Csillag, 1954. január-június (8. évfolyam, 1-6. szám)
1954-01-01 / 1. szám - Kónya Lajos: Versek
ISac A MAGYAR ÍRÓK SZÖVETSÉGÉNEK FOLYÓIRATA KÓNYA LAJOS VERSEI ÉJT NAPPÁ TÉVE . .. Csak néki élünk. Társadalmunk ránk bízza bokros gondjait. Majd elfüstölög a vadkan múlt, óriási fényű nap vakít. Valamikor nevünket áldják a fiúk és az unokák, a mérsékelt övön a pálmák, könyvtárak, kultúrpaloták. Békésen alszik majd a gyermek és szól a kedves. Szemeiden szerelmes léptű holdas estek rámbólogatnak szelíden ... Éjt nappá téve dolgozunk mi, sebtiben, rendszertelenül eszünk, már nem tudunk aludni, kedvesünk ölünkbe sem ül, barátunk elszelel előlünk, nem hallgatunk mi rádiót, szívünkön már mázsás közöny csüng, alig váltunk emberi szót. Gyermekeink levelet írnak — olykor nem látnak napokig. Májusban meg legyint az illat s a nyár szép lassan elkopik, észre sem vesszük tombolását. Egyszeresük itt az ősz, kopog, levetkőznek a sárga nyárfák, a rózsák, a liliomok...