Csiki Lapok, 1933 (45. évfolyam, 1-52. szám)

1933-01-01 / 1. szám

^ XLV. évf. Momii,8a-öke~-C8ikiS3ör9Äa? 1883 január 1 ^ Laptulaj­donos: JAH BP BjPÉigi’ W W ági 'W^É jPÉk WW «l­áneteat­ár: 0b7. vákár LAJOHNft. Ilii 1­1/ N­­ Ali Il­i/ rra :: Felölőe szerkesztő » fl HS §1 il fl ÜU» 11 H §|$| Negyedévre ... , 40.­RÉSZEGH VIKTOR fl H» j| M gli j| B gk, Külföldre egy évre , 440.­­Kiadóhivatal: I || if IB §g $S­W Jp^fl B lg || fi Hirdetési dijak * !eg-Vákár könyv- és papírkeres­ l|j I­H raj ®­ H BR B B& M £ 3 íjgL ffi E M A olcsóbban számíttatnak, kedése Csíkszeredán, hová H^Jpf Mg. JB Mft jp| M ||| Jffit ^L £ k Jjll Kéziratok nem adatnak virssz a hirdetések árai és eldfize­ ül WBuKI Eli Bl IBI Mm SSSUBI Nyílttéri közlemények tési dijak elére kaidén dák. v dija soronkint Lel 25.— ■v*-*1" 1,1 *- POLITIKAI, KÖZGAZDASÁGI ÉS TÁRSADALMI HETILAP, »ind« 1 raám 1933. Uj­év, uj dátum­, új kilátásoknak, eshető­ségeknek nyitja meg a kapuját. Minden újév elején, minden év-kapu nyitáskor félelmes, tit­kos érzés szállja meg a lelkünket, hogy mit hoz az újév, ki jött, ki érkezett meg? Vagy még kik állanak a háta megett, az év folya­mán kiket fog bejelenteni, bevezetni. Húsz évvel ezelőtt ki gondolta-álmodta, hogy az esztendők ajtaján harci fúriák, véres alakok, háborús démonok, lázongó forradal­mazó sárkányok rohannak elő. Akiket írént vártunk, azok jöttek, akiket szívrepésve vár­tunk, azok elmaradtak. Mennyi víz lefolyt ez idő alatt az élet meredekein, mindent elvitt magával az áradat: életet, vagyont, szerelmet, alámosta az existenciák létalapját, a­­ megalku­vás-m­entes becsületet, tiszta erkölcsöt, szilárd jellemet. Most még nagyobb szorongó érzéssel nézünk az évkapura: ki lép be rajta s mi a jeligéje, mit rejteget-takargat számunkra bő tarsolyában. Vájjon Pax — Béke ragyog e homlokán? Kezében olajágat tartogat-e, vagy gyujtózsine­­get szorongat? Keresztet nyújt e jobbjával a világ felé, vagy kardot? Elítélni akarja-e az embereket, vagy megváltani? Nyomort enyhí­teni, vagy tetézni? Életet, vagy halált, áldást, vagy átkot akar-e szórni a földre? É­etett fa­kasztani, vagy akasztani, bölcsőt ringatni, vagy airt ásni — melyik a célja. Isten-e, vagy a Sátán, Krisztus-e, vagy Judás, Bóna, vagy Moszkva — melyik a kettő közül a jelszava. Va­jon megvalósítja-e azokat a terveket­, titkos vágyakat, melyeket 1933 évhez fűztünk s jog­gal elvárunk. Mindezek a kérdések ott vajúdnak a lel­künk mélyén s olyan félénken, nehezen jönnek felszínre, igy újév alkalmával, mikor csordultig van a kehely, akkor könnyítcünk rajta, ha illúzió-óhajainkat, álom­terveinket ha csak egy pillanatra is, de a remény görögtüzében meg­testesítve látjuk. S ezt oly reszketve tesszük, remegünk, hogy valaki tetten ér, félre­magya­rázza legszentebb érzéseinket, lerontja felleg­várainkat. Mintha tolvajok lennénk, mástól vet­tük volna el a gondolatokat, pedig dehogy, félünk magunktól, féljük még elképzelni is ezeket, annál inkább reszketünk arra a tudatra, hátha még megvalósulhatnának. Mert 1933 újév ajtaján mikor benyitunk, úgy érezzük, mintha Dantával a pokol kapuját léptük volna át: hagyj fel minden reménnyel! — olvassuk az iszonya­tos felírást. Mert már jót nem remélhetünk, talán még az is tiltva van, vagy már nem is lehet. Pedig pokolnak nem pokol az élet, csak az emberek rosszasága teszi azzá. Az élet egy váróterem, hol várjuk a halálvonatot, mely jobb, igazi hazába visz. Azonban az utasok sok rexacióknak vannak kitéve állomásfőnökök, kalauzok, hordárok részéről, ők keserítik el az utazó közönséget. Azért 1933 évtől más egyebet, jobbat nem kérünk, minthogy rosszabb ne legyen a többi­eknél ! Több türelmet, állhatatos kitartást hozzon, adjon 1933 ! Boldog újévet kívánunk! P. R. A. a KS 5 S A valutáknak külföldre való kiszállí­tásának megakadályoztatása céljából, a Banca Nationala intézkedésére, a posta vezérigazgatóság el­rendelte, hogy az összes külföldre szóló ajánlott leve­lek a felvevő postaközeg jelenlétében zárassanak le. Ajánlott levelekben valuták csakis a Banca Nationala engedélyével küldhetők. w?*'* - -.. WW.?» A Magyar Párt 1922 december 28-án alakult meg Kolozsváron. Éppen tíz esztendeje, hogy a romániai magyar kisebbség küzdelmét irányító szervezetnek át kellett keresztelkednie. A Magyar Szövetség címe helyett a Magyar Párt nevet kellett fel­vennie a folytonos gáncs és az akkori idők állandó ellenséges rohama miatt. Az első évtized eltelte után alig jut vala­kinek eszébe — hogy hétköznapi szóval éljünk — a jubileumi alkalom. Megfogjuk tehát az elernyedt, a kétségbeesés fásultságában lézengő magyar lelkeket és figyelmeztetjük erre. Nem ünnepi dobszóval, nem hangoskodással. Csend­ben hívunk minden magyar embert a közös szervezet családi tüzéhez. Bújjunk össze annak melegénél mi, a megriadt család tagjai, akik­nek nincs egyéb reményünk, nem lehet más támaszunk, mint ez a tízesztendős organizáció. A Magyar Párt tízéves múltját nem kell ismertetni. Szemünk előtt zajlott le minden lépése, erőfeszítése és küzdelme. Látnunk kel­le­t ebből annyit, hogy elindítója volt egy ma­gára maradt, önállósághoz nem szokott, kisebb­ségi helyzetet nem ismert nép új életkezdésé­­nek. Úttörője volt egy új életviszonyok közé sodort nép elhelyezésének és küzdelemre való felkészítésének. Szervezője volt a nemzettest­ről leszakadt és gyámoltalanul maradt, riadtan támolygó nemzetrész összekapásának. A viharok átmenet nélküli rászakadásában tanácstalanul álló családfő volt, amelynek gyors elhatározás­sal cselekedni kellett. * Ma tiz esztendő távlatában látni kell, hogy nem volt ez könnyű teendő. Nem volt kiforrott elgondolás. A többségi élet kényelméhez szo­kott nemzet fiai mögött nem volt küzdelmes kisebbségi mult és tapasztalat. Egyik percről a másikra villámcsapásszerűen kellett az időnek vezért szülnie, tervet és célt teremtenie, amely­ben tovább élhet a leoperált nemzet. Azt a tízéves munkát, amelynek előzmé­nyei az összeomlások kaotikus zavarához nyúl­nak, lehet utólag áttekintő bölcselkedéssel jó vagy rosszindulattal kritizálni. Veszekedni is lehet fölötte a turáni átok örökké széthúzó temperamentumával. A végső értéket rögzítő szó azonban a történelemé. Az a munka, ame­lyet a tízesztendős Magyar Párt s az azt meg­előző elődje elvégzett a kisebbségi sorsba jutott magyarság talpraállításánál és köldök­zsinór vágásánál, az a történelem lehiggadt, kijegecesítő, komoly, értékelő munkaköréhez tartozik. Reánk, itctmaradt, az uj körülmények közé helyezett, élniakaró nemzetre ez évfordulón az tartozik, hogy együttes elhatározással, testvéri szeretettel tovább szőjük a magunk életútját azok között a keretek között, amelyet a vég­zet kijelölt számunkra. Az tartozik reánk, hogy számot vessünk, a múlt tapasztalatait felhasz­náljuk és egységes, mindig egymáshoz simuló megértéssel haladjunk azon az úton, amelyet a Magyar Párt megjelölt számunkra. Egy tízesztendős küzdelem minden tapasz­talata mutatja, hogy jövőnknek, életünknek egyetlen lehetősége csak úgy van biztosítva, ha egységesen, egy gondolattal tudunk előre­menni. A tíz esztendő viharában talajt vert fát tovább kell terebélyesítse a magyar összetar­tás és a sokszor ellenségeink által is megcso­dált egység. Ha vannak közöttünk, akik e tíz évben más utakon próbálkoztak, a magyar küzdelem sikere érdekében más elgondolásokat láttak jónak, azoknak is be kell lássák, hogy a viszo­nyaink között más eredményeket, mint amit a Magyar Párt elért, nem lehetett volna vala­milyen más politikai próbálkozással sem. Nem lehet pedig vitás, erre int tíz esztendőnek min­den mozzanata, hogy a többségi nemzet poli­tikája nem fogja ölberakni a kisebbségi jogo­kat csak azért, mert átnyergelünk egy másik törekvő cégérre. Éppen ezért azt mondjuk e számottevő jubileumon, ezen az új évtizedet kezdő és új esztendőnek induló alkalmon, hogy vonjuk le a múltból kínálkozó konzekvenciákat. Ne tévesz­­szük szem elől azt, hogy egység nélkül nem lehet kisebbségi küzdelmet folytatni. Az egység egy kisebbségi nép életében tekintély és ered­ményeket biztosító súly. Érvényesítsük tudásunkat, tapasztalatain­kat abban a Magyar Pártban, amely tíz esz­tendő alatt bizonyságot tett elégszer arról, hogy hűséges sáfárja a rábízott kisebbségi nem­zet küzdelmeinek. Térjen vissza oda, aki eltá­volodott, a párt pedig fogadja szeretettel vis­sza, aki oda megtér. Utóvégre egyetlen mentsvá­runk a régi szeretet közössége, amely lassan egyedüli éltetőnk És induljunk egy szívvel, egy lélekkel uj esztendők végtelenjének. Dolgozzunk testvéri szeretetben, egymás hibáinak, tévedéseinek megbocsátásában tovább, a család békeségével a Magyar Párton belül. Fogjunk össze, egysé­günkkel, összetartásunkkal rakjuk le az új esz­tendő új akarásokat jelentő küszöbére a Ma­gyar Párt második évtizedének biztos alapjait Gyárfás Elemér beszéde a városi adósságok moratóriumához a szenátus 1932. december 9 iki ülésén és Popovici igazság­ügyi miniszter válaszképpen közöl statiszt. adatai. Elnök Úr, Szenátor Urak: Mikor az első ülésszakban itt a konverzió módo­sítására vonatkozó törvényt tárgyaltuk, azzal fejeztem be beszédemet, hogy nem fog eltelni hat hónap s ismét alkalmam lesz e helyről bebizonyítani, mennyire iga­zam volt kifogásaimban. Íme, Szenátor Urak, csak két hónap és egy nap telt el azóta és előttünk van a kor­mány egyik törvényjavaslata, mely orvosolni hivatott a mezőgazdasági adósságok szanálására vonatkozó tör­vény egyik legnagyobb hibáját: azt az egyenlőtlen elbánást, melyet az adósokkal szemben alkalmaztak Tényleg már akkor kimutattam, hogy ha egyes adósoknak ily nagy kedvezményeket engedélyeznek, úgy ezek nem tagadhatók meg a többi adósoktól sem. E törvényjavaslat a városi adósoknak is mintegy négyhónapos moratóriumot engedélyez. Fájdalom, a többi kifogásaim még ma is fenn­állnak s így nevezetesen az, hogy ha az adósok egyik részének 50 százalékos tőke­elengedést adunk tarto­zásaikból, akkor ezt a leszállítást nem lehet megta­gadni a többi adósoktól sem. Ugyancsak kifogásoltam akkor azt is, hogy nem ismerjük világosan a helyzetet s hiányoznak a szük­séges statisztikai adataink. Akkor az igazságügyminisz­­ter úr, aki a törvényt képviselte, azt válaszolta, hogy ezek összegyűjtése folyamatban van. Eltelt két hónap azóta és sajnos, ezalatt sem közölték, hogy mennyit tesz ki a jog szerinti konverzió alá eső tartozások ös­­­szege , ugyancsak nem tudjuk azt sem, hogy mennyire rúgnak a városi adósságok, melyekről most szó van. M. Popovici igazságügyminiszter: Éppen csak ma fejeződtek be ezek a statisztikai munkálatok. Gyufás Elemér: Azt hiszem, hogy nagyon érde­kelni fogja a közvéleményt, ha Önök közzéteszik eze­ket az adatokat. Még egy kifogást kell emelnem, melyet már han­goztattam, de nem vették figyelembe, noha ez egyike a legfontosabbaknak s ez az egyenlőtlen kezelése a hitelezőknek. Sajnos, e törvényjavaslat is fenntartja ezt az egyenlőtlenséget és kivesz a törvény rendelke­zései alól nevezetesen két hitelezői kategóriát és pedig az államot és közintézményeket s a külföldi hitelezőket. Elismerem, hogy magasabb érdek követeli, hogy e törvény alól kivétessenek az állam, a megyék és a községek követelései s főként az ezeknek járó közadók. Legalább annyi engedményt kellene azonban tenni, hogy az államnak a magánosokkal szemben fennálló tartozásai — a hátralékos fizetések, nyugdíjak és hasonló követelések — kompenzálhatók legyenek azok­kal az összegekkel, melyekkel a magánosok tartoznak

Next