Dr. Wertner Mór: Az Árpádok családi története (1892)

ELŐSZÓ

ELŐSZÓ. Vissza-vissza gondolva családtörténelm­i tanulmányaimnak mézes heteire, az első középiskolai tanulmányokra, manapság is élénk emlékezetemben van, minő farkas-éhséget idézett elő bennem, midőn egy-egy, genealogiailag ismeretlen­­háznak a származási táblázata szemembe ötlött, de még élénkebb emlékezeteikben van az az élvezet, melyet valamely nemzedékrendnek fáradságos munkám árán való összeállítása nyújtott.Másnak a munkája nem okozott nekem olyan nagy örömet, mint a­minőt én hosszú ideig tartó és fáradságos munkával elértem, ha betöltöttem itt-ott vala­mely hézagot s hosszas tévedés után rájöttem a valóságnak a nyomára. Két tényező az, mely ebből nem csak az én, hanem mások­nak ebbeli ténykedésére nézve is levezethető. Másnak a kezéből eredt már kész mű­nek az ismerete soha sem marad annyira emlékezetünkben, mint, ha egyenkint keresve és kutatva a tényeket jövünk közelebb a valósághoz; a valóság­nak megismeréséhez legham­arább valamely tévedésnek a tárgya­lása vezet s igy a valóságot is annál jobban tudjuk méltányolni. Szokásossá vált, hogy majdnem minden író, tanulmányai al­kalmával, egész történeti kivonatot bocsát előre előszó gyanánt s abban az illető tanulmányának egész történeti kifejlődését tör­téneti felléptétől kezdve egészen napjáig ecseteli. Nevezetesen felveszi ide mindazokat a téves állításokat, a melyekben év­századokon keresztül leledztek s ezeknek győzedelemteljes meg­­czáfolása után lép csak a kétségbevonhatatlan igazságnak a mezejére. Nem hiszem, hogy a különféle történetírók ezeket a téves állításokat azért köztik, mintha abból a psychologiai alapelvből indulnának ki, hogy a valóságot annál könnyebben és annál maradandóbban olvashatják ki belőle, ha a fennlétezett téves állításokat annál jobban fontolóra veszik, avagy talán mert .

Next