Családi Kör, 1991. április-június (2. évfolyam, 13-25. szám)
1991-06-13 / 23. szám
Gyermekkorban kovácsolódik tartóssá a barátság A temerini tanulók miskei vendégszereplése kapcsán Kalocsa környéki alig kétezres lélekszámú Miske község látta vendégül a múlt hét végén a temerini diákság féláras csoportját és kísérőiket, akik a hagyoányos cserelátogatások keretében utaztak be a barátságos, paprikatermesztőből kis kisközségbe. Nem újkeletű a temeriniek pcsolata a miskeiekkel. Igaz, többnyire ég csak művelődési és sporttalálkozókra plátozódik, de vannak már elképzelések, így gazdasági téren is gyümölcsöztetik az nevetséget. A Kalocsa környékiek a fűszeriprika itteni értékesítésében, a temeriniek ’dig ipari termékek ottani forgalmazásában bekeltek. A vendégeskedésnél maradva: az idén is ?as előkészületek előzték meg a találkozót, kell mondanunk: különös varázsuk van eknek a látogatásoknak. Úgy beszélték el, hogy egyik évben Miskén, a másikban dig Temerinben van a találkozó. Az I. helyi kösség diák tamburazenekara viszonozta 1y alkalommal a miskei és a szomszédos ágszél község művelődési egyesületének eni vendégszereplését. Azóta, rendszerek a látogatások. A temerini csoportot zömmel a Kókai Imre talános Iskola tanulói - az önképzőkör, a nőcsoport és a Róna citerazenekar valamt az I. helyi közösség tamburazenekara - részt a Petar Koch Általános Iskola tanulói alkották. A mintegy 150 kilométeres utat ké■elmess autóbusszal tettük meg. Pénteken délután három óra tájban érkeztek meg Miskére. Az iskola épülete előtt - értsd, ahogy írva van - a fél falu fogadta a vendégeket. Nagyon sokan ismerősként köszöntötték egymást. Ekkor derült ki, hogy sok temerini család jár át Miskére a gyerekek közt kialakult barátság révén. Most is sokan elkísérték gyermekeiket, és ott voltak az esti szereplésen is, a sportcsarnokban volt a temeriniek előadása. A nézőtér kis híján teljesen megtelt. Nehezen hihető, hogy volt család a községben, amelynek nem ült ott legalább egy tagja a nagyon hálás közönség soraiban. A tamburazenekar kezdte a műsort, majd az önképzőkörnek vajdasági magyar költők műveiből adtak elő. Ezt követte a Róna citerazenekar fellépése, majd ismét az önképzőkör következett. Egy dramatizált mesejátékot, az Árgyélus királyfiról szólót adták elő, Kollár Mária tanárnő rendezésében, nagy sikerrel. Ezután a tánccsoport következett: szatmári táncokat mutatott be. Az idő gyorsan múlott, késő estére járt, mire véget ért a diákelőadás. A közönség hosszan tapsolt. A más országból érkező, de tisztán csengő magyar szó többeket a könnyekig meghatott. Nem egy helyi viseletbe öltözött idős asszonyt láttunk a kijáratban, amint zsebkendőjével a szeme sarkát törölgette, vagy éppen valamelyik vendéggyereket ölelte, csókolta... Magyarokat, szerbeket egyaránt. Másnap kirándulásra vitték a vendéglátók a temerinieket. Kiskőrösön megtekintették Petőfi Sándor szülőházát, és az emlékkiállítást. Bizony, megroskadt már Petrovicsék háza az idő súlya alatt. Lenne dolga a derék mészárosnak, hogy helyrehozza a sok látogató koptatta verandát. Kalocsára is ellátogattak: itt az érseki könyvtár és kincstár kötötte le a figyelmüket. A 120 000 kötetes könyvtár a legnagyobbak között van az országban. A restaurálás alatt álló épület falai között a mohácsi vész előtti korból fennmaradt ősnyomtatványokat,a 16. századból származó, pálmalevélre rótt szingaléz nyelvű kéziratot, egy 1519-ből való kézírásos Luther-bibliát, több száz éves kódexeket, szintén nagyon régi orvosi, vegyészeti, csillagászati és füves könyveket őriznek. Kérdéseinkre válaszolva könyvtári kísérőnk elmondta, hogy az érseki levéltárban őrzik azokat a mikrofilmeket (az eredeti anyagot visszajuttatták a jugoszláv intézményeknek) amelyek a mi vidékeink régi összeírásainak, más dokumentumainak adatait tárolják. Különösen tetszett a gyerekeknek az az ígéret, hogy ha érdekli őket származásuk, családfájuk, itteni segítséggel felkutathatják őseiket. A kalocsai látogatást az érseki kincstár megtekintésével zártuk. Itt láttuk Szent István félszáz kiló ezüstöt és aranyat tartalmazó mellszobrát, a díszes miseruhákat, kelyheket, ereklyetartókat, pásztorbotokat és egyéb kegytárgyakat. A sok élmény, látnivaló elfárasztotta a kis csoportot. De csak addig pihenünk, amíg autóbuszunk hazaszállított bennünket Miskére. Szombaton délután nagy lakodalom volt a faluban. Vendéglátóikkal együtt többen ide is hivatalosak voltak. A csoport felnőtt tagjait a község polgármestere látta vendégül. Jártak a hajósi borpincékben, és társasesten vettek részt. A vasárnap sem múlt el szórakozás nélkül. Délelőtt sporttalálkozót tartottak, a legnépszerűbb sportágban, labdarúgásban mérkőztek meg a vengédek és vendéglátók. Itt említjük meg, hogy a miskei labdarúgók nagy hírnévnek örvendenek: három fordulóval a bajnokság vége előtt bejutottak az NB II. rangos társaságába. Mondhatnánk focizik az egész falu. Na és a mostani eredmény 5:5 lett, s evvel mindenki elégedett volt. A délutáni búcsúzkodáshoz megint kijött a fél falu. Baráti ölelések, kézfogások. Nemegyszer elhangzott, hogy viszontlátásra Temerinben! Végezetül hadd írjuk ide azok nevét, akik előkészítették ezt az utat. A helyi közösség részéről Milan Grujicic volt az útvezető, a Kókai Imre iskolát Móra Mihály igazgató képviselte, az önképzőkört Kollár Mária, a citerazenekart Pálfi Izabella vezette, a tamburazenekarral Budimir Stojanovic foglalkozott, zenekarvezető Bartók Ervin volt, a táncokat pedig Tóth Gabriella tanította be. Érdemes volt a jóleső fáradozás, viszonzásra talál a jó szándék. Kép és szöveg: Gábor Béla KISKŐRÖSÖN, PETŐFI SZÜLŐHÁZA ELŐTT