Csicsó - Csicsói Hírmondó, 2017 (5. évfolyam, 1-4. szám)
2017-04-14 / 1. szám
Csicsó időszakosan megjelenő ingyenes lapja _____V. évfolyam 1. szám - 2017. április 14. „Miért keresitek az élőt a halottak között?” (Lukács 24,5) Kedves Testvéreim, hamarosan elérkezik a keresztyénség legnagyobb ünnepe, amikor Jézus feltámadására emlékezünk. Ez a kifejezés, hogy „emlékezünk”, már elfordítja az ember figyelmét a lényegről. Meggyőződésem szerint Jézusra ma sem kell „emlékezni”, mert Ő nem egy halott, aki előtt a halálának évfordulóján 2000 éve tisztelgünk és lerójuk a kegyeletünket. Az angyalok a Jézus sírjához érkezőket azonnal átállítják egy másik síkra és értelmezésre: ne keressétek a halottak között azt, aki él, mert ott soha nem fogjátok megtalálni Őt. Alapvetően ez egy csodálatos örömhír, aki meghalt él és feltámadott. Mégis az egyház története, a keresztyének élete sokszor nem tükrözi ennek a csodának a valódiságát. Az Egyház sokszor úgy él ebben a világban, mintha neki az lenne a feladata, hogy őrizze nagy halottjának az emlékét. Múzeumokat, katedrálisokat emelt Jézus emlékére, csak éppen élet, valódiság nincsen benne. Az emlékezők megérkeznek, „kifizetik a belépőjegyüket a tárlatra” és mennek tovább egy szép emlékkel gazdagodva. A hívők pedig olyan enerváltan élik meg a mindennapjaikat, hogy az örömnek, a csodának még a szikrája sem látszódik rajtuk. Pedig Jézus feltámadása után, a mennybemenetele előtt személyesen elmondta, mi lehet a mi örömünk forrása, mi a feladatunk és hogyan kell élnünk ebben a világban. Amióta az Egyház ennek nem engedelmes szolgája, azóta erőtlen Húsvét margójára Az első keresztyén gyülekezetek minden nap megélték az élő Krisztus örömünnepét. Az itt olvasható írásra idős Bödők Dénes lett egy nehezen olvasható újság lapján és lemásolta, feltüntetve a szerzőt. Köszönjük, hogy megosztotta velünk felfedezését. Tovább kutakodva az interneten megtaláltam az írás szerzőjét, Ny. Kálmán Csaba református lelkészt. Felvettem vele a kapcsolatot, és kérésemre nagytiszteletű úr elküldte a teljes írást. Hálásan köszönjük. Az idézethez tartozó történetet megtalálják a Bibliában és a Csicsói Hírmondó tavalyi húsvéti számában is. (NA.) nedett el a keresztyénség a világban és Európában. Figyeljünk egy kicsit, milyen igéket hagyott hátra nekünk a mi Urunk, hogy életünk megújulhasson, szívünk és lelkünk boldogan örvendezzen húsvét szép ünnepe alkalmából. 1. „Békesség Néktek...” A békesség az öröm forrása! Jézusnak ez az első, szava mikor a tanítványok közé lép és nemcsak azért, hogy az emberi félelmeket elűzze, hanem azért is, hogy meghirdesse az emberiség életében azt az új korszakot, amelyben az embernek nem kell félnie Isten haragjától, mert a megváltás csodája végbement. Az Istennel megbékélt ember boldog és hálás szívű emberré lesz, aki nem fél és retteg a holnap felől, mert tudja, az élete el van rejtve Isten kegyelmében. 2. „Ti veletek vagyok minden napon...” A bizonyságtétel, az evangélium megélt hirdetése a mi feladatunk! A keresztyénség ereje nem az egyházi szervezetben rejlik, nem is hívők hitéből táplálkozik, hanem abból, hogy a mi Urunk itt él közöttünk és bennünk. Minden napon velünk van, velünk lehet! Végre döbbenjen rá a szívünk, életünk, hogy Jézus a mindennapok Istene és nem az ünnepeké! Igen, velünk van, velünk lehet jóban és rosszban, életünkben és halálunkban egyaránt. En „Noli me tangere!” (Ne érints engem!) Benczúr Gyula festménye