Családi Kör, 2005. július-szeptember (16. évfolyam, 27-39. szám)

2005-09-29 / 39. szám

2005. szeptember 29. A Duna ismét összeköt A Duna menti városok és régiók értekezlete és az újvidéki Szabadság híd elkészülése kapcsán héten jelentős esemény tanúskodott a Duna európai szerepének újbóli fel­értékelődéséről. Már lapzártánk után­­ Újvidéken megkezdődött a Duna menti városok és régiók értekezlete, és nem si­került az értekezletre időzíteni, de hamarosan megnyitják az újjáépült újvidéki Szabadság hi­dat. Mind a két esemény azt mutatja, hogy a Duna ismét elnyeri korábbi jelentőségét. Az egyik esemény politikailag jelezte a Duna men­ti együttműködés fontosságát és szerepét, a másik pedig fizikailag helyreállítja azt a kapcso­latot, amelyet az újvidéki Duna-hidak lebom­bázása egy időre megzavart és azóta is megne­hezített. Vajdaság Európában és Európa Vajdaságban Az újvidéki értekezlet demonstrálja, hogy a Duna milyen szerepet játszik Európa orszá­gainak összekötésében és a mind intezívebbé váló együttműködésükben, de azt is, hogy a fo­lyam milyen lehetőségeket kínál Vajdaságnak az Európába és annak országai közti együtt­működésbe való bekapcsolódásra. Már régóta adósak vagyunk olvasóinknak azzal, hogy bő­vebben ismertessük Vajdaság helyét az euró­pai együttműködésben, és annak jelentőségét, hogy Vajdaság Szerbia és Montenegró Állam­közösség egyetlen régiója, amely tagja az euró­pai régiók közösségének. Erre azonban egy má­sik alkalommal vissza kell térnünk. Most is csak a Szabadság híd megnyitása előtt mondjuk el, hogy nem véletlenül időzítették a Duna menti városok és régiók értekezletének idejére a híd megnyitását. Ezzel akarták ugyanis demonst­rálni egyidejűleg azt is, hogy a Duna az, amely szorosabbá fűzi Vajdaság kapcsolatát Európá­val, meg azt is, hogy az újvidéki hidak lebom­bázása után a hajózás gyors helyreállítása mu­tatta, hogy ez a kapcsolat milyen fontos Európa számára. Sajnálatos, a munkálatok késése miatt ez nem sikerült. A Duna menti városok és régiók európai ér­tekezlete második összejövetelét tartja ezek­ben a napokban Újvidéken. Mintegy 200 részvevője volt a Duna menti országokból: Né­metországból, Ausztriából, Magyarországról, Szlovákiából, Horvátországból, Romániából és Bulgáriából. A részvevők között ott volt az Eu­rópai Parlament több képviselője, valamint Bu­dapest, Linz, Bécs és Pozsony polgármestere is. Ez az értekezlet igyekszik minél nagyobb sze­repet játszani az európai együttműködésben. Az idén májusban Wroclawban tartott első csúcsértekezletének záróokmányában hang­súlyozta a decentralizálás szerepét az európai együtműködésben. „Megállapítja, hogy a min­den egyes ország sajátosságaival összehangolt decentralizálás előmozdítja mind az autonómi­át, mind pedig a helyi és regionális demokrá­ciát; hasonlóképpen hatékony eszköze a köz­véleménynek a túlzott globalizálódással, a világban lejátszódó gazdasági és társadalmi változásokkal kapcsolatos félelme csillapítá­sának." És ezzel összhangban állást foglalt az európai integráció kérdéseiben, síkraszállt az együttműködés minden formájának tovább­fejlesztéséért. A Szabadság híd szerepével kap­csolatban pedig Erhard Busek, a Délkelet-euró­pai Stabilitási Paktum vezetője hangsúlyozta, amikor Bojan Pajtic vajdasági miniszterelnök társaságában látogatást tett az építőknél:„Vaj­daság híd Szerbia és Európa között, ezért fon­tos, hogy minél előbb helyreálljon a normális közlekedés a régióban." Újvidék hidjai „A város évszázadokon át készült a nagy ugrásra a folyó túlsó partjára" - írta történé­szünk, Szabó Judit. A Duna ugyanis évszáza­dokon át jelentős helyet kapott Európa és or­szágainak fejlődésében. A hidak építése pedig mindig nemcsak egy-egy ország részei közötti kapcsolat intenzívebbé válását, a gazdaság és a közlekedés fejlődését jelezte, hanem fokmé­rője volt annak is, hogy az adott ország milyen jelentőséget tulajdonít az Európához fűző­dő kapcsolatainak. Ismert tény, hogy Magyar­­ország fejlődésében milyen szerepet játszott, amikor Széchenyi kezdeményezte a budapes­ti Lánchíd megépítését, majd mit jelentett a többi Duna-híd is. Vajdaság történelmében is a nagy Duna-hidak megépítése ahhoz a kor­szakhoz fűződik, amikor Jugoszlávia megnyílt Európa felé, és előtérbe állította az Európával való együttműködést. Így történt meg, hogy Vajdaságban 1971 és 1981 között csak a Du­nán 10 híd épült, köztük hat széles, nagy híd, összesen 7007 méter hosszúságban: 1971-ben Palánkénál, 1974-ben Bezdánnál, 1975-ben Beskánál, 1976-ban Kovinnál, 1980-ban Gom­bosnál és 1981-ben Újvidéknél. Az újvidéki Szabadság híd megépítésének döntése 1973- ban született meg, és a hidat 1981. október 23- án nyitották meg. Az újvidékiek és még a városból külföldre tá­­vozottak is valóságos tragédiaként élték meg, hogy a NATO a város minden hídját lerombol­ta. Chirac francia elnök Milosevic megdöntése után Belgrádban tett látogatásakor azzal dicse­kedett: személyes érdeme, hogy Belgrád egyet­len hídját sem bombázták le. Mi is szerettük vol­na, ha valaki eldicsekedhetett volna azzal, hogy legalább egyetlen újvidéki hidat megmentett. És mivel semmi logikát nem láttak abban, hogy minden hidunk odaveszett, a legkülönbözőbb találgatások láttak napvilágot ennek megma­gyarázására. Az Amerika-ellenesség magyará­zatától: az USA a dunai közlekedés megakasz­­tásával zavart akart előidézni Európa gazdasági fejlődésében. A magyarellenességben azóta is jelen lévő magyarázatig: a NATO a magyar csa­patok bevonásával arra készült, hogy a Duná­ig megszállja Vajdaságot. Mindenesetre az ér­zelmi mozzanatok szerepet játszottak a híd újjáépítésének sürgetésében. És a híd európai pénzzel, 5000 tonna acél, 500 tonna acélsod­rony, 150 tonna festék stb. felkaszálásával az idén áprilisra el is készült, hogy a többi mun­ka befejezésével októberben átadják a forga­lomnak. A Duna még fontosabb lett A közlekedés a Dunán a hídroncsok eltávo­lítása után nagyjából helyreállt, de az újvidé­ki pontonhíd nagyban akadályozta ezt a köz­lekedést. Az a tény, hogy a pontonhídon csak időnként és jelentős díj ellenében engedték át a hajókat, meghosszabbította, megdrágította és nehézkesebbé tette a dunai szállítást, ked­vét szegte a vállalkozóknak, hogy ezt az utat válasszák, sőt csökkentette annak jelentősé­gét is, hogy Európa nagy erőfeszítéssel a Raj­nától a Fekete-tengerig hajóutat épített ki. Ez a körülmény megzavarta a szomszédos orszá­gok terveit is, így például zavarta Magyaror­szágnak azt a tervét, hogy jobban kihasználja az olcsóbb és egyszerűbb vízi úton történő fu­varozást, elsősorban a Duna kínálta gazdasági lehetőségeket. Többek között enyhítse azt az aránytalanságot, hogy az országban a vízi fuva­rozás nem éri el az összes áruszállítás 5 száza­lékát sem, holott Hollandiában a vízi teherszál­lítás aránya nyolcszor-tízszer nagyobb, mint náluk, hogy Ausztriában évente 11 millió tonna árut szállítanak a Dunán, Magyarországon alig hétmilliót. A turizmust pedig szinte kettévágta az Új­vidéknél keletkezett akadály. Újvidéktől fel­jebb, Cortanovcitól szerveztek kirándulásokat az Al-Dunáig meg Szerémség megismerésére is. Az európai nagy kirándulóhajók pedig az új­vidéki Horgász-szigetnél egyszerűen visszafor­dultak, legfeljebb ott álltak meg egy kis időre. A Szabadság híd megnyitása most ezt az aka­dályt kiküszöböli. És ezzel Vajdaság is új lehető­séget kap az Európához fűződő kapcsolatok to­vábbfejlesztésére, még fontosabb része lesz az Európát egybefűző jelentős kapocsnak. Hogy ebből nemcsak Újvidék, hanem az egész tarto­mány nagy hasznot húzzon: Ausztria új befek­tetésekre készül, Gombosnál olasz pénzzel ha­marosan elkészül az ország legnagyobb folyami kikötője, Bezdán nagy idegenforgalmi közpon­tot épít stb. BÁLINT István kép az Áprilisi ünnepségről, • amikor Áthidalták a dunát 19

Next