Szilágyi Sándor: A Rákóczi család a XVII-ik században s a XVIII-ik elején (Pest, 1861.)
nyadiak kora, úgy a Rákócziak is megérdemlenék, hogy tanulmányozására egy tehetséges élet szenteltessék. Nem akarok egyebet tenni mint sylhouetteket írni azon képekhez, melyek egy műlapban kiadva minden magyar szoba falát méltán ékítendik. Nem életrajzokat vesz tehát az olvasó e lapokban, csak nehány jellemző vonásait azon tényeknek, melyekkel a Rákócziak oly híven és nemesül szolgálták a hazát; azon családnak, mely a Bagát-Radván cseh nemzetségből eredve s Gyapoly törzsapától leszármazva századokon át jeles embereket adott a nemzetnek, mígnem a XVII-ik század első tizedében egyik jeles tagja, Rákóczi Zsigmond, az erdélyi fejedelmi székbe emeltetvén, a két haza sorsát nem egyszer ennek egyik vagy másik tagjának kezébe tévé le. I. A mohácsi vész után két ellen király küzdött egymással. Szapolyai, támaszkodva választatására és az 1505-ki rákosi gyűlés végzésére, mely megtiltá hogy idegen fejére tétessék a magyar korona, és Ferdinand a Habsburgok hatalmas dynastiájából, megválasztatását családi kötésekre alapítván, a magyar haza két részre szakadt, melyek közöl az egyik a török, a másik a német császárságban találta támpontját. Az 1538-ki