Szilágyi Sándor: A Rákóczi család a XVII-ik században s a XVIII-ik elején (Pest, 1861.)

nyadiak kora, úgy a Rákócziak is megérdemle­­nék, hogy tanulmányozására egy tehetséges élet szenteltessék. Nem akarok egyebet tenni mint sylhouetteket írni azon képekhez, me­lyek egy műlapban kiadva minden magyar szoba falát méltán ékítendik. Nem életrajzo­kat vesz tehát az olvasó e lapokban, csak ne­hány jellemző vonásait azon tényeknek, me­lyekkel a Rákócziak oly híven és nemesül szolgálták a hazát; azon családnak, mely a Bagát-Radván cseh nemzetségből eredve s Gyapoly törzsapától leszármazva századokon át jeles embereket adott a nemzetnek, mígnem a XVII-ik század első tizedében egyik jeles tag­ja, Rákóczi Zsigmond, az erdélyi fejedelmi szék­be emeltetvén, a két haza sorsát nem egyszer ennek egyik vagy másik tagjának kezébe tévé le. I. A mohácsi vész után két ellen ki­rály küzdött egymással. Szapolyai, támasz­kodva választatására és az 1505-ki rákosi gyű­lés végzésére, mely megtiltá hogy idegen fejére tétessék a magyar korona, és Ferdi­nand a Habsburgok hatalmas dynastiájából, megválasztatását családi kötésekre alapítván, a magyar haza két részre szakadt, melyek közöl az egyik a török, a másik a német csá­szárságban találta támpontját. Az 1538-ki

Next