Családi Kör, 2001. január-március (12. évfolyam, 1-13. szám)
2001-03-29 / 13. szám
Dráma a Szabadság hídon Beszélgetés megmentettekkel és megmentőkkel Két éve, hogy a NATO Újvidéknél a Dunába bombázta ezt a hidat (is) záz kilométeres sebességgel vágódott ki 1999. április 3-án este a Duna kamenicai oldalán az alagútból a Szabadság híd feljárójára a zöld Mercedes taxi. Vezetője egyedül ült benne, sietett volna át az újvidéki oldalra, mert a NATO, addigi gyakorlata szerint, a hidak bombázását, legalábbis Újvidéknél, rendszerint este 8 órakor szokta megkezdeni. Attól az időponttól kezdve pedig már csak a rendőrség, a tűzoltók, a mentők járművei mehettek rá a hídra. Most még nem volt nyolc, pontban háromnegyedet mutatott az óra. A légiriadót jelző szirénák is hallgattak. A taxis azt gondolta, még átér. Tévedett. Nem jutott át, ellenben abban a pillanatban kezdődtek meg élete 52. évének legdrámaibb percei. Csakúgy, mint a többi, csaknem tucatnyi embernek, akik gyalogosan vagy autóban, de éppen szintén ezen a Nikola Hajdin mérnök tervezte hídon tartózkodtak. Különben a három újvidéki híd közül bombázás közben csak ezen, a maga kategóriájában a világon második nagyságúnak számító hídon voltak emberek. A vasbeton kezeljhídon nem volt senki, a péterváradi vashídon pedig állítólag volt egy gyalogos, aki életét is vesztette, de ezt sem akkor, sem később hivatalosan senki nem erősítette meg. Néhány nappal a Szabadság híd lebombázásának második évfordulója előtt felkutattuk és meghívtuk szerkesztőségünkbe Novo Baljt. Ő vezette ugyanis azon a szörnyű tavaszi estén azt a bizonyos zöld Mercedes taxit. Amit mellesleg csak alig három hónappal korábban vásárolt, s minden pénzét abba fektette. Az első rakéta oldalvást, Futak irányából érkezett - emlékszik vissza. - Jól láttam, mert abban a pillanatban értem ki az alagútból, rá a hídra. Tomahawk lehetett, s olyan alacsonyan repült a víz felett, hogy mint a helikopter szokta, egészen felkavarta a víz felszínét. Valószínűleg éppen az alacsony repülés miatt nem észlelte idejekorán a légvédelem. Pedig az ütegek ott voltak többfelé is a közvetlen környékben. Pontosan az újvidéki oldalon magasodó hídoszlop tövébe csapódott be. Hatalmasat villant, robbant, s a 60 méter magas oszlop eltört, eldőlt, a hidat tartó sodronykötegek meglazultak. Alattam az egész híd elkezdett vibrálni. De olyan erősen, hogy a kocsim hol repült, hol meg pattogott, mint a labda. Megijedtem, s elkezdtem erősen fékezni. A félelemtől-e vagy mitől, még az állkapcsom is teljesen megdermedt. Mintha görcs fogta volna meg. Elfogott a pánik, hogy összeomlik alattam a híd... Novo Balj félelme nem volt alaptalan. Az első robbanás következtében elpattantak-ellazultak a híd tartósodronyai, és az összesen 1312 méter hosszú, 27,6 méter széles, 9700 tonna súlyú függőhíd a folyó közepe táján, pillérei nem lévén, kettőbe szakadva csaknem mint a lassított filmben, középen kettétört és belesüllyedt a folyóba. A befékezett Mercedes a híddal együtt ereszkedett a víz felé, de csodával határos módon nem csúszott, nem gurult bele, hanem állt az erősen lejtő hídrészen. Rall pedig benne ült és rövid időre elvesztette az eszméletét. Amikor magához tért, olyasmit tett, ami két év távlatából visszatekintve is hihetetlennek tűnik: eloltotta a lámpákat, kiszállt és annak rendje és módja szerint bezárta az autót... Azokban a pillanatokban volt még a hídon egy másik, de fehér Mercedes és egy kis Polski Fiat is. Mindkettőt elnyelte a víz, jóval később csak a fehér Mercedest tudták a búvárok kiemelni, a kis Fiatot alighanem örökre elsodorta, elnyelte a Duna. Utasaik valamennyien megmenekültek. Összeroncsolt lábbal megmenekült autójából és partra jutott Slobodan Savic, az Újvidéki TV operatőre is, de még most, két évvel később is nehezen mozog, kénytelen rehabilitációra járni. - Otthagytam a kocsimat, felkapaszkodtam a lejtőn a még vízszintesen álló hídtestre, és elkezdtem szaladni visszafelé, a híd elejéhez, a kamenicai alagúthoz, mert attól tartottam, hogy újabb rakéta jöhet - meséli Novo Balj. - Abban a pillanatban elkezdett dübörögni a környékbeli légvédelem. Érkezett a második rakéta. Annyira magamon kívül lehettem, hogy azt egyszerűen nem láttam, de később hallottam, hogy sikerült lelőni. Úgy is lehetett, mert nem érte el a hidat. Nem túl messzire voltam már az alagút bejáratától, amikor hirtelen megtorpantam. Kiderült, hogy a hídnak a közöttem és az alagút közötti része is leomlott. Ott álltam kétségbeesve a sűrűsödő sötétben a letörött hídvégnél. Se előre, se hátra. Előttem lent vagy húsz méteres mélységben volt a föld, leugrani nem lehetett, messze a hátam mögött meg a híd másik vége belefúródva a Duna közepébe. Elkezdtem segítségért kiabálni, mire az erdőből a katonák visszakiabáltak, hogy nem tudnak leszedni onnan, menjek inkább vissza a híd folyóba szakadt végéhez. Ott már akkor Velimir Teodorovic csónakjával mentette a hídon rekedt többieket. Elindultam hát én is oda, s éppen elhaladtam a hídoszlop mellett, amikor a légvédelmünk újra elkezdett veszettül lőni. Futak felé pillantottam, és megfagyott ereimben a vér: jött a harmadik rakéta. Először vízszintesen haladt, aztán felemelkedett és merőlegesen zuhanni kezdett - egyenesen rám. Álltam az oszlop tövében és csak annyi villant át az agyamon, hogy „végem van.” A hídon nem volt fedezék, de hely és idő se elbújni. Novo Balj ösztönszerűen azt tette, ami abban a helyzetben egyedül lehetséges volt: levetette magát az úttestet és a gyalogjárdát elválasztó, alig talán félméternyi tömör magas vaskorlát mögé. Ez mentette meg az életét. A rakéta csupán néhány méternyire tőle, a hídoszlop tövébe csapódott be és kettévált. Egyik része áttörte magát a hidat, a másik meg szétzúzta a méternyi magas hídkorlátot és lezuhant a híd alá. A hídoszlop megsérült, de nem dőlt le, mint a túloldali társa. Borzasztó volt a robbanás és örök talány marad, hogy Novo Ball tulajdonképpen hogyan is NOVO BAU TAXIS AZ ELSŐ ROBBANÁS AZ ÚJVIDÉKI OLDALON DÖNTÖTTE LE A 60 MÉTER MAGAS OSZLOPOT A FENT MAGASODÓ OSZLOP TÖVÉBEN ÉRTE NOVO BAUT A MÁSODIK RAKÉTA ROBBANÁSA 10 201p1. március 29.