Gyáripari címtár, 1946 (1948, Budapest)

Előszó

4 ELŐSZÓ A Címtár egyébként az ú. n. címtárszerű adatokon, tehát a cég megnevezésén, telephelyén, központi és eladási irodája címén kívül üzemenként az évi átlagos munkáslétszámra, az egy időben betölthető munkahelyek számára, továbbá a hajtóerő nagyságára vonatkozó adatokat tünteti fel, valamint felsorolja a főbb gyártmányokat is. A szóbanforgó adatok közlése csupán azoknál a vállalatoknál maradt el, amelyek élve a statisztikai törvény adta jogukkal, egyéni adataiknak nyilvánosságra hozatalához nem adták hozzájárulásukat, vagy szórványosan azoknál a vállalatoknál is, amelyektől a kérdéses adatok mindezideig még nem voltak beszerezhetők. Csupán a munkáslétszám közlését kellett mellőzni azoknál a vállalatoknál, amelyek kedvezőbb kép nyújtása érdekében az 1946. évi helyett az 1947. év valamely időpontjában alkalmazott nagyobb munkáslétszámukat kívánták volna közölni, ami a kötet azonos alapelviségének fenntartása érdekében természetesen nem volt teljesíthető. Szórványosan előfordulnak viszont olyan ipar­telepek, amelyeknél a munkáslétszám fel van tüntetve, bár termelési tevékeny­séget 1946-ban nem fejtettek ki. E munkásokat a vállalat az ipartelep újjáépítésé­vel foglalkoztatta. Az egy időben betölthető munkahelyek számára vonatkozó adat teljesen hiányzik a közhasznú villamosenergiatermelő telepeknél és -elosztó alakulatoknál, mert ebben az iparban a termelőképesség nagysága nem a betölt­hető munkahelyek számának elsőrendű függvénye, s így annak tudakolásától el is tekint a statisztika. Hiányzik végezetül néhány olyan — egyébként gépi erővel dolgozó — üzemnél az erőgép teljesítőképességére vonatkozó adat, ahol közös hajtóerő lát el két üzemet, az tehát csak egyiküknél volt feltüntethető. Annak megítéléséhez, hogy egy-egy üzemnek mekkora a kérdéses iparág, vagy a gyáripar egészéhez mért jelentősége, a Címtár bemutatja a tárgyalt adatok­nak országos eredményeit is. Az üzemenként részletezett adatoknak összesítése azon­ban nem eredményezi minden iparágban a táblázat szerint feltüntetett adatokat, aminek az a magyarázata, hogy a kötet figyelembe vehette az adatszolgáltatók­nak olyan utólagos — általában nem jelentős — helyesbítéseit, amelyek az adatok statisztikai feldolgozása után érkeztek. A gyárak felsorolását a nehézipari üzemek, vagyis a vas- és fémipar, vala­mint a gépgyártás körébe tartozó ipartelepek nyitják meg. A szóbanforgó üzemek számszerint, de a közöttük előforduló üzemek nagysága tekintetében is rendkívül fontos szerepet töltenek be az ország egész gyáriparában. Vállaikon viselik a jóvátételi kötelezettségek súlyos terheit s egyszersmind az újjáépítés feladatköré­nek is legfontosabb betöltői. A közhasznú villamosenergiatelepek jelentőségének kihangsúlyozása aligha­zükséges. Kútforrásai az erőnek, mozgásnak, fénynek, de további feladataik fitossága a villamosítás fejlesztése terén szintén ismeretes. A kő-, agyag- és üvegipar a körébe tartozó üzemek — különösen a tégla­­gárak — nagy számával emelkedik ki, de 1946-ban még nem tudott újjáépítési ivatásának magaslatára emelkedni. Háborús rombolások, tüzelőanyaghiány még az üzem termelési tevékenységére hatott bénítólag. A faipari üzemek nyersanyaghiánnyal küzdöttek. Az ország erdőterületei­nek elégtelensége miatt, sajnos, ez akadállyal még továbbra is számolni kell. Csupán néhány üzemet ölel fel a csont- és műanyagipar, de jövőjük remény­­teljes lehet a szinte nap-nap mellett jelentkező új műanyagok sorozatát tekintve. Nyersanyaghiánnyal küzdöttek a bőrgyárak. A behozatal akadályozása és az állatállomány nagymértékű megcsappanása csak fokozta az ország nyersbőr­hiányát, mely a jövőben talán enyhítést nyerhet a kikészített bőrök kivitelének fokozása ellenében biztosítható behozatal útján. A gumigyárak nyersanyagellátása — legalábbis az 1946. év második felében —

Next