Családi Kör, 2005. július-szeptember (16. évfolyam, 27-39. szám)
2005-09-29 / 39. szám
2005. szeptember 29. A Duna ismét összeköt A Duna menti városok és régiók értekezlete és az újvidéki Szabadság híd elkészülése kapcsán héten jelentős esemény tanúskodott a Duna európai szerepének újbóli felértékelődéséről. Már lapzártánk után Újvidéken megkezdődött a Duna menti városok és régiók értekezlete, és nem sikerült az értekezletre időzíteni, de hamarosan megnyitják az újjáépült újvidéki Szabadság hidat. Mind a két esemény azt mutatja, hogy a Duna ismét elnyeri korábbi jelentőségét. Az egyik esemény politikailag jelezte a Duna menti együttműködés fontosságát és szerepét, a másik pedig fizikailag helyreállítja azt a kapcsolatot, amelyet az újvidéki Duna-hidak lebombázása egy időre megzavart és azóta is megnehezített. Vajdaság Európában és Európa Vajdaságban Az újvidéki értekezlet demonstrálja, hogy a Duna milyen szerepet játszik Európa országainak összekötésében és a mind intezívebbé váló együttműködésükben, de azt is, hogy a folyam milyen lehetőségeket kínál Vajdaságnak az Európába és annak országai közti együttműködésbe való bekapcsolódásra. Már régóta adósak vagyunk olvasóinknak azzal, hogy bővebben ismertessük Vajdaság helyét az európai együttműködésben, és annak jelentőségét, hogy Vajdaság Szerbia és Montenegró Államközösség egyetlen régiója, amely tagja az európai régiók közösségének. Erre azonban egy másik alkalommal vissza kell térnünk. Most is csak a Szabadság híd megnyitása előtt mondjuk el, hogy nem véletlenül időzítették a Duna menti városok és régiók értekezletének idejére a híd megnyitását. Ezzel akarták ugyanis demonstrálni egyidejűleg azt is, hogy a Duna az, amely szorosabbá fűzi Vajdaság kapcsolatát Európával, meg azt is, hogy az újvidéki hidak lebombázása után a hajózás gyors helyreállítása mutatta, hogy ez a kapcsolat milyen fontos Európa számára. Sajnálatos, a munkálatok késése miatt ez nem sikerült. A Duna menti városok és régiók európai értekezlete második összejövetelét tartja ezekben a napokban Újvidéken. Mintegy 200 részvevője volt a Duna menti országokból: Németországból, Ausztriából, Magyarországról, Szlovákiából, Horvátországból, Romániából és Bulgáriából. A részvevők között ott volt az Európai Parlament több képviselője, valamint Budapest, Linz, Bécs és Pozsony polgármestere is. Ez az értekezlet igyekszik minél nagyobb szerepet játszani az európai együttműködésben. Az idén májusban Wroclawban tartott első csúcsértekezletének záróokmányában hangsúlyozta a decentralizálás szerepét az európai együtműködésben. „Megállapítja, hogy a minden egyes ország sajátosságaival összehangolt decentralizálás előmozdítja mind az autonómiát, mind pedig a helyi és regionális demokráciát; hasonlóképpen hatékony eszköze a közvéleménynek a túlzott globalizálódással, a világban lejátszódó gazdasági és társadalmi változásokkal kapcsolatos félelme csillapításának." És ezzel összhangban állást foglalt az európai integráció kérdéseiben, síkraszállt az együttműködés minden formájának továbbfejlesztéséért. A Szabadság híd szerepével kapcsolatban pedig Erhard Busek, a Délkelet-európai Stabilitási Paktum vezetője hangsúlyozta, amikor Bojan Pajtic vajdasági miniszterelnök társaságában látogatást tett az építőknél:„Vajdaság híd Szerbia és Európa között, ezért fontos, hogy minél előbb helyreálljon a normális közlekedés a régióban." Újvidék hidjai „A város évszázadokon át készült a nagy ugrásra a folyó túlsó partjára" - írta történészünk, Szabó Judit. A Duna ugyanis évszázadokon át jelentős helyet kapott Európa és országainak fejlődésében. A hidak építése pedig mindig nemcsak egy-egy ország részei közötti kapcsolat intenzívebbé válását, a gazdaság és a közlekedés fejlődését jelezte, hanem fokmérője volt annak is, hogy az adott ország milyen jelentőséget tulajdonít az Európához fűződő kapcsolatainak. Ismert tény, hogy Magyarország fejlődésében milyen szerepet játszott, amikor Széchenyi kezdeményezte a budapesti Lánchíd megépítését, majd mit jelentett a többi Duna-híd is. Vajdaság történelmében is a nagy Duna-hidak megépítése ahhoz a korszakhoz fűződik, amikor Jugoszlávia megnyílt Európa felé, és előtérbe állította az Európával való együttműködést. Így történt meg, hogy Vajdaságban 1971 és 1981 között csak a Dunán 10 híd épült, köztük hat széles, nagy híd, összesen 7007 méter hosszúságban: 1971-ben Palánkénál, 1974-ben Bezdánnál, 1975-ben Beskánál, 1976-ban Kovinnál, 1980-ban Gombosnál és 1981-ben Újvidéknél. Az újvidéki Szabadság híd megépítésének döntése 1973- ban született meg, és a hidat 1981. október 23- án nyitották meg. Az újvidékiek és még a városból külföldre távozottak is valóságos tragédiaként élték meg, hogy a NATO a város minden hídját lerombolta. Chirac francia elnök Milosevic megdöntése után Belgrádban tett látogatásakor azzal dicsekedett: személyes érdeme, hogy Belgrád egyetlen hídját sem bombázták le. Mi is szerettük volna, ha valaki eldicsekedhetett volna azzal, hogy legalább egyetlen újvidéki hidat megmentett. És mivel semmi logikát nem láttak abban, hogy minden hidunk odaveszett, a legkülönbözőbb találgatások láttak napvilágot ennek megmagyarázására. Az Amerika-ellenesség magyarázatától: az USA a dunai közlekedés megakasztásával zavart akart előidézni Európa gazdasági fejlődésében. A magyarellenességben azóta is jelen lévő magyarázatig: a NATO a magyar csapatok bevonásával arra készült, hogy a Dunáig megszállja Vajdaságot. Mindenesetre az érzelmi mozzanatok szerepet játszottak a híd újjáépítésének sürgetésében. És a híd európai pénzzel, 5000 tonna acél, 500 tonna acélsodrony, 150 tonna festék stb. felkaszálásával az idén áprilisra el is készült, hogy a többi munka befejezésével októberben átadják a forgalomnak. A Duna még fontosabb lett A közlekedés a Dunán a hídroncsok eltávolítása után nagyjából helyreállt, de az újvidéki pontonhíd nagyban akadályozta ezt a közlekedést. Az a tény, hogy a pontonhídon csak időnként és jelentős díj ellenében engedték át a hajókat, meghosszabbította, megdrágította és nehézkesebbé tette a dunai szállítást, kedvét szegte a vállalkozóknak, hogy ezt az utat válasszák, sőt csökkentette annak jelentőségét is, hogy Európa nagy erőfeszítéssel a Rajnától a Fekete-tengerig hajóutat épített ki. Ez a körülmény megzavarta a szomszédos országok terveit is, így például zavarta Magyarországnak azt a tervét, hogy jobban kihasználja az olcsóbb és egyszerűbb vízi úton történő fuvarozást, elsősorban a Duna kínálta gazdasági lehetőségeket. Többek között enyhítse azt az aránytalanságot, hogy az országban a vízi fuvarozás nem éri el az összes áruszállítás 5 százalékát sem, holott Hollandiában a vízi teherszállítás aránya nyolcszor-tízszer nagyobb, mint náluk, hogy Ausztriában évente 11 millió tonna árut szállítanak a Dunán, Magyarországon alig hétmilliót. A turizmust pedig szinte kettévágta az Újvidéknél keletkezett akadály. Újvidéktől feljebb, Cortanovcitól szerveztek kirándulásokat az Al-Dunáig meg Szerémség megismerésére is. Az európai nagy kirándulóhajók pedig az újvidéki Horgász-szigetnél egyszerűen visszafordultak, legfeljebb ott álltak meg egy kis időre. A Szabadság híd megnyitása most ezt az akadályt kiküszöböli. És ezzel Vajdaság is új lehetőséget kap az Európához fűződő kapcsolatok továbbfejlesztésére, még fontosabb része lesz az Európát egybefűző jelentős kapocsnak. Hogy ebből nemcsak Újvidék, hanem az egész tartomány nagy hasznot húzzon: Ausztria új befektetésekre készül, Gombosnál olasz pénzzel hamarosan elkészül az ország legnagyobb folyami kikötője, Bezdán nagy idegenforgalmi központot épít stb. BÁLINT István kép az Áprilisi ünnepségről, • amikor Áthidalták a dunát 19