyar Baráti Közösség vezetőségi tagja és az Anyanyelvi Konferenciák résztvevője tíz oldalas nyit levélben vette védelmébe Csoóri Sándort. A hosszú és részletes írás Hajdú Jánosnak szól. A hazai rendszer szolgálatkészen csaholó házőrzője az Élet és Irodalom 1983. szeptember 16-i számában élesen megtámadta Csoórit a „Kutyaszorító”-hoz írt előszava miatt. Hajdú, janicsár-írása természetesen tele van a Rákosi idők szocialista ideológusai által meghonosított frázisokkal, féligazságokkal és arcátlan, célirányos hazugságokkal. Az erőltetett mesterkéltséggel gyártott mondatok zagyvaságai erősen emlékeztetnek a véres Rákosi idők írással foglalkozó párt zsoldosainak stílusára. Ezek a szocialista jellembajnokok akkoriban egymást túllicitálva nevetséges és gusztustalan dicshimnuszokat zengtek Sztálinról és Rákosiról: „Bölcs tanítóinkról, a világbéke acélos őreiről, a kommunizmus iránytűiről, a szocializmus világítótornyairól,-jóságos apáinkról-eh, ele. .." Amikor aztán kitudódott, hogy a két csodálatos élkommunista a világtörténelem legeszelősebb tömeggyilkosai közé tartoztak, a régi idők hajdú jánosai szocialista szerénységgel hallgattak! Amennyiben Hajdú előbb születik, biztos éljanicsárja lett volna Révainak, a „felszabadulás” utáni borzalmas másfél évtized sztár ideológusának. A hírhedt kultúrbáró, drága külföldi szivarokat szíva gyártotta aberrált ideológiai doktrínáit és téziseit a marxizmus nagyszerűségéről. (Melynek gyakorlati megnyilvánulásait az ÁVÓ kínzókamrái és akasztófái kommunistáknak és reakciósoknak egyaránt ékesen bizonyították.) Révai útmutatását az összes kis és nagy kommunisták, valamint a gyáva talpnyalók természetesen alázatos ámulattal és extázissal ünnepelték. Ellenkező esetben ugyanis a fent említett kínzókamrák és akasztófák politikai továbbképző tanfolyamára küldték volna őket. Ami persze nem csodálható, mert amint tudjuk ebben a rendszerben „az ember volt a legfőbb érték!”, amint azt Rákos „bölcs apánk, tanító mesterünk, etc...” álltotta. Révai annak a moszkovita négyesfogatnak (Rákosi, Gerő, Farkas, Révai) volt a legművelteb tagja, akik 1945 után a szovjet szuronyok jóvoltából hazánkban a politikai, gazdasági és kulturált hatalmat bitorolták. Hajdú minden vonatkozásban nagyszerűen beleillett volna ebbe a magyarságét, és nemzeti érdekeinket meggyalázó bűnszövetkezetbe! Az alábbiakban néhány általunk fontosnak tartott részletet közlünk dr. Éltető írásából: „... Mondanom sem kell, hogy cikked nagy port vert fel ezen a tájon és hogy mély felháborodást keltett. Engem csak elszomorítottál vele; azonban mielőtt a tárgyra térnék, hadd köszönjem meg neked őszintén azt, hogy Sanyi előszavának lényegével megismertetted magyarországi olvasóid ezreit, akik egyébként aligha szerezhettek volna tömegesen tudomást kiváló esszéjéről.” ... Először, miután biztosítod az olvasót, arról hogy Csoóriról, az íróról nem szándékozol bírálatot mondani, megjegyzed: „Az irodalomtörténészt bizonyára foglalkoztatja majd, hogy a politikai nézetrendszer tükrébe helyezve őszintének és hitelesnek minősül-e a költői életmű.” Ez persze szószegés, de kérdem: milyen politikai nézetrendszer tükrébe kell Csoórit „helyezni”? Még akkor is, ha csak a szocialista politikai nézetrendszert fogadnánk el egyedül üdvözítőnek, melyik tükrébe tekintsen majd az irodalomtörténész? Az ötvenes évekébe, melyre eszmefuttatásod nagyon emlékeztet? A maiba? A holnapiba? És az milyen lesz? De van a politikainál maradandóbb, magasabb nézetrendszer is: az erkölcsi. A tudós, ha őszinte, és ha őszintén írhat is, bizonyára ennek a rendszernek a tükrébe helyezi majd Csoóri életművét. Meg fogja érteni, mint ahogy Te nem akarod vagy nem tudod, hogy Csoóri sorait a mai nézetrendszer igazságtalansága elleni felháborodás és az elkeseredés szülte. ... Persze nálatok valóban nem érdemes a többpártrendszerről vitatkozni, mert tényleg nem vezet semmiféle eredményre, a kérdés szerintetek végérvényesen el van döntve. A lényeg nem is ez, hanem hogy ahol igazi politikai szabadság van, ott a társadalom — így avagy úgy pluralisztikus. Elképzelhető a valódi szabadság egypártrendszerben is (bár jó példáról nem tudok), ha biztosítva van benne a legkülönfélébb érdekek reprezentálása a hatalom gyakorlásában. Ha nincsen, akkor ilyen, vagy olyan előjelű diktatúrával állunk szemben, az pedig előbb-utóbb zsarnoksághoz vezet. Az eddigi történelmi tapasztalat mindenesetre azt látszik bizonyítani, hogy a többpártrendszer általában nem diktatórikus, és hogy ezért minden tökéletlensége mellett bizonyos garanciát nyújt mindenféle kisebbség érdekvédelmére is. Konkrétan, ahol Ti éltek pedig durva leegyszerűsítése a tényeknek amit a történelmi Magyarországról, múltbeli bűneinket bevalló buzgalmadban állítasz. A történelmi Magyarországon, s az Osztrák-Magyar Monarchiában hiába szerették volna egyes politikusaink beolvasztani a kisebbségeket:'» pluhMl^mtlS^ nak köszönhetően olyannyira nem sikerült ezt elérniük, hogy a végén odalett Magyarország kétharmada. S mert a mai nézetrendszer, melynek a kenyerét eszed, önmagát csak a magyar múlt tagadásával véli igazolni tudni (nagyon helytelenül, mert erre már régen nem szorulna rá), képes vagy arra, hogy ugyanakkor, amikor a magyar történelmi múltat szigorúan elítéled, a „hatalmat ma gyakorló kommunista pártoknak” csak melléfogást, eszmei pozícióról való lecsúszást vesz fel. Pedig ezek ezerszer bűnösebbek, mint mi voltunk, mert amit praktizálnak, az nem más, mint a magyar néppel szemben elkövetett higgadtan kitervezett, hidegvérű genocídium. Egyébként is: a múlt legyen a múlté. Hogy mi volt, az lehet szomorú, akár nálunk, akár a szomszédban. ... Maga Csoóri nem fogalmazott helyesen e tételében. A marxizmusnak nem az ideológiai kartácstüze tépázta meg a vallásos életet: a szervezett vallásos életet a marxista elveket hirdető, szervezett erőszak támadta meg s rombolta szét. Nem a marxista hitvitázók győztek, hanem a leninista inkvizíció. De hogy a tárgyra térjek: te nagyon is jól tudod, hogy Csoóri pontosan mire gondolt az egyházak kisebbségvédő szerepének említésekor: a két háború közti időkre, amikor mind a katolikus, mind a protestáns egyházi szervezetek, iskolarendszerek sok tekintetben meg tudták védeni a magyar kisebbségek jogait, nemzetközi kapcsolataik felhasználásával is. Nagyenyed, Székelyudvarhely, a marosvásárhelyi kollégium, a kolozsvári iskolák, hogy csak egy párra emlékeztesselek, bástyái maradtak a magyarságnak abban a korban, s ugyanúgy megmaradtak hasonló egyházi intézményeink a többi elcsatolt területen is. Ezek tartották fenn a magyarság létét, meg kereteikben siralmas körülmények között dolgozó papok, tanítók százai, akik az elnyomás dacára a mai állapotokhoz képest aránylag szabadon gyámolíthatták az árván maradt népet. Ma? Hisz tudod, hogy mi a helyzet. Ahelyett azonban, hogy ezt vallanád be, azt hányod szemünkre, hogy a magyar katolikus papság a kisujját sem mozdította volna (feltételes módban!) az erdélyi ortodox románságért. (Ez mellesleg nem igaz. A katolikus egyház, a maga módján, kereste a modus vivendit a románsággal és pozitív hatással volt rá.) De hogy az Erdélyben domináns reformátusság mit tett annak érdekében, hogy európai szintre emelje a románságot a szellemi élet terén, megemlíthetted volna, ha már leírtad, hogy „pontosan tudjuk..”. Ide tartozna, mert mondatod enélkül úgy hat, mint a „Világnézetünk alapjai” gimnáziumi óra tankönyvére való utalás. És a szászokat nem egyházuk éltette kisebbségi létükben nyolcszáz esztendőn át? Most ők is kipusztulnak, mert az ő oltárkájukat is ledöntötte Baálnak új papsága. És másutt, a lengyeleknél, íreknél? Nem népet-nemzetet fenntartó szerepe volt (s ahol és ahogy lehet, van is még) sok helyen az egyházaknak? ...A Szabad Európa Rádióról s a Nemzetőrről írott, Csoóri Sándor esszéjével kapcsolatos megjegyzéseidre csak annyit, hogy nem vagy itt sem igazságos. Sanyinak esze ágában sem volt ezeknek a propagandáját támogatni amikor sorait írta. S hogy felhasználják előszavát? A szomorú nem ez, hanem hogy Magyarországon nem adhatta volna ki, hogy a magyarországi olvasók csak a Te torz válaszod, kommentárod által juthatnak hozzá. Ez persze mindenkit felbőszít. Okosabb, bölcsebb lett volna Magyarországon megjelentetni és nyíltan megvitatni. Ami viszont a Szovjetuniót illeti: soraid inkább a Nemzetőr elmefuttatásához, mint Csoóri megjegyzéseihez fűződnek, ezért nem foglalkozom velük. De persze sem a „felszabadulás” tényét, sem annak körülményeit nem fogjuk itt, Nyugaton úgy elfogadni, ahogy nálatok illik, s tudjuk, hogy ebben nemcsak véreid, de honfitársaid többsége is osztja véleményünket, különösen ha a ,,felszabadulás ”nak a kisebbségi magyar sors determinálásáról van szó. .. .A baj csak az, hogy Ti ebből arra a következtetésre jutottatok, hogy minden olyan megnyilvánulás, mely a status quo megváltoztatását célozza, eleve veszélyes és elnyomandó. Ezért kell szerintetek Csoórit erkölcsileg megsemmisíteni, a Mozgó Világ szerkesztőségét leváltani, az ELTE bölcsészkarának működésébe erőszakkal beavatkozni, vízumokat megtagadni sr- állítólag — néha egy-egy "kellemetlenül szájaló értelmiségit ’ismeretlen tettesekkel megvéretni.Nem akarom ' ' elhinni',hogy ‘ilyesmi'sen Ha 1984 lehetséges, azohat Magyarországon, amelyre egyébként már-már sokan büszkék voltak, de magam három olyan nem magyar állampolgárságú személlyel beszéltem eddig, aki ezt saját bőrén tapasztalta Budapesten, bár a brutalitást elkövetők hivatalos státusza egyik esetben sem bizonyítható), s ezért kell a magyar sajtóban olyan türelmetlen cikkeket megjelentetni, mint a tiéd, vagy pl. a Tóth Dezső miniszterhelyettessel készített interjú az ÉS egyik számában. A „rendszer” válasza az általa szavatolt nagyobb szólásszabadsággal élni akaróknak a szabadság korlátozása? Mégsem tanultatok 1956-ból? Itt csak a nagyobb szólásszabadság, a nyíltság garantálhatná a bajok elkerülését, ehelyett berezeltetek, s erőszakot alkalmaztok, ha egyelőre enyhét is, az „indiszkréciót” elkövetőkkel szemben. Helytelen a hozzáállásotok, bármennyire vitattátok meg a kérdést pártkörökben. Ismétlem: a költők fellépése nem ok, hanem okozat, s az egyetemi ifjúság mozgolódása is csak tünete egy mélyen fekvő bajnak. Ma már nem elég a magyar kormány nemzeti érdekérvényesítő cselekvőképességéről beszélni. A magyar kisebbségek kérdésében bizonyítani kell, az adott korlátok közt is, hogy a magyar kormány valóban cselekedik is. Amíg semmi sem történik, addig csak nő az elkeseredettség, az elégedetlenség, s ha a legitim morgolódásra, kérdőrevonásra a válasz az erőszak fokozása, akkor előbbutóbb komollyá válik a helyzet. Az sem elég, ha a kulisszák mögött történik ugyan valami, de a nemzet elől eltitkolják, ilyen vagy olyan meggondolásból. Az eredmény ugyanaz lesz. Mert hiába írták, beszéltek demokráciaerősítő tervekről: ha a vezetőség, az „irányítás” nem bízik meg a vezetett nép józanságában s jóindulatában, akkor nincs szocialista egység, nincs és nem is lesz valódi demokrácia soha, mert a jelszavakkal továbbra is csak az arrogancia diktatúrája takaródzik. Ha a magyar kormány ebben a mindenkit foglalkoztató kérdésben azonban nem cselekvőképes, magyarázza ezt meg mindannyiunknak — véreiteknek, honfitársaitoknak egyaránt — nyíltan adjon lehetőséget a kérdés megvitatására. De ne úgy magyarázzon a vezetőség, amint Te tetted cikkedben, a magyar múlt rágalmazásával, mellveregetéssel régi bűneinkért, mert már elege van mindenkinek a sok mellébeszélésből. Ha nem vagytok őszinték, senki nem hisz nektek — de talán ti sem hisztek már magatoknak. Sokszor az a benyomásom. Látod, itt egy konkrét példa arra, hogy cikkeddel mit értél el: azt, hogy valamiben egyetértsek Tollas Tiborral. Ki hitte volna? De vele együtt kiáltom Csoóri Sándorról: nolime tangere! — Üdvözöl — Éltető J. Lajos. Nem kétséges, hogy dr. Éltető kitűnő, és a maga nemében tárgyilagos írásának csak a szavait érti meg Hajdú,— de a lényegét nem! A lényeg megértéséhez ugyanis arra lenne szükség, hogy ez a gyökértelen politikai zsoldos, Nemzeti, Faji, és Honfitársi közösséget érezzen az összmagyarsággal! Éltető Lajos írásának értékét, szerintem nem csökkenti, hogy sok dologban nem értek egyet világnézetével. Nem csökkenti, hogy Hajdút, ezt a Csoóri Sándort támadó és az elszakított területen élő magyarság szenvedését és tudatos elsorvasztását nem érző álmagyart „kedves barátjaként” szólítja. És az sem csökkenti a nyílt levél értékét és szépségét, — hogy bennünket, tehát a magunkat ma is politikai menekültnek valló nemzeti emigránsokat — „értelmetlenebbnek” és „roszszabbnak” tart, mint hídépítő társait. Amint Éltető írta: „Én nem a Nemzetőrnek írom e sorokat, csak pár száz Nyugaton élő magyar olvasónak az értelmesebbek, s a jobbak közül. S épp ezért nehezebb nekik írni, mint a Nemzetőr olvasótáborának. Tollas Tibor pontosan tudja, mi kell az övéinek — s azt is, hogyha nem azt adja nekik, amit várnak tőle, ,megbukik a cég. A R^agyai- ^ajáti J^ö^gég,, másfaj^( tárasági. Az ember megjjrhatja e azt is, , amivel olvasói többsége nem ért egyet, de a békességükkor is megmarad.”( A fenti sorok csak azt igazolják, hogy Éltető Lajosnak néhány hete írt nyílt levelünk erre a témára vonatkozó állításai mennyire megfeleltek a valóságnak. Befejezésül emlékeztetni szeretném Illyés Gyula szavaira azokat, akik különböző megokolások alapján soha nem foglalnak nyíltan állást a hazai rendszer belső és nemzetközi politikája ellen. Szeretném emlékeztetni azokat, akik soha nem „dörömbölnek”, hogy a magyar irodalom 41ő és nemzeti lelkiismeret — általuk is nagyrabecsült óriása, röviddel halála előtt, ezt a „végrendeletet” hagyta ránk: „Ha valamit kérhetek a külföldi magyaroktól, az az, hogy kivételes helyzetüknél fogva adják tudtára a világnak az elnyomottak sérelmeit!” Chicago & Vicinity US PS 103-620 Magyar Hetilap — Hungarian Newspaper Published weekly, exept the first to weeks of August. Üzleti iroda — Business office. 4125 N. Central Park Ave. Chicago 111. 60618 Tel: (312) 478-0850 Szerkesztőség — Editorial Office 2923 C W. Argyle St. Chicago 111. 60625 Tel: (312) 989-8242 Szerkesztő — Editor Fekete István Üzletvezető — Sales manager Koós László Kiadó — Publisher F & F Publication Inc. Second Class postage, paid at Chicago, 111. Printed in Canada. Megrendelem lapjukat . Meghosszabbítom előfizetésem Az előfizetési díjat.....évre mellékelem. □ Előfizetés egy évre $ 25.00, Félévre ! Nyugdíjasoknak egy évre | 20.00 15.00 Név: Házszám és utca: Vár .Állam...........Zip Code.. • Sajnálattal közöljük, hogy az állandó heti rovataink, cikkeink és hirdetéseink miatt helyszűkében vagyunk, így csak a legritkább esetben tudunk helyet szorítani másoktól kapott írásoknak. • A magas szedési költségek következtében, előzetes megállapodás nélkül küldött kéziratok maximum egy gépelt oldal terjedelműek lehetnek (2-es sortáv). • Fényképet és kéziratot nem küldünk vissza. • A lapban megjelenő cikkek nem egyeznek minden esetben a szerkesztőség nézeteivel, s azok tartalmáért a cikkíró felelős. EGYHÁZI NAPTÁR Szent István Király Egyházközség 2015 V. Augusta Blvd. Chicago, 111. 60622 — Tel: HUG-1896 Lelkipásztor: Ft. dr. Mihályi Gilbert plébános 1934 — 1984 Április 15. bárkavasárnap: Templomi Énekkarunk énekli Szent Máté passióját. Április 19-22: plébániai misszió aranyjubileumunk lelki előkészítésére nagycsütörtök, nagypéntek, nagyszombat estéin a nagyheti szertartásokon és húsvétvasárnap az ünnepi szentmisén. Lelkivezető: Főtisztelendő Békési István, jezsuita atya, a torontói magyarországi Szent Erzsébet templom társplébánosa. Május 6, vasárnap: Az Oltáregyleti reggelin,aranyjubileumi műsor-sorozatunk keretében ifj. Fekete István író tart előadást. A Chicago és Környéke szerkesztője előadása második részében rövid bemutatást ad a Zártszámadás című történelmi regényéről, mellyel a dr. Nyisztor Zoltán pályázatot nyerte. Május 13. vasárnap: Édesanyák napján plébániai vacsora, amelyen a Hétvégi Magyar Nyelv Iskola Néven__________dékei köszöntik az Édesanyákat. Halász Péter, a „Tatárok a Széna-téren”, „Második Avenue” „Miszter Honfitárs”, „Eltévedt utas”, „Kölcsönkapott élet” és más nagysikerű regények írója Kádártánc címen írt új regényt. Tíz dollár, vagy annak megfelelő összeg csekken, nemzetközi postautalványon történő beküldése ellenében megrendelhető a kiadónál. Újváry „GRIFF” Verlag, Titurelstrasse 2, D-8000 München 81 Irodalmi Kávéház 5101 W. Devon Ave., Chicago Sti Richards’ Church különtermében Műsorvezető: Mózsi Ferenc Április 7-én, szombaton este 7 órakor A ZENI... ki érti? Kaslik Péter (Toronto) a Szivárvány Könyvek sorozat 5. kötet írójának és Hajós Tamás (Toronto) költőnek előadása. ElElElElElElElElElElElElElElElElElElElElElElElElElElElEl ElEl Sebők Utazási Iroda 1§ Új kompjúterizált fiókirodát nyitottunk a Grove Shopping Centerben. 1023 Grove Mail Elk Grove Village, IL 60007 312/439-8930 MÓZSI FERENC BALOGH ILDIKÓ Rokonkihozatal akár egy évre is! BUDAPEST-CHICAGO-BUDAPEST I APEX: $621.00 CHICAGO-BUDAPEST-CH1CAGO I APEX: $814.00 j Hitelkártyára is válthat jegyet! Útlevél- és vízumfénykép. Pénz,- csomag- és gyógyszerküldés. 1$ 45.05 Ft. Fordítás — okmányhitelesítés. SEBOK TRAVEL SERVICE j 561 W. Diversey Pkwy. Chicago, IL 60614 . 312/477-1484 M(^ZSI ÁGNES NOÉ ZOLTÁN l_M EJ EEEEEEEEEEEEEE E El