Csapó-Híradó, 1984-1985 (1. évfolyam, 1-4. szám)

1984-1985 / 1. szám

I. ÉVFOLYAM, 1. SZÁM Nagy örömmel indítjuk útjára iskolánk új­ságát, a Csapó-híradót. Ez azt is jelenti, hogy a tanulóifjúságunk műveltsége, intelligenciája olyan fokú, hogy részt tud venni és részt is akar vállalni az újság szerkesztésében, a cikkek írásában. Szeretnénk, ha a lap diákjainknak szólna, diákjainkról, iskolánk gondjairól és örö­meiről. Zaklatott, rohanó tempójú világunkban az emberek többsége nem ér rá önmagára figyelni, még kevésbé embertársaira. Ez azonban nem szükségszerű. Igaz, hogy „az ember gyönge nád­szál a világmindenséggel szemben” mint Pascal mondja, ő is hozzáteszi azonban, hogy „gondol­kodó nádszál”. Ezért képes arra, hogy úrrá le­gyen a külső erőkön és kézben tartsa saját sor­sát és figyelni tudjon társaira is, a közösségre is, akikhez tartozik. Mi bízunk benne, hogy diákjaink olyan embe­rek, akik figyelnek környezetükre, társaikra — és gondolataikat írásban is ki tudják fejezni. Sok sikert kívánok iskolánk újságjának, szer­kesztőinek — és kívánom, hogy sokáig éljen, és tényleg a tiétek legyen ez a lap. dr. Jeszenszky László igazgató Véleményem szerint... az iskolában a diákoknak nemcsak a szak­mát kell megtanulni és az általános műveltségü­ket megalapozni. Itt kell közösséget és hagyo­mányokat teremteniük és itt kell a szabadide­jüket értelmesen felhasználni és itt kell megta­nulni, hogy nemcsak kritizálni és rombolni le­het, ennél sokkal nagyobb élmény építeni, te­remteni. Ebben szeretne segíteni a most induló isko­laújság. Ez azonban csak lehetőség . Rajtatok múlik, hogy tudtok-e, akartok-e élni vele?! Je­lentkezzetek ötletekkel, témákkal, cikkekkel, versekkel és novellákkal magatok és mások örömére, hasznára! Mert ne felejtsétek el a török költő, Nazim Hikmet szavait: „Ha én nem égek, te nem égsz és mi nem égünk — mitől oszlik el a sötét?!” —Antal Emilia— tanár / 1984. NOVEMBER j \ Bemutatjuk iskolánk KISZ-titkárát Wirth Jánost Hangulatos vendéglőben találkoztunk, s két üdítő mellett faggatom, hogyan is lett IKB-titkár s milyen ember is valójában. Nehezen indul a beszélgetés, nem szívesen szól magáról, de aztán egyre készségesebben mesél munkájáról, ter­veiről. János negyedéves gépész tanuló. A IV. számú Általános Iskolában a megbízatása nótáfa volt. Első osztályban önként, osztályfőnöke, Fitt ta­nár úr javaslatára vállalta az alapszervi titkár­ságot, s így tagja lett az iskolai KISZ-bizottság­­nak is. Apró feladatok elvégzése során tanulta és szerette meg ezt a munkát. Említi, hogy so­kat köszönhet a KISZ-tanácsadó tanároknak és a tagság egy részének, akik segítették munkáját. Másodéves korában lett iskolánk KISZ-titkára. Társai eleinte ugratták, később azonban elis­merték munkáját. Más iskolában is szívesen lá­tott vendég sok tapasztalatot gyűjtött már így össze. Az iskola támogatásával jutott el az NDK- ba, Csehszlovákiába és Bulgáriába. Aktívan részt vett az építőtábori mozgalomban. Néhány apró kérdés. — Kedvenc együttesed? A Hobo Blues Band. — Kedvenc ételed? A ha­lászlé és a dinnye. — Kedvenc költőd? József Attila. — Van-e példaképed? Egy személyt ta­lán nem tudok megnevezni, de mindenkiből „ellopok” egy kicsit, ha tudok. — Szabad időd? Szeretek zenét hallgatni, a barátaimmal beszél­getni, túrázni. — Van-e gondod? Igen. Elsősor­ban az, hogy nehéz megmozgatni a tagságot, aktívabb KISZ-életet szeretnék, ezért az elsősö­ket is jobban be akarjuk vonni a munkába. Eh­hez természetesen jó, tartalmas program kell. — Terveid? Szeretnék jól dolgozni a hátralévő időben, segíteni az új KISZ-tanácsadó tanárt, Vicze Miklósnét, és jól tanulni, hogy bejussak Mezőtúrra a főiskolára. Megköszönöm Jánosnak a beszélgetést, elkép­zeléseihez sok sikert kívánunk. —Rab Katalin— IV. E.

Next